Summer:
-Oké, szóval van két darab szekrényünk hatunknak-kezdem kipakolni a ruháimat, amiket magammal hoztam a nyárra.-Három-három elosztás legyen, vagy lányok és fiúk?-Nézek végig rajtuk, mire Matt és Jojo összenéznek.
-Véletlenül sem szeretném letörni a hirtelen támadt lelkesedésed, de kétlem, hogy annyi cuccunk lenne, hogy nagyon osztozkodni kellene-néz a szemembe a legjobb barátom, s a szavaitól a szám automatikusan elhúzom.
Igaza van sajnos.
Nincs túl sok ruhánk, ahogy ételünk sem lenne, ha nem lenne adott a személyzet ellátása, amiért itt dolgozunk.
-Akkor egészen nyugodtan lehetnek a fiúk egy szekrényben és mi a másikban-vigyorodik el Coco, miközben ő is a táskájához lép, hogy kipakoljon.
-Bár azt is ilyen egyszerűen el lehetne intézni, hogy ki kivel alszik-jegyzi meg Sonny, amivel kiérdemli a másik három fiú szigorú pillantásait.
-Ha a két lány együtt aludna, akkor minden meg lenne oldva-jegyzi meg Biff, amitől Jojo és Matt rávezetik a gyilkos pillantásukat.
-Ha a két lány együtt aludna, akkor esély sem lenne Summerrel aludni-túr a hajába Matt, amivel kicsal egy kacajt Cocóból.
-Ha mi aludnánk együtt, akkor ránk csorgatnátok a nyálatokat és olyat is látnátok, ami nem történik. Nem lépnétek túl ezen a témán? Majd alakul, hogy hogyan alszotok.
-Nem tudom, de ha folytatják, akkor bekuporodom a lábatokhoz-ingatom meg a fejem, s a három fiú egyszerre nyitja a száját, hogy reagáljanak, de mielőtt ez megtörténne, kopognak az ajtón.
Berakom a kezemben lévő felsőmet a szekrénybe, majd a bejárathoz megyek, hogy kinyissam azt. Amikor viszont kinyitom azt, szembe találom magam Winterrel.
Na már csak ő hiányzott.
Winter Allan a tulaj lányának a legjobb barátnője. Innentől pedig gondolom nem kell kifejtenem, hogy a világos oldalról jön. Nem vagyok olyan nagyon erőszakos-kivétel, ha muszáj-, de ezt a lányt gondolkozás nélkül tépném meg legszívesebben.
-Felség, micsoda meglepetés-kiált Winternek vigyorogva Matt.-Már te is hajlandó vagy beállni dolgozni?
-Szeretnéd, ha pukedliznénk?-Csendül fel Jojo hangja is, amivel mosolyt csal az ajkaimra.
-Kapjátok be-mutat be nekik, de a két fiú megint szinkronban válaszol:
-Álmaidban.
-Maximum a rémálmaimban-villant keserű mosolyt.
-Ezekszerint álmodozol rólunk, micsoda megtiszteltetés-fekszik el az ágyon Jojo, de mielőtt erre Winter reagálhatna, beléfojtom a szót.
-Mit akarsz?-Nézek a kezében lévő ruhás zsákokra.
-Áthoztam a szezon nyitó bankett menetrendjét-nyom a kezembe egy mappát.-És a ruháitokat-akasztja rám a zsákot.-A szokásos lesz. Nektek egy órával előbb ott kell lennetek és majd italt szolgáltok fel, meg amit kérnek. Remélem, hogy menni fog majd és tudtok normálisan viselkedni-biccenti oldalra a fejét és végigmér.
A szemeiből árad a megvetés, amitől nekem a szabad kezem ökölbe szorul, de aztán erőt veszek magamon és kinyújtom az ujjaim.
-Nekünk menni fog, de vajon a te haverjaidnak is? Mi visszük nekik az italt majd, szóval remélem, hogy nem lesznek kellemetlenségek.
-Ha balhét csináltok, akkor...
Mielőtt befejezhetné, rácsapom az ajtót.
-Jesszus, de utálom-motyogom, miközben visszamegyek az ágyainkhoz.-Mi ne csináljunk balhét, de az tökre rendben van, ha Ansel balhézik, vagy taperol.
-Már megint hozzád ért?-Néz rám Sonny idegesen, de tudom, hogy ez az idegesség nem nekem szól.
-Csak a szokásos-vonok vállat, s leterítem a zacskót az egyik ágyra.
-Ja, és megint nem lett megengedve, hogy beverjem a képét-szólal meg Jojo, miközben mellém lép és lehúzza a cipzárját a ruhákat rejtő műanyagnak.
-Mekkora szemét vagyok, hogy nem hagyom, hogy kirúgjanak-nézek fel rá, mire ő elhúzza a száját.
-Tudod, hogy nem így értettem.
-Ja-motyogom, majd kiemelem az első ruhát.-Ez Coco, a tied-adom át neki a pincér ruháját.-Sonny-osztogatom tovább, miután kivettem az enyémet is.-Biff, Matt és Jojo.
-Ez még mindig ocsmány-méregeti a ruháját a szőke.-Úgy fogok kinézni, mint egy pingvin.
-Vagy talán éppen ellenkezőleg, kicsit jobban, mint máskor-cukkolom, s ő azonnal rám kapja a tekintetét.
-Mit mondtál?-Pislog nagyokat, de a mosolyát képtelen elrejteni, sőt a szemei huncut csillogása csak még jobban leleplezi.
-Csak azt, hogy talán nem pingvinre hasonlítasz majd, hanem férfias leszel kivételesen.
-Adok három másodpercet, hogy fuss-lép közelebb, én pedig tudom, hogy mire készül, szóval nem is habozom.
Azonnal kirohanok a szállásunkról és igyekszem a lehető legmesszebb futni attól, de nem túl közel menni a tóhoz sem. Azonban három másodperccel később Jojo utánam rohan-bár szerintem nem adta meg a három másodpercet-és a hosszú lábainak köszönhetően, pillanatokon belül utol is ér. S amint elég közel kerül hozzám, felkap, hogy ne tudjak elfutni és csikizni kezd.
-Ne-visítok fel nevetve.-Jojo, hagyd abba, elég volt.
-Sajnálom, nem értem a nevetésedtől-válaszolja, s bár mögöttem áll, szinte látom, ahogy vigyorog.
-Tudod jól, hogy mit mondtam-kápólozom kétségbeesetten-, tegyél le.
-Kérj bocsánatot, ugyanis én mindig jól nézek ki.
-Addig nem tudok, amíg csikizel-próbálok kibújni a karjai közül, s a sok nevetéstől egyre jobban kapkodom a levegőt.-És egoista vagy-teszem hozzá, bár tény, hogy a csajok nem ellenkeznek, amikor beveti magát.
A turist lányok még annyira sem.
-Csak akkor hagyom abba, ha esküszöl, hogy bocsánatot kérsz.
-Esküszöm, csak hagyd abba-ígérem, mire végre letesz és hagyja, hogy kifújjam magam.-Még mindig egoista vagy, de bocs.
Jojo oldalra biccenti a fejét és az arcom kezdi fürkészni, aztán megvonja a vállát.
-Nekem ez nem tűnt túl őszintének-lép ismét hozzám, de elkapom a kezeit és bedobom az egyetlen lapom, amivel talán leállíthatom.
-Ha megint megcsikizel, biztosan nem alszom veled-hadarom el, mire Jojo lemerevedik, s szigorúan rám mutat.
-Ilyet nem játszunk.
-Most mondtam-vonom meg ezúttal én a vállam és az épület falának dőlök.-És tudod, hogy, ha azt mondom, akkor az úgy is lesz.
-Oké-emeli fel a kezeit, aztán mellém dől a falnak.-Nem csikizek-teszi hozzá, aztán rám néz.-Hagyhattad volna, hogy beverjem Ansel képét-vált komolyra, én pedig összeakasztom a tekintetem az övével.-Nem bánhat így veled.
-Dehogy hagyhattam volna-rázom meg a fejem, majd ellököm magam a faltól és összeborzolom a haját.
-S-biccenti oldalra a fejét, de én belé fojtom a szót, ahogy elé lépek.
-Nem kerülhetsz bajba már most. Így is veszélyes a mai nap-pillantok a hátsó udva felé, ahol már fent vannak a díszek az esti bankett miatt.-Van egy olyan érzésem, hogy baj lesz az este-húzom el a szám, aztán visszanézek rá.-Nem szabad, hogy minden találkozáskor hagyjuk, hogy ők felidegesítsenek minket. Hideg fejjel kell gondolkoznunk, mert különben megszívjuk. Ezt nagyon jól tudjuk, nem egyszer tapasztaltuk. Ők irányítanak, mi számukra csak csótányok vagyunk.
-Lehet-nyel egy nagyot meg nem szakítva a szemkontaktust.-De tudod, hogy sosem volt erősségem a hideg fejjel gondolkozás-mosolyodik el halványan, amivel az én ajkaimat is felfelé görbíti.
-Igen, tudom. De ezért van nekünk Coco, Sonny és Biff.
-Meg te-jegyzi meg, majd az értetlen pillantásom látva folytatja.-Ha nem te szoltál volna rám, akkor nem álltam volna le. Ahogy Mattet sem állítottam volna le úgy, mint te.
-Az feltűnt-túrok a hajamba sóhajtva.-De ott voltam.
-Igen-feleli bólintva, aztán csak néz rám, egyenesen a szemembe, s az övéiben valami nagyon csillog.
Szóra nyitom a szám, hogy kicsit eltereljem a témát, de Coco hangja megcsapja a fülem.
-Még éltek? Túl nagy a csönd, megöltétek egymást?-Csendül fel a lépéseinek a hangja is, mire Jojo megköszörüli a torkát és ellöki magát a faltól.
-Igen, élünk-karolja át a vállam.-Elég is az érzelem kitörésekből. Jobb lesz, ha elkezdünk készülni-indulunk el vissza a kis házba, én pedig nem ellenkezem.
Jojóra amúgy sem jellemző a nagy érzelemnyilvánítás. Ez most felért egy komplett lelkizéssel kábé neki. Amikor beérünk Coco felkapja a saját ruháját és végignéz rajtunk:
-Mehetek elsőnek? Gyors leszek.
-Csak nyugodtan, lányoké az elsőbbség-bólint Sonny, majd rám néz.-Menj másodiknak.
-Köszi, de leszek az utsó, menjetek csak-rázom meg a fejem, majd elfekszem az ágyon.
-Jöhetsz velem és akkor előbb végzünk-öleli át hátulról Sonny-t Coco, de erre Matt azonnal felkapja a fejét.
-Az kizárt, nem akarunk élő pornót hallgatni.
-Így van, csak akkor falakodjatok, amikor mi nem vagyunk itt-húzza a fejére a baseball sapkáját Jojo, mire felhorkantok.
-Mintha valaha láttatok volna pornót. Az egyetlen pozitív tulajdonsága a sötét oldalnak, hogy az internet nem igazán működik, így ti nem tudtok a pornóitokról beszélni.
-Nem vagyunk mi állatok, Summer-néz rám Jojo-, előtted és Coco előtt nem beszélünk róla.
-Hát persze-nevetek fel a fejemet rázva.
-A lényeg-tér vissza az eredeti témához Matt-, hogy csak akkor zuhanyozzatok együtt, ha nem vagyunk itt, kérlek.
-Hát jó-sóhajt fel Coco a szemeit forgatva-, akkor megyek. S, ha nem bírsz el a fiúkkal, csak szólj.
-Tudod, hogy nem kell félteni.
-Tudom, inkább ők féljenek-megy a fürdőbe, aztán bezárkózik.
-Egyébként, amíg te és Jojo fogócskát játszottatok-néz rám Biff-, kitaláltam, hogy hogy aludjunk.
-Nem engedjük el ezt a témát, igaz?-Dörzsölöm meg az arcom, s amint megint látok, szembe találom magam három hevesen fejet rázó fiúval.
-Tudod jól, hogy nem fogják-ül mellém Sonny nevetve.
-Jó, mi a terved, Biff?-Nézek a fiú szemébe.
-Minden nap váltjuk egymást-húzza ki magát büszkén.
-És mennyivel is vagyunk most előrébb, mint húsz perccel ezelőtt?-Vonja össze a szemöldökét Jojo.
-Legalább már azon nincs vita, hogy mennyi időnként váltjuk egymást-túrok a hajamba sóhajtva.-Majd este sorsot húzok egy kalapból.
A három fiú felkapja a fejét, majd egyszerre vágja rá:
-Én írom a neveket.
Tudom, hogy mire megy ki a kis játékuk, szóval azonnal rázni kezdem a fejem.
-Majd én megírom őket. És erről nem nyitok vitát-teszem hozzá, amikor látom, hogy szóra nyitják a szájukat, mire ők sóhajtva zuhannak az ágyukra.

Jojo:
-Így úgy néz ki, mint amit megrágott a kutya-lép mosolyogva Matt elé Summer, hogy segítsen neki megkötni a nyakkendőjét.-Majd én megcsinálom-fogja meg a kezét, majd levezeti Matt teste mellé.-Hogy van az, hogy évek óta itt dolgozunk, de nem tanultál meg nyakkendőt kötni?
-Ez tehetség-von vállat Matt mosolyogva, s miközben nézem őket, én is csomót kötök a sajátomra.
-Meg is van-mosolyodik el a lány, majd puszit ad Matt arcára.-Így sokkal jobb.
-Köszi-biccenti oldalra a fejét a legjobb barátom.
-Ohm...azt hiszem, hogy valamit én is elrontottam-szólalok meg a nyakkendőmre pillanatva.
-Hihetetlenek vagytok-rázza meg a fejét Summer, s hozzám is ide jön.-Simán el tudsz lopni egy kocsit kulcs nélkül, de nem tudod megkötni a nyakkendőd-kezdi el kigobózni a csomómat.
-Az más-vonok vállat, s az ajkaimra halvány mosoly szökik.
-Aha, mindjárt gondoltam-bólogat tetetett komolysággal.
-Úgy érzem, hogy nem veszel komolyan-vonom össze a szemöldököm és oldalra biccentem a fejem.
-Meglep?-Borzolja össze a hajam, aztán kicsit hátrébb lép és végigvezeti rajtam a tekintetét.-Igazam volt, tényleg jobban nézel ki így.
-Akarod, hogy megint megcsikizzelek?
-Nem-rázza meg a fejét.
-Akkor kérem én is a puszim és hallgass-bökdösöm meg az arcom, ahova a puszit kérem.
-Csak emiatt rontottad el a nyakkendő megkötését, igaz?
-Nem, ez csak a vele járó plusz öröm-vigyorodom el, ő pedig felsóhajt.
-Reménytelen vagy, Jojo-forgatja meg a szemeit, de aztán oda lép hozzám és puszit lehel az arcomra.
-Inkább tökéletes-javítom ki, s meghúzom az egyik fonatát.
-Hékás-csap a kezemre.-Viselkedj.
-Ez a ma este jelszava-szólal meg Sonny a tükör előtt igazgatva a saját öltözékét.
-És, mint minden évben, most is utálom-forgatom meg a szemem.
-Azért tartsd magad ehhez-mutat rám Biff szigorú tekintettel, én pedig újra megforgatom a szemem és felsóhajtok.
-Majd igyekszem.
-Jó fiú-gügyög nekem Matt, mint valami kiskutyának és még jobban összeborzolja a hajam.
Ellököm a kezét és bemutatok neki, aztán végignézek a többieken.
-De a terv a szokásos, igaz? Szép lassan elszivárgunk és a mólónkon iszogatunk-vonom fel a szemöldököm kíváncsian.
-Mint minden évben-bólint Coco mosolyogva.-Majd akkor lépjünk le, amikor kezd lankadni a buli hangulata.
-Vagy amikor balhé lesz kitörőben-jegyzi meg Sonny, aztán jelentőségteljesen rám néz.
-Ezt úgy mondod, mintha te nem akartad volna felképelni Anselt, amikor meghallottad, hogy megint rámozdult Summerre.
-Vagy mintha sosem verekedtél volna-jegyzi meg Matt, én pedig hevesen bólogatni kezdek.
-A lényeg-szakítja félbe a kitörőben lévő vitánkat Summer-, hogy nem mi fogunk ütni először, oké?
-Nem, persze. Várjuk meg, amíg ők vernek minket hülyére, mekkora buli-túrok a hajamba, s a szavaimmal kiérdemlem Summer gyilkos pillantását.
-Hiába nézel így, tudod, hogy igazam van-vonok vállat, majd elindulok az ajtó felé.-Menjünk-tépem fel azt, majd a lehető leglassabban lépdelni kezdek a helyszín felé.-Üdv a legrosszabb rémálmotokban-motyogom, miközben szemügyre veszem a csicsás díszítést.
-Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel-morogja Matt is, aztán rám néz.-Te is érzed a vérszagot? Csakmert ma tuti, hogy az fog folyni.
-Jól van, dilinyós egy és kettő-kapja el a tarkónkat Coco-, nyomás hátra.
Nem tudom, hogy miért mi vagyunk a dilinyósak, amikor mind tudjuk, hogy mi lesz a vége ennek. Minden évben ez van. Csak az változik, hogy éppen ki üt elsőnek, de a lényeg ugyanaz...mi szívunk. Nagy kicseszés sötét oldaliként a világos oldalra merészkedni, de még nagyobb, ha a gazdagok jönnek a mi oldalunkra.
Bár ebben három órával később már nem vagyok olyan biztos.
-Odakint olyan világos van, hogy mindjárt megvakulok-sóhajtok fel, miközben rátámaszkodom a pultra a bárnál.
-Ez nagyon gyenge volt, Jojo-rázza meg a fejét Coco, s az égnek emeli a tekintetét.
-De igaz-támaszkodik mellém Matt.-Szerintem még többen vannak, mint tavaly.
-Akik miatt többen vannak, azok a turisták-jegyzi meg Biff, miközben elrendezi a falatkákat az ő tálcáján.
-De, ha valaki itt száll meg, akkor az gazdag turista, szóval világos oldali-dörzsölöm meg az arcom.
-Egy Sex on the beach-et kérek-jelzi valamelyik gazdag rendelését a mixernek Matt.
-Azt én is kérek-hajtom le a fejem kimerülten, pedig még csak most kezdődött ez az egész, ám a tarkómra kapott tockos fel is ébreszt.
-Ne légy ilyen perverz-szól rám Summer, így nem is kérdés, hogy kitől érkezett a kis ütés.
-Tudod, hogy javíthatatlan-néz rá Biff, majd elindul kifelé elosztogatni a flancos, nulla tápértékkel rendelkező kis falatkákat.
-Neked mi kell?-Néz rám a mixer, én pedig felsóhajtok.
-Szabadság-morgom, de ő annyira nem értékeli a válaszom.-Egy scotch-ot jéggel-adom le az igazi rendelést, majd amint megkapom, már megyek is vissza a cápák közé.
Jesszus, de utálom ezt az egészet. A sok kamu mosolyt és jópofizást, meg a felesleges fényűzést. Mondjuk a kamu mosolyról én is tudnék mesélni, de az más fajta kamu mosoly. Ezek annyira álszentek és...tenyérbe mászók.
Pfujj.
-Mr. Miller, a scotch-a jéggel-nyújtom át az igazi főnökömnek az italát, aztán elkezdek sétálgatni, hogy ha valamelyik luxus majomnak kell valamilyen ital, akkor én a rendelkezésére álljak.
Azt szokták mondani, hogy a napi egészséges lépésszám tízezer. Hát...mi ezen a napon legaláb az ötszörösét szoktuk lejárni. Sokszor el is bizonytalanodom, hogy minek vállalom ezt minden évben, szóval általában azzal tartom magamban a lelket, hogy azt mantrázom magamban, hogy így a barátaimmal lehetek.
Ez pedig nekem a minden.
Kábé pont ennyim is van. Pár ruhám, egy viskó, ahova a csapattal bújni szoktunk és ők. Na meg az apám...de róla nem beszélnék. Anya még akkor halt meg, amikor kicsi voltam. Baleset volt elvileg. Kigyulladt a kis bódé, amiben dolgozott. Apával együtt azonosítottuk a holttestét, azóta pedig apa az egyetlen rokonom. És még így is több szeretetet kapok Summeréktől, mint tőle.
-Jojo-hallom meg Ansel hangját a hátam mögül, mire jobban kezdem szorítani a tálcát a kezemben-hozz nekünk kérlek egy martinit, de rázva, nem keverve.
-Mennyi lesz?-Fordulok feléjük megfeszült izmokkal.
Mindegyikük itt van. Legalábbis a fiúk. Ha jól láttam, akkor Winter és Arya épp táncolnak a parketten, de Ansel, Charles és Barden vérfagyasztó mosollyal merednek rám.
-Legyen három-lép közelebb hozzám Ansel.-Mit gondoltok, a lányoknak kérjünk valamit?-Pillant a barátaira.
-Hozhatnátok nekik valamilyen koktélt-biccenti oldalra a fejét Barden, nekem pedig nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne húzzak be nekik.
Már nem kell semmit sem mondaniuk ahhoz, hogy a kezem ökölbe szoruljon, annyira utálom őket. A tálca már a tenyerembe váj a másik kezemben, s olyan érzésem van, mintha mindjárt átvágná a bőröm, de csak ez tart a józanság talaján.
-Máris hozom-felelem mereven, majd elkezdek hátrálni, mielőtt valamelyik barom hátulról támadna rám.
Csak akkor fordulok meg, amikor az ajtóhoz érek, de ekkor Ansel utánam szól:
-Megtennéd, hogy te csak leadod a rendelést és szólnál Summernek, hogy ő hozza ki? Láttam, hogy milyen jól áll neki a pincér szerkó.
Ennyi.
Eddig bírtam.
Ahogy kimondja a szavakat, elpattan bennem valami és már nem tudom játszani a jó fiút.
-Te szemétláda-vágom földhöz a tálcát, majd neki rontok a fiúnak és fellököm.
-Higgadj le-kapja el a két karomat Barden és Charles és elkezdenek berángatni az épületbe.
Nyilván oda visznek, ahol nem látják a gazdagok, ha ők vernek el engem, nem pedig fordítva.
Idegesen kapálózom a két fiú szorítása ellen, miközben Ansel felkel, leporolja magát, majd mosolyogva elindul utánunk.
-Elég gyorsan feladtad-húzza fel az inge ujját a karján, majd egyenesen a hasamba vág.
A számat elhagyja egy fájdalmas nyögés és előre görnyedek, ahogy kapkodom a levegőt.
-Milyen fair, hogy ketten lefogtok, egy meg ver-sziszegem a fogaim között.-Egyesével nem mertek...
-Fogd be, Jojo-nyomnak az öltöző falának, ahova berángattak.
Annyira érdekelne, hogy ilyenkor hol vannak a biztonságiak, akik szintén elvileg a sötét oldalról vannak általában.
-Várj, várj, várj-lép hátrébb Ansel.-Igaza van. Ez így nem fair. Engedjétek el-utasítja a két haverját, akik teszik, amit mond.
Ám, ahogy szabadok a karjaim, újra hasba vág, mielőtt bármit is reagálhatnék. Újra előre görnyedek, hogy összeszedjem magam, miközben Ansel elkapja a hajam és felhúzza a fejem.
-Elég gyorsan bepöccentél-morogja a fülembe.-Úgy látszik, hogy nagyon érzékenyen érint Summer említése.
-Cseszd meg-ugrom neki elkapva a derekánál és a földre lököm.
Egy ütést be tudok vinni, de mielőtt folytathatnám az ütlegelését, Barden és Charles ismét lefognak és elrángatnak Anseltől. A fiú feláll és kicsit megmozgatja az állkapcsát, ahova bevittem az ütést, aztán újra elém lép.
-Engedjétek el-hallom meg Biff hangját Ansel mögül, mire mindannyian lemerevedünk.
Biffnek aztán egyáltalán nem hiányzik, hogy közbelépjen. Nem a verekedéseiért szeretjük.
-Ezt te sem gondoltad komolyan-nevet fel Barden a fejét rázva.
-Biff, menj innen-nyögöm ki a szemébe nézve.
-Nem hagylak itt-rázza meg a fejét a tálcáját szorongatva.-Engedjétek el.
-Gyere ide és vidd el-nyom fel a falra Charles, hogy a lábaim elemelkednek a talajtól.
Biff elindul felénk, de Summer hátulról elkapja a kezét.
-Szólj Mattéknek-mondja neki, aztán elindul felénk.
-Summer, ne-rázom a fejem, de a lány mit sem törődik velem.
Helyette oda lép Bardenhez és úgy sípcsonton rúgja, hogy a fiú megrogy annyira, hogy ki tudjam húzni a kezem a szorításából. Beviszek egy ütést Charles-nak is, miközben Summer Ansel felé fordul, de az elkapja a nyakát.
-Most azonnal engedd el-rúgok a térdhajlatába, majd megfogom Summer kezét és elkezdek futni vele ki az öltözőből.-Jól vagy?-Nézek rá, aki csak legyint egyet.
-Te?-Fürkészi az arcom, majd a felsőtestem kezdi lapogatni sérülések után kutatva.
-Kutya bajom.
-Mi történt?-Csendül fel Coco hangja, s odarohannak hozzánk.-Basszus, két órát bírtál.
-Kösz Biff-veregetem meg a vállát, ő pedig segít megállni a lábamon, hogy összeszedjem az erőmet.
-Nincs mit-morogja leültetve egy székre.
Legközelebb tuti, hogy nagyobbat ütök.