Summer:
Ahogy lassan kezdek kiemelkedni a sötétségből, nehéznek érzem a testem és a fejem is kótyagos. Valahonnan hangokat hallok, mintha kiabálnának a háttérben, de időbe telik, mire rájövök, hogy nem csak álmodom a dolgot, vagy képzelem, hanem valóban kiabálnak körülöttem.
Amint ezt a tényt sikerül realizálnom, arra is rá tudom venni magam, hogy kinyissam a szemeim ahhoz, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit is takar az a körülöttem. Lassan pislákolva próbálom kitisztítani a tudatom és feltápászkodni, de a fejem olyan szinten ködös, hogy beletelik pár pillanatba, mire felfogom, hogy egy ágyban fekszem. Gyenge vagyok, de nagy nehezen sikerül felülnöm és úgy is maradnom. A történtek hirtelen kisfilm formájában pörögnek le előttem. Az, ahogy a bátyám a templomban áll és ránk borítja azt a rengeteg információt apáról, Jojo anyjáról, a lövöldözésről és Zane-ékről. Az, ahogy utána apa reagál és hogy...
A tekintetem a kisszekrény felé kapom, amin egy pohár víz pihen, gondolom nekem. Fejbe vág a felismerés, hogy a saját apám altatót tett a teámba, miután bevallotta gyakorlatilag, hogy Farell igazat mondott és tényleg ők állnak a történtek mögött.
Mégis hogy volt képes ilyet tenni? Hogy tudott szemrebbenés nélkül hazudni, manipulálni és bántani? Hogy nem érdekelte, hogy Scarlett majdnem belehalt az ő kis missziójába? Na és az miért nem hatotta meg, hogy Zane-ék nekem is képesek lettek volna ártani?
-Csak el kellett volna hoznotok a rohadt nyakláncot! - hallom meg lentről apa ideges hangját. - A talált tárgyak osztályáról! Még a hülyéknek is ment volna, erre ti meglőttetek egy fiatal lányt, fegyvert fogtatok a lányomra és bevontátok a fiamat ebbe az egészbe, aki boríthat mindent azzal, hogy elmondta a gyerekeknek, hogy mi történt!
-Te adtál a kezünkbe fegyvert aznap este-érkezik a válasz, legalább olyan feszült hangon, mint amilyen apáé is most.
Kell pár pillanat, mire leesik, hogy ez Zane hangja.
-De csak vészhelyzet esetére!-kezd kiabálni apa.-Nem azért, hogy használjátok is, amikor nincs rá semmi okotok!
Hallok valami morgást, de az illető túl halk ahhoz, hogy úgy felhallatszódjon a hangja, mint apának és Zane-nek.
Összeszorítom az állkapcsom és feltápászkodom az ágyról, hogy eljussak az ajtóig. A lábaim gyengék is nem akarnak úgy funkcionálni, ahogy kellene nekik, de botladozva elérek a bejáratig. Bár van némi sejtésem, hogy mire számítsak, megpróbálom elfordítani a kilincset, hátha ki tudok jutni innen, de nem mozdul az ajtó. Ellenben apa hangja megint a levegőbe hasít:
-Mit mondtál?
-Azt, hogy talán nem velünk kellett volna elvégeztetned a piszkos munkát és akkor a lányod sem kezdett volna el nyomozósdit játszani a barátaival-érkezik a válasz kemény hangon.
Ez Wyndam.
Ezek szerint a bátyámnak ebben is igaza volt.
-Na idefigyelj, te...
-Mindenki higgadjon le!-hasít a levegőbe egy női hang élesen, felteszem, Jonathan anyjáé.
-Hogy higgadjak le, amikor be kellett altatóznom a lányomat, mert a fiad mindent elmondott az enyémnek, az pedig kitálalt a gyerekeknek?
-Zion, nézz rám!-szól rá, én pedig a fülemet az ajtóra tapasztom, hogy minél jobban halljam, hogy mi történik lent.-Tudom, hogy dühös vagy és azt is, hogy nem ez volt a terv. Igen, Zane hibázott, de Farell nem szállt le róla, csak ezzel tudta leállítani a fenyegetéseit. Nem számítottunk rá, hogy elmondja Summeréknek, de ezzel nyert nekünk időt, amire nagy szükségünk van. Amíg Summer a szobájában van, addig nem eshet baja, nekünk viszont ki kell hoznunk a tojást a bunkerből, mielőtt a rendőrség megtudja, hogy a mi kezünk van a dologban és ahhoz mindannyian kellünk a beépített biztonsági rendszer miatt.
-Feltéve, hogy Zane-éknek azt sikerült elintézniük anélkül, hogy elszúrták volna-jegyzi meg apa.
-Sikerült, Wyndammel megoldottuk a dolgot, viszont anyának igaza van. Ha Farell elmondta Jonathanéknek, hogy mi a tényállás, akkor minél előbb el kell hoznunk a tojást. Ha az eltűnik, a bizonyíték is. Ilyenkor jön jól, hogy egy legendára vadásztunk.
-Ha csak nem vagyunk máris késésben-jegyzi meg Wyndam.-Ha Farell kitálalt, akkor biztos, hogy Jojóék bezsongtak, lépni fognak, méghozzá minél előbb. Vagy a tojásra mennek rá, vagy a rendőrséget riasztják.
-Addig nem, amíg Summer nincs velük-érkezik a magabiztos válasz Zane-től.-Jonathan nélküle egy tapodtat sem mozdul. Ez a legjobb időhúzási lehetőség. Tartsuk itt Summert, ti addig ellenőrizzétek le anyával, hogy minden készen áll-e a szállításra, mi vigyázunk Summerre és...
Nem hallom a végét, mert a lábaim ösztönösen elindulnak hátra az ablak felé, de félúton feladják a szolgálatot, így hanyatt esem.
Nem tudom, hogy mennyire hallatszik le a nappaliba a tompa puffanás, ami kíséri a bénázásom és ettől lever a víz. A mellkasomban nyomás keletkezik, az izmaim befeszülnek, a pulzusom pedig hangosan kezd lüktetni a fülemben, ahogy lemerevedve várom, hogy bármilyen reakció érkezzen lentről.
Vajon lehallatszik egyáltalán a fenti mozgás?
Minden porcikám és ösztönöm visít, hogy másszak ki az ablakon és tűnjek elinnen, amilyen gyorsan csak lehet, viszont ha meghallották, hogy elestem, akkor lehet, hogy most valamelyikük felfelé tart, hogy megnézzék, hogy mit csinálok. Ebben az esetben nem lenne időm eljutni az ablakig és ki is mászni rajta anélkül, hogy kapkodnom kelljen, amivel csak jobban veszélyeztetem saját magam. És ha maradok, akkor lehet, hogy még több infót tudok meg a tervükről. Csak bízom abban, hogy a barátaim épségben eljutottak a rendőrségre és kivételesen Jojo Wyndam szavaival ellentétben, nem rám vár, hanem teszi, amit mondtam nekik.
Egyáltalán mennyi ideje vagyok kiütve? Azt mondtam nekik, hogy ha pár óra múlva nem jelentkezem, akkor kezdjenek el keresni, de ebből mégis mennyi telt el?
Istenem, remélem, hogy a barátaim tényleg azt tették, amit kértem tőlük és nem értem aggódtak, különben semmit nem haladt az ügy. Az a baj, hogy túl jól ismerem Jojót és valami azt súgja, hogy Wyndamnek jelen pillanatban is igaza van abban, hogy nem fog addig semmit sem csinálni a fiú, amíg én nem vagyok megint mellette. Ez pedig azt jelenti, hogy időt veszítünk és hogy valami oltári nagy hülyeséget fog csinálni, amit innen nem is tudok megakadályozni.
A tekintetem megint az ablakra siklik. Túl rizikós a dolog, ezt be kell látnom, bármennyire is szeretnék kiszabadulni innen és nem segítek vele a többieken. Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnék. Muszáj vagyok maradni, bármennyire is kiver a víz ettől a gondolattól.
Az izmaim a görcstől, amibe ugrottak az előbb, nem akarnak rendesen funkcionálni, de valahogy elkúszom az ágy mellé, mintha csak arról estem volna le és igyekszem a lehető legnyugodtabbnak tűnni, amennyire ez csak lehetséges ebben a helyzetben. Minden színészi képességemet előszedem, hogy jól adjam el azt, hogy a gyógyszertől kótyagosan estem le az ágyról. Bár teljesen talán nem is kell színészkednem, mert még mindig úgy érzem magam, mint aki félig kívülről figyeli önmagát. Olyan, mintha be lenne lassulva a tekintetem és csak részben lennék jelen. Leginkább talán ahhoz hasonlít, amikor egyszer becsíptem egy összejövetelen a sötét oldalon. Azt éreztem, hogy a szemem nem mozog olyan gyorsan, mint kellene neki és félig egy mellékszereplő vagyok a saját testem mellett. De vetekszik azzal, amikor majdnem elájultam és folyamatosan szédültem és nem érzékeltem a környezetemet. Most ez az előbbi példához képest intenzívebb az utóbbihoz képest viszont gyengébb, de az biztos, hogy így nem kell megjátszanom annyira magam, amikor kinyílik az ajtó és belép rajta az apám, mögött Zane-nel és Wyndammel.
-Kicsim, megütötted magad?-guggol le hozzám apa és a karjaiba vesz, majd vissza is tesz az ágyba.-Jól vagy?-néz végig rajtam többször is, gondolom valami sérülés után kutatva.
-Mit csináltál velem?-próbálok felülni, de ő azonnal finoman visszanyom fekvő helyzetbe.
-Amit kellett ahhoz, hogy biztonságban tudjalak, oké? Hinned kell nekem, kicsim, csak a te javadat néztem.
-Azt hittem, hogy engem nem bántanál-nézek a szemébe és bár nem akarom, de a szemeim megtelnek könnyekkel.
-És nem is bántanálak-tartja velem a szemkontaktust.-Ezt a te érdekedben tettem. Nem akarom, hogy bajod essen, mert még jobban belefolysz ebbe az egész cirkuszba, aminek nem sokára vége van és akkor minden rendben lesz.
-Ezt meg hogy érted? Apa, mire készülsz?-fürkészem folyamatosan az arcát, de semmit nem tudok leolvasni róla a megbánáson kívül, amitől a mellkasom elkezd fájni.
Képes volt bedrogozni és utána van képe úgy nézni rám, mint aki komolyan aggódik értem, megbánta a tettét és szeret?
A naiv kislány, aki nagyon mélyen eltemetve bennem él, szeretné hinni, hogy az apám tényleg azt hiszi, hogy ezzel csak engem védett és nem az önző céljaiért tette ezt velem, de sajnos a valódi énem, aki a felszínen van, képtelen erre.
Apa összepréseli az ajkait, mint aki habozik és a feltörni kívánkozó érzéseivel küzd, s közben megsimítja az arcom.
-Most itt kell hagynom téged egy kicsit-nyel nagyot.-Zane és Wyndam vigyáznak rád, amíg vissza nem jövök, aztán minden a helyére kerül majd, megígérem-lép egyet hátrébb, de elkapom a kezét.
A gondolat, hogy Wyndamékkel egyedül maradok egy házban majdnem annyira kiborít, mint a tény, hogy mit tett apa.
-Ne, kérlek, apa, ne hagyj itt-rázom a fejem hevesen és érzem, hogy a sós cseppek elkezdenek lefutni az arcomon.
-Muszáj. Minden rendben lesz-hajol le és ad egy puszit a homlokomra.-Hamarosan Jonathan is velünk lesz, jó? De most el kell mennem. A fiúk vigyáznak rád és nem bántanak téged, elhiszed ezt nekem?
-Egyszer már bántottak-emlékeztetem a talált tárgyak osztályán történtekre, ami miatt, ha jól hallottam, eléggé kiakadt.
-Ezúttal nem fognak, igaz?-néz a két fiúra szigorúan, akik szinte teljesen egyszerre bólintanak.-Szeretlek, kicsim, ezt ne felejtsd el, kérlek-pillant még egyszer vissza rám, majd kihúzza a kezét az enyémből és kisétál a szobából.
Azonnal elindulok utána, ahogy ez csak lehetséges jelenlegi állapotomban, de Wyndam rögtön elkap és visszatart.
-Apa, ne!-kiabálok rá, amikor Zane-nek átadja a szobám kulcsát, de nem is foglalkozik velem, szinte rám sem néz, úgy sétál el, miután a kulcs a fiúhoz kerül.
-Mi lenne, ha innál egy kis vizet, hogy megnyugodj?-tart Wyndam szorosan és mivel még mindig kótyagos vagyok, és rettegek a ténytől, hogy egyedül maradok velük, erőm sincs küzdeni ellene.
Egy darabig kapálózom, de rá kell jönnöm, hogy esélytelen vagyok vele szemben.
A tekintetem az ablakra siklik és már bánom, hogy nem másztam ki rajta, amikor esélyem volt rá.
-Le van zárva-tájékoztat Zane, mintha csak a gondolataimban olvasna.-Apád gondolt rá, hogy esetleg szökni próbálsz, ha magadhoz térsz. Félt, hogy kiesnél az ablakon, így biztosra ment. Ha hiszed, ha nem, tényleg a gyengepontja vagy-lép elénk és leguggol, hogy nagyjából egy szintben legyünk.-És jelen pillanatban az aduászunk-néz mélyen a szemembe és engem a tekintetétől kiráz a hideg, de közben nem tudom nem észrevenni a nyakában lévő láncot.

Jojo:
-Már több, mint másfél órája semmi-figyelem idegesen az időt a furgon óráján.-Summer azt mondta, hogy ha pár óra múlva nem jelentkezik, akkor kezdjük el keresni. Szerintem ez bőven beleesik már a pár órába.
-Talán, már csak ezért is be kéne mennünk és szólni a zsaruknak, hogy Summer eltűnt-szólal meg Coco a rendőrség bejáratát nézve, de hallom a hangján a bizonytalanságot és az aggodalmat.
Nem tehetek róla, de kiszakad belőlem egy gúnyos horkanás.
-Ja, mert a zsarukat aztán annyira érdekli, hogy eltűnt egy sötét oldali lány. Azt sem értem, hogy minek jöttünk ide ahelyett, hogy Summerrel mentünk volna erősítésnek. Minek kérte, hogy idejöjjünk, amikor nekünk úgysem hisz itt senki?!-jár a lábam folyamatosan és az izmaim minden egyes elvesztegetett perccel egyre jobban befeszülnek.-Vele kellett volna mennünk-motyogom a hajamba túrva, s belemarkolok abba.-Az Istenit!-szakad ki belőlem, miközben a szabad kezemben lévő sapkámat a furgon padlójához vágom.-Azt hittük, hogy bánthatja az apja, de több, mint egy órája nem tért vissza. Mi van, ha Zion mégis képes volt bántani? Mi a francért ülünk még itt?-szakad ki belőlem a kelletténél hangosabban, ami látványosan megriasztja a barátaimat, akik már így is épp elég rossz állapotban vannak, mióta Farell elmondta, hogy mi is történt a háttérben végig.-Én nem maradok itt tovább-tépem fel a jármű ajtaját, majd ki is pattanok belőle, hogy elinduljak megkeresni Summert.
Olyan heves léptekkel haladok, hogy az utánam jövő Cocónak futnia kell, hogy beérjen.
-Jojo, várj! Mégis hová mész?-kapja el a karom, de ahogy hirtelen felé fordulok, hátrébb lép.
Ez az a tett, ami ad egy képzeletbeli pofont.
Nem mondom, hogy Cocóval a barátságunk mindig felhőtlen, de sosem bántottam és biztos, hogy bármit megtennék érte, ha bajban lenne. Most mégis úgy hátrált meg, mint én, amikor apa elindult felém, mert tudtam, hogy mi lesz a vége. Nem akarom, hogy Corienn azt a félelmet érezze irányomba, amit én éreztem és néha még mai napig érzek az apám iránt.
-Nem bírok itt ülni a seggemen, Coco-rázom meg a fejem és kényszerítem magam, hogy a hangom a normális hangerőt és stílust üsse meg.-Ha tovább itt kell maradnom, miközben Summer bajban van, vagy már talán baja is esett, akkor megőrülök. Azt kérte, hogy szóljunk a zsaruknak, de nem tettük meg, mert mélyen belül ti is tudjátok, hogy senki nem hinne nekünk és mert ti is inkább Summerre fókuszáltok. Nem tudok itt szobrozni tovább a rendőrség bejáratát szuggerálva. Meg kell keresnem őt. Lehet, hogy valami történt és kiborult és talán a szállásunkon van egyedül, vagy az apja tett vele valamit és nála van még mindig, nem tudom, de muszáj megtalálnom Summert. Ha elveszítem, abba beledöglök-remeg meg a hangom, ahogy tartom a lánnyal a szemkontaktust és érzem, hogy kiszárad a torkom.
Már így is túl sok időt pazaroltunk el és én egészen idáig tényleg igyekeztem tartani magam, de már a teljesen összeomlás szélén érzem magam. Az agyam folyamatosan rémképeket vetít le nekem, ahogy Zion lelőtte Summert és a holtteste most ott pihen az ágyban, vagy talán éppen kínozzák őt, hogy elérjék, hogy ne akarjon szólni a zsaruknak. Lehet, hogy Zane-ék akarják elintézni, ami újabb borzalmas opciókat futtat le bennem.
Ha nem találom meg és zárhatom a karjaimba véges időn belül, akkor tényleg teljesen kikészülök. Már így is annyira szorít a mellkasom, hogy csoda, hogy képes vagyok mozogni és beszélni, ugyanis levegőt nem minden esetben kapok.
-Jól van-bólint farkasszemet nézve velem.-Megkeressük együtt, oké? Csak végy egy nagy levegőt és szállj vissza a furgonba. Nem hagyom, hogy ilyen állapotban bárhova is egyedül menj-rázza meg a fejét.-És biztos, hogy nem szakadunk jobban szét, világos?
Olyan szigorúan néz rám, hogy ha akarnék, sem tudnék ellenkezni vele szemben. És bár Summert bármi áron megkeresném, engem sem vonz jelen esetben annyira az, hogy szétváljunk.
A vállaim előre esnek, ahogy kiszakad belőlem egy sóhaj és lassan bólintok.
-Világos-teszem hozzá, majd hagyom, hogy Coco megfogja a kezem és visszavezessen a furgonhoz.
-Megvagy?-néz rám Winter, elemelve a tekintetét a tervrajzokról, amint visszaérünk.
Hazudhatnék, de szerintem teljesen felesleges lenne, mert pontosan rám van írva, hogy hogyan is érzek. Bármennyire szeretném tartani magam, az arcom és az előbbi kirohanásom elárult.
-Akkor leszek meg, ha Summer is itt lesz velünk-felelem és elkezdek beszállni a járműbe, de akkor a szemem sarkából mozgást érzékelek.
Nem tudom, miért, de az ösztöneim azt súgják, hogy forduljak oda, viszont amikor ezt megteszem, teljesen összezavarodom.
-Ők meg mit keresnek itt?-kérdezi Biff legalább olyan értetlenül, ahogy én érzem magam, miközben figyelem, hogy Ansel és Arya kiszállnak a fiú kocsijából és elindulnak az őrs felé.
Próbálom összerakni a képet a fejemben, hogy mit jelenthet, hogy most hirtelen felbukkantak itt, pont amikor Summer eltűnt és mi is idejöttünk. Már ha van egyáltalán kép.
-Mi baja van Aryának?-csendül fel Winter aggodalommal teli kérdése.
Tényleg nem a megszokott állapotában van a lány. Arya arca sápadt, a vállai előreesve úgy mozognak, mint aki szipog, de nem vagyok teljesen biztos ebben, csak azt látom, hogy pocsék állapotban van.
-Lehet, hogy ők is Wyndamékkel vannak és történt valami?-gondolkodik hangosan Matt, amivel ugyan nem szándékosan, de engem csak felhergel.
-Majd mindjárt megtudjuk-jelentem ki és már el is rugaszkodom a furgontól.
-Jojo, ne!-szól rám Sonny, de addigra már késő, a lábaim heves léptekkel visznek a két világos oldali felé és mielőtt meggondolhatnám, hogy mit mondok, kiszakad belőlem a kérdés:
-A tojás miatt vagytok itt?
Ansel és Arya mind a ketten lemerevednek először, aztán lassan felém fordulnak.
-Milyen tojás?-vonja össze a szemöldökét értetlenül a lány, de nem is törődöm vele, tovább bombázom a kérdéseimmel.
-Ti is Zane-ék oldalán álltok? Tudjátok, hol van Summer?
A kérdéseimmel láthatóan felkeltem az érdeklődésüket, de mielőtt bármelyikük válaszolhatna, Winter mellém ér és a karomat megszorítva figyelmeztet, hogy álljak le.
-Oké, azt hiszem, hogy ideje visszavenni-küld felém szigorú pillantást, majd a barátai felé fordul.-Arya, mi a baj?
A hangjából süt az aggodalom és az együttérzés, és ahogy ránézek, látom, hogy komolyan félti a legjobb barátnőjét.
Arya rám pillant, mint aki azon gondolkozik, hogy előttem beszélhet-e arról, ami nyomja a lelkét.
-Összevesztem apával a bátyám miatt-feleli végül, de nem fejti ki jobban, hanem teljes testével felém fordul.-Miért kérdezted, hogy mi is a bátyámékkal vagyunk-e?-kezdi az arcomat fürkészni hevesen.
-És hogy értetted azt, hogy tudjuk-e, hogy hol van Summer?-teszi fel a saját kérdését Ansel.-Eltűnt? Baja esett?
A fiúnak nem reagálok egyelőre, mert jelenleg Arya sokkal jobban érdekel azok után, amit mondott.
-Min vesztél össze apáddal a bátyád miatt?-felelek kérdéssel a kérdésre.
-Az most lényegtelen-fonja keresztbe a karjait a mellkasa előtt és kihúzza magát.-Apa szerint nem kellene következtetéseket levonnom a dologból, amíg a bátyám nem tud magyarázatot adni a dologra, de őt meg napok óta nem láttam. Úgyhogy, ha tudsz valamit, akkor mondd-közli, de aztán az egész teste megremeg.-Kérlek-teszi hozzá reszketeg hangon.
Winterre pillantok, hiszen ő ismeri a legjobban Aryát. Nekem nem célom beavatni őt és Anselt ebbe az egészbe, de tudom, hogy milyen a sötétben tapogatózni, kétségbeesetten vágyva a válaszokra, így Aryával sem akarok teljesen kiszúrni. Nem vagyunk jóban és néha igazi hülye libaként viselkedett velünk, de Winterhöz hasonlóan, ő még elviselhető volt. És ha Winternek adtunk egy esélyt, akkor talán Arya is érdemel annyit, hogy tudja, hogy hol van a bátyja, így mielőtt Winter válaszolna neki, végül én felelek:
-Lehet, hogy tudom, hogy hol van Zane és Wyndam-nézek vissza rá, amitől a szemében köszönet jelenik meg.-De a körülmények nem biztos, hogy tetszeni fognak-figyelmeztetem, majd Anselre pillantok és megint kiszakad belőlem egy sóhaj.-Lehet, hogy egyesek között, ők tartják fogva Summert.
-Mégis mit keresne a bátyáméknál Summer? Minek tartanák fogva és...
-Ha segítetek kiszabadítani, akkor válaszolok minden kérdésedre-szakítom félbe határozottan.
-Jonathan!-figyelmeztet Winter, de nem tud elbizonytalanítani.
-Ki kell hoznunk onnan Summert-nézek a lányra-Aryának pedig joga van tudni, hogy mi folyik a bátyja körül.
-De, J...
-Segítünk!-szól közbe ezúttal Arya.-Valami nem stimmel a bátyám körül, a múltkor engem is megfenyegetett, tudni akarom, hogy mi van-teszi hozzá elszántan, amikor a legjobb barátnője rákapja a tekintetét.
-Akkor kövessetek minket a kocsival-nézek a furgonra, amiből a barátaim kihajolva figyelnek minket.
Ansel és Arya még egyszer összenéznek és szemmel lekommunikálják a dolgot, de aztán mind a ketten bólintanak.
Tizenöt perccel később már a Zion által vett ház utcájának a sarkán állunk, a házat figyelve, mind a furgonban ülve.
-Zion autója nincs itt-állapítom meg, le nem véve a szemem a bejáratról.-Vagy anyámnál van, vagy...
-Az anyádnál?-szakít félbe Ansel értetlenül.-Azt hittem, hogy ő...
-Mind azt hittük-szólok közbe.-Megegyeztünk, majd elmondom, amit tudnotok kell, de előbb hozzuk ki onnan Summert.
-Ha az apjának nincs itt a kocsija, mi a garancia arra, hogy ő maga itt van?-kérdezi óvatosan Winter, mire lassan ráemelem a tekintetem.
-Nincs garancia, de egyelőre ez a legjobb dobásunk. Reméljük, hogy nem megy félre.
-Lehet, hogy Zion autója nincs itt-szólal meg Arya-de az ott a bátyám és Wyndam motorja.
-Oké és akkor pontosan mi is a terv?-kérdezi Biff és a hangjából csak úgy árad a feszültség.
-Számotokra-nézek végig a barátaimon-a terv annyi, hogy itt vártok, indulásra készen. Ha bármi balul sül el, akkor pedig húztok vissza az őrsre és riasztjátok őket, ahogy eredetileg is kellett volna nekünk. Winter, neked van a legnagyobb esélyed arra, hogy bármit el tudsz érni-pillantok a lányra.-Nekünk nem hinnének, de neked talán igen.
-Ugye nem gondolod, hogy hagyunk egyedül bemenni oda és...
-Márpedig hagytok-szakítom félbe a legjobb barátomat.-Egyszer már Summerrel kiszöktünk onnan és már nem egyszer voltam bent. Nektek idegen lenne a terep. Ráadásul, ha valamit benézünk, akkor nincs az a pénz, hogy titeket is magammal rántalak. Ti itt maradtok. Ha gáz van, akkor leléptek, ha pedig Summer itt van és sikerül kihozni onnan, akkor indulásra készen tartjátok a kocsit, hogy minél előbb el tudjunk húzni onnan. Arya-nézek a lányra-neked kéne lefoglalnod őket, amíg Summert nem tudom kihozni. Menni fog? Tudod, hogy hogyan sikerülne?
-Megoldom-bólint határozottan, de az arcán látszik, hogy mennyire pánikol.
-Nekem mi lesz a feladatom?-kérdezi Ansel, folyamatosan az arcomat fürkészve.
-Te leszel a másik elterelés. Ha bármi gáz van, rád lesz szükség. És neked kell ott lenned, ha Arya szarba kerülne. Itt az egyik Walkie-Talkie, ezzel kommunikálunk, ha bármi van-adom oda neki.
-Várj a kocsiban-szólal meg Arya nagyot nyelve.-Ha látod, hogy valami nem oké, akkor lépj közbe.
Ansel egy pillanatra elbizonytalanodik és végigfuttatja rajtunk a tekintetét.
-Ti mindig ekkora baromságokat csináltok?
-Voltak már merészebb húzásaik-szólal meg halvány mosollyal Winter.-Viszont meghalnának egymásért.
-Arya!-szólal meg Sonny kedvesen.-Biztos vagy ebben? Ha bármilyen kétséget érzel, akkor nem kényszerít rá senki.
-Menni fog-bólint ismét, majd kinyitja az ajtót és kiszáll a furgonból.-Várj egy pár percet, mire utánam jössz, hogy bejuss-hajol vissza, rám nézve, mire bólintok.
Ansel is kiszáll, hogy átszálljon a saját járművébe, így egyedül maradunk a barátainkkal.
-Nem tudom, hogy tetszik-e, hogy őket is bevontuk-szólal meg Matt, figyelve, ahogy Arya az ajtóhoz sétál.
-Elhiheted, hogy a múltunk után Anselben bízom az egyik legkevésbé, de ki kell hoznunk Summert és Aryának is joga van tudni arról, hogy mi folyik a testvére körül-felelem, miközben a lány bekopog és néhány pillanattal később a bátyja ki is nyitja az ajtót.
Nem tudom, hogy Arya mit talált ki, amivel húzhatja az időt, de innen úgy néz ki, mint aki vitába akar szállni Zane-nel, aki túl könnyen belemegy abba.
-Showtime-szállok ki a járműből és egy kis kerülővel, hogy ne vegyenek észre, elindulok a ház felé.