Summer:
-Ez így ki fogja bírni?-kérdezi Coco, miközben Matt megköti a kötél egyik végét a bejárat egy vas fogantyújába.-Nem fog szétjönni, ha mi bent rángatjuk?
Látom a szemén, hogy még mindig nincs oda teljesen az ötletért, de esze ágában sincs egyedül beengedni engem. Pedig tényleg nem várom el egyikőjüktől sem, hogy bejöjjenek. Sőt! Ami azt illeti, én is sokkal nyugodtabb lennék, ha nem sodornám veszélybe a barátaim és ők kint maradnának, de van egy olyan érzésem, hogy egyikük sem hagyná, hogy egyedül menjek be.
-Három csomót kötöttem rá-válaszolja Matt-, ha az megnyugtat, akkor kötök rá egy negyediket is, de papíron, ha csak nem vágja el valaki, akkor ez a kötél már így marad.
-Faberge, bunker rendszer, nyaklánc-suttogja maga elé a szavakat Winter, mint aki kutat valamit, aztán a szemei elkerekednek.-Várjatok! Ti a Roosevelt-legenda után akartok menni?
Mindannyian felkapjuk a fejünket és egyenesen a világos oldali lányra nézünk. Hosszas percekig csak csendben meredünk rá, ő pedig ránk, végül én töröm meg a csendet:
-Válaszokat akarunk a kérdéseinkre. A Faberge-tojás csak plusz nyeremény. Scarlettet majdnem megölték amiatt a nyaklánc miatt, tudni akarom, hogy miért.
-Ugye tudjátok, hogy eddig aki nagy nehezen bejutott oda, az nem jutott ki?
-Hallottuk hírét-biccent Jojo komolyan.
-És azt is tudjátok, hogy hogyan haltak meg, akik benn ragadtak?
-Te tudod?-kérdez vissza Biff, felvonva a szemöldökét, miközben Matt köt még egy csomót a kötélre, hogy Coco nyugodtabb legyen.
Winter bólint egyet, majd a bejárat felé int.
-A bunker azon szobájában, amelyikben a tojás van, ha a kulcs nélkül próbálják kinyitni, akkor egy rejtett pöcök elmozdul és láncreakciót vált ki, ami beengedi a tó vizét. Akik ezzel próbálkoztak, megfulladtak bent.
-Vagyis, ha be is jut valaki, akkor a nyakába ömlik több liternyi víz?-teszi fel a következő kérdést Sonny.
-Nem egészen-rázza a fejét a világos oldali lány hevesen.-Elméletben úgy tervezték, hogy több menekülési lehetőség is legyen benne, ha lejutna egy ellenséges ember a bunkerbe. Miután a víz elér egy bizonyos szintet, amikor már biztos, hogy az adott személy megfulladt, egy csapóajtó elvezeti a vizet, mintha mi sem történt volna. A tojásnak nem esik baja, mert bár elméletben abban a szobában van, valójában egy zárt, titkos ajtó mögött rejtették el. A nyakláncon rajta van egy rejtett üzenetben, hogy hol van az ajtó, de akkor is rá kell jönni, hogy hogyan lehet kinyitni azt. És tudnotok kell, hogy ha valóban megszerezték azt a láncot, akkor valószínűleg ismerik a bunker felépítését és rendszerét. Lent több szobát is el lehet árasztani vízzel kézi itányítással, csak a tojás szobája az, ami automatikusan víz alá kerül, ha megzavarják a rendjét. Vagyis egyik szoba és folyosó sem biztonságos.
Próbálom megemészteni a hallottakat. Ezek után még annyira sem akarom, hogy a barátaim lemenjenek oda.
-Te honnan tudsz ennyit a bunkerről és a legendáról?-vonom fel a szemöldököm, mélyen Winter szemébe nézve.
A hangomban nincs támadás és remélem, hogy nem is hiszi azt, hogy van, mert eszemben sincs azok után nekiesni, hogy békejobbot nyújtottam, csak tudni szeretném, hogy honnan vannak az ismeretei és mennyire megbízhatóak azok.
-Ebből írtam év végén a beadandómat törire. Én tényleg-néz Jojóra, s látom, hogy a szája sarka felfelé görbül.
-Itt vagy és segítesz nekünk, vagy nem?-kacsint rá a fiú, mire Winter megforgatja a szemét.
-Rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban az utóbbi hónapokban-néz vissza rám.-Nem is értem, hogy hogyan nem jöttem rá hamarabb, hogy mire készültök és mit is kerestek pontosan-ingatja a fejét a hajába túrva.-Mielőtt azt hinnétek, nem fogok visszafordulni, de tudnotok kell, hogy mire vállalkozunk. Ha meg is találjuk a bunker egyik bejáratát, akkor is óvatosnak kell lennünk és átgondolni a lépéseinket. Elhiszem, hogy válaszokat akartok, de nem kell belehalnunk.
Erős kettősség van bennem. Az egyik felem majdnem rászól Winterre, hogy ne beszéljen úgy, mintha a csapat tagja lenne, de ráharapok a nyelvemre, mert megígértem, hogy adok neki egy esélyt és ha ígérek valamit, akkor azt meg is tartom. Ráadásul tény, hogy nélküle nem lennénk most itt, baromi sokat segített nekünk, ezek után nem is lenne fair elküldeni, még ha az érzéseim még mindig nem a legpozitívabbak az irányába. De az is tény, hogy valamennyit javultak a gyűlölethez képest. És itt jön a kettősség, mert a másik felem meg nagyon hálás neki. És legszívesebben kikötné ide a barátait, hogy véletlenül se tudjanak bemenni a barlangba, hogy megkeressük a bunkert, mert nem bírnám el, ha valamelyikük megint megsérülne, de én haladni akarok és ha én lemegyek, nem fognak magamra hagyni.
-Még mindig le akartok menni?-kérdezi Winter, amikor percekig nem kap választ.
-Előbb kellene egy terv-szólal meg Biff az állát dörzsölgetve és látom a szemén, hogy már gondolkozik egyen.
-Milyen terv?-kapja fel a fejét Jojo.-Meg kell keresnünk egyáltalán a bunkert. Nem kell bemennünk oda már most, de legalább egy bejáratot találnunk kell. Ehhez nem kell terv. Lemegyünk, nem szakadunk el egymástól, fogjuk a kötelet, megtaláljuk, aztán lerakunk oda valami jelzést és kijövünk. Nem egy nap alatt kell megváltani a világot.
-Terv nélkül belecsapni ebbe őrültség lenne-tárja szét a karjait Biff-, Winter most mondta, hogy mennyire veszélyes.
-Az a veszélyes, ha feszegetjük az ajtókat, de addig nem fogunk eljutni. Csak egy bejárat kell.
-És mégis honnan tudjuk, hogy megtaláltuk a bejáratot?
-Egyszerű-vonja meg a vállát a szőke fiú-, olyan mint egy tengeralattjáró teteje.
-Honnan tudod?-néz fel rá Coco és a tekintete egyértelműen bizonytalanságot mutat.
-Apám szereti a katonai filmeket-ránt megint vállat-, amikor épp van áram, akkor nulla-huszonnégyben katonai, tengerészeti, kiképzős és dokumentumfilmeket néz, azok tele vannak bunkerekkel és tengeralattjárókkal is. Tök hasonló a kettő. Tudom, hogy mit kell keresnünk-jelenti ki határozottan, de sem Coco, sem Biff nem tűnik úgy, mint akit meggyőzött.
-Ti maradjatok kint-szólok közbe, mielőtt Biff megint vitatkozni kezdene.
-Mi van?-kerekednek el Coco szemei.-Az ki van zárva!
-Azt mondtátok, hogy kell egy terv és látom rajtatok, hogy marhára nem tetszik nektek ez az egész. Jobb is, ha van, aki kint marad, hogy ha bent baj lenne, akkor tudjon jönni és, vagy segítséget hívni. Én biztos, hogy bemegyek, Coco, Biff, maradjatok kint-fogom meg a kezüket és mélyen a szemükbe nézek.-Nem lesz semmi baj, de nem akarom, hogy olyanba menjetek bele, amit nem akartok. Váljunk ketté. Ti kint maradtok, az sem baj, ha egyedül megyek be és mind itt m...
-Az kizárt!-vágja rá Jojo, Matt és Sonny egyszerre.-Nem mész be egyedül-rázza meg a fejét Jojo, amikor felnézek rá.-Az kizárt, bemegyek veled.
-Én egészen kiismertem már a térképeket-szólal meg Winter-, én is megyek.
-Kell valaki, aki figyel arra, hogy Jojo ne csináljon hülyeséget-veregeti meg a hátát Sonny, mire a szőkr bemutat neki-, rám is számítsatok.
Látom Matten, hogy nem tetszik neki, hogy ő kint kellene maradnia, de ahogy Cocóra és Biffre néz, tudja, hogy szükségük van rá.
-Én itt kint felügyelem majd a dolgokat és vigyázok Cocóékra-biccent végül.-Nagyon vigyázzatok bent.
-Ti is itt kint-bólintok halovány mosollyal.
-Használjátok az adó-vevőt, ha baj van vagy kell valami-adja oda az egyiket Biff.
-Úgy lesz.
-Folyamatosan jelentsetek majd-kér Coco, mire szorosan megölelem.
-Minden rendben lesz, ne aggódj-suttogom neki, aztán felveszem a fejlámpát és a kötélhez megyek.
A többiek is követik a példám. Sonny még ad egy puszit a barátnőjének, aztán ő is csatlakozik hozzánk.
-Vezess minket-érintem meg Winter vállát, aki legelől áll, a térképekkel a kezében.
-Drukkoljunk, hogy nem építették át és nem szakadt be bizonyos helyeken az alagútrendszer-vesz nagy levegőt, aztán elindul befelé a sötétbe.
Mindannyian követjük őt. A szívem a torkomban dobog és nyomás szorongatja a mellkasom. Nem tudom, hogy látszik-e rajtam, de Jojo előre nyúl és megfogja a kezem, majd finoman megszorítja azt. Felkapom a fejem a fiú irányába, mire Jojo küld felém egy halvány, biztató mosolyt. Biccentek felé, s miután én is szorítok egyet a kezén visszafordulok Winter felé. Ahogy haladunk, a kötelet folyamatosan fogjuk és húzzuk magunkkal, hogy ki is találjunk innen és a fejünkön a lámpák világítanak, de egyre sötétebb lesz és egyre nyomasztóbb. El sem tudom képzelni, hogy a bányászok hogyan bírtak napokig lent lenni. Tudom, hogy sok választásuk nem volt, de akkor is elképzelhetetlen számomra.
-Ha minden igaz, akkor valahol itt kellene lennie egy lejáróna...
-Vigyázz!-kapom el Winter karját és visszarántom, mieőtt egyenesen a hatalmas lyukba sétálna.
A lány ösztönösen belém kapaszkodik és az ijedtségtől hevesen zihálni kezd.
-Bassza meg!-mered a lyuk irányába.-Köszönöm.
-Bejöttél velünk... mi pedig vigyázunk egymásra-vonom meg a vállam.-Megvagy?
-Persze, minden rendben.
-Akkor azt hiszem, hogy megvan, amit keresünk-lép mellénk Jojo, lenézve, majd vissza ránk.-Biztosan megvagy?
-Igen, jól vagyok. Summer, jövök neked eggyel.
Csak legyintek egyet, majd én is a lyuk felé pillantok.
-Oda kellene lemennünk?
-Elvileg a bunker ott lesz lent-biccent.
-Hát... akkor-megyek a lefelé vezető létrához-, azt hiszem, hogy lent találkozunk.
-Várj!-kapja el a karom Sonny.-Mi van, ha elöregedett a létra és leszakad, amint rálépünk?
-Akkor is meg kell próbálnunk, nem?
-Kössétek rám a kötelet-szólal meg Jojo váratlanul.-Ha eltörik a létra, akkor is lesz, ami megtart a lezuhanással szemben. Csak fogjátok, hogy valami rendesen tartson.
-Jojo...
-Bízz bennem!-szakít félbe finoman.-Tudod, hogy nem rázol csak úgy le-ad puszit a homlokomra mosolyogva.

Jojo:
-Na és mire számítsunk, hercegnő, mostantól velünk nyomulsz?-néz Winterre a kocsiban ülve már Matt.
A kis tervem a bunker bejáratával nem pont úgy alakult, ahogyan azt én szerettem volna, de végül is nem is volt teljes kudarc és túl is éltük vagyis mondhatjuk fél sikernek.
-Ez most azt jelenti, hogy ti nem bánnátok?-vonja fel a szemöldökét a világos oldali lány.
Ahogy ezek ketten egymásra néznek, az autóban megint megjelenik az a fajta vibrálás, ami minden alkalommal ott van, amikor ők összefutnak. És kizárt, hogy csak én veszem észre ezt, ahogy Coco rám vigyorog, arra merek következteti, hogy ő is ezen elmélkedik.
-Ez azt jelenti-szólal meg Summer mellőlem-, hogy nem zárkózunk már el ettől a lehetőségtől. De nekem időre van szükségem, hogy ezt megszokjam-biccent egyet, de mintha a szája sarka felfelé indulna.
Winter először nem mond semmit, de aztán küld egy halvány mosolyt Summer felé.
-Köszönöm-teszi hozzá hálásan.
-A kérdés csak az, hogy te mit akarsz-veszi vissza a szót a legjobb barátom-éd hogy a barátaid átengednek-e a sötét oldalra-hajol közelebb a lányhoz pimasz mosollyal.
Winter is közelebb hajol és oldalra biccenti a fejét.
-Nem ők mondják meg, hogy mit csinálok. És ha nem engednek, akkor majd átszököm-közli magabiztosan.
Ezúttal Matt az, aki hallgat pár pillanatig, majd a lány felé nyújtja a kezét:
-Üdv a sötét oldalon, hercegnő.
Winter elfogadja azt, ami őszinte mosolyt csal az ajkaimra, de nem tudom tovább ignorálni a sarokban ülő Biffet, aki folyamatosan engem néz.
-Nyugodtan örülj egy kicsit, Biff, nem fog megártani-nézek rá a sörömből kortyolva.
-Ashton ki fog nyírni, amiért megint bajba kerültél-közli farkasszemet nézve velem.
-Nem kerültem megint bajba, csak kinyitottam a bunker egyik ajtaját.
-Pontosabban ki akartad nyitni, de majdnem a fejedre esett egy szikla és ott maradták.
-Vagyis nem kerültem bajba-kacsintok rá mosolyogva.
-Scarlett mondta, hogy ne menjünk ebbe bele-rázza a fejét sóhajtva.
-De mindannyian belefolytunk-szólal meg újra Summer-és bizonyítékot találtunk, hogy a legenda valós, ez pedig nagy szó. Igaza van Jojónak, nyugodtan örülhetsz egy kicsit.
-Ti kicsit sem féltek, hogy mit találunk majd?
-Őszintén? Még jót is fogok nevetni, ha kiderül, hogy a szentnek hitt vezetőnk valójában egy gazember-túrok a hajamba, újabbat kortyolva.
-Hogy jön ide Arya apja?-vonja össze a szemöldökét értetlenül Winter.
Egy pillanat alatt megfagy a levegő a furgonban és mind összenézünk. Még Sonny is hátranéz a visszapillantóban a kormány mögül. Ezt eddig nem fejtettük ki Winternek, pedig a legjobb barátnője apjáról van szó, lehet, hogy előbb ki kellene borítani a bilit, mielőtt csatlakozik hozzánk.
Egy kicsit meg is bánom, amit mondtam, mert nem akartam őt megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni, csak... kijött az őszinte véleményem, hiszen elég irónikus lenne, ha a város vezetője lenne benne ebben a balhéban. De ettől még Winternek nem akarok fájdalmat okozni, ő a világos oldalra született, nem ő választotta és nekem elmondza már, hogy mennyire bizonytalan a saját baráti társaságával kapcsolatban a miénkhez képest, de ez nem azt jelenti, hogy nem ragaszkodik hozzájuk. Hiszen együtt nőttek fel, Winter sok időt töltött Aryánál, Mr. Miler olyan neki, mint egy családtag, így talán előtte nem kellene majd a jövőben ilyesmiket mondanom.
-Srácok!-szól ránk a lány, amikor hosszú percekig nem kap választ.-Nagy lány vagyok, fel tudom dolgozni a kapott információkat, viszont ha valamit, akkor azt nagyon nem szeretem, ha megpróbálnak elhallgatni előlem egy fontos infót.
-És bármit hallasz is, képes leszel utána Arya szemébe nézni, anélkül, hogy elmondanád neki?-kérdezi óvatosan Coco.
Winter összepréseli az ajkait, ahogy ezen elgondolkozik. Én sem tudom, hogy egy hasonló helyzetben hogyan döntenék. Bár kiindulva abból, ahogy Summer apjára reagáltam, gyanús, hogy én nem tudnám tartani a szám és meg akarnám vele beszélni a dolgot. Persze ez azért egy kicsit más szitu, de a lényeg ugyanaz.
-Az a kapott információtól is függ-feleli végül, aztán vesz egy nagy levegőt.-De jobb tudni, mint így, hogy tudom, hogy nem tudok valamit.
Újra váltunk egy pillantást a többiekkel, hogy szavak nélkül lekommunikáljuk a továbbiakat, de aztán Summer megtöri a csendet:
-Mr. Miller két érdekes esetben is felmerült-kezdi óvatosan.-Aznap, amikor a lövöldözés volt, lekapcsolták az áramot. Biff vissza tudta nyomozni, hogy kinek a kártyájával kapcsolták le és hozzá vezetett el. És...-a hangja megremeg, úgyhogy megfogom a kezét és megszorítom azt, hogy jelezzem neki, hogy innen átveszem.
Nem kell, hogy Summernek magyarázkodnia kelljen Winternek. Főleg azok után nem, hogy megtette a kezdő lépést a lány irányába és megpróbálja elfogadni. Az utálatából kiindulva ez azért nem lrsz egyszerű menet, de nekem jól esik és értékelem, hogy igyekszik nyitni felé, még ha ez időbe is telik majd.
-És egyszer láttam Atwood legsötétebb pontján. Bement a sztriptíz bárba és a góréval üzlezelt valamit. Nem tudjuk, hogy a két esemény összefügg-e, de az biztos, hogy a bárban őt láttuk és a kártya tulajdonosa is ő volt, amivel sötétbe borították a helyet a lövöldözés előtt.
-De ennek semmi értelme-rázza a fejét Winter hevesen-, mégis miért ment volna a bárba? És miért lopta volna meg a saját talált tárgyak osztályát? Miért kockáztatta volna a lebukást azon a remdezvényen és miért...
-Mi sem tudjuk-szakítja félbe Matt finoman, mielőtt a lány teljesen elveszne ebben és kiborulna.-Nem tudjuk, mi csak azt mondtuk el, amiket láttunk és kiderítettünk.
Winter lesüti a szemeit és egyenesen maga elé mered. Szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, miközben valamin nagyon agyal. Szeretném tudni, hogy mi az, de megzavarni nem akarom, így kissé türelmetlenül, de várok. Várok és a nyelvemre harapok, hogy véletlenül se zavarjam meg, amíg feldolgozza és átgondolja az információkat.
-Ennek semmi értelme-ismétli, amikor végre újra felnéz.-Biztos, hogy Arya apukája volt az, aki lekapcsolta az áramot?-néz Biffre, aki azonnal bólint.
-A kártya, amivel lekapcsolták, az övé volt.
-Vagyis nem-vonja le a következtetést egyet oldalra biccentve.
-Dehát most mondtam, hogy....
-Azt mondtad, hogy a kártya az övé volt, de az nem bizonyítja azt, hogy ő is volt, aki lekapcsolta. Ott voltam végig a rendezvényen és Mr. Millert egész este láttam ott, egy pillanatra sem tűnt el, mindenkivel beszélgetett, nem lehetett ő-rázza meg újra a fejét Winter.-És nem az elfogultság, hanem megfigyelés. Lehet, hogy papíron ő volt, de azt a kártyát bárki elvehette és használhatta az ő nevében.
Ez tény, nem olyan nehéz lenyúlni egy kártyát és talán nem is zárkózom el ettől a magyarázattól-még, ha ez azt is jelenti, hogy így gyakorlatilag ismét a start mezőn állunk-, de a másikat biztosan láttuk, hogy ő volt az. Mr. Miller egyenesen besétált Atwood legsötétebb helyére és eltöltött ott nem is annyira kis időt.
-Te hiszel ebben? Abban, hogy nem ő volt?-fürkészem Winter arcát folyamatosan, de a kezem még mindig Summerével összekulcsolva pihen.
-Én abban hiszek, amit láttam-bólint ezúttal.-Ott volt, végig ott volt, ezt bárki megerősíthetné, akit csak megkérdeztek, de biztos vagyok benne, hogy amíg nem kapcsolták le az áramot, addig a kamerák is vették a dolgot.
-Nem akarom elrontani ezt-szólal meg Sonny előlről-, de a lövöldözés már a rendezvény után történt, hiszen már mi is a mólón ültünk, amikor meghallottuk a lövéseket.
-Ez nem teljesen pontos-jegyzi meg a barátnője.-Hiszen mi korábban leléptünk. Eljöttünk, miután volt a balhé Charlesékkal. Scarlett és Ashton fedezett minket, azért voltunk a mólón. Vagyis mi nem láttuk, hogy a partin mi volt. Csak azt tudjuk, hogy a kártya az övé.
-Ami azt jelenti, hogy megint a nullán állunk-jegyzi meg Summer, majd kiveszi a szabad kezemből a sört és meghúzza azt.
-Azt nem tudjuk, hogy ott mi történt, de azt igen, hogy a sztriptíz bárban ezer százalék, hogy őt láttuk, ami már nem semmi-jegyzi meg Biff.
-Arról fogalmam sincs, hogy hogy került oda és mit keresett ott egyáltalán pont ő-nyel nagyot a világos oldali lány.
-Nem hiszem el, hogy pont én vagyoj az, aki az optimizmussal jön-szedem elő az egyik füvescigim a tartójából-, de nem lehetne, hogy most mindezt elengedjük és egy kicsit arra koncentrálunk, amit elértünk? Kint vagyok a kórházból, Scarlettet is kiengedték, Winter rengeteg anyaghoz juttatott hozzá minket a nyomozásban és... megtaláltuk a bunker egyik bejáratát. Nem tudom, hogy Mr. Miller milyen sötét ügyekben van benne, azt sem, hogy mindazok, amikben benne van, kötődnek-e ehhez, amit mi kutatunk, de jelenleg nem is érdekel. Ünnepelni akarok és holnap aggódni a többi dolgon és a következő lépéseken agyalni-veszem a számba a cigarettát.
Matt szóra nyitja a száját, de Winter megelőzi.
-Ha ma ünneplünk is, már megvan a holnapi terv-közli, amire mind felkapjuk a fejünket.-Végig nézni a kamerák felvételeit, ameddig vettek-vonja fel a szemöldökét és a szeméből süt, hogy azt hitte, hogy ez egyértelmű.-Azzal talán kideríthetjük, hogy ki volt az, aki ellopta Mr. Miller kártyáját.
-Kideríthetjük?-szívok a cigiből.-Ez azt jelenti, hogy ez a kis részlet nem tántorított el a sötét oldaltól?-nyújtom felé a kis lazító szeremet.
-Ez azt-veszi el tőlem.-És azt, hogy nem kérdezem meg, hogy ti miért voltatok a sztriptíz bárban-mutat rám mosolyogva, mire kacsintok egyet.
-Szívtál már valaha, hercegnő?-veszi ki a kezéből Matt, mielőtt Winter megízlelhetné.
Winter nagy levegőt vesz, mint aki valami nagy dologra készül és a kezeit a levegőbe emeli, de aztán le is ejti azokat.
-Nem-ismeri be.
-Vagyis megrontunk?-mosolyog rá a legjobb barátom és szív egy slukkot.
-Nagyon úgy fest-veszi vissza a lány, kihívó tekintettel, én pedig megint nem tudok nem mosolyogni rajtuk.