Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

11. Rész

Kis időre a konyhában húztam meg magam, máshova nem nagyon tudtam volna menni, meg persze nem is akartam. Főleg nem az ő irodájába.

Megsértődtem? Nem. Fel vagyok háborodva? Nagyon is!

Ugyanis ez az ő hajója, az ő hülye legénysége és még annyit sem méltóztatik megtenni, hogy kimentsen a vízből. Hát szép kis kapitány, mondhatom!

Nagy csörtetés, majd az ajtó szinte kiszakad a helyéről. Ugyan olyan hévvel, mint amilyennel benyitott úgy is csukja vissza.

-Mi a fenéért kiabálod hogy tahó vagyok?!-üvölti le a fejem, mikor hozzám ér.

-Mert az vagy! -vágok vissza, kezemet pedig összekulcsolom mellkasom előtt.

-Miért is? -rágcsálja ajkait, miközben türelmetlenül dobog lábával.

-Miféle kapitány vagy te? -emelem ujjam egyenesen az arcába, közben pedig szemöldök ráncolva farkasszemezek vele -Tőled akár meg is fulladhadtam volna, nem igaz? Végülis kit érdekel, ha meghal egy sosem ismert személy, aki csak a padlót sikálja. Nyugodtan "úszkáljon" a hülye a hideg vízben, nem árt neki semmit sem! Nehezedre esett volna esetleg beugrani értem? Vagy a csapatodnak kéne mindent megtennie helyetted? Csettintesz és ugranak? Így megy nem igaz?! -fújtam a ki a levegőt a mondat végén.

Némán figyelte a dühkitörésemet, majd a mondandóm végén elnevette magát.

-Az a bajod, hogy nem én mentettelek ki? -túrt nevetve a hajába.

Kérdésére csak bólintottam, mire újra vad hahotázásba kezdett.

-Én nem mehetek a tengerbe -rázta meg a fejét tagadón és próbált komoly lenni, de ajkain még mindig az a pajkos mosoly játszott.

-Már miért is nem?

-Mert Ördög Gyümölcs képességem van -kopogtatta meg a fejem.

Értetlenül álltam ott. Ördög gyümölcs..? Evett egy olyat? Hogy is szerepelt azon a papíron? Gondolkozóba estem, mikor eszembe jutott végre: "Az aki elfogyaszt egy ilyen gyümölcsöt hihetetlen képességre tesz szert, de a tenger megátkozza ezért."

Szóval ezért nem mehet a tengerbe. Ostobának érzem magam, amiért nem ismertem fel, hogy ő rendelkezik eggyel, hiszen mielőtt elindultunk akkor is használta.

-É-Én...

-Sajnálod? -emelte meg az államat, közben pedig mélyen a szemeimbe nézett.

-Igen -néztem félre, mert zavaró volt a közelsége.

Megsimogatta a fejemet, ezzel összeborzolva a hajam, majd vállamat megfogva tolt közelebb az asztalhoz.

-Megmutatom -motyogta halkan.

-Mit mutatsz meg?! -húzódtam el tőle hirtelen, ugyanis kissé furcsán hangzott ez a mondat.

-Az erőmet. Miért mire számítottál? -pillant vissza rám önelégült mosollyal.

-Semmire! -zárom le a témát.

Már megint hülyeségek járnak a fejemben. Ki kell zárnom ezeket a gondolataimat.

-Vegyél ki nekem evőeszközöket. -utasít, mire azt teszem amit mond.

Lerakom őket az asztalra, ő pedig maga mögé terel, így jobb keze mellől kukucskálok ki. Kezét a fémek felett tartja, majd azok hirtelen elkezdenek emelkedni.

-Repel -morogja, majd nagy csörgéssel az eddig lebegő tárgyak belevágódnak a falba.

-Király! -kezdek el toporogni a háta mögött -Izé, lehetne mégegyszer?

Már meg sem lepődik viselkedésemen, csak sóhajt egyet és teszi amit kértem. Újra felemelkednek és becsapódnak, pontosan ugyanúgy mint az előbb.

-Nagyon klassz képességed van! -kiáltom csillogó szemekkel.

-Tudom -ért velem egyet és látszik rajta, hogy örül amiért valaki végre megdicséri.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro