-Hova megyünk? -kérdezem türelmetlenül.

Annyit mondtak nekem, hogy látni akarnak valakit, ezért be néznek egy helyre ahol még talán megjelenhet. Természetesen azonnal megadtam magam és velük tartottam, nem akartam még egyszer elkallódni. A lábam hál istennek már nem fájt annyira, ezért elkerülhettem a kínos pillanatokat Kiddel.

-Szerintem ez az -mutatott fel egy magas épületre Heat.

Bambán néztem a feliratot, valahonnan ismerős volt ez az egész. Mintha már láttam volna valahol hasonlót. A többiek mind engem néztek, de nem értettem miért.

-Mi az? -kérdeztem mosolyogva.

-Beakarsz jönni? -tette fel a kérdést Killer.

-Miért, milyen épület ez? Mi van odabent? -érdeklődtem.

-Ez egy aukciósház -nézett oldalra a szőkeség.

-Huh? -eszméltem fel hirtelen.

-Én oda be nem megyek! -kezdtem sikoltozni.

Megint jön az az érzés. A félelem elterjed az egész testemben. Mozdulni sem merek csak kiabálok, már szinte értelmetlen mondatokat. Csitítgatni kezdenek, de semmire sem mennek vele.

-Nem akarom! -üvöltöttem a sírás határán.

-Hé -ragadja meg a karomat Kid -Nyugalom.

Szemei nyugtatóan hatnak, a szapora szívverésem elmúlik, már normálisan folytatja tovább a dolgát. Pupilláim kitágulnak, elcsendesedek és kezd visszatérni az ép eszem. 

-Jobb? -dönti oldalra a fejét.

Félénken bólintok egyet, aztán szégyenlősen lehajtom a fejemet. Hülyeséget csináltam.

-Sajnálom -harapdálom az ajkaimat lesütött szemekkel.

-Ne sajnáld, megesik -legyint egyet.

-Ha nem akarsz, akkor nem...

-Akarok -jelentettem ki határozottan.

-Biztos? -nézett rám kétkedve Heat.

-Talán -gondoltam meg magam.

-Eldönthetnéd már -nézett rám unalmas arccal Killer.

-Akkor megyek -léptem előre, majd megálltam és hátranéztem rájuk.

-Azt hittem mész -vigyorgott a vöröske.

-Csak utánatok -invitáltam magam elé őket.

Nevetve előre mentek, majd lassan én is utánuk kullogtam.

Beléptem az ajtón, ami mellett ott ült egy hatalmas férfi fém nyakörvvel a nyakán. Több kilót hordott a nyakában, megterhelhette a testét. Ő is egy rab volt. Szomorúan néztem az üres szemeket, amik csak a földet pásztázták. Egy pillanatra csak, de felvezette rám a szemeit. Segítséget kért és én akartam is neki segíteni, de kétlem hogy Kidék díjaznák ezt.

Az ajtó bezárult, ő pedig a túloldalon maradt. Fejemet megráztam, el kell engednem a zavaros gondolataimat. Most koncentrálnom kell.

A terem közepén voltak az ülőhelyek, elöl a színpad, a színpad mögött pedig az emberek, akik arra várnak hogy sorra kerüljenek. Mi az ajtó közelében álltunk meg, hogyha jönnek a tengerészek könnyen eltudjunk szabadulni.

-Nem sokára kezdődik, alig várom! -hallatszott a sorok közül egy izgatott női hang.

-Remélem lesz köztük használható is -sóhajtott egy öregember.

-Én is reménykedek. Múltkor mind hasznavehetetlen volt! -ciccegett egy másik.

-Undorító -fordulok a fal felé, mielőtt elhányom magam.

-Tényleg az -állapítja meg a fehér hajú.

Annyira utálom az ilyen embereket. Rám tör a hányinger, ha arra gondolok egy ilyenhez kerülhettem volna. Hatalmas szemeimmel felpislogok a mellettem álló vöröskére, aki "azt az embert" keresi még mindig. Hálás vagyok neki, amiért emberszámba vesz és rendesen bánik velem.

A színpadon kigyulladtak a fények és megjelent egy férfi. Belekezdett az előre betanult monológjába, amit tapsvihar és füttyszó követett. Előre hozták az első "foglyot", ekkor lépett be a hatalmas ajtón egy kisebb csapat.

Kid figyelme azonnal rájuk terelődött. Heat csak annyit mondott erre, hogy ők a "szalmakalaposok".

-Nincs köztük. Hmm, vajon megjelennek? -kezdett el tűnődni.

Már igazán érdekelne, hogy kiről beszélnek. Ki lehet az, aki ennyire felkeltette a figyelmét?

(...)

Egy ideje eltűntek a függöny mögött, azzal az indokkal, hogy most valami hihetetlen következik.

-Köszönjük a várakozást hölgyeim uraim! Kérem szegezzék tekintetüket erre! -rántotta le a leplet egy akváriumszerűségről, amit az előbb toltak be a színpadra.

-Egy sellő! -kurjantotta valaki elölről.

-El sem hiszem! -ámuldozott egy nő.

-Erre le kell csapnom! -tartotta magasabbra a tábláját.

-Kezdődjék a licitálás! -kiáltotta a tömegnek -A kezdő licit legyen mondjuk...

-500.000.000 beli -hallatszott a mély rekedtes hang.

Tenryuubito. Csak az ekkora hatalommal rendelkező személyek ajánlanak fel ekkora összeget.

A tömegben a lelkesedés lelankadt, hirtelen már senki sem akart licitálni. A szalmakalaposoknál a narancssárga hajú lány még el is ejtette a saját licites tábláját, mikor meghallotta az összeget. Megakarták vásárolni a sellőt. Biztos egy ismerősük.

-Induljunk, nem akarom ezt a komédiát tovább bámulni -indult a kijárat felé a vöröske.

-Valaki többet? -kérdezett körbe a teremben.

-Nos ha senki sem ajánl többet, akkor lezárom az árverést! -emelte fel a kalapácsát- 3......2......1..

És bumm akkor robbant be a terembe az az ember akit a kapitány látni akart.