Summer:
-Még mindig nem akarom elhinni, hogy ezt tesszük-hagyja el egy sóhaj a számat, miközben másnap délután várjuk, hogy Winter megjelenjen a múzeumnál.
Továbbra sem repesek az örömtől, hogy bevonjuk a világos oldal egyik hercegnőjét is, de azt el kellett és el kell most is ismernem, hogy nélküle az esélytelenek nyugalmával indulunk neki mindennek. Márpedig azt határozottan megbeszéltük, hogy most már nem szállunk ki ebből. Túl sok a kérdés és a talány, és nekünk válaszok kellenek. Azzal pedig, hogy Scarlett elmesélte a legendát, esélyt kaptunk arra, hogy megkapjuk ezeket a válaszokat. Fogalmam sincs, hogy mit találunk majd a végén vagy, hogy minden kérdésünkre választ kapunk-e, de nem akarok megállni, amíg tudatlan vagyok. Ugyanis az gyűlölök lenni.
-S, tudom, hogy nem repesel az örömtől, de Winter pénze nélkül...
-Tudom-szakítom félbe Jojót, miközben felnézve rá összeakasztom a tekintetünk.-Tudom és igazad van, de attólmég nem ez a kedvenc ötleted-ingatom meg a fejem.-Nem bízom benne, te hiába igen-nyelek nagyot.
Matt elmondta, hogy Jojo és Winter között semmi romantikus jellegű dolog nincs és el is hiszem neki, ráadásul Jojo valamikor már csak elszólta volna magát, ha mégis lenne, de valamiért mégis aggaszt ez a... fogalmam sincs, hogy mi van köztük. Barátság? Nem tartom magam rosszindulatúnak, de azért remélem, hogy nem. Winter eddig a legszemetebb ember volt velünk. Jó, csak a fiúk után. Esküszöm, hogy a legnormálisabb tag abból a csapatból, az Arya volt, pedig aztán ő is képes hülye picsa módjára viselkedni. De Winter viszi a prímet és nem hiányzik, hogy Jojo miatta bukjon ki.
Jojo kék szemében huncut fény csillan, majd az ajkai egy pimasz mosolyra húzódnak.
-Miért, jobban tetszik, amikor Ansel hajóját nyúlom le és kimegyünk a tó közepére, hogy igyunk?-biccenti oldalra a fejét.
Bármennyire morgós a hangulatom a kialakult helyzet és a mai hosszú, picsék műszak után, erre a kérdésére akkor is mosoly szökik az ajkaimra. Nem is ő lenne, ha nem sütne el egy ilyesfajta megjegyzést.
-Nem, az is veszélyes és hatalmas baromság-túrok a hajamba-de ez minden eddigit felülmúl-szakad ki belőlem egy kacaj, te aztán elkomorulok.-Egy kicsit már bánom, hogy bementünk a találttárgyakhoz aznap, amikor a lövést hallottuk.
Lehet, hogy ez nagyon szemetül hangzik, mert olyan, mintha azt mondanám, hogy hagynunk kellett volna Scarlettet meghalni, de nem erről van szó. Scarlettért akár meg is halnék azok után, hogy mennyi mindent köszönhetek neki.
-Jézus, Summer, tudom, hogy nem bírod Wintert, de azért ennyire nem...
-Nem azért, mert együtt kell dolgoznunk vele-rázom meg a fejem.-Hanem azért, mert azóta minden a feje tetejére állt. Olyan, mintha aznap átléptünk valami se vége, se eleje dimenzióba vagy mibe és minden felgyorsult volna.
-Se eleje, se vége dimenzió? Megfújtad a füves-cigi készletemet, amikor nem figyeltem?-vigyorodik el, de amikor látja, hogy ez most nem az a pillanat, akkor ő is komolyra vált.-Semmi nem lett más, Summer-ingatja ő is a fejét-csak te érzed úgy, mert már mindent más szemszögből látunk.
-Na és az apám? Az, hogy anyád valahogy feltámadt a halálból? Vagy a főnökünk, aki a bátyámnál volt a múltkor? A kiderült legenda? Winter közeledése? A fegyveresek, akik megtámadtak? Vagy a...
-A legendát leszámítva nem lehetetlen, hogy minden ugyanúgy megtörtént volna, mint ahogy az megtörtént. Ez nem azért van, mert te berohantál oda aznap este. Így megmentetted Scarlettet-fogja meg a kezem, majd finoman megszorítja azt.-Miattad van életben.
Vitatkozni szeretnék vele, ugyanis szinte biztos, hogy fegyvert sem fogtak volna ránk, ha aznap nem vagy túl kíváncsi, de amint szóra nyitom az ajkaim, Matt megszólal mögöttünk:
-Na végre, már kezdtem azt hinni, hogy bezárták a hercegnőt a toronyba.
Felkapom a fejem abba az irányba, amerre néz, s szembe találom magam Winter határozott lépteivel.
-Bocs a késésért-szólal meg, ahogy közelebb ér hozzánk.-Valahogy le kellett ráznom a többieket anélkül, hogy gyanút keltenék.
-Oh, a testőreid biztos...
-Nem gond-szakítja félbe a legjobb barátját Jonathan-az a lényeg, hogy itt vagy.
-Hát persze-villant cinikus mosolyt a lány-nélkülem nem tudtok bemenni, nem igaz?
Mielőtt erre bárki is válaszolna, már el is indul a bejárat felé, de az ajtóban megtorpan, amikor észleli, hogy nem követjük.
-Mi van?-néz vissza a válla fölött.-Egyedül írjam meg Jonathan esszéjét?
Váltok egy-egy pillantást a barátaimmal, de aztán mindannyian követjük őt. Még mindig nem tudom, hogy hogyan akarja majd Jojo kimagyarázni ezt az egész esszé kérdést, de nagyon remélem, hogy valami normális ötletem van rá, mert különben megüthetjük a bokánk.
-Pontosan mit is akartok?-kérdezi Winter, amint bejutunk a múzeumba.
-Ohm... történelmi cuccokat-vágja rá Jojo, amire a lány egy jelentőségteljes pillantást küld.
-Egy múzeumban vagyunk, Jonathan, minden történelmi.
-Legendákat-pontosítom Jojo kijelentését.-Legendák a várossal kapcsolatban.
-És térképeket-segít ki Biff.-Térképeket és tervrajzokat. Minden ilyen, ami a régi Atwoodhoz kapcsolódhat.
-Tervrajzok?-vonja fel a szemöldökét Winter.-Érdekes kis esszé lesz belőle.
-Ez a cél-mutat rá Jojo annyira komoly képpel, hogy egy pillanatra még velem is képes lenne elhitetni, hogy ez tényleg egy történelem pótvizsgához kell.
-Alig várom, hogy olvashassam-jegyzi meg, miközben elindul még beljebb.-Az archívumban lehetnek ilyen feljegyzések, amiket mi is átnézhetünk.
-Átnézhetünk?-szakad ki belőlem, mire Winter a sor elején lemerevedik.
-Valami baj van?-kérdez vissza, mélyen a szemembe nézve.
Nem tudom, hogy direkt tesz úgy, mint aki nem hallotta a kérdésem, miszerint önmagát is bevonta a kutakodásba, vagy tényleg nem hallotta, de az biztos, hogy nekem ökökbe szorul a kezem.
-Dehogy, semmi-lép mellém Coco és a vállaimat átölelve, finoman megszorítja azokat, hogy jelezze, hogy ennél kicsit jobban kellene uralkodnom magamon.
Winter biccent egyet, majd tovább megy, a srácok pedig azonnal követik.
-Csak addig maradj higgadt, amíg itt vagyunk-néz a szemembe jelentőségteljesen a legjobb barátnőm, amire nagy nehezen kipréselek magamból egy biccentést.
Alapvetően nem vagyok ennyire forrófejű és heves, de azt hiszem, hogy az elmúlt időszak eseményei kicsit kikészítették az idegrendszerem.
-Nekem sem tetszik, hogy itt van velünk, de el kell viselnünk-folytatja, amitől megfeszül az állkapcsom.
-Tudom-nyögöm ki végül, mire Coco bólint és elkezd a fiúk után húzni.
Jojo és Winter valamiről beszélgetnek elől, így Matt, Biff és Sonny hozzánk csapódnak.
-Honnan tudjuk majd, hogy megtaláltuk, amit keresünk?-kérdezi Matt kapkodva köztünk a tekintetét.
-Tudni fogjuk, érzem-felelem, de aztán felszakad belőlem egy sóhaj.-Viszont ez az egy közös munka nem lesz elég.
-Ezt meg hogy érted?-kapja fel a fejét Matt az út közben előre bambulásból.
-Hiába lesz igazolva, hogy létezik ez a legenda és hiába találjuk majd meg a térképet, meg az alaprajzokat, tervrajzokat, attól még a jelenlegi felállás szerint átalakukhatott Atwood. Össze is kell vetnünk majd az itt gyűjtött adatokat a mostanival, amihez...
-Szintén pénz kell-fejezi be helyettem a fiú, mire bólintok.-Ahhoz pedig Winter-vándorol a tekintete a lányra, aki köszön egy ajtónál álló nőnek, majd mond neki valamit.
A nő mosolyogva bólint, aztán kinyitja az ajtót és jelez nekünk, hogy menjünk be.
Amint átlépjük a küszöböt, egyértelművé válik, hogy az archívumba hozott minket. A beengedőnk megkér minket, hogy vegyünk kesztjűt és ne vigyünk ki semmit a szobából, kisegít, hogy a nekünk kellő dolgokat hol találhatjuk, majd távozik és magunkra hagy minket.
-Akkor-fordul felénk Winter önelégült mosollyal-induljon a forrás keresés az esszéhez.
A szavaiból süt, hogy még mindig nem hisz nekünk, de ezt talán meg tudom érteni. Talán ez a magyarázat nem a legjobb volt, amit ki tudtunk volna találni, neki pedig joga van tudni, hogy pontosan miért is pénzel minket.
-Váljunk szét-javaslom, majd végignézek a hosszú polcokon, amik a nő szerint segíthetnek.-Én megyek hátra-biccentek a legtávolabbi fal felé.
Egyrészt kezdésnek próbálok kiigazodni a rendszerben, másrészt pedig igyekszem minél távolabb lenni Wintertől, mielőtt egy-két megjegyzése után itt helyben tépem ki a haját szálanként. Jobb a békesség, így az is jobb, ha távol maradok tőle.
Azonban úgy néz ki, hogy ő másképp gondolja, ugyanis már a hátsó részhez érek, amikor Winter is csatlakozik hozzám.
-Nem volt egyszerű leráznom a többieket-szólal meg váratlanul, miközben én a kesztyűt felvéve leemelek egy dobozt és elkezdem átkutatni annak a tartalmát.
-Nem rémlik, hogy kérdeztem volna, hogy mennyire volt nehéz-jegyzem meg, s letelepszem a földre, hogy átolvassam a naplókat, feljegyzéseket és keressek esetleg térképet.
-Nagyon nem bírsz engem.
-Most meg már tényeket is közölsz. Egyszerűen fantasztikus vagy, Winter Allen-mosolygok rá negédesen.
-Nem gondolod, hogy legalább a többiek kedvéért el kellene viselnünk egymást?-vonja fel a szemöldökét, összefonva a karjait a mellkasa előtt.
-A többiek alatt Jojót érted? Csakmert tudtommal rajta kívül egy barátom sem szimpatizál veled.
-Talán féltékeny vagy?-emel le ő is egy dobozt és leül velem szemben.
-Nem-rázom meg a fejem.-De Jojót féltem tőled.
-Jonathan nagyfiú, meg tudja védeni magát-közli farkasszemet nézve velem.-És egyébként nem áll szándékomban kárt okozni neki-közli, majd a tekintete a nyakamra vándorol és mintha aggodalom jelenne meg a szemében.-Még mindig fáj?
Ösztönösen az említett testrészemhez kapok, ahol ott virítanak többek között az ő haverja kezének a nyomai is. Annyira meglep a szemében az az érzelem, hogy először válaszolni is elfelejtek.
-Megmaradok-felelem végül és visszanézek a kezemben tartott jegyzetekre.
-Őszintén sajnálom, hogy ezt tették veletek-szólal meg egy fokkal halkabban, én pedig nem akarok szemétkedni ezután, így egy aprót biccentek.
-Kösz, hogy megállítottátok őket-teszem hozzá, amire én is kapok egy biccentést, s egy halvány mosolyt.

Jojo:
A számat egy kurjantás hagyja el, ahogy kiérünk a múzeumból és közben az öklömet a magasba lendítve ugrom is egyet. A testemet átjárja az adrenalin és olyan öröm, amit megfogalmazni sem tudnék rendesen. Nem volt hiába, hogy összefogtunk Winterrel és hosszú órákon át kutakodtunk, mert válaszokat kaptunk. Na nem mindenre és csak kezdetleges válaszokat, de azok is válaszok.
Bent a levéltárban kiderült, hogy a legenda nem csak hogy létezik, hanem valóban van alapja. Több itt élő ősi család említi a tojás ideszállítását, de néhányan a kinézetét is leírják. Mindegyik ugyanazt a leírást adja: aranyozott, húsz centiméter magas, kék gyémántokkal díszített szépség. A pletykák szerint itt a múzeumban is megfordult, de innen eltűnt. Gondolom alapból is úgy volt megtervezve, hogy itt bedobozolják, hogy ne keltsen feltűnést és egy éjszaka becsempésszék a bunkerbe. De ez csak az én tippem, lehet, hogy teljesen vakon vagyok ezzel, viszont így tűnik logikusnak.
Ezt nem hiszem el!
Folyton csesztetem Biffet és cukkolom Summert a logika-mániájukkal, erre most én is rákaptam erre. Nem hittem, hogy ez az ügy előhozza majd a túlságosan racionális énem.
Egyébként a kutakodás közben az is kiderült, hogy valóban létezik bunker a város alatt. Legalábbis létezett, de kérdéses, hogy azok meg vannak-e még és nem lettek-e átalakítva valami mássá, mondjuk csatornarendszerré. Ha így van, akkor valószínűleg a tojásnak is búcsút inthetünk, de kétlem, hogy egy a városunk alatt futó teljes rendeszrt beépítettek volna annak. Lehet, hogy ezt most csak az az énem mondatja velem, amelyik meg akarja találni a tojást és minden választ, de megint csak a logikára tudok hivatkozni. Nem lett volna értelme ezt meglépni.
-Valaki nagyon örül annak, hogy lett anyaga a töri esszéhez-jegyzi meg Winter és amikor hátra fordulok, hogy ránézzek, látom, hogy a karjai a mellkasa előtt összefonva pihennek és megint úgy néz.
Úgy, mint aki egy szavamat sem hiszi. A szemöldöke fel van húzva valamennyire, az ajkain cinikua mosoly villog és a szemén... egyszerűen látom, hogy egyetlen betűt sem hisz abból, amit tegnap bemeséltem neki. Pontosan így nézett akkor is, amikor nem akarta elhinni, hogy csakis én karcoltam meg Ansel kocsiját. Nem tudom, hogy miért gondol ő ennyire másnak, mint a haverjai, de most talán nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy haladtunk végre. Többet, mint a lövöldözés óta eddig bármikor.
-Nagyon szereti a történelmet-szólal meg Matt.-Főleg a városunk történelmét-vigyorodik el, aztán megingatja a fejét.-Csak a tanár egy farok és ezért kell pótvizsgáznia. Nem szimpatikus neki Jojo.
Végülis ez nem is akkora kamu, ugyanis a tanárok-sőt, a városban élő felnőttek-nagy része nem bír és rendíthetetlenül hiszik, hogy reménytelen eset vagyok, aki a gimnázium után nemhogy egyetemre nem megy, de dolgozni sem, mert szinte már bérelt helye van a börtönben.
-Aha-ejti ki lassan a szót Winter, megnyomva a h-betűt.
Látom, hogy tovább kötekedne, így gyorsan megelőzöm a dumában:
-Akkor holnap folytatás?-kérdezem talán túl lelkesen.-Tudod, össze kell vetnem az új tervrajzokat a...
-A régiekkel-szakít félbe sóhajtva és a hajába túr.-Igen, tudom, mondtad. A lelkemre kötötted, hogy abban is segítsek. De nem kell feltétlen mindannyiótoknak jönni. Majd én elugrom a boltba, megszerzem, ami kellhet és a szünetetekben odaviszem nektek-vázolja az ötletét, amire Summer azonnal ellenkezne, de őt is megelőzöm.
-Még azért erről beszéljünk nap közben.
-Ahogy akarod, történész-mosolyodik el, amitől Matt szemei elkerekednek.
-Nahát, a hercegnő tud őszintén is mosolyogni?-kérdezi oldalra biccentett fejjel.-Eddig még sosem láttam.
-Rendszeresen mosolygok, Matt, csak azt te nem láthatod. Tudod, más a társaságunk.
-Ja igen-bólogat a legjobb barátom-te szereted a drogos barmokat.
Winter mintha összerezdülne, Summer pedig nem csak mintha és ez nem csak nekem tűnik fel. Szóra nyitom az ajkaim, de ezúttal én leszek megelőzve, mégpedig Sonny által:
-Talán indulnunk kellene-jelenti ki határozottan és előhalássza a kisbuszának a kulcsát.
Mindegyikőjük elindul a jármű felé, de én nem tudom csak úgy ott hagyni Wintert azok után, hogy segített.
-Gondolom kocsival vagy te is.
Meglepetésemre megrázza a fejét.
-Szép volt az idő, úgyhogy inkább sétáltam.
A barátaim felé pillantok, akik elkezdtek beszállni Kerberoszba. Tudom, hogy ismét egy rossz ötlet és biztos, hogy le fogják harapni a fejem, de a segítsége miatt ez a minimum.
-Gyere, elviszünk egy darabig-biccentek a kocsi felé, aztán, hogy ne tudjon ellenkezni, már el is indulok arra.
Ha nem követ, az én oldalam akkor is tiszta.
Viszont követ. Amire a barátaim meglepett pislogásokkal reagálni.
-Ez meg mi?-kérdezi Summer felvont szemöldökkel.
-Visszavisszük Wintert. Nem kocsival jött, ez jár neki-felelem, majd bemászom Summer mellé, aki szikrákat szóró szemekkel méreget, de aztán felsóhajt.
-Szállj be-közli Winterrel kissé aggresszív hangnemben.
A feszült légkör egy kicsit oldódik, amikor Matt az egyik ülés alá szerelt hűtőtáskából előhúz pár sört és kiosztja azokat. Nem önfeledt a hangulat, de már képesek vagyunk mosolyogni, mert... basszus, egy sikeres napot zárunk. Elkezdünk beszélgetni, sőt, még egy idő után nevetni is együtt és erre a kis útra mintha mind elfelejtenénk az oldalakat, még Winter is velünk nevet. Annyira sikerül megfeledkezni mindenről, ami a kisbuszon kívül van, hogy Sonny már csak a mi kis mólónknál áll meg, teljesen elfelejtve, hogy Wintert haza kellene dobni.
Szóvá nem teszem, mert azt hiszem, hogy ma már épp eleget feszítettem a húrt Summernél, de amikor mind kiszállunk és a barátaim elindulnak a móló végén pihenő törzshelyünkre, Winterre nézek.
-Nincs kaviár és extrás koktél, de ha van kedved csatlakozni, akkor gyere, hercegnő-biccentek a többiek felé, de Winter egy mosoly kíséretében megrázza a fejét.
-Jobb, ha nem zavarok tovább-pillant jelentőségteljesen a vállam mellett a barátaimra.
Vagyis van egy olyan érzésem, hogy egy bizonyos emberre pillant, mégpedig Summerre.
-Kösz a segítséget-biccentek hálásan, amire én is kapok egy biccentést.
-Egyébként nagyon szeret téged. Én nem engedném el a helyedben-vált huncutra az a mosolya, aztán int egyet.-Majd holnap-teszi hozzá és mielőtt reagálhatnék, már el is indul felna dombon a szállásuk felé, ahol a saját sleppjével vannak a nyáron.
-Megvolt a könnyes búcsú?-kérdezi Summer és már egy újabb sört kortyol.
-Csak megköszöntem, hogy segített ma-ülök le mellé.-Nélküle nem haladtunk volna, de most-lopok én is még egy üveggel-ünneplünk-jelentem ki és a magasba emelve az üveget koccintok a barátaimmal.
Senkinek sincs ellenvetése, viszont Summer hangulata érezhetően lejjebb van, mint a többieké. Nem tudom, hogy mit gondol és ez baromira zavar. Ha attól tart, hogy Winter és én esetleg összeakadunk, akkor attól teljesen felesleges, ugyanis mióta megcsókoltam Summert, nem is érdekel más lány, plusz, ahogyan azt mondta is, még Winter is nekünk szurkol.
-Nem akarom, hogy megbántson-ejti ki váratlanul a szavakat, mintha a gondolataimban olvasott volna.
A többiek lemerevednek, majd összenéznek, végül Coco bólint.
-Kettesben hagyunk titeket egy kicsit-jelenti be, aztán feláll és bemegy a kis fatákolmányba, ahol annyit szoktunk lógni.
A fiúk követik.
-Nincs mitől tartanod, S-nézek a szemébe.
-De ő Winter-közli kissé ingerülten.-Elhiszem, hogy most öribarik lettetek, vagy mik, de...
-Csak rendes vagyok vele-szakítom félbe és az arcát a két kezem közé fogom.-Winter rendes velem és én viszonzom. Nem mindig mindem fekete és fehér-rázom meg a fejem és finoman megsimítom az alsó ajkát.-Nem kell értem aggódnod miatta, rendben? Helyette van más dolog, amit csinálhatnánk, minthogy ezen vitázunk-mosolyodom el és már épp közelebb hajolnék, hogy megcsókoljam, amikor léptek zaja csapja meg a fülünket.
-Jaj, bocs, megzavartunk valamit?-hasít a levegőbe Barden irritáló hangja.
-Nem úgy volt, hogy ti nem kavarhattok egymással vagy mi?-érdeklődik Charles oldalra biccentett fejjel.
-Mit akartok?-kérdezem és felállva úgy helyezkedem, hogy Summert védjem, ha kell.
-Winter említette, hogy buliztok-közli Barden és abban a pillanatban felbukkan a lány, aki sprintelve rohan hozzánk és beáll a két fiú és közém.
-Elég legyen, fiúk, hagyjátok abba a keménykedést-próbál sleppjének a tagjaira hatni, de azok ügyet sem vetnek rá.
-Nem elég a saját fajtád, már felfelé is kacsintgatsz, Whittier?-lép egyet Charles közelebb.
-Mi a francot kerestek itt?-rohannak ki a barátaim és beállnak mellém.
-Charles, Barden, menjünk a szobánkba, rendben?-teszi a kezét a mellkasukra Winter, de Barden meglöki és a lány a lökéstől a vízbe esik.
Nem tartok tőle, hogy nem tud úszni, de ezen a részen sziklák is vannak a vízben, amire ha rosszul esik az ember, nagy baj lehet.
A fiúkkal egyszerre indulunk, hogy kihúzzuk, de a két barom az utunkat állja.
-Jobb, ha emlékeztek arra, hogy hol a helyetek-lép közelebb hozzám Charles.-Vagy bajok lesznek.
-Én tudjam, hogy hol a helyem?-vonom fel a szemöldököm.-Hm? Én? Felfogtad, hogy Wintert löktétek a vízbe?-kérdezem, miközben a barátaim kihúzzák a lányt.
Valami pirosat látok a szemem sarkában, de nem veszem le a tekintetem a fiúról.
-Igen, te tudd, hogy hol a helyed, féreg-provokál.-Vagy mi is elkezdjük begyűjteni a ti barátnőiteket? Ansel biztos örülne Summernek. Talán osztozkodhatnánk is rajtuk-pillant a lányokra, nekem viszont elpattan az agyam és behúzok neki egyet.
A két srác egyszerre ront nekem és bár az egyiket sikerül úgy ellöknöm, hogy Matt le tudja fogni, a másikukra nincs időm. Miközben Charles verekedni kezd Mattel és Biffel, Sonny a vérző lábú Wintert próbálja elvinni biztosabb helyre, én Bardennel küzdök. Meghallom a lányok dübörgő lépteit, hogy besegítsenek és már épp rájuk akarnék szólni, hogy eszükbe se jusson, amikor váratlanul az a barom miközben lök rajtam egyet, ki is gáncsol és én elesem. A fejembe hatalmas fájdalom nyilal, majd minden elsötétül.