-Nos ha senki sem ajánl többet, akkor lezárom az árverést! -emelte fel a kalapácsát- 3.......2......1

Bumm! Az épület oldalának egy része beszakadt, mert valami neki repült, illetve valakik. A fellszállingózó füstből egy szalmakalapot viselő fiú bújt elő.

-Mugiwara? -tátottam ki a számat döbbenetemben.

-Igen, ő az -értett egyet velem Kid.

Az újonnan megismert szalmakalapos kalóz furcsa társalgásba kezdett a sofőrjével. Illetve az ásítozó zöldhajú férfit is felismertem mögöttük aki, Kalózvadász Zoroként vált ismertté. Egy kalózvadász, miért állt be kalóznak? De először is, mi a francért törték be a falat?!

Nem törődve a megbotránkozott tömeggel, szalmakalapos egy nevet kezdett kiabálni és a színpad felé rohant. Nem jutott messze, mert a velük lévő gyojin megállította ebben. Honnan tudtam hogy az? Ha jól megfigyeled a járása, illetve a ruha alól kikandikáló plusz kezek is segítenek a felismerésében. Persze ezt mások is észrevették és megkezdődött a "de undorító", "ne gyere közelebb", "valaki zavarja ki" megszólalások hada.

Érvek, ellenérvek csapódtak egymáshoz, hogy megmentsék-e a sellőt. De ez sem tartott sokáig ugyanis egy pisztoly lövés félbe szakította mindezt. Hogy ki és miért?
Az előbbi tenryuubito megunta a műsort és úgy gondolta szerez magának egy ingyen gyojint.

-Én fogtam, ezért teljesen ingyen van! -ugrált egyik lábáról a másikra  örömében.

Szalmakalapos tágranyitott szemekkel visszafordult a földön heverő barátjához, majd jött volna felénk, de a gyojin visszatartotta. Halkan beszélt, mégis eltudtam csípni egy két mondatát.

"Sajnálom"
"Nem váltam hasznotokra"
"Csak gondot okoztam nektek"

A fiú visszatette a polip karjait a mellkasára, majd felállt és úgy nézett az előttünk álló tenryuubitora. mint a véres rongyra. Nem lennék a helyében.

-Mi ez a nézés?! -emelte fel a pisztolyt, majd lőtt egyet és még egyet.

Könnyen kikerülte a lövéseket, majd kezét felemelve ment tovább felé.
Csak nem?!

-Most komolyan? -szólalt fel Kid mellettem.

A lábait megtámasztotta, majd egy erős ütést vitt be az ellenfelének, aki átcsapódott a terem másik végébe, végig buckázva a sorokon.

-Kiütötte -suttogtam halkan.

-Ezek kalózok! -sikoltotta valaki a tömegből.

-Őrség! -hallatszott az egyik tenryuubito mély hangja.

Rájöttek, baj van.

A szalmakalaposok álltak ki ellenük. Se perc alatt mindenkinek jutott egy ellenfél. Ez alól én sem maradtam ki. Egy fém szerkós fazon közeledett felém. Nehéz kardjával felém csapott, de kikerültem.

-Hagyjál már, félek! -futkorásztam körbe körbe míg a kedves barátaim nevetve nézték a bénázásomat.

-Hé! Ne zaklasd a hölgyet! -rúgta el mellőlem az üldözőmet egy szőke hajú fiú.

-Sanji, szolgálatodra -csókolt nekem kezet.

Tettére a fülemig vörösödtem. Ez annyira bensőséges...

-Izé...köszönöm -dadogtam neki zavaromban.

Kedves mosollyal nézett rám, majd hirtelen eldőlt. Gyorsan utána kaptam, de egész furcsán nézett ki. Érthetetlenül beszélt, és még az orra is vérzett.

-Jól vagy? -hajoltam felé.

-Tökéletesen -mormogta.

-Még nem mutatkoztam be, igaz? -néztem rá kérdőn -Shiori vagyok -nyújtottam felé a kezem bemutatkozásra.

-Örülök a megismerkedésnek -rázta meg a kezemet őrülten.

-Én is - húzódtam el kissé.

-Hé, meddig akarsz még enyelegni?! -dörrent ránk a zöld hajú.

-Mit mondtál, te rohadt marimo?! -szólalt fel a mellettem lévő is.

Lassan elhátráltam a veszekedő párostól, vissza Kidékhez.

-Ezek őrültek -suttogtam alig hallhatóan a vöröskének.

-Annyira hülyék, mint a kapitányuk -bólogatott nevetve.