Summer:
Az épület előtt még egyszer megtorpanok. Gyűlölöm ezt a helyet és megfogadtam, hogy soha többet nem jövök vissza. Ez pedig most is bennem van. A testem reszket, a szívem zakatol, a tenyerem izzad és a gyomrom olyan görcsben van, mint amilyem gombóc pihen a torkomban. Az én kis sötét titkom, amit legszívesebben kitörölnék az életemből és örökre elfelejtenék.
Emlékeztek arra, amikor azt mondtam, hogy bár a barátaimmal gyakorlatilag egy család vagyunk, nem tudnak mindent rólam?
Elvégre a legjobb családokban is vannak titkok.
Legalábbis még mindig csak azt hiszem.
Ezt a titkot pedig nem akartam, hogy bárki megtudja. Jojo véletlenül jött rá és mentett ki innen és most...eljött az ideje, hogy ezt jóvátegyem.
Irónikus, hogy ahhoz vissza kell jönnöm ide.
-Summer!
A barátaim hangjára felkapom a fejem.
Coco és Sonny utánam jöttek, ahogy azt Jojo kérte.
-Basszus-motyogom, s elkezdek az Atwood's Hell felé futni, majd elbújok a ház oldalánál.
Itt sosem keresnének.
Legalábbis eddig sosem kerestek, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem most kezdenek majd el itt kutakodni utánam.
Nem akarom bántani őket, vagy megijeszteni-márha Jojo kiborulása az őrsön nem ijesztette már meg őket eléggé-, de azt sem akarom, hogy mindezt lássák majd, vagy megtudják. Mindenkinek jobb lesz, ha ezt nem hozom a tudtukra. Vagy minimum nem így, hanem egy komplett, tisztességes beszélgetés keretében.
Semmiképp sem úgy, hogy lebukok egy ilyen helyen.
-Mégis hova tűnhetett?-Hallom meg Coco kétségbeesett hangját.
Lassan kipillantok a fal mögül, ügyelve, hogy takarásban maradjak és szemügyre veszem őket. Coco folyamatosan kapkodja a fejét, hogy hátha meglát, s szaporán veszi a levegőt. Sonny legalább ennyire kétségbeesett. Lassan lehajtja a fejét és idegesen megvakarja a tarkóját, majd újra felnéz a legjobb barátnőmre:
-Biztos, hogy erre futott? Miért jönne a sötét oldalra?
-Mind a sötét oldalon lakunk, Sonny-emlékezteti a barátját, de az megrázza a fejét.
-De tudod, hogy hogy értettem-vág vissza a fiú idegesen.-Ez Atwood legsötétebb része, kizárt, hogy ide jött volna.
Naná, mert nem tudod, hogy kihez jöttem.
A gondolattól megborzongok, de határozottan nem a kellemes érzéstől.
Hányingerem van, hacsak erre gondolok.
-Lehet, hogy benéztük és nem erre fordult le. Vissza kell mennünk Jojóhoz, ahogy azt S kérte-gondolkozik Coco hangosan, de túl jól ismerem.
Tudom, hogy ez a görnyedt testtartás mit jelent.
Még magával is harcot vív belül, mivel nem akar magamra hagyni, viszont azt sem akarja, hogy a kérésem semmisnek tűnjön.
-Basszus-rúg az egyik kukába Sonny idegesen, de Coco azonnal odalép hozzá és finoman elhúzza.
Átöleli az egyik karját, majd finoman hozzábújik.
-Nyugalom, minden rendben lesz vele. Vagány lány, te is tudod-ad puszit a vállára, de még külső szemlélőként is látszik, hogy ezt nem csak Sonnynak, hanem magának is mondta.-Menjünk-kezdi a seriff hivatal felé húzni, nekem pedig az egyik szikla leesik a szívemről, ahogy elindulnak visszafelé.
Egy kicsit elönt a bűntudat, amiért ezt teszem velük és ennyire titokzatos voltam, de csak őket akarom védeni. Azok, akik ide bejönnek nem igazán távoznak anélkül, hogy minden rendben lenne velük. Anyagi és lelki, de olykor testi károkat is szenvednek az ide betérők, amikor megszegik a szabályokat. Elég beteg, hogy pont egy ilyen helynek vannak szabályai.
Még várok egy kicsit, hogy biztosan elmenjenek és ne vegyenek észre egy aggodalmas visszapillantás közben és addig igyekszem mély levegőket véve kicsit kilazítani a befeszült izmaim, de őszintén szólva nem igazán megy.
Amint viszont megbizonyosodom róla, hogy tényleg tiszta a levegő, veszek még egy utolsó mély levegőt, majd összeszedem magam és bemegyek az épületbe. Ahogy azt Sonny is mondta: ez Atwood legsötétebb része. Aki ide téved, azt hiszi, hogy minden csillogás és öröm itt, de igazából ez a hely tele van titkokkal.
Például: ha drogot akarsz venni, akkor ide kell jönnöd. Sőt, ha rúdon tekergő lányokat akarsz nézni, akkor is itt a helyed. A csillogó-villogó életből meglepően sokan jönnek ide, hogy a szerencsétlen lányokra csorgassák a nyálukat, akik nem is feltétlen önszántukból vannak jelen.
Hogy honnan tudom?
Én is egy voltam a rúdon tekergő lányok közül.
Bizony...ez az én sötét és mocskos kis titkom, amit annyi éven át rejtegettem. Egészen addig, amíg Jojo ki nem húzott a saját sötétségemből. Abból, ami minden nap nyomasztott és ami miatt folyamatosan szorongtam.
A démonjaim közül, akik minden egyes pillanatban azt mondogatták, hogy elcseszett vagyok.
Mivel ez egy sötét hely, ezért nincsenek biztonságiak, akiket ki kell kerülnöm, hanem egyenesen fel tudok menni az emeletre Farrellhez, aki az egyik tulajdonos.
Nem szabad megállnom, mert akkor tuti, hogy elbizonytalanodom, azt pedig nem tehetem meg Jojóval. Csakis ez a tudat tart mozgásban és a kép, ahogy elvezetik őt bilincsben. Megszakad a szívem, hacsak erre gondolok. Úgyhogy felszívom magam és fent már szinte berúgom az ajtót. Az asztalnál ülő fiú azonnal felkapja a fejét, majd elvigyorodik.
-Vártam már, hogy mikor jössz vissza hozzám, kishúgom-dől hátra a székében, egy köteg pénzzel játszva.
A becenevet annyira nyájasan és gyöngéden mondja ki, hogy ismét felfordul a gyomrom.
Belököm az ajtót magam mögött, majd elindulok felé.
-Nem azért jöttem, amire gondolsz-felelem, aztán megállok az íróasztala előtt.-Pénz kell-vágok a közepébe, ugyanis tudom, hogy felesleges húznom az időt, mert nem érek vele semmit.
-Pénz kell?-Húzza fel a szemöldökét cinikusan, de a vigyora nem tűnik el, s ettől kiráz a hideg.
-Igen, pénz kell. Tudod, valamiből meg kell élnem nekem is. Kell kaja, meg víz.
Eszem ágában sincs az orrára kötnöm, hogy miért kell valójában.
Abból semmi jó nem sülne ki. Főleg azután, hogy Jojo volt az, aki kihúzott a karmaiból. Gyakorlatilag gyűlöli a legjobb barátom.
-És pontosan mennyi is kell?-Teszi fel az újabb kérdését meg nem szakítva a szemkontaktust.
-Negyvenezer-vágom rá gondolkozás nélkül.-És akkor egy jó darabig nem látsz majd.
Ha ki tudok belőle szedni ennyit, akkor marad tízezer, amit tényleg magunkra költhetünk, miután letudtuk a kár kifizetését.
Az pedig szerintem határozottan ránk férne most.
-Negyvenezer-nevet fel.-Hülyének nézel engem, húgicám?-Áll fel, majd elkezd felém lépdelni, én pedig automatikusan hátrálok.-Mire kell a pénz valójában?
Nem akarom, hogy lássa rajtam, hogy tartok tőle, de a testem előbb mozog, minthogy az agyam ellenállhatna neki. Vagy egyáltalán reagálhatna. Hihetetlen, hogy a saját bátyám képes volt elérni ezt. Azt, hogy a húgaként rettegjek tőle. De minimum undorodjak és tartsak a következő lépésétől.
-Elmondtam, hogy mire kell-felelem annyira határozottan, amennyire csak tudom.
-Ne hazudj nekem-emeli meg a hangját, s ahogy sarokba szorít, megtámaszkodik a fejem két oldalán.-Mit tettetek a kis barátaiddal, hm? Mire kell valójában? Köze van a lövöldözéshez?
-Bérelni akarok egy lakást-hazudom, de csak még dühösebb lesz, ugyanis tudja, hogy nem mondok igazat.
-Ne hazudj-csap a fejem mellett a falra ismételve magát, mire összerezdülök.-Az Attwood Hotelben dolgozol nyáron. Van fedél a fejed fölött és kaját is kapsz, ugyanis ez benne van a munkaköri leírásodban. Ellenőriztem-emeli ki még közelebb lépve hozzám, hogy véletlenül se tudjak elmozdulni onnan.-Szóval mihez kell? Jonathan csinált valamit, igaz? Hogy is becézitek? Jojo? Mit csinált? Mihez kell? Az apja nyomdokaiba lépett? Megölt valakit? Kirabolt? Lopott?
-Semmit nem csinált, csak engem védett-szakad ki belőlem kétségbeesettséggel vegyes dühvel.-Engem védett és ártatlanul van szarban. Harmincezret kell perkálnia és a maradék tizet tényleg magamnak kérem. Könyörgöm, Farrell, ha érzel irántam bármilyen testvéri szeretet, akkor adj pénzt. Tudom, hogy megvan a maga ára, vissza is adom, szóval kér...
-Két éjszaka-szakít félbe meg sem várva, hogy mit ajánlok neki, ha esetleg segítene.
Azonban a szavaitól megmerevedek. Az ajkaim elválnak egymástól, ahogy meglepetten pislogok rá. Gondoltam, hogy nem lesz ez az egész ingyen, de azért erre nem számítottam.
-Tessék?-Nyögöm ki kiszáradt torokkal, s érzem, hogy a szívem még gyorsabbra vált, miközben a szemeimet elkezdik csípni a könnyek.
Eszembe nem jutott volna ide visszajönni, ha nem arról lenne szó, hogy Jojónak pénzt kell keresnünk valahogy. De ez most gyorsan kell és nincs más lehetőségünk. Esélytelen, hogy Coco, Sonny, Matt, Biff, vagy én tudnánk ennyi pénzt keresni úgy egyáltalán, nemhogy minél hamarabb.
-Odaadom a pénzt, de cserébe ma és holnap táncolsz a vendégeknek.
-Két éjszaka-emésztgetem a hallottakat, de aztán felelevenednek az emlékek abból az időszakból, amikor itt dolgoztam.-Dehát a dupláját megszerzem egy es...
-Kell az a pénz, vagy nem?-Néz mélyen a szemembe ellenkezést nem tűrően, ismét belém fojtva a szót.
A térdeim megremegnek, amiben biztos vagyok, hogy ő is érzi, ugyanis olyan közel áll hozzám, hogy valójában csak ő tart meg szerintem. Ha nem préselődne hozzám, akkor biztos vagyok benne, hogy most összeesnék.
-Farrell, a húgod vagyok-könnyezem be ezúttal már ténylegesen és a hangom is megremeg.
Hiába próbálok hatni a lelkiismeretére, ismét megbizonyosodik, hogy neki nincs ilyen. Küld felém egy újabb vérfagyasztó mosolyt, majd mellém hajolva a hajamba szippant, aztán megszólal:
-Pontosan ezért kell csak két éjszakát vállalnod-suttogja a fülembe, amitől nekem feláll a szőr a hátamon.
Bárcsak lenne más választásom.
Bár valahogy jönne egy jobb megoldás. Valami, ami ki tud rántani minket a szarból, de valahogy a múló másospercek alatt nem jön a megváltás, vagy egy megoldás.
-Legyen-nyögöm ki nagy nehezen.-De olyan felszerelést kérek, amiben nem ismernek fel.
-Ez a beszéd-válik el tőlem még mindig mosolyogva, s megsimogatja az arcom.-A rajongóid nagyon fognak örülni a visszatérésednek.
Gyűlölöm, de nincs más választásom és mindent megteszek Jojóért.

Jojo:
-Mégis hol a viharban voltál?
Sonny hangja úgy hasít a levegőbe reggel, amikor Summer megjelenik a szokásos helyünkön, ahogy azt mondta is, mintha már napok óta nem láttuk volna. Mintha csak szó nélkül szívódott volna fel.
Pedig nem így volt.
És hiába mondtam a többieknek, hogy ne engedjék elmenni, teljesen leblokkoltak. Nem is értem, hogy mi a fene történt velük. Sosem láttam őket ennyire tétlennek. Holott most talán a legnagyobb szükség lett volna arra, hogy kapcsoljanak.
Szívem szerint azonnal felpattannék a földről, hogy leellenőrizzem, hogy nem esett-e baja Summernek, de tegnap apa kicsit ellátta a bajom, így ez most nem megy olyan gyorsan. Summer terve zseniális volt azzal kapcsolatban, hogy majd a többiek jelenlétében apám nem fog bántani engem, de ő nyilván ezt is kijátszotta. A többieket kiküldte tegnap az udvarra, engem pedig behívott, hogy segítsek neki összerakni a szendvicseket a barátaimnak. Amint pedig kettesben maradtunk az ökle ott ért, ahol csak tudott. Vagyis azért mégsem...arra nagyon ügyelt, hogy olyan helyen ne hagyjon nyomot, ami kilóghat a ruháim alól. Nyilván nem akarja, hogy kiderüljön a kis titka. Úgyhogy most kénytelen vagyok lassan feltápászkodni és úgy megközelíteni Summert, hogy ne látszódjon az, hogy fájdalmaim vannak.
A lány ahelyett, hogy válaszolna előhúz egy borítékot a farzsebéből, majd bedobja a kis körünk közepére.
-Megszereztem a pénzt-feleli mereven, majd megvonja a vállát.
Nekem a tekintetem egy pillanatra megakad a papírtartón, aztán újra a gyönyörű arcára vándorol. Összeszorítom a fogam és a lehető leglazábban odamegyek hozzá. Meg szeretném kérdezni, hogy mi volt. Hogy bántotta-e és mi történt ott. Azt is, hogy az a barom mit kért a pénzért cserébe. Vagyis pontosabban, hogy mennyit kért, ugyanis ismerem Farrelt. Tudom, hogy mit kért. Csak az a kérdés, hogy pontosan mennyit. Már szóra nyitom az ajkaim, hogy feltegyem a kérdést, de Biff egy teljesen más kérdéssel megelőz engem:
-És pontosan hogyan is?
Summer a szemembe néz, majd elkapja a tekintetét és a földre szegezi.
Fáradt és megviselt.
Tudom, látom rajta. Valószínűleg nem is olyan rég még abban a pöcegödörben volt, hogy a gazdag parasztok rá csorgathassák a nyálukat.
Mondjuk mi sem aludtunk túl sokat. Én is hulla fáradt vagyok, ugyanis egy szemhunyásnyit sem aludtam. Mivel azt beszéltük, hogy itt találkozunk ma, ezért már alapból is ide jöttünk az este és itt volt tervben az alvás, de nekem nem jött össze, mert a fájdalmakon kívül Summer kötötte le a gondolataimat. Vagyis inkább az, hogy vajon mi van vele. Tudtam, hogy a bátyjához akar visszamenni segítségért és nem volt véletlen, hogy ezt nem akartam hagyni, de a rácsok mögül nem tudtam visszafogni. Ezért pedig hihetetlenül haragszom magamra.
-Az nem fontos-feleli keményen, s megdörzsöli a szemét.
Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe. Főleg, hogy még a nap is alig van fent, vagyis mindenki alszik. Óráink vannak még a munkánk kezdetéig és most itt ülhetünk majd egy igencsak feszült helyzetben. Még sosem voltunk úgy igazán fasírtban és a tegnapi pocsék napom után nem most szeretném elkezdeni.
-Igazából, de...fontos-szólal meg Matt is és bár tudom, hogy csak aggódik Summerért és kiborult a tegnapi miatt, de most azt kívánom, hogy bár befogná a száját.
-Tök mindegy, a lényeg csak az, hogy megvan a pénz és így Jojo kint van a szarból-feleli kissé indulatosan, de aztán visszalép és összefonva a karjait rám emeli a tekintetét.
Igazából nem vagyok kint a szarból. Gyakorlatilag még csak most fogok majd belekerülni. Az egy dolog, hogy ki kell fizetnem a károkat, de mivel elméletben rongálást követtem el és fel lettem jelentve, ezért tárgyalás elé fognak állítani. Nyomozni fognak és ki fogják deríteni, hogy bűnös vagyok, hogy aztán vagy bedugjanak egy igazi börtönbe, vagy pedig felfüggesztettel kerüljek be a rendszerbe és a város tudatába. Így, vagy úgy, de nekem mindenképp annyi lesz. Mivel nincs pénzem ügyvédre, ezért alapból is hátrányból indulok. Meghát...sötét oldali vagyok. És amúgy most is csak próbaidőre kerültem ki. Azt mondták, hogy egy baki és azonnal visznek a nevelőintézetbe.
-Igazából próbaidőn van-szólal meg Biff, mintha csak a gondolataimban olvasott volna, mire Summer lemerevedik.
-Hogy mi van?
Az állkapcsom megfeszül és a torkomban is gombóc nő. Summer vállalt értem egy olyan kockázatot, amilyet. Nem így akartam tudatni ezt vele.
Viszont már nincs visszaút. Biff sem akart rosszat, de most mind a két haveromat meg tudnám ütni. De minimum belökni őket a tóba a mólóról.
-Mivel feljelentettek, ezért eljárás indul ellenem-nyögöm ki a szemébe nézve.-Ki kell fizetnem mindazt, amit tönkre tettem, de ennyivel nem úszom meg-vonom meg a vállam, de meg is vonaglik az arcom, mivel apám oda is bevitt egy rúgást.
Igen, nem csak a kezeit szokta használni.
És a leggázabb az egészben, hogy én félek ettől az embertől...
Beismerni is szégyellem, de így van. Félek tőle és gyűlölöm őt.
-Mi az, hogy nem úszod meg ennyivel?-Emeli meg a hangját Summer.-Erről volt szó. Jojo, szereztem pénzt, hogy megvédjelek. Nem akarom, hogy bajod essen és...
-Héé, shh-lépek közelebb hozzá, s finoman megfogom a kezét.-Semmi baj, te mindent megtettél, úgyhogy nincs gond.
-De, de igenis van baj-pislog nagyokat a fejét rázva.
-Igazából, ha rávesszük Anselt, hogy ejtse a vádat, akkor nem lesz baj-jegyzi meg Matt, s hatalmasat sóhajt.-De lássuk be, hogy arra elég kicsi az esély. Viszont azt elárulod, hogy honnan szereztél negyvenezret egyetlen este alatt?
Summer szemében valami megcsillan. Mintha eszébe jutna valami, ami nekem nagyon nem tetszik. Ismerem ezt a pillantását. Ilyenkor mindig készül valamire. És a jelenlegi helyzetből kiindulva biztos vagyok abban, hogy én ellenezni fogom a dolgot. Az ajkait is kinyitja, de aztán összezárja őket, mintha visszafojtana valamit, de egy picit a teste ellazul. Biztos vagyok benne, hogy újabb megoldás jutott az eszébe és egy kicsit sem tetszik, hogy nem árulja el, hogy mivel kapcsolatos és mi az.
-Summer-szólal meg finoman Coco mögülem, mire felé fordulok, de nem engedem el Summer kezét-, honnan szerezted a pénzt? Hova tűntél tegnap este és Jojo miért ellenezte annyira mindazt?
Ekkor valami megtörik benne. Summer alsó ajka megremeg és a szemébe is könnyek szöknek, miközben lerogy a körünkbe. Ahogy viszont a földre huppan véletlenül megrántja a vállam, amitől a számat elhagyja egy fájdalmas nyögés. Ettől viszont mindenki rám kapja a tekintetét.
-Megint bántott?!-Kezdi az arcom fürkészni Summer, s ez inkább tűnik kijelentésnek, semmint kérdésnek.-Nem voltatok Jojóval? Azt hittem, hogy vele maradtok.
-Így is volt-bólogat Biff komolyan.-Csak akkor nem voltunk mellette, amikor ő bement összedobni a szendvicseket.
-És mi lett azzal, hogy embert nem hagyunk hátra?-Emeli meg a hangját ingerülten a mellettem ülő lány, s az orrlyukai kitágulnak, de látva a többiek riadt tekintetét visszavesz.
Hallat egy meggyötört sóhajt, majd lehajtja a fejét és szabad kezével megdörzsöli az arcát.
-Na jó, most azonnal magyarázatot akarok kapni minderre a nagy kiborulásra és a titkolózásokra-feszül meg Sonny állkapcsa.-Jojo, mi volt az a kiborulás az őrsön, amikor Summer azt mondta, hogy tud pénzt szerezni? És Summer, honnan tudtál pénzt keresni? És mi volt ez a kiborulás? Meg az a hang? Mi fáj? Mi a fenét titkoltok előlünk ennyire?
-A bátyám az Atwood's Hell egyik tulaja-motyogja megtörten Summer, s a könnyei folyni kezdenek.
-Hogy mi van?-Pislog nagyokat Coco, s közelebb csúszik a legjobb barátnőjéhez.
-Farrel, az egyik tulaj az én bátyám. Régen, amikor apa elment és én megzuhantam, meg minden, akkor ezt kihasználta. Anya bipoláris, szóval ezért hajtja ki a belem-kezdenek folyni belőle a szavak és ez az információ engem is komolyan lesokkol.-Mivel nincs pénzünk a gyógyszerre, ami kéne neki, hogy ne legyen olyan, amilyen, ezért nem tudja szedni. Én pedig emiatt mindenhol szívesebben voltam, csak otthon nem. Farrel azt mondta, hogy befogad, de csak akkor, ha megdolgozom érte. Úgyhogy befogott és én is a táncosok közé kerültem. Jojo egyszer véletlenül látott és utána a fejébe vette, hogy kihoz onnan. Megtette-szipog a szemeit törölgetve.-De most az volt az egyetlen esélyünk. A pénzt Farrel adta, viszont cserébe tegnap este és ma ott kell táncolnom. Muszáj volt bevállalnom, hogy legyen elég Jojo gondjához. És akkor gondoltam, hogy abból a plusz tizesből valamit magunkra is költhetünk. Hát ott voltam. Mostmár mindent tudtok-néz fel, s összekuporodik.-Nem akartam elmondani, mert nem akartam, hogy másképp nézzetek rám, vagy ilyenek.
Nem tudom, hogy mi az, ami miatt így reagálok. Hogy Summer vallomása milyen csapot nyit meg bennem, de belőlem is kibuknak a dolgok:
-Apám ver engem. Summer ezért nem akarta, hogy magamra hagyjatok vele. Egyszer látta, hogy megver. Azt mondtam, hogy az egyszeri eset volt, de az igazság az, hogy folyamatosan csinálja. Most is ezt tette, amikor behívott a konyhába. Ez volt a fájdalmas hang. És találtam egy cetlit a múltkor a tetthelyen. Volt rajta egy cím, amit szerintem nem ártana megnéznünk-húzom el a szám Summer kezét szorongatva.
-A nevelőapám molesztált és szexuálisan zaklatott-kezdi meg a gyónását Coco is, s esküszöm, hogy bekönnyezem.
Úgy néz ki, hogy ez most egy őszinteségi roham mindannyiunknál.
-Azért költöztem Sonnyhoz, hogy biztonságban legyek attól a faszkalaptól-remeg meg a hangja.-Folyamatosan csinálta, én pedig nem bírtam tovább és Sonnyék befogadtak. Nincsenek oda értem, mivel nagyon féltik Sonnyt, de kedvesek velem és otthont teremtettek.
-Azért féltenek úgy, mert a bátyám még nagyon régen meghalt drog túladagolásban-húzza el Sonny a száját és magához öleli Cocót.-Ez az én sztorim. Most ti is meggyóntok?-Pillant a másik két fiúra, de látom rajta, hogy még ő is dolgozza fel az információkat és vívódik magában.
-Nincs mit meggyónnom, tudjátok, hogy apám szégyennek tart, amiért nem sportoló vagyok-von vállat Biff, de látom, hogy könnyezik.
-Rám meg magasról szarnak. Kábé az is mindegy nekik, ha megdöglök, de ezt is tudjátok-túr a hajába Matt egy reszketeg sóhajjal.
Most először vagyunk teljesen őszinték egymással, de komolyan nem tudom, hogy miért...ez kábé fáj.