Fáradtan keltem reggel, hiszen nem volt valami jó éjszakám. A földön kellett aludnom és még rám is taposott valaki. A tettest nem láttam ugyan, de van egy erős sejtésem arról hogy Heat volt.

Összeszedtem a ruháimat, amiket felszeretnék ma venni, majd bevonultam a fürdőbe. Tanulva a legutóbbi esetből, most eltorlaszoltam az ajtót, aztán gyorsan lezuhanyoztam. A ruháimat felkapkodtam magamra és már siettem is ki, takarítani.

A már beavatott vödröt és felmosót előkerestem, aztán nekiálltam a munkámnak. Az összes mocskot és port felsikáltam, amit csak találtam. Olyan tiszta volt a padló, hogy szinte láttam magam benne.

Természetesen mint mindig most is elrontotta az örömömet valami. Heat jött felém teljesen komoly arccal. Nem szólt semmit, csak leült mellém és az eget nézte.

-Olyan szép -mormogta mély hangján.

Én is felnéztem a kékségre, amin egy egy felhő úszott el. Leginkább egy pufi bárányra hasonlított.

-Kid mondta, hogy szóljak nemsokára Sabaodyra érünk -nézett le rám fél szemmel.

-Uhh, oké..

Milyen hely lehet Sabaody? Biztos gyönyörű. Már nagyon kíváncsi vagyok és mielőbb látni szeretném.

-Takarítanod kéne -húzta el a száját, miközben a padlót mustrálta.

-Már feltakarítottam -mutatok a tiszta területre.

-Szerintem még mindig koszos -ráncolta össze a szemöldökét.

-Hol? -kezdtem keresni az általa piszkosnak ítélt helyet.

-Ott -bök egy közeli helyre.

Közelebb hajolva sem látok semmit, ezért már megkérdezném Heatet, de csak a mosolygós arcával találom szembe magam.

-Vicceltem -nevet ki.

-Remélem jól szórakozol rajtam -morgolódok, mire csak megpaskolja a fejemet.

-Jól van kölyök.

-Nem vagyok kölyök! -háborodok fel a megszólításomon.

-Értettem -áll fel leporolva magát, majd még halkan hozzátette -Kölyök.

Puffogva szedtem össze a takarító eszközöket és próbáltam minél messzebb kerülni a szemtelen kalóztól. Visszaraktam mindent a helyére, majd unalmamban a tengert kezdtem bámulni. Akárhová nézek mindenhol a kék vizet látom. Itt ott felbukkan egy két hal, amiknek a nevüket találgattam. Volt olyan amit egyből kitaláltam, de olyan is amire nem emlékeztem vagy még egyáltalán nem találkoztam vele. A játékomat egy pár cipő kopogása szakította félbe. Tulajdonosa morgolódva közeledett, majd elsuhant mellettem, de mégis meggondolhatta valamiért magát, mert visszafordult és mellém lépett. Haját folyton lelapította a szél, ezért idegesen állítgatta vissza, de nem járt sikerrel. Felkuncogtam, mire egy gyilkos pillantással jutalmazott.

-Mi a szar ilyen vicces?! -ordított rám.

Megszeppenve néztem rá, hirtelen már nem is tűnt olyan viccesnek.

-Kérdeztem valamit! -folytatta az ordibálást, aminek nem igazán örültem, mert majd megsüketültem tőle.

-Bocsánat -nyögtem ki, miközben tettem pár lépést hátra.

-Szerinted ér valamit a rohadt bocsánatkérésed? -nézett rám gúnyosan.

-Mi bajod van? -kérdeztem tőle halkan, de nem válaszolt, továbbra is csak gúnyosan meredt rám.

-Akkor nem érdekel! - rántottam el róla a tekintetemet.

Egy halk "tch" hagyta el a száját, majd néma csöndben álltunk egymás mellett. Fogalmam sincs mi baja lett hirtelen, de biztos hogy nem az én hibám. Ha ennyitől ki tud borulni, akkor nála vannak a gondok, nem nálam. Ha ő így áll hozzá, akkor én is.

-Kapitány! Innen már látszik a szigetvilág! -kiabál le hozzánk Heat az árbóckosárról.

-Remek! Készüljetek fel a partraszállásra! -utasít mindenkit, aki a hajón tartózkodik.

Én is látom már a sok sok kicsi részből álló szigetvilágot. Körülötte színes buborékok szállnak fel az ég felé, majd mikor elérik a kellő magasságot szétdurrannak. Ezek már sokkal jobban kivehetőek, annak köszönhetően hogy egyre közelebb érünk a parthoz.

-Elképesztő -ámulok el a hely szépségén.

Vöröske ezt csak lereagálja egy szemforgatással, majd a dolgára igyekszik. Puffogva én is odébb állok és inkább besegítek a pakolászásban.

A kikötésnél a kapitány magához hivat minket. Elmagyarázza hogy csak pár embert visz magával, a többieknek a hajón kell maradnia. Sorra hangzanak el a nevek, de mivel engem nem érint ez az egész, ezért hátat fordítva neki, keresek egy csendes zugot.

-Shiori -hallom meg hirtelen a saját nevem.

-Mi az? -fordulok vissza meglepődve.

-Te is velem jössz -mondja ki halál nyugodtan.

-Mi a franc?! -akadok ki teljesen.

Oké szép a sziget meg minden, de nem igazán szeretnék az előző kis látogatásunk után sehová sem menni, főleg nem vele.

-Velem jössz -ismétli meg újra.

Miért? Miért történik velem mindez?