Jojo:
Ennyi minden után visszatérni a munkához, annyi kedvem volt, mint mondjuk elmenni golfozni a világos oldaliakkal. De legalább nem a konyhára voltunk beosztva, hanem a bárhoz, ami a bazi nagy ablakok miatt, rálátást ad a medencékre. Ennek a pozitív oldala az, hogy szemmel tudom tartani Summert. Na nem mintha valami őrült zaklató lennék vagy azt hinném, hogy kárt akar tenni magában, de határozottan nincs jól, úgyhogy jobb, ha látom, hogy mit csinál, mielőtt valami baj lenne. Viszont a rossz oldala is az, hogy rálátok Summerre. Jelenleg...kifejezetten átkozom az eget, amiért rálátok. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű. Mert Ansel épp most megy oda hozzá, hogy valamiről beszéljenek. Gondolom a randijukról, amitől bennem csak még feljebb megy a pumpa, mégsem tudom levenni róla a szemem. És most mégcsak Matt sincs itt, hogy kiszakítson a transzból, amibe az őket való bámulás által kerültem, mert kiment a megérkezett jég szállítmányért a koktélokhoz.
-Egy szűz Cuba Librét kérek.
Hallom a hangot, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni a szavak jelentését. De, mégha fel is fognám, akkor sem tudnék megmozdulni, ugyanis nem tudom levenni a szemem Summerről és Anselről.
-Hahó-kezd el legyezni előttem az illető-, Jojo, egy szűz Cuba Librét szeretnék.
Amikor a vendég az arcomba csettint, magamhoz térek és felkapom a fejem.
-Mi van már?
-Mi van?-Vonja fel a szemöldökét Winter.-Vagy háromszor köszöntem és kétszer mondtam el, hogy mit szeretnék, de mégcsak rám sem hederítettél. Mégis mit bámulsz ott k...-elharapja a mondatot, ahogy meglátja az ő egyik barátját és Summert kint.-Áh, értem-fordul vissza felém.-Nem hittem, hogy komolyan elhívja majd randizni. Folyamatosan dumált róla, de Ansel hiú, plusz Bardenék folyton cseszegetik vele, hogy Summer sötét oldali és így azt hittem, hogy feladja és...
-Mit mondtál, mit is kérsz?-Szakítom félbe, mielőtt robbanni tudnék.
Winter értetlenül pislog rám eleinte. Nincs a szemében semmilyen rosszindulat és a hangjából sem hallatszott ki ilyesmi. Mintha tényleg csak el akart volna beszélgetni.
-Téged komolyan zavar az, hogy elhívta randira-kezdi az arcom fürkészni.
-Inkább megzsarolta-vágom rá.-Szóval mit kértél?
-Egy szűz Cuba Librét-feleli még mindig döbbent arckifejezéssel.-Mi az, hogy megzsarolta?-Fordul vissza Anselék felé.-Mégis mivel tudta volna Ansel megzsarolni Summer Gr...-elharapja a mondatot, majd az ajkaihoz kap, mint akinek leesett a dolog, aztán visszanéz rám.-Van valami köze ennek ahhoz, hogy Ansel hirtelen és váratlanul visszavonta a feljelentést ellened?-Akasztja össze a tekintetünk.
-Ahhoz van köze, hogy a haverod egy fasz-felelem, miközben elkezdem csinálni a koktélját a számunkra itt hagyott könyvből, amiben benne van az elkészítése.
-Miért vállaltad magadra az egészet?-Lop el egy ropit a pultról, s elkezdi azt rágcsálni.-Mármint...azt tudtam, hogy hülye vagy, na de, hogy ennyire.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz-vonom meg a vállam, mire oldalra biccenti a fejét.
-Dehogynem tudod-néz rám komolyan.-Kizárt, hogy egyedül csináltad. Vagyis, azt tudom, hogy te hajtottál be velük a golf pálya tavába és még el is hinném, hogy te karcoltad meg a kocsit is, ha Ansel nem mesélte volna el, hogy mi történt köztetek első nap.
-Akkor azt is elmesélte, hogy taperolta Summert? Ez sosem tetszik nekem, tudod? Szóval miért van az, hogy te vagy az egyetlen, aki azt hiszi, hogy nem én voltam? Hm? Miért nem hiszed el, hogy...tudod-remeg meg egy kicsit a hangom, de azonnal össze is szedem magam és megint megrántom a vállam-, az apám fia vagyok.
-Talán az ő vére folyik benned, de szerintem több vagy nála-válaszolja, s ezzel engem annyira meglep, hogy válaszolni sem tudok.
Sőt, egy kicsit hátrálok is tőle.
-Talán rosszul gondolod.
-Vagy talán te nem hiszel magadban-fordul meg, hogy a hátát meg tudja támasztani a pulton, de visszanéz rám a válla fölött.
-Az is lehet, hogy te hiszel túl sokat. Különben is, mióta vagy te ennyire kedves velünk?-Kérdezem, de ő úgy tesz, mintha nem is hallaná.
-Miért nem mondod el neki, hogy mit érzel iránta?-Néz vissza megint Summerre, de nem válaszolok.
Egyszerűen nem tudok. Winter Allennel határozottan nem kellene ilyenekről beszélgetnem. Nem csak azért, mert világos oldali, hanem mert Summerék utálják és, mert eddig rohadtul nem a kedvességéről volt híres. Bár az is tény, hogy ő kifejezetten sosem ártott nekünk. Persze, olykor picsa volt, de igazából nem bántott minket, sőt, volt olyan alkalom, hogy ő próbálta leállítani a barom barátait.
Amikor hosszú percekig nem kap választ, ismét összeakasztja a tekintetét velem.
-Vagy attól félsz, hogy ő is olyan lesz neked, mint én voltam?
-Azért eközött, meg aközött, hogy az egyik bulin részegen lesmároltál, nagy különbség van.
Igen, egyszer előfordult ilyen. De az biztos, hogy Summer messze áll ettől a szinttől.
-Igazad van-bólint komolyan, s visszafordul felém-, a szemeddel akkor is azonnal őt kerested, miután eltoltál magadtól. Mintha a reakcióját akarnád látni. Egyébként-biccenti egy pillanatra oldalra a fejét-, bocs azért a csókért. Sokat ittam és rossz társasághoz tévedtem.
-Én is ezt mondanám-vigyorodom el-, azért annyira nem volt rossz. De ugye tudod, hogy részegen a legőszintébbek az emberek?
-Nem vagyok oda érted, ha éppen erre célzol-rázza meg a fejét.
-Nem is-teszem elé a koktélt, de elhúzom, amikor el akarja venni.-Még nincs benne jég-magyarázom a kérdő pillantását látva.
-Értem-bólint összepréselt ajkakkal.-Akkor pontosan mire is céloztál?
-Hadd vezessek fel neked egy elméletet, Winter Allen-lengetem meg a mutatóujjam, amivel mosolyt varázsolok az arcára.
Nahát! Ez a lány tud mosolyogni is.
-Csupa fül vagyok, Mr. Whittier.
-Szerintem a ti kis baráti társaságotok csak látszólag olyan, mint egy olajozott szerkezet. Ezért van az, hogy most tök egyedül álldogálsz itt és élvezed a csodálatos társaságom és nem velük lógsz kint-intek a napozó ágyak felé, ahol Arya hátát épp a másik két idióta keni be napolajjal.-Egy aprócska homokszem totális káoszt tud okozni benne és te menekülsz ez elől a káosz elől. Éppen ezért jöttél oda hozzánk aznap este. A csók márcsak hab volt a tortán, de igazából előlük menekültél, nem csak eltévedtél. Ez az én elméletem.
-Nos-lop el még egy ropit-, ki tudja? Talán mind a ketten ráéreztünk a dologra. Te erre, én pedig arra, hogy a ti esetetekben az alma igencsak messze esett a fájától.
-Talán-suttogom grimaszolva.
-Tudod, nem is vagy te olyan vészes gye...
-Hercegnő-jelenik meg Matt, a kezében egyensúlyozva a jeges dobozzal-, most el kellene kérnem a személyid, ugye tudod?-Figyeli Wintert vigyorogva, s leteszi a belső pultra a hatalmas dobozt.
-Alkoholmenteset iszom-vágja rá Winter-, és ne játszd a jó gyereket, Matthew. A hírneved már túlzottan megelőzött a köreinkben.
-Bizonyára ezért élvezed annyira a társaságom, hogy valahogy minden nap az én asztalomnál ebédelsz és reggelizel-támaszkodik a pultra Matt, s közelebb hajol Winterhöz.
A lány negédesen elmosolyodik, s finoman megpaskolja a legjobb barátom arcát, miközben én jeget teszek a koktéljába.
-Álmaidban-suttogja neki vissza, s egy pillanatra közelebb hajol hozzá.
-Oh, nem drága, a te álmaidban-harap az alsó ajkába Matt.-Mi van, a testőreid megengedték, hogy egyedül gyere ide? Nem túl veszélyes?-Biccenti oldalra a fejét.-Elvégre mi vagyunk a csúnya sötét oldaliak, akik csak rosszat tudnak tenni, ti pedig az örök tiszta szentek. Te is így gondolod, nem?
-Talán igen-vonja fel az egyik szemöldökét Winter-, talán csak bizonyos emberekre értem ezt-néz végig Matten, majd elveszi a koktélját.
-Azt mondják, hogy mindenki magából indul ki, Winter-kontrázik azonnal a fiú.-Lehet, hogy el kellene gondolkoznod ezen.
Winter nem mond semmit, csak ellép a pulttól, s távolabbról rácsapja a pénzt.
-A visszajárót tartsd meg-néz a szemembe, majd elindul kifelé.-Matt, te meg cseszd meg-néz vissza rá, aztán meg sem várva a válaszát, eltűnik az ajtó mögött.
Nem tudom, hogy ez most azért volt, mert Matt megbántotta vagy csak le akarta zárni a beszélgetésüket, de azon kapom magam, hogy egy részem egy kicsit bánja, hogy kiment. Egész jól elbeszélgettünk, ami azért elég meglepő. És a másik meglepő dolog az, hogy tudta, hogy nem egyedül csináltam azt, ami miatt lecsuktak és, hogy úgy gondolja, hogy nem hasonlítok az apámra. Ezt nem sűrűn hallom. Persze Summer rendszeresen elmondja ezt nekem, de mástól nem igazán hallottam ezt. Nos...világos oldalitól biztosan nem.
-Segítesz bepakolni a jeget vagy még egy darabig nézed, ahogy Winter riszálja magát? Vagy inkább Summert bámulod már megint? Most komolyan, öreg, mi van köztetek?
Erre a kérdésre azonnal felkapom a fejem.
-Ezt meg hogy érted?
-Eddig is vágtam, hogy fontos neked, de az anseles dolog óta még jobban megváltoztatok. Nehogy azt hidd, hogy nem tűnt fel, ahogy finoman megérinted, amikor azt gondolod, hogy senki nem látja. Összejöttetek vagy mi?
Na ez most meglepett. Határozottan nem így akartam elmondani neki azt, hogy mi történt köztünk, de úgy néz ki, hogy muszáj leszek. Ezután a mélyebbnek számító beszélgetés után Winterrel, valahogy képtelen vagyok hazudni neki. Lehet, hogy a múltkori lelkizésünk is belejátszik a mólón, de egyszerűen csak kijön belőlem az igazság:
-Csókolóztunk-felelem a szemébe nézve.-Ennyi van köztünk.
Félek, hogy ki fog borulni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ő is lecsapna Summerre, ha kapna valami jelet, de ehelyett csak megveregeti a vállam és azt kérdezi:
-Visszacsókolt?
Annyira megdöbbenek, hogy csak egy bólintásra futja tőlem.
-Akkor meg ne hagyd, hogy ez az istenverte jel elvesszen. Lemondok a javadra-kacsint rám, s nekem ettől hatalmas szikla esik le a szívemről.

Summer:
Nem tudok aludni. Esküszöm, hogy próbálkozom, de nem megy. Már koncentráltam a légzésemre, hátha az egyenletesség elálmosít; számoltam bárányt, remélve, hogy elfáradok és kimentem a konyhába inni is, ha esetleg ez lenne a baj. Sőt, megpróbáltam azt, hogy csak a sötétségre koncentrálok és azt mantrázom magamban, hogy "ne gondolj semmire". És még így sem jött össze. A szobában mindenki más alszik rajtam kívül, én pedig vergődöm itt, mint egy partra vetett hal és igyekszem nem felkelteni Jojót. Ugyanis bár arról volt szó, hogy néhány naponta cserélünk, valamiért Matt és Biff is ragaszkodott hozzá, hogy maradjon így az alvásrend. Van egy olyan érzésem, hogy Jojo elárulta, hogy mi történt köztünk, de nem lehetek benne biztos, mert nekem erről semmit nem mondott. És, mert jelenleg abban is kezdem elveszíteni a biztosságom, hogy a Föld nevű bolygón élek. Pedig ez egy olyan dolog, amiben nem tud tévedni az ember. Legalábbis a mai technológiával még biztosan nem. Ebben és abban, hogy milyen nemű vagyok, biztosnak kellene lennem, de mostanában annyi minden történt, hogy egyszerűen mindenben elbizonytalanodom egy kicsit. És most még Ansel is rátett egy lapáttal erre, amikor odajött hozzám a melóba. Nem csinált semmi rosszat. Sőt, mégcsak megérinteni sem érintett meg olyan helyen, ami kellemetlenül érintett volna, csak szerette volna megbeszélni, hogy mikor menjünk a randira, amit beígértem neki Jojo szabadságáért cserébe. Teljesen normális volt és meglepően rendes, de nekem ez most csak púp volt a hátamon. Főleg azok után, hogy Jojóval azóta sem volt úgy igazán kettesben töltött pillanatunk és még annyira sem volt esélyem higgadt körülmények között beszélgetnem vele.
-Ez nem fog menni-suttogom magam elé, miközben felülök az ágyban, s lassan kimászom Jojo mellől.
Kimegyek a fürdőbe, hogy engedjek a csuklómra és a tarkómra egy kis hideg vizet, meg, hogy megmossam az arcom, mert a rengeteg gondolattól kezdem azt érezni, hogy megfulladok és hányingerem van. Régen egy kis hűvös víz mindig segített, úgyhogy remélem, hogy most sem hagy cserben ez a lehetőség arra, hogy kicsit jobban legyek. Talán, ha elmúlik a hányingerem, akkor sokadik nekifutásra már menni fog az alvás. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez így lesz.
-Nem tudsz aludni?-Hallok meg egy álmoskás hangot a hátam mögül, amitől hatalmasat ugrom.
-Basszus-kapom fel a fejem-, te mit csinálsz itt, az előbb még aludtál. Én keltettelek fel?
-Nem-rázza meg a fejét a fiú, s megdörzsöli a szemét.-Vagyis technikailag nem. Nem kifejezetten rád keltem fel, hanem arra, hogy eltűntél mellőlem. És tekintve, hogy legutóbb akkor volt ilyen, amikor Scarlettet meglőtték és a mólón kuporogva találtam rád, így gondoltam, hogy megnézem, hogy minden rendben van-e.
-Persze, minden-törlöm meg az arcom.-Menj csak vissza aludni, Jojo.
-Nem megyek sehova nélküled-rázza meg a fejét, s közelebb lép hozzám.-Nem, amíg tudom, hogy te csak forgolódsz mellettem.
-Milyen érzékeny lett valaki-nézek fel rá halvány mosollyal.-Ennyire meghatott a múltkori beszélgetés a mólón.
-Vagy valami más-von vállat, s még közelebb lép hozzám.-Nem akarok visszamenni nélküled.
Nem tudom, hogy a közelsége, a kimerültség vagy csak szimplán a mai nap eseményei miatt, de elkezdenek folyni belőlem a szavak:
-Elfáradtam, Jojo. Sok ez a rengeteg infó és a kérdőjel. Az apám...és a bátyám és...
-Summer, van egy ötle...
-Ansellel szombaton megyünk randira-szakítom félbe, ahogy elhadarom a mondókám azon részét, amit eddig nem mertem kimondani neki.
Eddig nem mertem mondani neki, mert nem tudtam, hogy mit fog reagálni. És most egy kicsit meg is bánom, hogy elmondtam, mert Jojo úgy lemerevedik, mintha ismét lövés hang hasítana a levegőbe, mint aznap, amikor Scarlettet meglőtték.
-Szombaton-ismétli mereven, mire bólintok.
-Ma megkeresett a munkában és tisztázni akarta ezt. Gondoltam jobb előbb túl esni rajta, mint húzni, amíg a végén esetleg elintézi, hogy mégis legyen tárgyalás-kezdem a számat rágni, s az egyik harapásnál érzem, hogy kiserken a vérem.
-Igen, láttam-bólint nehezen, majd nagyot nyel.-Figyelj, tanácsolhatok valamit?
-Ha arra gondolsz, hogy vigyek magammal majd valami önvédelmi fegyvert és használjam, ahogy Ansel olyat tesz, akkor bele se k...
-Nem ezt akartam-szakít félbe a fejét rázva.-Bár ez nem olyan rossz ötlet, de tudom, hogy feleslegesen próbálkoznék.
-Akkor mit akartál?-Kezdem az arcát fürkészni, hátha le tudok róla olvasni valamit, de most teljesen olyan, mintha álarcot viselne.
-Öltözz át. Vegyél fel fürdőruhát és gyere a medencékhez tizenöt perc múlva-adja ki az utasításokat, majd puszit nyom az arcomra.-Bízz bennem-suttogja, aztán kimegy a fürdőből, engem egyedül hagyva.
Gőzöm sincs, hogy mit tervez, de esélyem sincs vitatkotni. Van egy olyan érzésem, hogy értelme sem lenne. Úgyhogy vonakodva ugyan, de teljesítem a kérését. Amikor pedig tizenöt perccel később kimegyek hozzá a medencékhez, leesik az állam. Tudom, hogy Jojo, ha a fejébe vesz valamit, akkor azt véghez viszi és azt is, hogy mennyire idióta dolgokat tud csinálni, de erre nem számítottam. A nagy medence, ami alapvetően pihenésre van, pezseg a beleszerelt fújókáktól; a fényeket is felkapcsolta, hogy hangulata legyen és a parton édesség és egy üveg, igencsak drága bor vár, két pohárral az oldalán.
-Mi ez az egész?-Lépdelek a fürdőnadrágban álló fiú felé gyanakodva.
-Ez a meglepetés-feleli mosolyogva.
-Meglopni a bárt és az édességes pultot, amikor itt dolgozunk, majd betörni a medencéket kezelő szobába, hogy elindítsd a pezsgést, meg a fényeket, nem biztos, hogy jó ötlet. Ezt azért csinálod, hogy meggondoljam magam a randival kapcsolatban és...
-Csend-fogja a két keze közé az arcom.-Ezt azért csinálom, hogy végre pihentetsd azt a csinos kis fejed és kikapcsoljam helyetted azt. Ma már nem akarok hallani a randiról, az apáinkról, a bátyádról, a nyakláncról vagy a lövöldözésről, rendben? Most azt akarom, hogy lazíts és élvezd a pillanatot-fordít finoman a medence felé-, élvezd, hogy végre kettesben vagyunk-suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg.
-Ez az eddigi legnagyobb hülyeséged, ugye tudod?-Nézek fel rá a vállam fölött, de valahogy nem tudok nem mosolyogni.
-Igen, tudom-bólint vigyorogva-, de abszolút megéri. Na gyere-fogja meg a kezem és elkezd behúzni a vízbe, én pedig...csak átadom magam az érzésnek.
-Kérdezhetek valamit?
-Ha nem az előbb felsorolt, tiltó listás témákat érinti a kérdésed, akkor igen.
-Nem azokkal kapcsolatos-rázom meg a fejem.
-Akkor ki vele.
-Elmondtad Mattnek és Biffnek, hogy csókolóztunk, igaz?
-Igen-feleli bólintva-, nem kellett volna?
-Ja nem az, csak...feltűnt, hogy másképp reagáltak arra, hogy megint velem akartál aludni. Gondoltam, hogy erről van szó.
-Matt ma telibe rákérdezett, hogy van-e köztünk valami, mert látja, hogy az anseles veszekedés óta megváltozott a viszonyunk. Kamuzhattam volna, de Sonny már tudta, te meg elmondtad Cocónak és gondoltam, hogy a legjobb barátom előtt nem titkolhatok egy ilyen dolgot. És Biffnek is joga volt tudni szerintem.
-Nagyon kiakadtak?-Harapom be az alsó ajkam, miközben kiélvezem, hogy a kellemesen meleg víz körbe öleli a testem.
-Dehogy-ingatja meg a fejét.-Mind a ketten igen lovagiasan lemondtak az én javamra, mivel te így döntöttél.
-Nahát-nevetek fel-, nem tudom, hogy ezen megsértődjek vagy tudjam be pasis dolognak.
-A második-karolja át a derekam és közelebb húz magához.
-Mindjárt gondoltam-bólintok összepréselve az ajkaim, s egy pillanatra lehunyva a szemeim.
-Hé, inkább örülj neki. Nincs feszkó és így megértik, ha kettesben akarunk lenni-hajol közelebb, de mielőtt megcsókolhatna, hangok harsannak fel.
-Hihetetlen, hogy Ansel kihagyja ezt-érkezik Charles hangja.
-Punci lett, miután Summer belement a szombatba-nevet fel Barden.
-Erre-kezd el behúzni Jojo a mesterséges alagútba, hogy ne vegyenek észre.
-Komolyan ér ennyit az a kiscsaj?
-Talán neki igen és...-elharapja a mondatot, s hallom, ahogy megtorpan.-Ezt nézd meg, úgy néz ki, hogy mások is esti fürdőzésre készültek.
A falnak lapulok, ahogy Jojo védelmezőn elém rakja a karját, s finoman még neki is tol a támaszunknak. Érzem, ahogy a pulzusom felgyorsul a mellkasomban. Annyira szép volt ez Jojótól, mégha hülye lépés is volt a lopás. Volt egy kis pillanat, ami csak a miénk volt, erre megint bújkálásba csap át az egész. Kezd elegem lenni ebből.
-Hahó-kiabálja Barden-, ki van itt?
Nem tudom miért, de elönt a riadalom. Lehet, hogy a mai nap miatt, de ijedten kapom fel a fejem. Jojo rám néz és az ajkai elé helyezi az ujját, jelezve, hogy maradjak csendben.
-Ugyan, nem kell bújkálni-szólal meg Charles is, s elindul a vízbe.
Jonathan lassan elveszi előlem a karját, majd elindul a másik kijárat felé.
-Jojo-kapom el a kezét-, ne hagyj itt, kérlek-rázom meg a fejem.
Utálom, hogy így reagálok a helyzetre, de érzem, hogy egyre közelebb állok ahhoz, hogy elszakadjon a cérna.
-Csak kinézek, hogy...
-Ha te mész, akkor én is-szakítom félbe.
-Hahó-közeledik Charles hangja-, nem kell félni.
Jojo felkapja a fejét, s látom rajta, hogy gondolkozni kezd a következő lépésen. Végül rám néz és bólint.
-Kimegyünk a másik oldalon, aztán a víz alatt, lassan elúszunk a túl oldali lépcsőhöz. Utána nyomás a mólóhoz, rendben?
Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb kiút, de jelenleg ez az egyetlen is, így nem túl határozottan ugyan, de bólintok.
-Csak lassan és halkan-biccent ő is, aztán megfogja a kezem és elindul kifelé.
-Ki van ott?-Szól nekünk Charles, amikor beér az alagútba.-Ismerősek az alakok.
-Jojo-suttogom, ahogy hátra pillantok-, Jojo, itt csak Charles v...
-Jonathan-lép elénk a másik irányból Barden, mikor kiérünk az alagútból-, micsoda kellemes meglepetés. Csobbantok egyet, amikor senki nem láthat? Milyen romantikus. Ansel tudja, hogy két vasat tartasz a tűzbe, Summer? Csakmert én nehezen viselem, ha átverik a barátom-néz rám a fiú, amitől kifut a fejemből a vér.