Jojo:
-Nem!-jelenti ki Summer határozottan, a szemembe nézve.-Nem, ki van zárva, biztosan nem vonjuk be őt. Ebbe nem megyek bele.
Igen, a mindig választékosan beszélő Summer egy perc alatt négyszer ejtette ki a száján, hogy nem.
Számítottam rá, hogy nem fog tetszeni neki az ötletem, de az eszembe sem jutott, hogy ekkora ellenállásba ütközöm majd. Mondjuk lehet, hogy tudat alatt számítottam rá, mert egészen addig nem közöltem velük, amíg vissza nem értünk a kórházból a szobánkba. A kocsiban szétszívták a vérem, hogy nyögjem már ki, hogy mi jár a fejemben, de én nyugodt körülmények között akartam megbeszélni ezt.
Hát...Summer egy pillanat alatt lett ideges, így asszem, hogy ez nem jött be.
-Summer, kérlek...
-Nem-rázza a fejét hevesen.-Nem megyek bele abba, hogy belevonjuk őt.
-Winter tudna nekünk segíteni. Kezdésnek, van pénze-érvelek széttárva a karjaim.
-Nekünk is van-vág vissza azonnal, de tudom, hogy ezt ő sem gondolja komolyan.
-Ahhoz, hogy bejussunk a múzeumba és a levéltárba, valamint szerezzünk magunknak egy alaprajzot a városról és térképet is? Ha összedobnánk a fizetésünk, akkor sem. Nem is adnák ki nekünk, Winter világos oldali és van p...
-Ne kezdjük azt, hogy ki milyen oldali. Rohadtul elegem van belőle-roskad az ágy szélére.-Emberek-bökdösi meg a mellkasát, majd végigmutat rajtunk-mindannyian emberek vagyunk, csak nekünk dolgoznunk is kell. Nem egy alsóbb rendű faj vagyunk, nem hülyébbek, nem érünk kevesebbet és nem vagyunk gonoszabbak, sőt, igencsak sok példát tudnék sorolni, ami azt bizonyítaná, hogy mennyivel jobb emberek vagyunk egyeseknél a másik oldalró. Nem vagyunk különbek-hajtja le a fejét azt ismét megrázva.
Tudom, hogy Summernek ez mindig is egy bosszantó, fájó pont volt. Nem mi választottuk azt, hogy a város szegényebb felén éljünk, olyan körülmények között, amilyenek között nevelkedtünk. Mi csak oda születtünk. És bár bizonyos szinten engem is baromira irritál az, hogy mennyire másképp bánnak velünk, sajnos most nincs igaza. Vagyis én egyetértek vele, de a jelenlegi helyzet szempontjából nincs igaza.
-Talán nincs különbség köztünk-kezdem kicsit finomabban-de pontosan tudod, hogy mennyire másképp viselkednek velünk. Mi tudjuk az igazságot magunkról, de ők nem úgy látnak minket, mint amilyenek valójában vagyunk, Summer. Winter viszont a másik oldalról származik, ő tudna segíteni és bejuttatni oda, ahonnan minket kidobnak. Több pénze van, mint nekünk együtt és mivel jó emberek közé született, ezért elég egy mosoly neki és bármit megkaphat.
-Ez Anselnél is megvan-néz vissza rám és felvonva a szemöldökét, megrántja a vállát.-Szólhatnánk neki is.
Már a gondolattól is felfordul a gyomrom, hogy Anselnek bármi köze legyen hozzánk, ehhez az egészhez és Summerhöz.
-Te Anselt akarod bevonni?-vonom fel én is a szemöldököm.
-Talán-bólint.-Miért ne? Elvégre pénz kell és egy mosoly, amivel bármit megkaphat az ember. Az neki is megvan.
-Emlékeztesselek rá, hogy Ansel haverjai majdnem kinyírtak minket?-vakarom meg a tarkóm és érzem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa a srác miatt.-Vagy arra, hogy kizsarolt belőled egy randit a szabadságomért? Esetleg, hogy folyton akkora barom, amekkorát még nem látott az ég és minden alkalmat megragad, hogy taperoljon téged és undorító megjegyzéseket tegyen?
-És én, hogy Winter is azokkal a fiúkkal barátkozik, akik majdnem kinyírtak?-biccenti oldalra a fejét.-Vagy, hogy mekkora bunkó picsa volt az elmúlt években?
-Winter megmentett minket-szakad ki belőlem hangosabban.-Ansel mit tett, jól lecseszte a talpnyalóit? Hát gratulálok neki, igazi férfi.
-Hogy tudott volna megmenteni minket, amikor ott sem volt?
-Komolyan újra akarod kezdeni ezt, Summer? Oké, hajrá, a múltkor is jól sült el végül-utalok a csókunkra, amivel jobban felbőszítem.
-Srácok...-kezdené Biff, de Summer félbeszakítja.
-Hamár itt tartunk, miért nem Arya? Hm? Neki aztán végképp megvan mindene. Ha mindenképp be akarsz vonni valakit abból a sleppből, akkor miért nem ő? Mert Winter rebegteti neked a szempilláit?
Egy pillanatra lemerevedek, aztán majdnem elvigyorodom. Tudom, hogy Summer azért okosabb annál, hogy hagyja, hogy az érzelmei befolyásolják a végső döntésében, mert tisztában van azzal, hogy az ötletem és az érvelésem is jó, de azért belegondolni abba, hogy Summer féltékeny a világos oldali lányra, elég...nem is tudom, hízelgő? Vagy inkább megnyugtató, hogy nem csak én parázom attól, hogy Ansel befurakodik közénk.
Persze azt is tudom, hogy nem csak a féltékenység beszél belőle, hanem az, hogy nem bírja a lányt. És abban igaza van, hogy Winter rászolgált arra, hogy ne kedveljük, de az utóbbi alkalmakkor, amikor találkoztunk, egy teljesen másik embert láttam, mint akit a barátai társaságában mutat. Éppen ezért mernék benne annyira megbízni, hogy egy kicsit kisegítsen minket. Persze a teljes igazságot azért nem mondanám el neki. Nem vagyok hülye, nem fogok benne megbízni, csakmert volt pár jó szóváltásunk.
-Srácok...-kezdené újra Biff, de ezúttal én szólok közbe.
-Nem biztos, hogy jó ötlet lenne bevonni Aryát úgy, hogy lehet, hogy az apja érintett a dologban. Charlesék alapból ki vannak lőve, Ansel pedig legalább annyira kizárt nálam, mint a másik két barom. Úgyhogy marad Winter. És különben is, nem nekem rebegteti a szempilláit, hanem Mattnek-intek a legjobb barátom felé, aki azonnal felkapja a fejét és küld felém egy gyilkos pillantást.
-Hogy mi van?-harsogja a két lány egyszerre, majd Summer folytatja.-Matt, mondd, hogy nem hálózott be az a lány. Mégis mivel próbálkozott? Mit aka...
-Semmi nem történt köztünk-szakítja félbe Summert Matt.-Jojo rémeket lát. A hideg is kiráz tőle. És egyébként én Summerrel vagyok ebben a vitában-lép S mellé az ágyhoz.-Nem kellene Wintert bevonnunk.
-Köszönöm-mutat a srácra Summer.-Többiek?-néz át a barátainkra.
Coco beharapja az alsó ajkát és lesüti a szemeit, amiből arra merek következtetni, hogy nem a legjobb barátnőjével ért egyet. Utána egyszerre nyitja szóra az ajkait Sonnyval, de Biff mind a kettőjüket megelőzi:
-Én sem repesek az örömtől és tudod, hogy elég ritka az olyan alkalom, hogy egyetértek Jojóval, de ebben most igaza van. Az a logikus, ha kérünk segítséget valamelyiküktől és az érvelése jogos volt. Ansel és a másik két majom alapvetően ki vannak zárva, felfordul a gyomrom, ha csak arra gondolok, hogy miket tettek és tesznek, Arya pedig az apja miatt valóban nem lenne jó döntés. Más világos oldaliakkal meg még ennyi kontaktunk sincs.
Látom Summerön, hogy nem tetszik neki a válasz, amit kapott, mert összepréseli az ajkait, de nem vitatkozik. Valószínűleg a kezdeti kiakadás után most kezdi átgondolni a dolgokat és logikusan is levezetni mindazt, amit elmondtam nekik.
-Akkor ez eddig kettő-kettő. Coco? Sonny?-nézek a gerlepárra, akik rám néznek, majd lassan Summerre vezetik a tekintetüket.
-Tudod, hogy mindenben melletted vagyok-kezdi a száját rágcsálva Coco-de ebben most Jojónak van igaza. Kell valaki, aki finanszírozza a dolgokat, mert nekünk esélytelen. Winter a kegjobb lehetőségünk.
-Vagy becserkészünk valaki mást-jegyzi meg kétségbeesésében Matt, de Sonny megrázza a fejét.
-Demokrácia szerint nyert a Winter tipp. Nincs idő cserkésztgetni, ami vagy bejön, vagy nem. A többit pedig már elmondták az előttem szólók. Szar kimondani, de szükségünk van a lányra most.
Summerre kapom a tekintetem, mert bár Sonnynak igaza van a demokráciával kapcsolatban és egy kicsit szórakoztatott, hogy S esetleg féltékeny, de addig nem akarom ezt megcsinálni, amíg ő nem mond rá áment. Summer beleegyezése fontos. Tudni akarom, hogy nem bánja a dolgot-vagy legalábbis belátja, hogy most ez kell-és rábólint.
A száját hatalmas sóhaj hagyja el, miközben a vállai előre esnek.
-De ha valamit bekavar vagy átver, akkor nem izélhettek, amikor jövök majd azzal, hogy én megmondtam-mutat végig rajtunk, végül Mattre néz.-Te mit gondolsz róla?
Látom a legjobb barátomon, hogy vacillál. Nagyon nem tetszik neki az ötlet-bár egyértelműen történt valami közte és Winter között a múltkor, amikor farkasszemet néztek-és ez látványos. Szinte hallani lehet, ahogy pörögnek a fogaskerekek a fejében, de végül beadja a derekát. Ő is elhúzza a száját és hallat egy sóhajt, aztán biccent egyet.
-De én is az orrotok alá dörgölöm, ha valamit bekavar a csaj-közli felnézve rám.-És nem avathatjuk be mindenbe. Neked pedig meg kell ígérned, hogy a lehető legtávolabb lesz tőlem, mielőtt ennyi idősen őszülnék meg-bök felém, ami miatt végre kijön a vigyor, amit már hosszú percek óta próbálok visszatartani.
-Winter szabad ember, nem fogom behatárolni, hogy kivel álljon szóba és kivel ne, de azt megígérhetem, hogy nem mondok el neki mindent. Alapvetően sem terveztem, csak nem lettem végighallgatva.
-Jobban kellett volna kezdened-forgatja meg a szemét Summer.-Mondjuk nem az ő nevével.
-Elnézést kérek-huppanok mellé az ágyra.
-Pontosan mit tervezel mondani neki?-kérdezi Biff a konyha részbe menve.
-Ott lesztek majd, hallani fogjátok. Együtt kell odamennünk hozzá-közlöm velük, de azért csak elmondom nekik.-Azt mondom, hogy megbuktam töriből és a nyári sulihoz kellenek a dolgok-vonom meg a vállam.
-Nyári suli, jobb nem jutott eszedbe?-pillant rám Sonny felvonva a szemöldökét.
-Világos oldali-vonom meg a vállam-én pedig, én vagyok. Nem hiszem, hogy nagyon kell ezt ragoznom.
Nagyon remélem, hogy Winternek sem kell majd ragoznom. Őszintén, kicsit tartok tőle, hogy nem fog hinni nekem azok után, hogy azt sem hitte el, hogy én karcoltam meg Ansel kocsiját. Ahogy az sem emellett kampányol, hogy szerinte nem hasonlítok az apámra, de sajnos jobb tényleg nem jutott eszembe. Csak reménykedem, hogy a lány belém vetett hite nem olyan nagy, mint amilyennek a múltkor tűnt.

Summer:
-Nem hiszem el, hogy komolyan belementünk ebbe-morogja mellettem Matt, miközben haladunk Winterék lakrészéhez.
Nagyon remélem, hogy Jojo terve bejön, mert nem kockáztatnám az eddig megszerzett infókat egy olyan lány miatt, mint amilyen Winter.
-Komolyan rebegtette neked a szempilláit?-pillantok rá, mire elhúzza a száját.
Jojo és Biff elől vitatkoznak arról, hogy biztosan jó-e az a magyarázat, amit Jojo kitalált és nem kellene-e egy B terv, ha ez nem jön be; Coco és Sonny pedig felvetnek nekik olyan ötleteket, amik használhatóak lehetnek, mint egy B terv. Így Matt és én inkább lemaradtunk, mert bár jogos mindaz, amit Jojo ránk ömlesztett a pénzzel kapcsolatban, attólmég nem örülünk jobban ennek a kialakult helyzetnek.
-Nem rebegtette a szempilláit, összeszólalkoztunk.
-Biztos?-kérdezem és én viszont elkezdek rá pislogni.-Nem tett semmi ilyet?-dobom meg a hajam közben.-Vagy ilyet?-harapom be az alsó ajkam.-Nem mondta, hogy "oh, Matt, tudom, hogy más oldalról jöttünk, de igazán elvihetnél valahova és..."
-Dilis vagy-lök meg nevetve Matt, amivel belém fojtja a szót.
-Csak kérdeztem. Jobb tudni, hogy mivel állunk szemben-közlöm, de nem tudok nem mosolyogni.-Nem bízom benne.
-Szerintem egyikünk sem-vágja rá, de nekem a tekintetem Jojóra siklik.
Lehet, hogy csak a falra festem az ördögöt, de mostanában Winter folyton Jonathan közelében van. Megpróbál vele beszélgetni és közeledni felé, ami nekem kicsit sem tetszik. Ha Jojo vele akar lenni, akkor elfogadom és elviselem, de tudom, hogy Winter csak átverné és összetörné a szívét. Azt pedig nem akarom. Ő jobbat érdemel ennél. Márpedig amennyire erősen mellette érvelt, tartok tőle, hogy Jojo már nem elég óvatos vele.
-Ő sem-szólal meg újra Matt, mintha csak a gondolataimban olvasna, amire felkapom a fejem.-És nem akar tőle semmit.
-Ha akarna, akkor sem lenne jogom bármit is tennem ellene-fonom össze a karjaim a mellkasom előtt.
-Mondd csak-karol át mosolyogva-Jojo még mindig rebegteti neked a szempilláit?
-Hülye-nevetek fel az oldalába könyökölve.
-Ha én beszéltem, akkor neked is kell. Hányadán álltok? Vagyis, azt tudom, hogy Jojo megőrül érted, mégha ki sem mondaná, mert egy farok, de pontosan mi van veletek?
-Jojo nem a szempilla-rebegtetős fajta-ingatom meg a fejem.-Ő a kiborulós, megcsókolós fajta.
-Ja, tudom. Látnod kellett volna, hogy mit művelt, amíg te Ansellel voltál a randin.
-El tudom képzelni-biccentek összevonva a szemöldököm.-Egyébként semilyen konkrét helyen nem állunk. Elvagyunk, de a jelenlegi helyzetben esélytelen, hogy kettesben legyünk vagy egy kicsit is nyugis legyen a dolog. Valami mindig történik. Például megjelenik Charles és Barden és majdnem kinyírják őt-szorul össze a gyomrom, ahogy eszembe jut az egész jelenet arról, ami akkor történt.
Még mindig látni a kéznyomokat a nyakamon. Bár tény, hogy abból az egyik Jojo apjáé.
-De mit érzel?
-Tudod, hogy Jojo nagyon fontos nekem, de esélyünk sincs megtudni, hogy milyen lenne együtt, mert ahogy mondtam...valami mindig közbejön. Egy biztos, hogy a csókja nagyon nagy hatással van rám-mondom, de aztán az arcom égni kezd.-Ne haragudj-nézek fel rá, mert nem akarom megbántani esetleg.-Ez túl sok információ.
-Jaj, dehogy-rázza meg a fejét.-Én áldásom adtam rátok-kacsint rám, ami ismét mosolyra görbíti az ajkaim.
Ám ahogy megcsapja a fülemet a dübörgő zene, lemerevedem.
Mindannyian itt vannak.
-Talán vissza kellene jönnünk máskor-szólalok meg, amikor az ajtóhoz érünk.-Ha valamelyik másik tag nyit ajtót, akkor mondanunk kell valamit, hogy mit akarunk. Nem kellene kockáztatnunk.
-Erre is van ötletem, ne aggódj-néz a szemembe Jojo magabiztosan, majd megfordul és kopog.
-Ki az?-csendül fel bent Winter hangja.
-A rohadt alma-feleli Jonathan, engem teljesen összezavarva.
-Rohadt alma?-nézek fel Mattre, hátha ő tudja, hogy miről beszél, de megvonja a vállát, jelezve, hogy lövése sincs.
Winter azonban nem tűnik értetlennek, ugyanis résnyire nyitja az ajtót, majd nagy nehezen kilopózik rajta.
-Jonathan?-kérdezi még háttal nekünk, ahogy becsukja maga mögött a bejáratot.
Remek, már közös dolguk is van.
-Jelen-vágja rá Jojo biccentve, mire Winter mosolyogva felé fordul, de aztán láthatóan meglepődik, ahogy megpillant minket.
-Áh és itt az összes Bosszúálló is-fonja keresztbe a karjait a mellkasa előtt, s oldalra biccenti a fejét.-Mi a helyzet?-néz vissza Jojóra.
Érzem, hogy megfeszülnek az izmaim, miközben figyelem őt.
Nem bírom.
Talán, ha nem lett volna ekkora picsa az elmúlt években velünk, akkor most nem lenne ennyire ellenszenves, de sajnos-vagy nem-az volt.
-Szívességet kérnék-kezdi Jojo.
-Huha, ez érdekesnek tűnik-dől az ajtónak mosolyogva Winter.-Csupa fül vagyok.
-Megbuktam töriből.
-Igen, és?
-A nyári suliban írnom kell egy esszét, hogy összekaparjak egy kettest-folytatja annyira meggyőzően, hogy ha nem tudnám, hogy mi a valóság, akkor még én is elgondolkoznék azon, hogy vajon mennyire kamu az egész.-Arra gondoltam, hogy Atwood történelméről és az átalakulásáról írnék napjainkig, de nincs elég anyagom vagy kiindulási pontom. Be kellene jutnom a könyvtárba és összeszednem ezt-azt az esszéhez, de...
-De nincs miből és a sötét oldali származásod miatt hátrányból indulsz-fejezi be Winter a mondatot, mire Jojo bólint egyet.
Sötét oldali származása miatt.
Annyira gyűlölöm, amikor ez alapján ítélnek meg minket.
-Hadd kérdezzek valamit-kap a szájához Winter.
-Nyugodtan-biccent ismét a fiú, s a hangja annyira ártatlannak tűnik, mint aki egyenesen a mennyekből esett le.
-Idejöttél hozzám, megkockáztatva azt, hogy más nyit neked ajtót, hozva az egész kis csapatodat azért, hogy pénzt és belépést kunyerálj tőlem a nyári esszédhez a törihez?
Jojo végignéz rajtunk, majd visszapillant Winterre.
-Helyesnek tűnik a megfigyelésed.
-Mennyire nézel hülyének tizes skálán, Jonathan?
-Tizenkettő-morgom az orrom alatt, amire Sonny felkapja a fejét és küld felém egy nyugtató pillantást.
-Ugyanmár, hercegnő-szólal meg mellőlem Matt-csak egy kis szívesség. Te nem veszíthetsz vele, maximum még jobb lesz a karmát.
-Oh, szóval én tartsam el a haverodat, de te a múltkor nem akartál adni egy koktélt?-vonja fel a szemöldökét, egyenesen Matt szemébe nézve.
-Csak figyeltem arra, hogy ne alkoholt igyál. Tudod, vigyáztam rád, nehogy megbüntessenek-vág vissza a fiú egy önelégült mosollyal.
Ahogy figyelem őket, már látom, hogy miről beszélt Jojo. Komolyan van valami a levegőben köztük, amit nem lehetne normálisan megfogalmazni. Talán Matt tényleg a falnak megy Wintertől, de valami akkor is ott van, amit lehet, hogy csak nem akar beismerni.
Talán Mattet kellene megvédenem ettől a hárpiától.
-Akkor talán nekem is figyelnem kellene arra, hogy Jonathan a saját leleményességét használva írja meg azt az esszét-túr a hajába, én pedig érzem, hogy kezd feszülni a húr.-Vagy hamár ilyen rendesen elkísértétek ide hozzám, akkor talán ebben is segíthettek neki.
-Az ég szerelmére!-csattanok fel idegesen.-Itt vagyunk, mert Jojo a barátunk. Fontos, hogy velünk együtt végezzen. Lehet, hogy a ti társaságotokban ez nem megszokott, de mi minden szarban ott vagyunk a másiknak. Idejöttünk, hogy segítséget kérjünk. Félretette a büszkeségét, mert azt hitte, hogy te segítenél neki, szóval élvezd ki, hogy a trónon ülve neked nincs ilyen problémád és segíts, vagy mondd azt, hogy nem, de ne játszadozz velünk!
Ahogy elhadarom, mindenki rám kapja a tekintetét.
Lehet, hogy jobban kellett volna uralkodnom magamon, de már nem bírtam elviselni ezt a kis játékot.
-Először is-kezdi keményen-nem ülök semmilyen trónon, ez a ti mániátok.
-Talán, ha nem adtál volna rá okot, akkor...
-Mi van másodszor?-szakít félbe Coco és mellém lépve finoman megszorítja a kezem.
-Másodszor, ha komolyan az esszéhez kell, akkor segítek, de van egy feltételem.
-Mi lenne az?-kérdezi Jojo gondolkozás nélkül.
-Folyamatosan megmutatod, hogy hogyan haladsz vele.
-Ezt nem mondod komolyan-szakad ki belőlem a keserű kacaj.
-Lehet, hogy hülyének néztek, de nem vagyok az-vág vissza.-Nem jönnétek ide egy esszé miatt, főleg nem együtt. Segítség kell? Rendben, de nem bízom bennetek annyira, hogy ezt a mesét bevegyem. Mondjátok el az igazságot vagy mutassátok folyamatosan az esszét. Elvégre talán jogom van tudni, hogy mire költitek a pénzem.
Megint szóra nyitom az ajkaim, hogy reagáljak, de Sonny előbb reagál nálam.
-Ti ezt beszéljétek le-néz Jojóra, majd mellém lép.-Most jut eszembe, hogy furcsa hangokat adott a furgon a minap. Segítenél vele, Summer?
Veszek egy nagy levegőt, de aztán bólintok.
Tényleg jobb, ha eltűnök innen, mielőtt megtépném Wintert. Márpedig, ha így szórakozik velünk, akkor lehet, hogy az lesz.
-Majd találkozunk-biccent Winternek Sonny, aztán átölelve a vállamat elkezd visszafelé vezetni.
-Kösz, hogy elhoztál-motyogom a földet nézve.-Esküszöm, hogy majdnem nekimentem.
-Láttam. Ezért léptem közbe.
-Nem tudom, hogy mi van velem-dörzsölöm meg az arcom egy fájdalmas nyögés kíséretében.-Nem bírom Wintert, de ennyire durván soha nem borultam még ki.
-Túl sok minden történt az elmúlt napokban. Minden felgyorsult most körülöttünk és ezt neked is fel kell dolgoznod. Ráadásul senki nem számított arra, hogy Jojo pont Wintert akarja majd bevonni ebbe az egészbe.
-Lehet, de igaza van abban, amit mond-sóhajtok fel.-A bosszantó az egészben, hogy még Winternek is jogos a kérése, miszerint tudni akarja, hogy mit kezdünk a pénzzel.
-Mit gondolsz, szerinted bele fog menni?-néz a szemembe Sonny, s bár szóra nyitom az ajkaim, a többiek, mintha csak meghallották volna a kérdést, megjelennek.
-Holnap meló után találkozunk a múzeumnál. Letudunk mindent, ami kell, azt mondta.
-És mi lesz azzal, hogy mutogatnod kell az esszét neki?-kérdezi a mellettem álló fiú felvonva a szemöldökét, mire Jojo legyint egyet.
-Azt is megoldom majd.
Valami miatt nekem baromi rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.