Jojo:
-Valahogy éreztük, hogy itt leszel-hallom meg a legjobb barátom hangját a mólón ülve, de nem nézek rá.
A figyelmemet teljesen más köti le.
-Summer Ansellel van. És Ansel a tóra vitte őt a hajójában, úgyhogy én meg idejöttem-tömök a számba egy adag chipset a zacskóból, amit a mólónknál lévő kis viskó egyik szekrényéből szedtem.
-És pontosan honnan is tudod, hogy oda vitte?-érdeklődik Sonny, de továbbra sem emelem el a távcsövet a szemem elől, ami közelebb hozza nekem Summeréket.
-Követtem őket, miután Summer elment a szobánkból vele-felelem könnyedén.
Hallom, hogy helyezkednek és nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, hogy mellém és körém ülnek le épp.
-Honnan van a távcső?-kérdezi Coco és szinte látom magam előtt, ahogy felvonja a szemöldökét.
-Lenyúltam a vizimentős stégről.
-Hogy honnan?-kiált fel Biff, amivel kiérdemli a tekintetem.
-Halkabban, még a végén felvered a gazdag rohadékokat, aztán mi fázunk rá. Elvettem a vizimentős stégről, nekik éjszakára úgy sem kell, nem egy nagy cucc. Majd visszateszem, amint Summer megint teljes biztonságban lesz-fordulok vissza a hajó felé és folytatom az annak figyelését.
Vagyis inkább a hajón lévő emberek figyelését.
-Mit csinálnak?-csendül fel Coco hangja ismét és érzem, ahogy közelebb csúszik hozzám az oldalamnál.
-Beszélgetnek. Ansel meglepően tartja a távolságot. Legalábbis egyelőre. Néha olyan, mintha Summer őszintén nevetne.
-Talán kicsikét túlaggódod-érkezik ismét a lány véleménye, nekem pedig egyre csak kezd fogyni a türelmem a folyamatos kérdések, számonkérések és vélemények miatt.
-Summer kettesben van azzal a fiúval, aki konkrétan szexuálisan zaklatja évek óta.
-De tud vigyázni magára. Nem lehet, hogy egy kicsit meg kéne nyug...
-Summer Ansellel randizik-szakítom félbe ingerülten-, a sráccal, akinek a haverjai majdnem kinyírtak minket és azzal, aki egy igazi görény. A nagyobb kérdés inkább az, hogy ti miért nem aggódtok-fordulok feléjük és érzem, hogy az izmaim megfeszülnek.
Mások biztosan faképnél hagynának most vagy elküldenének melegebb éghajlatra. Sőt, Sonny az ilyen kirohanásaimnál sokszor keményen kioszt, de most nem ez történik. És mivel hosszú évek óta a barátaim, magamra sem hagynak.
-Aggódunk-néz mélyen a szemembe a fiú-, de nem csak Summer miatt.
-Ezt meg hogy érted?
-Jojo, nem akarsz beszélgetni velünk?-fürkészi az arcomat Coco és a kérdése annyira ledöbbent, hogy először köpni, nyelni nem tudok.
-Beszélgetni? Mégis miről?-vonom össze a szemöldököm, mire Biff rám vezeti a tekintetét, majd összeakasztja az enyémmel.
-Például, hogy a kiskori képed ott volt az apja házában?
-Na ezt ne-fordulok megint el a fejemet rázva.
-De beszélnünk kell róla, Jojo. Együtt vagyunk ebben és az, hogy nála volt a fotód, jelentheti azt, hogy...
-Ki ne mond-pattanok fel idegesen.
-Haver, mi csak segíteni akarunk-néz fel rám Matt, majd lassan feláll.-Szar heted volt és semmit nem mondasz nekünk. Ki vagy bukva Summer viselkedése miatt, meg emiatt a randi miatt, de te sem viselkedsz másképp. Ott volt a fotó nála. Egy babakori, Zion házában. Mit gondolsz, mégis miért? Hm? Elhiszem, hogy vannak érzéseid Summer iránt, de ha a tes...
-Nem a testvérem-szakítom félbe.-Az istenit-csapok a móló egyik tartógerendájára.-Nem a testvérem, oké?
-Honnan tudod?-suttogja Coco halkan, mintha attól tartana, hogy őket is bántanám, mint a gerendát.
Pedig az eszembe se jutna, soha.
Rákapom a tekintetem és veszek egy nagy levegőt, hogy lehiggadjak.
-Mert csináltattam egy DNS tesztet apám és az én DNS-emmel a héten-roskadok vissza a móló léceire egy hatalmas sóhaj kíséretében.
Egy pillanatra mindenki lemerevedik. Amikor felemelem a tekintetem a fáról, négy meglepetten pislogó szempár néz rám.
-Csináltattál egy tesztet-ismétli Matt, amire azonnal bólintok.
-Igen-eszem újabb adagot a chipsből.
Természetesen bennem is felmerült a gondolat, hogy esetleg azért volt ott a kép rólam, mert tényleg rokonok vagyunk. Az biztos, hogy egy ilyen változat kiborított volna. Úgyhogy nem bírtam nyugton maradni.
Egy kicsit ferdítettem Summernek az apámmal kapcsolatban. Vagyis...nem teljesen. Tény, hogy elindultam apához, hogy végezzek vele. Azok után, amit Summerrel tett...az a rengeteg düh, harag, fájdalom és felelem összekeveredett bennem és így tört elő, viszont Summer arca tényleg megállított. Ott se volt velem, de elég volt rágondolnom, hogy teljesen más szögből lássam a dolgokat és meggondoljam magam. Viszont így is elmentem hozzá. Nem bántottam, de ott voltam. Szépen kivártam, amíg annyit ivott, hogy kidőlt és arra se kelt volna fel, ha rárobban a ház, majd szereztem DNS mintát. Tudnom kellett, hogy mi az igazság.
Azonban nem pont úgy reagáltam az eredményre, mint azt gondoltam. Egy részem cigánykerekeket hányt, hiszen ez azt jelentette, hogy Summerrel semmiféle vérfertőzést nem követtünk el-és ha tőlem függ, a jövőben sem kell emiatt aggódnunk. De a másik egy pillanatra elkeseredett, ugyanis ez azzal is egyenlő volt, hogy tényleg az a részeges, erőszakos, drogos állat az apám, aki néhány nappal ezelőtt majdnem megölte a lányt, aki a legfontosabb számomra. Azt jelenti, hogy bennem is az ő vére folyik. Hogy talán én is képes lennék olyan dolgokra és eszembe jutottak azok a gondolatok, amik szerint a nyomdokaiba fogok lépni. Kicsit sem voltam olyan boldog, mint amennyire lehettem volna vagy amilyennek kellett volna lennem, de aztán eszembe jutott, hogy Summer apja Zion és az is biztos, hogy ez sem egy olyan dolog, amire szívesen gondol az ember. Főleg én, aki szinte hány a pasitól, ahányszor csak meglátja. Úgyhogy mára már feldolgoztam és igazából meg is könnyebbültem, de a kérdések legalább annyira kavarognak bennem. Újfajta kérdések. Például, hogy mit keres ott a kép, meg hogy mi a fenéért tartogatja. Annyiszor mondom Biffnek és Summernek, hogy ne próbáljanak mindig, mindent logikával igazolni és azt keresni a helyzetekben, de jelenleg én is csak azon tudok kattogni, hogy ebben semmi logika nincs.
Na jó, jelenleg pont nem ezen agyalok, hanem azon, hogy vajon mi történhet a hajón Ansel és Summer között, de a napok nagyrészében ez a gondolat erősen jelen van a fejemben.
-Most csak még több kérdésem lett-túr a hajába Biff a fejét ingatva.
-Ne kíméljetek-szedek elő egy szál füves cigarettát az elrejtett dobozból és rágyújtok.
Summer nem szereti, amikor Coco, Matt és én füvezünk, de jelenleg túlságosan be vagyok feszülve a téma és a kialakult helyzet miatt is, így kénytelen vagyok lelazítanom magam egy kicsit.
-Honnan volt rá pénzed?-néz a szemembe Coco komolyan.
Néha nem jönnek rosszul a kapcsolatok. Bár a kórházban nem bírnak minket, azért nem árt, ha az embernek vannak őrangyalaik, akik kiskapukat biztosítanak.
-Nem kellett rá. Legalábbis nem sok-ingatom a fejem.-Gyakorlatilag semmi-horkanok fel, s beleszippantok a cigibe.-Ashton segített nekem.
A testemet melegség és bizsergés kezdi elönteni, ahogy a fű szétárad a szervezetemben és határozottan segít egy kicsit kitisztítani a fejem. Vagy legalábbis elengedni a gondokat egy kicsit.
-Honnan volt DNS mintád?-jön az újabb kérdés, ezúttal a legjobb barátomtól.
-Meg fogsz lepődni, haver, az apámtól-mosolygok rá, de most ő rázza a fejét.
-Tudod, hogy nem így értettem.
-Nem fogjátok elhinni-figyelem a cigaretta parázsló végét-, de néha jól tud jönni, ha az ember apja alkoholista. Csak meg kellett várnom, amíg kidől, aztán mindent szereztem. Nyál, haj, ami csak kellhet. Azt pedig és a saját részemet, tovább adtam Ashtonnak, aki eljuttatta egy ismerősének, aki megcsinálta a tesztet. Tegnap kaptam meg az eredményt. Zion nem az apám-ingatom ismét a fejem, s végignézem, ahogy a kifújt füst felszáll a sötétben.
-Most komolyan nem?-bukik ki Sonnyból, mire rákapom a tekintetem.
-Szerinted ebben minek hazudnék? Nyilván tudni akartam, hogy a húgommal csókolóztam-e és el kell engednem vagy van esélyem és feleslegesen aggódom. Vagy annyira betegnek nézel, hogy képes lennék a sa...
-Nem így értettem-szakít félbe határozottan.-Én csak...akkor mi a francot keres ott a kép rólad, haver?
Úgy néz ki, hogy jelenleg-a sok másik mellett-ez a millió dolláros kérdés. Amikor megtudtuk, hogy Zioné a ház és hogy a főnökünk-, aki elvileg leverte az áramot a lövöldözés előtt-a sztriptíz bárba jár Summer bátyjához, azt hittem, hogy nem lehetnek bonyolultabbak a szálak és nem érhet újabb meglepetés. De úgy néz ki, hogy tévedtem.
Olyan, mintha a lövöldözés estéjén bekerültünk volna valami teljesen más világba és minden felgyorsult volna körülöttünk, hogy a mi életünket jobban összekuszálja. Mintha eddig nem lett volna elég bajunk... Addig sem volt egyszerű életünk és bőven voltak gondjaink, amiket meg kellett oldanunk, de ezek csak még nehezebbé tesznek mindent.
-Na ez az, amire én is szeretnék választ kapni. Először azt hittem, hogy Summer bátyja az a fotón, ezért mentem haza a múltkor, de ti is láttátok. Tök ugyanaz a kettő. Szóval ez egy újabb dolog, amire csak Zion tud választ adni. De nem tehetem fel neki a kérdést, hiszen akkor rájönne, hogy én voltam, aki betört a házába. És így sem vagyunk egymás szíve csücske, hát még akkor.
-De akkor mi lesz? Erre hogyan kapunk választ?-kérdezi a száját rágva Biff, de csak a vállamat tudom rántani.
-Gőzöm sincs. Legalábbis egyelőre. Ezt még Summernek sem mondtam. Talán neki majd lesz valami ötlete vagy véleménye.
-Egy biztos-mosolyodik el Matt végre, s amint megkapja a kérdő pillantásom, az vigyorrá változik.
-Mégpedig?-vonom össze a szemöldököm értetlenül, mivel csak nem reagál.
Percekig csak néz és vigyorog, mint a tejbetök, mire végre megszólal:
-Ki fog nyírni, amiért visszamentél apádhoz egyedül.
Nem tudom miért, talán a fű máris elérte hatását, de a forróság ellenére a mellkasomban-ami most Summer aggódása miatt van jelen-, ezen csak nevetni tudok.

Summer:
-Úgy, jobbra. Jobbra, jobbra, jobbra-adja az utasítást Ansel, de aztán elkapja a kezem.-Várj, az túl sok, balra!-kiált fel, de már túl késő.
A hajó a kikötőben nekimegy egy másiknak, mi pedig megborulunk. Azonban Ansel még idejében elkap, mielőtt elterülnék a padlón. Nem volt hatalmas az ütközés és nagyon remélem, hogy nem okoztam nagy kárt, de akkora volt, hogy majdnem elessek. Én mondtam Anselnek, hogy nem jó ötlet, ha én kormányzom vissza a kikötőbe a hajóját, de azt mondta, hogy ragaszkodik hozzá, hogy legalább megpróbáljam.
-Basszus, bocsánat-nézek fel a fiúra kissé félve.-Mondtam, hogy rossz ötlet, én...
-Nem te szoktad kormányozni a hajókat, amiket Jojo ellop, hogy lóghassatok a tavon.
Erre a kijelentésre azonnal felkapom a fejem, mielőtt elkezdenék előre mászni, hogy megnézzem, hogy mekkora a kár.
-Ne nézz így rám-rázza a fejét mosolyogva.-Szerinted nem tűnt fel? Oké, hogy nem mindig az én hajómat nyúlja le, de azért elég feltűnő, ha eltűnik innen egy hajó, miközben a tulaja a parton lazít. Gondolom Jojo vagy Matt szokta ilyenkor vezetni őket.
Nem lep meg, hogy azonnal Jojóra gondolt, mint tolvaj. És nem, nem azért, amiért Jonathan hiszi. Nem azért, mert az az apja, aki. Ha a szüleink vagy a családi hátterünk alapján lennénk megítélve, akkor én már rég el lennék könyvelve egy drogos dilinyósnak, aki a testét árulja, hogy pénzhez jusson.
Milyen szép kép...
A feltételezés azért nem lep meg, mert ez a két jómadár-ahogy azt a kocsi-karcolós eset is bizonyítja például-szereti a legjobban idegesíteni a gazdag réteget. Mi Cocóval leginkább elkerüljük őket, Sonny mindig higgadtan kezeli-majdnem-a helyzeteket, Biff pedig...nos...ő Biff. Leginkább sehogy nem akarja kezelni őket. Így elég egyértelmű, hogy kik lopkodnak a csapatunknak, hogy kicsit szórakozhassunk.
Mivel rajtakapott a dolgon és hazudni nem szokásom, ezért csak lesütöm a szemeim és próbálom leplezni, hogy elpirulok.
-Ne izgulj, nem mondom el senkinek-szólal meg újra a fiú, ami őszinte döbbenetet vált ki belőlem.
Jól éreztem magam. Meglepően jól, miután sikerült egy kicsit oldódnom. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve Ansellel bármi többek leszünk, mert az is lehet, hogy csak megjátszotta magát nekem annak reményében, hogy talán a bugyimba juthat, de attólmég messze nem volt olyan rossz az este, mint amilyennek hittem. És ha nem megjátszás volt, akkor meg kifejezetten érdekes volt megismernem ezt az oldalát. De bízni továbbra sem tudok benne és azt sem tudom elengedni, hogy mekkora seggfej volt velem, hogy hogy bánik rendszeresen a barátaimmal, hogy hogyan szerezte meg magának ezt a randit velem és hogy mennyi rémálmot okozott nekem.
-Tudod...talán, ha mindig ilyen lettél volna, akkor most nem utálnánk egymást-jegyzem meg neki, miközben a hajó elejébe megyek, hogy megnézzem a kárt.-Mert ezekszerint tudsz te jófej is lenni.
-Vagyis jól érezted magad?
-Kellemes volt, igen-felelem, bár annyira sok viszonyítási alapom nincs.
Gyakorlatilag sosem voltam igazi randin.
-Nos, egy része még hátra van-szólal meg újra, miközben korrigálja a hibámat, amire azonnal felkapom a fejem.-Visszakísérlek a szobádhoz, mint egy randi végén.
-Kösz, de...van egy olyan érzésem, hogy a barátaim máshol vannak.
-Akkor oda kísérlek. Ne aggódj, semmi hátsószándék-teszi hozzá, amikor látja rajtam, hogy habozom, én pedig...elfogadom a kíséretet.
Legalábbis egy darabig, de a mólóra már nem, mert egyáltalán nem hiányzik, hogy esetleg balhé legyen a srácokkal, így mielőtt odamennék a barátaimhoz, megköszönöm az estét-bár kierőszakolta belőlem-és elköszönök, aztán pedig egyedül folytatom az utam.
-Hát itt vagy-kiált fel vidáman Coco, amint odaérek hozzájuk.-Jojo már majdnem vérszemet kapott-kortyol a kezében szorongatott sörből, mire a tekintetem a fiúra siklik.
-Követtél, nem igaz?
Jojo ajkai felfelé görbülnek, miközben széttárja a karjait.
-A lelkembe látsz-kacsint rám, de aztán komolyra vált és feltápászkodik.-Beszélhetünk?-lép elém, s engem azonnal megcsap a füves cigi szaga.
-Megint szívtál?-nézek mélyen a szemébe, ám ő megrázza a fejét.
-Meggyújtottam, de Biff egy szívás után elvette és elnyomta. Amikor el akartam kapni a grabancát, azzal érvelt, hogy te nem örülnél neki. És hogy ha baj lenne, akkor nem tudnék segíteni, amennyiben be vagyok állva, úgyhogy hagytam magam. Tényleg csak egy szippantás volt. És inni is csak egy sört ittam. Magamnál vagyok. Pontosan azért, amit Biff mondott.
Elnézek Jojo mellett és finoman megsimogatom a lábunk mellett ülő fiú hátát.
-Köszi, Biff.
Őszintén örülök, hogy Biffnek sikerült leállítani Jojót, ugyanis nagyon nem szeretem, amikor így oldja meg a gondjait. Tudom, hogy mostanában abból épp elég akadt, de sem az alkohol, sem pedig a fű nem megoldás rá.
-Akkor...sétálunk egyet?-nyúl az állam alá, s finoman maga felé fordítja az arcom.
-Ugye nem Anselről akarsz velem beszélgetni?
Jojo az ég felé néz, ahogy átgondolja a választ, majd megvonja a vállát.
-Talán szóbajön majd, de nem őt szánom fő témának.
Egy darabig habozom. Nem azért, mert nem maradnék vele szívesen kettesben, végre minden gond nélkül, anélkül, hogy megzavarnának minket, hanem azért, mert egyáltalán nincs kedvem veszekedni vele. Az pedig, hogy ha feljön a randi, mint téma, szinte biztos, hogy egy újabb veszekedéshez vezetne. Lehet, hogy Jojonak igaza van, hogy azért veszekszünk annyit, mert fontosak vagyunk egymásnak és félünk elveszíteni a másikat, de én sokkal jobban örülnék, ha ezeket az érzelmeket másképp mutatnánk ki.
De ha mindig attól fogok félni, hogy veszekedni fogunk, soha nem lehetünk majd kettesben, azt pedig nem akarom. Mégha az apámnál lévő kép most egy kis éket is ütött közénk.
-Menjünk-bólintok végül, s Jojo abban a pillanatban megfogja a kezem és elkezd abba az irányba vezetni, ahonnan jöttem.
-Tudom, hogy mostanában elég fura a helyzet köztünk-szólal meg, amikor már kellő távolságra vagyunk a többiektől, de nem áll meg.-Az apám, Bardenék, a kép, az a...az a rengeteg katyvasz, ami a nyakunkba ömlött és hogy annyit veszekedünk. De nem akarom, hogy, az amit megpróbáltunk elindítani, az tönkremenjen.
-Én sem-rázom meg a fejem-, de lássuk be, hogy az a kép eléggé bek...
-Csináltattam egy DNS tesztet az apámmal-szakít félbe, én pedig annyira meglepődöm, hogy lemerevedek egy pillanatra.
-Mit csináltál?-kezd el gyorsulni a szívverésem.
-Engem is aggasztott. De nem vagyunk testvérek. Megcsináltattam a tesztet, tegnap jött meg az eredmény. Szereztem DNS-t az apámtól, magamtól meg adtam, aztán Ashton segített. Sajnálom, hogy nem szóltam, de kiborított és tudnom kellett, hogy mi a hely...
Egy csókkal belé fojtom a szót és abban a pillanatban, mindenemet forróság önti el. Olyan, mintha már legalább egy hónapja nem csókolhattam volna meg, pedig alig telt el pár nap. Mégis most úgy csókolom, mintha én lennék az éhező, ő pedig az egyetlen táplálék. Nem is olyan régen még eszembe se jutott volna, hogy valaha megcsókoljam őt, most pedig...alig várom, hogy újra és újra megérezhessem a meleg ajkai finom érintését.
-Ezt miért kaptam?-kérdezi mosolyogva, amikor elválok tőle.
-Mert meg akartalak csókolni, így megtettem-suttogom, aztán adok neki még egy puszit és tovább sétálok.-De, ha nem vagy a bátyám, akkor mégis mit keres kint apámnál rólad kép? Hiszen még az igazi bátyámról vagy rólam sem igazán láttam.
-Na ez az, amire még nem jöttem rá. Erről is akartam veled beszélni első sorban. Vagyis nem első sorban, de ezt is fontosnak gondoltam. Ha kerekperec rákérdezünk, akkor rá fog jönni, hogy mi voltunk nála a múltkor.
-Akkor kérdezzük meg úgy, hogy ne jöjjön erre rá-felelem, s csak ekkor tűnik fel, hogy hol is vagyunk pontosan.
Nem tudom, hogy a tudatalattink hoz minket ebbe az irányba vagy csak véletlen, de vészesen haladunk apám új háza felé.
-Mire gondolsz?-kérdezi a fiú és gyanús, hogy neki is feltűnik, hogy merre is megyünk, de valamiért egyikünk sem áll meg.
Mintha csak az ösztöneink vinnének.
-Úgy is meg akartam kérdezni apámtól, hogy mégis honnan lett pénze arra a házra. Menjünk el hozzá, aztán valahogy úgy alakítjuk a dolgokat, hogy pont lássuk a képet és utána rákérdezhetünk. Ilyen egyszerű.
-Tudtam, hogy kitalálsz valamit-ad puszit a számra büszke mosollyal.
-Így működünk mi, nem? Te cselekszel, én meg gondolkozom.
-Most lebutáztál?-torpan meg, de a szemén látom, hogy csak játsza a felháborodottat.
-Nem-rázom meg a fejem, de az ajkaimnak nem tudok parancsolni, hogy ne felfelé görbüljenek-, csak azt mondtam, hogy nem használod a fejed annyira, amennyire kellene.
-Na gyere csak ide-indul el felém, mivel elkezdtem hátrálni.-Mindjárt megmutatom én neked, hogy mennyire használom a fejem.
-Ne!-kezdek futni nevetve, abban a pillanatban, hogy látom, hogy Jojo mire készül.
-Kellett neked megszólalni-rohan utánam nevetve, de nem adom magam egykönnyen.
Olyan gyorsan futok, ahogy csak tudok, de még most is arra tartok, amerre eddig. Komolyan nem tudom, hogy mi van, de olyan, mintha valami vonzana. De aztán...megint elrontják a pillanatunk, amikor a ház elé érünk. Jojo felkap, amitől hallatok egy nevetést, de abban a pillanatban, hogy meglátom, hogy kinyílik a ház ajtaja, elkomolyodom.
-Tegyél le, gyorsan.
Szerencsére nem kell kétszer kérnem, mert ő is látja, hogy mi van. Gyorsan behúz az egyik kocsi mögé és onnan les ki. Én is igyekszem figyelni, de Jojo védelmezőn nyom az autóhoz az egyik karjával. Az ajtóban egy nő van. Az arcát nem látom, mert épp egy pasit ölelget, de amikor elválnak egymástól, leesik az állam.
-Az ott Zane? Mit keres az apám házában és mégis ki az a...
Elharapom a mondatot, ahogy meglátom, hogy Jojo elsápadva figyeli a szőke nőt.
-Ez nem lehet-suttogja, s a teste megremeg.
-Jojo, ismered őt?-fogom meg a kezét, de nem reagál, csak mered a nőre, aki ad egy puszit Zane homlokára, aztán mosolyogva integet neki, amíg a fiú elsétál.