Summer:
-Amúgy, itt szoktam csövülni, hogy ne kelljen hazamennem-néz fel Matt, s végigvezeti rajtunk a tekintetét.-Van, hogy napokig itt vagyok inkább, minthogy hazamenjek-folytatja a saját gyónását, s nekem egyre nagyobb a fájdalom a mellkasomban, miközben peregnek az arcomon a könnyek.-A múltkor hozzám vágták, hogy nem is akartak, csak véletlenül csúsztam be és már túl késő volt ahhoz, hogy elvetessenek. A saját anyám közölte velem, hogy gondolt arra is, hogy a tóba dob, mert csak plusz egy éhes száj voltam-préseli össze az ajkait, de a könnyek csak kibuggyannak a szeméből.
Nem hiszem el, hogy ezekkel eddig vártunk.
Nem mertem elmondani a családomnak, hogy mi a sötét titkom, mert féltem, hogy mit fognak szólni, erre kiderül, hogy ez csak jobban összehoz minket. Ráadásul a lelkem komolyan megkönnyebbült egy kicsit. Eddig titokban tartani azt, ami a bátyámmal és az anyámmal volt elég komoly fefájást okozott olykor. És most...ezt a fájdalmat végre kibeszélhettem magamból.
-Én meg itt csövültem vele-szólal meg Jojo, s az állkapcsa megfeszül, ahogy küzd a sírás ellen.-Nem tudtam, hogy pontosan miért van itt, de nem panaszkodtam, amiért a legjobb barátommal kellett itt nyomorognom és nem is kérdezősködtem, mert én sem akartam a saját gondjaimról beszélni. De az igazság az, hogy kénytelen voltam eljönni otthonról, mert...-elcsuklik a hangja és valami komolyan megtörik benne, mert a könnyei utat törnek maguknak.-Mert félek tőle-néz fel, s a tekintetét összeakasztja az enyémmel.-Félek attól, hogy megint megüt, vagy megver és attól is, hogy mikor fogja ezt megtenni. És én gyűlölöm mindezért-dörzsöli meg az arcát.-Muszáj voltam a lehető legkevesebbet otthon lenni, mert előfordult, hogy...hogy amíg ő aludt a kanapén valamitől épp részegen, vagy csak beállva, esetleg szimplán benyugtatózva, én fogtam az egyik konyhakést. Odaálltam elé, már komolyan meg akartam tenni, ott volt az alkalom, hogy végezzek vele, de én...-teljesen kiakad, miközben a vállaimra borul, s én azonnal a karjaimba zárom.-Én majdnem megöltem őt, de aztán...aztán mégsem ment. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. Nem tudtam végezni vele, pedig esküszöm, hogy azzal a szándékkal mentem oda hozzá.
-Sh, semmi baj-ölelem szorosabban.
Nem engedem el.
Eszemben sincs, amíg jobban nem lesz.
Jojo soha nem szokott így összeomlani, viszont most úgy kapaszkodik a felsőmbe, mint egy kisgyerek, aki életében először sérül meg egy kicsit komolyabban.
Igyekszem megnyugodni, hogy stabilabb támasza legyek neki és a szabad kezemet szorongató Mattnek. Cocónak ott van Sonny és Biff is a legjobb barátnőm karjaiban talál vigaszt, de a másik két fiúnak nincs kihez fordulnia. És most kivételesen nem a hátsó szándékaik miatt csinálják ezt.
Komolyan megtörtek.
Hiszen annyi szart kellett átélniük. Annyi mindenen mentek keresztül és egyszer mindenkinél betelik a pohár, bárhogy is próbáljuk átöntögetni a koszos vizet egy vödörbe. Semmi sem tart örökké. A színjáték sem, miszerint mindannyian tökéletesen vagyunk. Úgy néz ki, hogy egy akkora kamugép is képes megtörni, mint amekkora Jojo. És ettől nekem megszakad a szívem.
Percek telnek el így.
Sőt, talán még egy óra is. Nem tudom, de nem engedem őt el. Nem tudnának azért eleget fizetni.
De amikor kicsit megnyugszik és elemeli a fejét a vállamról, a kérdésem kicsúszik a számon, anélkül, hogy megállíthatnám magam:
-Miért nem mondtad el, hogy rendszeres, amikor rákérdeztem?
Jojo keserűen elmosolyodik, ahogy újra felveszi a szemkontaktust és megtörli a szemeit.
-Na és te a bátyádról? Vagy arról, hogy nincs pénzetek anyukád gyógyszerére?
Jogos...
-Nem gondoltam, hogy lenne értelme. Anya beteg és a pénzünk nem elég arra a gyogyóra, ami neki kell. Bár szerintem úgysem szedné-túrok a hajamba kimerülten.-A bátyám pedig... Hogy mondhatja el valaki a szeretteinek, hogy éjjelente egy rúdon tekereg majdnem meztelenül, mert hülye volt és belement ebbe? Nem lehetett volna mit tenni ellene. Az Atwood legsötétebb része. Mindenki tudja, hogy mi folyik ott, de nem csukják le. Olyan, mint az apám. Nincs ember, aki ne tudná, hogy drogot csempészett, mégsem sikerült rábizonyítani. Szóval mi értelme lett volna?
-Most válaszoltál a saját kérdésedre-feleli, s finoman megszorítja a kezem, amit megint a fogságába ejtett.
Már nem mintha zavarna.
Csend telepedik ránk. Mindenki emészti a hallottakat és próbál észhez térni a sokkból, de nem úgy néz ki, mint ami nagyon menne.
Ám a következő pillanatban Jojo felnevet.
Ez nem az őszinte nevetése, hanem inkább elkeseredett és hitetlen.
-Minek örülsz ennyire?-Pillant rá Biff megtörölve az orrát.
-Csak magunknak. Milyen szép kis társaság vagyunk, nem? A sötét oldaliak-néz fel az égre, s elkezd a szabad kezével a zsebében turkálni füvescigiért, de szerencsére hoppon marad.-A drogos bátyó öccse, anyuci és apuci kicsi, féltett fia; a molesztált lány, akire mindenki azt hiszi, hogy gondtalan kis liba; a szégyen gyermek, akinek tanulás helyett a pályán kéne meghalnia az apja szerint; az óvszer szökevény, aki csak egy plusz éhes száj; a drogdíler apa és a beteg anya tünemény jó kislánya, aki éjjelente mások szórakoztatására mozog és én...a hazug faszkalap, akinek az anyja odaveszett egy rohadt tűzben, mert inkább bent égett, minthogy a fiával legyen, akit a szociopata apja minden nap elver, amikor kedve tartja és valószínűleg hamarosan egy gyönyörű cellában fog megrohadni az értéktelen életén kattogva. Csodás életünk van, nem igaz?-Tárja szét a karjait elengedve a kezem.
-Jojo!-Szólok rá azonnal, mire rám kapja a tekintetét.
-Mi van, S? Mondd, hogy nincs igazam-rázza meg a fejét, s a szemein látom, hogy megint az összeomlás szélén áll.
-De-ismerem be halkan-, ebben igazad van, de lehetne rosszabb. És amúgyis, tudod mit? A szüleink megbaszhatják. Amíg ti vagytok nekem, addig leszarom őket, érted? És nem mész börtönbe-simítom meg az arcát finoman, majd lassan kihúzom a kezem Matt kezéből és fogva a pénzt felpattanok.-Van egy ötletem. A szálláson találkozunk, hogy összeszedjük magunkat, oké? Csak adjatok úgy tíz percet-kezdenék el futni, de a legjobb barátom elkapja a kezem.
-Legutóbb, amikor eszedbe jutott valami a szociopata bátyádnál kötöttél ki miattam. Nem hagyom, hogy megint elmenj.
Leguggolok a fiúhoz, majd egy puszit lehelve az arcára a fülébe suttogom:
-Muszáj lesz.
Amint az ajkaim Jojo arcához érnek a keze elgyengül a csuklómon, így ki tudom azt szabadítani, hogy aztán futni kezdjek. Hallom, hogy még felkiáltanak, de szerencsére-persze nem olyan értelemben, ahogy ez tűnhet-az apja által szerzett sérülései miatt nem tud utólérni, így egyenesen Ansel ajtajához tudok menni.
Nem érdekel, hogy hány óra van; hogy mennyire van még korán, azonnal kopogni kezdek a fiú ajtaján. Feljelentette Jojót, a minimum, hogy felébred, amikor ide jövök hozzá.
A plusz pénzt, amit magunknak kértem elteszem a zsebembe, majd amint kinyílik az ajtó felnézek.
-Summer?-Pislog meglepetten, s megdörzsöli a szemét.-Minek köszönhetem a reggeli ébresztést?
-Itt a pénzed-vágom hozzá a borítékot, de könnyedén elkapja azt.-Azt akarom, hogy ejtsd a vádakat Jojo ellen. Hogy vond vissza a feljelentést.
-Ugyan miért tenném?-Dől az ajtófélfának a mellkasa előtt összefont karokkal.
-Megkaptad a pénzed és ezt akartad. Minden alkalommal, amikor találkoztok, ti provokáljátok Jojót, nehogymár ő kerüljön sittre miattad-bököm meg a mellkasát idegesen, s érzem, hogy a szabad kezem ökölbe szorul.
A tegnapi nap, aztán este után és a nagy vallomások, valamint sírás után rohadtul nincs türelmem ehhez a gazdag paraszthoz és ahhoz, hogy szórakozzon a legjobb barátommal. Általában nem ütök, amíg nem muszáj, de most határozottan érik az a pofon a számára. Komolyan közel állok ahhoz, hogy behúzzak neki egyet. De olyan jó nagyot, amitől eltörik az orra.
-Talán nem kellett volna megkarcolni a kocsimat és behajtani a golfkocsival a tóba úgy, hogy ott ülünk mögötte.
-Talán-lépek közelebb hozzá, s érzem, hogy az izmaim beton keményre váltanak-nem kellett volna provokálnod és rám másznod, meg rólam beszélned.
-Ja, az feltűnt, hogy te vagy a gyengepontja-nevet fel, s oldalra biccenti a fejét.
-Ide figyelj-kapom el a felsőjét, de elkapja a csuklóm.
-Van egy ajánlatom, amiért cserébe elintézem, hogy ejtsék az ügyet és ne kerüljön börtönbe a kis barátod.
-Mégpedig?-Lépek hátrébb az arcát fürkészve.
-Te szépen eljössz velem egy randira. Én szervezem meg és érted megyek, aztán visszaviszlek abba a lyukba, ahol laktok. Mindent állok, de neked el kell jönnöd. Ha megteszed, akkor felhívom azt, akit kell és elintézem, hogy teljesen szabad legyen.
Magam sem hiszem el, de azelőtt reagálok, hogy gondolkozhatnék:
-Most hívod fel, kihangosítod, hogy halljam a beszélgetést és akkor elmegyek veled. De előre szólok, hogy nekem nincs hiper-szuper ruhácskám-dobom meg a hajam, ahogy Winterék szokták.
-Azt is elintézem majd, ne aggódj-mosolyodik el önelégülten.-Akkor? Ez a válaszod? Eljössz velem?
-Előbb hívd azt, akit kell-sziszegem, s mindenem pattanásig feszül, hogy már fáj a testem.-Ha elintézed, akkor elmegyek veled.
Komolyan nem hiszem el, hogy belemegyek ebbe. Nem tudom, hogy mi a rosszabb...a randi Ansellel, vagy az, hogy ma este még táncolnom kell az Atwood's Hellben. Gyakorlatilag egy nap alatt két pasi is megzsarolt és abból az egyik a rokonom. A bátyám...igaza volt Jojónak...elbaszottak vagyunk. De érte vállalom. Nem bírnám elviselni, ha börtönbe kerülne, ahogy az is fáj, ahogy magáról beszélt. Ő egy sokkal jobb ember. Egy jó ember, aki jobbat érdemel. Ezt bizonyítja az is, hogy bevállalta Matt helyett a kocsi megrongálását.
-A kérésed számomra parancs-vigyorodik el vérfagyasztón, majd befelé int.-Foglalj helyet, a telefonom bent van. Vagy itt akarod megvárni, amíg kihozom azt?
Nem szabad látnia rajtam, hogy mit érzek.
A hang szinte rám kiabál, úgyhogy...belépek az ördög barlangjába.

Jojo:
-Nem úgy volt, hogy tíz percet kell adnunk neki?-Pillantok idegesen a falon kattogó órára.-Annyi letelt már, nem?
Az ágy szélén ülve a lábam idegesen jár, folyamatos doboló hangot hallatva a szobában. A fogaim folyamatosan sebeket hagynak az ajkaimon, ahogy harapdálom őket és az ujjaimat is tördelem.
Nem kellett volna elmennie.
Nem lett volna szabad hagynom, hogy elfusson.
Pedig esküszöm, hogy megpróbáltam utána menni, de az apám olyan jól elgyepált, hogy kábé ide is Matt és Biff támogatásával sikerült eljutnom, miután egy nagyjából tíz méter futás után összecsuklottak a lábaim.
És ennek most talán Summer issza meg a levét.
-Bassza meg-káromkodom el magam, miközben próbálok ráparancsolni a szívemre, hogy ne verjen ennyire gyorsan és hangosan a fülemben.
Egész barátságunk alatt én védtem meg őt. Anseléktől, a rámászó pasiktól, az anyjától, a bátyjától, gyakorlatilag mindenkitől. Erre ő huszonnégy óra alatt már másodjára menti meg a seggem. Legalábbis próbálja, ki tudja, hogy hogyan.
-Higgadj le-ül le mellém Coco és a kezembe ad egy bögrét, benne gőzölgő itallal.
-Ez meg mi?-Vonom fel az egyik szemöldököm rá pillantva.
-Citromfű tea-mosolyodik el kedvesen.
-Citromfű tea?-Szalad fel a másik szemöldököm is a homlokomon, s a szemeim is elkerekednek.-Mégis honnan van neked ilyen?
-Igen, az-bólint határozottan.-A szekrényben találtam. Lenyugtatja az idegeidet. Nekem is sokat segített. Sonny szülei is mindig ezt adják nekem, amikor rémálmom van, vagy elfáradok lelkileg és kibukom. Hidd el, hogy jobb lesz tőle.
-Nekem tudod, hogy mi kéne? A füvescigim-válaszolok a saját kérdésemre.-Na az megnyugtatna. Sőt, tudod mi van? Szerintem most még az sem. Summer elfutott és amikor az őrsről rohant el, akkor sem tért vissza jó hírekkel. Emlékeztek a mólón végbement sírásokra? Na az azután történt, hogy visszajött és kicsit sem élveztem-rázom meg a fejem.-Tényleg, a móló. Ott hagytam a cigim, talán vissza kéne mennem érte és...
-Maradj a seggeden-tol vissza Coco finoman, amikor felállok-és idd meg a teádat.
Ez a kedvesség szokatlan tőle. Persze nem azért, mert ő utál engem, vagy én őt, hanem azért, mert a mi kapcsolatunk főképp a másik cukkolásából áll. És nem olyan romantikus módon, hanem határozottan tesós módon.
Viszont most jól esik, hogy ilyen kedves velem. És az is, hogy nem veszi magára, hogy ilyen tuskón reagáltam a teájára. Csak...ez most nem az én napom. És nem úgy, mint általában. Ez most érzelmileg nem az én napom.
Basszus...
-Te hogy nem aggódsz érte?-Nézek a lány barna szemeibe, aztán körbe a barátaimon.-Ti hogy nem aggódtok érte? Miért nem akartok utána menni?
-Aggódunk-szólal meg meglepetésemre Biff.-De azzal, hogy utána futunk, valószínűleg nem érünk semmit. Nem tudjuk, hogy pontosan hova ment és mi a terve. Talán csak rontanánk a helyzeten.
-Meg amúgyis-néz fel Matt a padló tanulmányozásából-, úgy ismered Summert, mint aki hagyja, hogy beleszólj a tervébe? Csak kiakadna és kispadra ültetne.
-Sajnos igaza van-túr a hajába sóhajtva Sonny.-Szóval idd meg azt a teát és mondd el, hogy milyen cetlit találtál és miért nem mondtad eddig?
-Esküszöm, hogy akartam-tartom vele a szemkontaktust.-De aznap találtam, amikor Scarlettet lelőtték és aztán valami mindig közbejött. Tegnap akartam, úgy ténylegesen. Már el is határoztam, hogy elmondom, amint tudom, de aztán letartóztattak-emelem meg a szabad kezem, amin látszódik a bilincs dörzsölése.-Nem tudom, hogy mi az a hely. Talán semmiség, de valamiért az írás nagyon ismerős. A ház a Midnight Streeten van. Ki tudja? Talán azok tanyáznak ott, akik megtámadtak minket a talált tárgyak osztályán. Lehet, hogy megtudjuk, hogy ki lőtte le Scarlettet. Mindenképp el kell néznünk oda. De előbb-emelem fel a mutató ujjam.
-Ha most azzal jössz, hogy Summer után megyünk, mert már letelt a tíz perc akkor a fejedre borítom a teát-morogja Matt, de a szemében neki is látom az aggodalmat.
-Azt akartam mondani, hogy belopózunk a főni irodájába, hogy lenyomozzuk, hogy ki állította le a kamerákat, de nekem a te ötleted is tetszik.
-Jojo, én...
Az ajtó nyitódása belefojtja a szót a legjobb barátomba. Azonnal oda kapom a tekintetem és hatalmas szikla gördül le a mellkasomról, amikor meglátom a bejáraton belépő Summert. Végre kienged a mellkasomat szorongató kellemetlen érzés.
-Hol voltál?-Pattanunk fel azonnal, de én vissza is esem az ágyra.
A mázlim, hogy Coco gyorsabban kapcsol és elveszi tőlem a bögrét, mielőtt rám borulna a tartalma.
-Jojo, szabad vagy-néz a szemembe a lány, majd leveszi a cipőjét és beborul az ágyba, ami szabad.-Istenem-nyög fel-, de jó végre valami kényelmesen feküdni.
-Mit csináltál te, hogy most annyira jól esik ez a kemény ágy?-Vonja össze a szemöldökét Sonny, de én leintem.
Nagy nehezen feltápászkodom az ágyról, majd odamegyek Summerhöz és leülök mellé az ágyára, s az arcát kezdem fürkészni.
-Mi az, hogy szabad vagyok?-Szaladnak össze az én szemöldökeim is.
-Sikerült rávennem Anselt, hogy ejtesse a vádakat. Oh, és itt a mi tizesünk-szedi elő a köteg pénzt a zsebéből, majd az ágy melletti éjjeliszekrényre dobja.
-Mégis mivel?-Nyögöm ki, s a korábban eltűnt szorítás megint megjelenik a bordáim alatt.
Ha Summer Ansellel volt, akkor az semmi jót nem ígérhet. Sőt...az a barom szerintem bármire képes. Márpedig én nem akarom, hogy Summer egy ilyen címeres barom közelében legyen.
-Nem fogom elmondani, mert ki fogsz bukni-nyitja ki az egyik szemét, s rám pillant kék szemével.
-Summer!
-Summer, hogy sikerült ezt elérned?-Szólal meg Coco kicsit lágyabb hangon, mint én.
Nem is értem, hogy hogyan képes ennyire nyugodt maradni, amikor én úgy érzem, hogy a szoba összes oxigénjét elkezdik kiszívni innen.
A lány sóhajt, majd lassan felül a matracon.
-A hétvégén vele randevúzom. Cserébe Jojo nem kerül börtönbe és abbahagyják az ellene folyó ügyben a nyomozást.
-Nem-vágom rá határozottan.-Nem, az kizárt. Honnan veszed, hogy egyáltalán őszinte?
-Előttem hívta fel a pasast. Hallottam az egész beszélgetést. És nem mellesleg, nem vagyok hülye.
-Akkor sem mehetsz-rázom a fejem, s idegesen a hajamba túrok.-Nem mehetsz, hallod?
Eszembe jutnak Anselék szavai, amikor a golf pályán azt ecsetelték, hogy Ansel mit tenne vele, ha elvinné egy randira oda.
-Már túl késő, Jojo, belementem a dologba.
-Miért? Mégis mi a fene ütött beléd, Summer? Hm?
-Azért, hogy téged megmentselek a börtöntől!-Kiabálja idegesen, s az ujjait átfuttatja a haján.
-Inkább börtönbe megyek, minthogy te...
-Nem!-Kiált rám félbeszakítva.-Hallod? Ezt hallani sem akarom! Fogd be!-Mutat rám idegesen, majd Cocóra néz, akivel, mintha telepatikusan kommunikálnak.
A sötétbarna hajú lány a következő pillanatban feláll, majd megszólal:
-Kettesben hagyunk titeket, rendben? Fiúk!-Szól a barátainkra, majd már ki is sétál.
A három srác szinte azonnal felpattan, s követik Cocót ki. Summer csak akkor kezdi újra a maga dühöngését, amikor az ajtó becsukódik az utolsónak távozó mögött:
-Fogd be, Jonathan-bök felém, s a hangja kicsit megremeg.-Te vagy a legjobb barátom és nem nézem végig, ahogy börtönbe kerülsz valami miatt, amit nem követtél el. És ne gyere nekem azzal, hogy a golf kocsival te hajtottál a vízbe, mert esküszöm, hogy felképellek. Azt pedig nem akarom-rázza meg a fejét és a keze is remegni kezd.-Jojo, értsd meg, hogy nem akarlak elveszíteni. Azt egyszerűen nem bírnám ki-rázza meg a fejét.-Ez csak egy randi, te a szabadságot kapod cserébe.
-Egy randi az ellenséggel. Egy idiótával, aki eddig is undorító módon nyomult, akkor szerinted most?
-Tudom kezelni-pattan fel idegesen.-Anselt tudom kezelni, de azt nem tudnám, ha elveszítenélek.
-Csak egy hazug fasz vagyok, annyira nem lenne nagy veszteség-állok fel, s elé lépek.
-Számomra nem az vagy-lép közelebb.-Hallod? Nem vagy az. Jojo, te jó ember vagy. Valaki, akire szükségem van és aki jobbat érdemel. Tudtam, hogy nem fog tetszeni, ha elmondom, hogy megpróbálok alkut kötni azzal a szeméttel, így nem mondhattam el. Igen, ő hozta fel a dolgot, de nekem is valami hasonló ötletem volt arra az esetre, ha ész érvekkel nem tudok hatni rá. És megérte, mert így te biztonságban leszel.
-De te messze nem-lépek én is közelebb és az ajtóra bökök.-Ott vele nem leszel biztonságban.
-Az anyám egy beteg nő, az apám gyakorlatilag bűnöző, csakúgy, mint a bátyám. Az ő vérük csörgedezik az ereimben, szerintem elbírok egy kanos tinifiúval.
-Ezt nem tudhatod! És te messze nem vagy olyan, mint ők.
-Jojo, tedd már félre azt a rohadt férfi egódat és hagyd, hogy kivételesen ne te ments meg engem, hanem én téged-hadarja el, nekem pedig valami áthasít a testemen.
Nem tudom, hogy mi üt belém, de a hirtelen hév teljesen átveszi az uralmat a testem fölött és a két kezem közé fogva az arcát megcsókolom.
-Jojo-tol el szinte azonnal, de a tekintetét egyenesen az enyémbe fúrja.-Ez meg mi... Ez mi volt?-Nyögi ki, de a hangja megremeg, azonban most nem úgy, mint az előbb.
-Ne...ne haragudj, én...nem tudom, hogy mi ütött belém, én csak...
Belém fojtja a szót.
Ezúttal ő csókol meg engem. A testemen átfut a forróság, s a kezeim újra ráfonodódnak a törékeny kis testére, ami így az én testemnek simul. Még életemben nem volt ilyen finom csókom, pedig nem egy lányhoz volt már szerencsém, de ez most teljesen más, mint a többi. Más és határozottan a jó értelemben.
Talán nem kellett volna egy ilyen labilis helyzetben megcsókolnom, de az biztos, hogy most nem akarok elválni tőle. Ha tehetném, örökre itt maradnék vele, így.
Sosem hittem volna, hogy ezt megtapasztalhatom.