Summer:
-Elviszünk titeket a bárig és onnan megyünk tovább a cetlis címre-néz rám Sonny, mire biccentek egyet.
Sonny hangja ugyan határozott, de a szemében egyértelműen aggodalmat látok. Sőt, talán egy kis félelem is látszik a zöld szemeiben. Egy kicsit még habozik, de aztán meg is osztja velem az aggodalmát:
-Nem akarom, hogy visszamenj oda-rázza meg a fejét.-Nem akarom, hogy bajod essen.
-Tudom kezelni a bátyámat, nem lesz baj és amúgysem leszek egyedül-pillantok az épp a kocsiba beszálló fiú felé.-Matt is ott lesz velem.
-Tisztában vagyok vele-húzza el a száját-és nem benne nem bízom, de akkor is aggódom.
Lábujjhegyre állok és nyomok egy puszit az arcára. Sonny olyan, mintha a bátyám lenne. Mindig is jobban aggódott értem, mint egy sima barát, de egyértelműen nem úgy, ahogy egy pasi szokott a barátnőjéért. Egyszerűen csak ő lett a fogadott bátyám és én a húga, anélkül, hogy ezt hangosan is kimondtuk volna, vagy lett volna hivatalos örökbe fogadás.
-Vagány lány vagyok, Sonny, nem lesz baj, Mattel megoldjuk-biztosítom.-Indítsd be a kocsit, én még beszaladok egy kabátért. Este valószínűleg olyan gyorsan le akarok majd lépni onnan, amennyire csak tudok, így nem árt, ha lesz rajtam valami, ami tényleg takar is.
Ez a kijelentés nem segít szegénynek abban, hogy kevésbé aggódjon miattam, de esélyt sem adok neki, hogy megint vitatkozni kezdjen, mert mielőtt reagálhatnék, már be is megyek a szállásunkra. Gyorsan felkapom az említett ruhadarabot, majd már megyek is kifelé, de amikor bezárnám az ajtót, Jojo hangja elvonja a figyelmem.
-Be tudok lógni hozzád, ugye tudod?
Miután bezárom az ajtót, felnézek a kulcsról, egyenesen a kék szemébe és bólintok.
-Tudom-teszem hozzá elhúzva a szám.-Ezt nem is vitattam, de nem jöhetsz velem és ezt te is tudod. Matt ott lesz és figyel majd rám, aztán többet vissza sem nézek majd oda. Hacsak nem lesz megint vészhelyzet-nyelek nagyot.-És bármennyire is velem akarsz jönni, nem lehet. Ha a bátyám megtudja, hogy ott vagy, akkor neked annyi. Márpedig épp elég dolog történt veled az elmúlt napokban. Arról nem is beszélve, hogy te találtad a cetlit a címmel és nem ismerek senkit, aki jobban ismerné a város legeldugottabb zegét és zugát. Ha valaki, akkor te tudod, hogy pontosan hova vezet az a cím és ezért Sonnyéknak szüksége van rád.
-De neked is szükséged lenne-löki el magát a támaszától, s közelebb lép hozzám.
-Figyelj, megbeszéltük, hogy a szokásosnál is több időt töltünk egymással, hogy megnézzük hova vezet ez, mert a csók mind a kettőnkben megindított valamit, de nem helyezhetsz folyton a barátaink elé engem, érted?-Harapom be az alsó ajkam, hogy a számat ne hagyja el reszketeg sóhaj, de ezzel odacsalom a tekintetét.
-Talán megismételhetnénk azt a csókot-mosolyodik el pimaszul.-Csakhogy legyen valami, ami erőt ad erre a hideg éjszakára.
-Hideg?-Nevetek fel, s oldalra biccentem a fejem.-Jojo, trikó és rövidgatya van rajtad, nem fázol te. És amúgy meg tervezni akartál valamit ma estére, amihez fürdőruha kellett volna, szóval mind a ketten tudjuk, hogy nincs mit felmelegíteni rajta.
-Igaz, a meglepetés-húzza el a száját.-Tolnunk kell rajta egy estét.
-Azt hiszem, hogy ezt kibírjuk-borzolom össze a haját mosolyogva, majd lábujjhegyre állok és nyomok egy puszit az arcára.-Kérlek, hogy vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget.
-Hát-vigyorodik el, amikor elválok tőle, s kikapja a kulcsot a zárból-, a hülyeség a második nevem, így nem ígérek semmit.
-Tényleg?-Vonom fel a szemöldököm, miközben elindulok a kocsi felé.-Eddig azt mondtad, hogy a tökéletes a második neved.
-Az is-vágja rá, majd int, hogy szálljak be előbb az autó hátuljába.
-Mindjárt gondoltam-nevetek fel, s lekuporodok a sok kacat közé.
Ahogy Jojo is beszáll, a fejem a vállára hajtom és a lábaimat a jármű oldalának támasztom. Biff és Matt is hátul ülnek, velünk szemben, míg Sonny a kormány mögött foglal helyet, mellette pedig Coco az anyósülésen.
A jó kedvem abban a pillanatban elszáll, hogy a kocsi motorja felbőg. A gyomromban görcs keletkezik, a mellkasomat nyomás szorítja és a torkomban is gombóc nő. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy vissza kell mennem arra a helyre, azok közé az emberek közé. És a tény, hogy az egyik barátom előtt kell ma a rúdon tekeregnem, rém megalázó. Tudom, hogy elmondtam nekik az életem sötét kis foltjait és titkaik, és szinte biztos vagyok abban, hogy ettől Matt nem néz rám másképp, de akkor is hányingerem van attól, hogy mindazt, ami ma este lesz, végig fogja nézni.
-Jojo-pillantok fel rá anélkül, hogy elemelném a fejem a válláról.
-Hm?-Néz le rám felvont szemöldökkel.
-Van nálad füves cigi?
A kocsiban az összes tekintet rám szegeződik hirtelen. Még Sonny is rám néz egy pillanatra a visszapillantóból, ahogy megjelenik a döbbent csend. Én Cocóval ellentétben nem szoktam becsatlakozni Matt és Jojo füves partijába, de mégcsak sima cigit sem szívtam soha, azonban most azt érzem, hogy határozottan jót tenne nekem egy joint. Kell valami, ami lelazít és jelen pillanatban ez az egyetlen megoldásom erre.
-Mindig van-feleli, de még mindig olyan döbbenten mered rám, mint az előbb.
-Akkor adsz?-Ülök fel, hogy szembe tudjak fordulni vele.
Jojo összenéz Mattel, mintha csak szemmel kommunikálnak. Nem tudom pontosan, hogy mit közvetítenek egymás felé, de valószínűleg valami olyasmi lehet, hogy már biztos, hogy megőrültem. Pedig nem, csak nem akarom tiszta fejjel végigcsinálni azt, amit tegnap este. Amikor megint a színpadra kellett állnom, úgy éreztem, mintha egy rémálomba csöppentem volna. Abból pedig van elég így is esténként, nem kell, hogy a való életem is az legyen.
Jojo visszavezeti rám kék íriszeit, majd megrázza a fejét.
-Az teljességgel kizárt-teszi hozzá komolyan.
-Miért is?-Vonom fel a szemöldököm.-Én nem lazulhatok le?
-Nem erről van szó-ingatja meg újra a fejét.-De oda nem mehetsz betépve. Szükség lesz arra, hogy résen legyél és úgy nem fog menni, ha előtte szívsz. Ha ne adja isten, valami crach beüt, akkor azonnal le kell lépnetek, ahhoz pedig magadnál kell, hogy legyél.
Szinte érzem, ahogy minden izmom megfeszül, miközben farkasszemet nézek Jojóval. A józanabbik énem tudja, hogy igaza van. Tisztában van azzal, hogy, ha beállva megyek ma oda, akkor meg is sérülhetek, vagy, ha baj van, akkor tényleg lemaradhatok róla és még nagyobb gázba keveredhetek, de a másik énem...az, amelyik fél visszamenni oda és utálja magát, amiért félelmet érez, nem akarja elfogadni az ész érveket. És sajnos-vagy nem-most az utóbbi az, amelyik erősebb. Gyorsan keresni kezdem a dobozt a zsebeiben, majd amikor kiszúrom a téglalap alakú formát, szinte rávetődöm. Benyúlok a nadrágja zsebébe, de mielőtt kivehetném onnan a cigaretta tartót, elkapja a kezeim és lefogja őket. Amint a tekintetünk megint összeakad, nekem a lélegzetem is megakad. Túl közel van hozzám és a barátaink előtt azért nem csókolnám meg. Nem kell a dráma, amíg nem tudjuk, hogy mi ez köztünk.
-Nagy levegő-parancsol rám, hozzáképest meglepő higgadtsággal és komolysággal.
-Jojo, szükségem van arra a rohadt cigire-morgom, de ismét nemleges választ kapok.
-Vegyél nagy levegőt-ismétli az utasítását.
Szóra nyitom a számat, de Coco megszólal, mielőtt én magam válaszolhatnék.
-Summer, tudod, hogy nem lehet. Bármikor máskor adnánk neked abból a cuccból, de most tényleg nem jó ötlet.
Átvezetem rá a tekintetem, s ahogy a barna szemeibe nézek, valami megtörik bennem. A vállaim előre esnek és a számat elhagyja egy reszketeg sóhaj.
-Igazatok van-motyogom.-Ne haragudjatok. Sonny, állj meg kérlek, kiszállok.
Ismét rám irányul az összes tekintet, de most a piros lámpának hála, még Sonny is rajtam tartja a szemeit.
-Ki van zárva-vágja rá szinkronban Jojóval és Mattel.
-Ki kell tisztítanom a fejem-vitatkozom, bár igazából sokkal jobban érzem magam most a többiek mellett.
Itt biztonságban vagyok. Legalábbis elméletben és nekem erre van szükségem most. Ugyanakkor ott van az is, hogy kiborultam és inkább nyúltam volna fűért, minthogy a józan eszemre hallgassak. Szükségem van a friss levegőre, hogy megint tisztán gondolkozzak.
-Akkor sem hagyunk most ilyen állapotban egyedül sétálni a kocsi mellett.
Segélykérőn pillantok Mattre, miközben lassan kihúzom a kezem Jojo meleg fogásából. Nem okozott fájdalmat az előbb, így most valahogy kifejezetten hiányzik, hogy lefogja a kezeimet.
Tényleg nagyon pánikolok.
-Össze kell szednem magam-nyelek hatalmasat, de a gombóc csak nem tűnik el onnan.
Viszont valamit azért csak elérek. Matt hatalmasat sóhajt és előre néz Sonnyra.
-Én is kiszállok vele. Amúgyis vele megyek.
-Mi van?-Kiált fel Jojo, s amikor ránézek, látom, hogy minden izma pattanásig feszült.
-Azért vannak tervek, hogy azokat kövessük-kezdi magyarázni Biff.-Nekünk az volt a tervünk, hogy elviszünk titeket oda és onnan megyünk a szerzett címre.
-Igen, Biff, az volt-hangsúlyozza ki Matt-a terv, de már nem az. Summer az előbb inkább szívott volna füvet, minthogy kövessük a tervet és teljesen sápadt. Friss levegőre van szüksége, úgyhogy a terv változik. Most mentek a címre, mi pedig megyünk gyalog-mondja határozottan, majd kinyitja az ajtót és kipattan a járműből, aztán engem is kisegít.
Amint megpróbálok kiegyenesedni, a térdeim összecsukódnak, annyira remegnek. Ha Matt nem tartana meg, akkor biztos, hogy a betonra esnék.
-Tartalak-karolja át a derekam.-Semmi baj, itt vagyok.
Magamon érzem Jojo tekintetét, amikor az autónak el kell hajtania. A tekintetét, ami tele van aggodalommal, de nem tudok ezzel foglalkozni most. Engem is zavar, de teljesen kétségbeestem és kerülget a sírás.

Jojo:
A kocsiban ülve még mindig be vagyok feszülve, miközben nézzük a címen lévő házat. Bent teljesen sötét van, csak a kint parkoló járművek jelzik, hogy valaki bent van. Már vagy egy órája bámuljuk az épületet, ahol látszólag semmi sem változik, de engem egy kicsit sem érdekel az, hogy mi folyik ott. Minden izmom meg van feszülve, az idegeim is a pattanás határán állnak, s a szívem is ezerrel ver a mellkasomban. Nekem kéne ott lennem Summerrel. Azok után, hogy olyan rosszul volt, hogy még a füvet sem vetette volna meg, nem kellett volna hagynom, hogy odamenjen az oroszlán barlangjába.
-Mindjárt jövök, srácok, de szólít a természet-áll fel Biff, majd meg sem várva a válaszunk ki is pattan a kocsiból.
Még nézem egy darabig, ahogy eltűnik a sötétben a fák között, aztán visszavezetem a tekintetem a házra és próbálom visszafogni magam, hogy ne másszak ki innen, menjek el a sztriptíz bárhoz és hozzam el onnan Summert egy életre. Ha eszembe jut, hogy mindez miattam van, legszívesebben a falba verném a fejem.
Nem is. Ansel fejét verném bele, mert minderről ő tehet. Ő akart engem sittre juttatni és Summer ezért választotta ezt az utat, meg azt, hogy randizik azzal a seggfejjel.
Bassza meg!
A mobilomra nézek, hogy Mattől érkezett-e bármilyen hír, de mielőtt beléphetnék az üzenetekhez, Sonny megszólal:
-Akarjam tudni, hogy honnan jött ez a hirtelen józanság?-Pillant rám hátra.-Hogy miért nem adtál Summernek füvet és mi a sok pusmogás az elmúlt egy napban köztetek, amit mindig csak kettesben lehet elintézni?
-Jobban örültél volna, ha adok neki füvet?-Vonom fel a szemöldököm.-És lehet másképp is pusmogni, mint nem kettesben?
Sonny összepréseli az ajkait, majd megrázza a fejét.
-Nem, nem örültem volna neki, de pusmogni egyébként lehet több emberrel is. Szóval? Mi ez az egész?
-Komolyan erről akarsz csevegni most? Biff dühös lesz, hogy nem követjük a tervet-biccentek abba az irányba, ahol a fiú az imént eltűnt.
-Itt vagyunk és figyeljük a házat, vagyis követjük a tervet. Senki nem mondta, hogy közben nem szabad beszélgetni.
Ez igaz, de nekem most semmi kedvem beszélgetni. Bár az is biztos, hogy Sonny az egyetlen barátom, aki előtt nem kéne aggódnom amiatt, hogy megcsókoltam Summert.
Mondjuk az is biztos, hogy előfordulhat, hogy nem örül majd neki, tekintve, hogy Summer számára olyan, mint egy kistesó én meg...vagyok, aki vagyok. Tudom, hogy Sonny bír engem, de elég sok konfliktusunk van, ami abból adódik, hogy gyakorlatilag tűz és víz vagyunk. De nem úgy, mint Biffel. Sonny másképp az ellentétem és ez olykor igazán nagy tüzet lobbant köztünk. Nagyot nyelek, s lesütöm a szemeimet.
-Summer és én csókolóztunk, ennyi-vonom meg a vállam és a tekintetem a telefonomra szegezem.
Matt már egy rakat üzenetet küldött nekem.
Matt: Ez a hely gyomorforgató. Hihetetlen, hogy ennyien járnak ide, undorító, hogy ilyenekre vesznek rá lányokat.
Matt: Ez a barom szinte páholyból figyeli, ahogy szegény Summer több gazdag paraszt előtt tekereg. Nagyon sokan vannak itt, J.
A szavak kicsit sem nyugtatnak meg, hiába kértem én tőle, hogy folyamatosan jelentsen. Sőt, éppen ellenkezőleg. Szinte belebizsereg a testem abba, hogy ott lehessek és kimenthessem onnan Summert. Igaza van Mattnek, az a hely tényleg undorító. A telefonomon újabb üzenet jelenik meg.
Matt: Hoppácska!
-Mi az, hogy csókolóztatok?-Szakít ki a készülék tanulmányozásából Sonny, pedig rohadtul kíváncsi vagyok, hogy mi történt ott.
-Tudod, az az, amit te és Coco folyamatosan csináltok. Amikor két ember szája és olykor nyelve is összeér. Szokták csinálni szerelmesek és olyanok is, akik csak úgy kavargatnak másokkal. Ez egyfajta vonzalom kimutatás és...
-Tudom, hogy mi az a csók-szakít félbe a szemeit forgatva.-Csak...
-Várj-tartom fel a kezem, ugyanis Matt még mindig nem folytatta azt, amit elkezdett.-Lehet, hogy baj van Summeréknél. De ez...maradjon köztünk, oké? A srácoknak még nem mondtam és amúgysem hangoztatnám ezt-rázom meg a fejem, miközben elkezdek írni Mattnek.
Én: Mi van már? Matt, mi történt? Nincs baj?
-Én örülök nekik-szólal meg Coco, majd felém fordul.-Mi történt? Mi a baj? Ugye nem esett bajuk?
-Nem tudom, nem válaszol-túrok a hajamba idegesen.-Mi a fene történt ott?
Perceket várok a válaszra. Közben Biff is visszajön, így legalább a csókról való beszélgetés lezárul. Legalábbis egy időre. Szinte biztos vagyok benne, hogy Sonny ezt még fel fogja hozni és ki fog faggatni róla, de ez is jobb, mint a semmi.
Eltelik két perc, semmi. Három, semmi. Négy, még mindig semmi. Nem bírom tovább és újabb üzenetet írok:
Én: Matt, mi a fene van? Írj már valamit! Ugye nem lett bajotok? Jól vagytok?
Úgy meredek a képernyőre, mint valami eszelős, s közben teljesen megszűnik a külvilág. Tudom, hogy a többiek beszélnek valamiről, mert hallom tompán a morgásokat, de nem jut el az agyamig, hogy mi a téma. És nem is nagyon érdekel, ha őszinte akarok lenni.
-Jojo, mi van?-Teszi a vállamra a kezét Coco, amire összerezdülök.
-Nem tudom, Matt nem válaszol-rázom meg a fejem.-Bassza meg-csapok a kocsi oldalára.
-Hé, Kerberoszt, ne bántsd!-Szól rám azonnal Sonny, de ez sem igazán érdekel.
Leszarom jelenleg a kocsit.
Felpattanok, majd szinte kiugrom az autóból. Azzal sem törődöm, hogy a sérüléseimnél a fájdalom minden mozdulatnál belém nyilalnak.
-Most meg mit csinálsz?-Kiabál rám Biff, s elindul utánam.
-Elmegyek hozzájuk. Alapból nekem kéne ott lennem, nem nekik. Summer miattam kérte a pénzt attól a baromtól.
-Jojo, nem me...
Felemelem a kezem, ezzel Cocóba fojtva a szót, ahogy felugrik Matt válasza.
Matt: Itt vagyok, bocs, csak...nem fogod elhinni, hogy ki jött be ide. Muszáj voltam elbújni valahova, ahol nem vesz észre.
Én: Mondd már, hogy mi van!
Egyszer még kinyírom a legjobb haverom, amiért körítéssel tálalja a lényeget minden egyes alkalommal, amikor fontos lenne a dolog.
Matt: Arya apja, a mi drága főnökünk most sétált be ide.
A hír annyira lesokkol, hogy egy pillanatra lélegezni is elfelejtek.
Matt: Bassza meg! Most kérte Summert, hogy privát táncoljon neki. Vagyis nem... Summer bátyjához jött, de ő most hívta oda Summert, hogy szórakoztassa Mr. Millert, amíg ő elintéz valamit. Csakúgy odadobta a saját húgát, Jojo.
-Bassza meg-morgom, s megint a jármű oldalára csapok.
Sonny szóra nyitja a száját, hogy megint rám szóljon, de Coco beléfojtja a szót.
-Mi a baj?
-Mr. Miller ott van a bárban. Valamit intéz Farrellel és az a barom rásózta Summerre a főnökünket, amíg Farrel a háttérben megcsinálja, amit kell.
-Ennek semmi értelme-ingatja a fejét Biff.-Kirabolja saját magát, elhagy egy cetlit ezzel a címmel, most meg odamegy Atwood legsötétebb pontjára? Bárki megláthatja, vagy megzsarolhatja. Miért menne a város leggazdagabb embere abba a lebujba? Ebben nincs semmi...
-Biff, esküszöm, hogy, ha most a logikával jössz, én beverem a képed-szakítom félbe, s a szabad kezem ökölbe szorul.-Leszarom, hogy mennyire logikus, vagy mekkora faszság. Mi itt szobrozunk egy csendes ház előtt, amikor Summer és Matt rohadt nagy szarban vannak-emelem meg a hangom.
-Jojo, halkabban!-Szól rám azonnal Sonny, de ennyivel nem tud elhallgattatni.
Ahhoz most túl dühös, ideges, kétségbeesett és feszült vagyok.
-Ne mondd nekem, hogy halkabban! Bajban vannak, mi meg semmit nem teszünk, csak...
Biff beránt a kocsiba és befogja a számat, ahogy a kertben felvillannak a fények és kinyílik a bejárati ajtó. Sonny azonnal lekapcsolja a jármű lámpáit és Cocóval lejjebb húzódnak, miközben a szeméhez emeli a távcsövet.
-Basszus-suttogja döbbenten, majd átnyújta a messzelátót Cocónak.-Ezt nézd meg. Nem fogod elhinni, hogy ki az.
-Közvetítsetek már-morogja Biff, miközben erősen küzd az ellen, hogy ne tudjak kiszabadulni a szorításából.
Ha nem lenne szétzúzva az oldalam és a bordáim, akkor biztos, hogy simán lenyomnám, de most egy kis rángatózás után feladom a harcot és elengedem magam. Amikor Biff végre elenged, kicsit ellököm magamtól és feltérdelek.
-Oké, tudom, hogy folyton cseszegetjük Biffet és Summert, hogy mindig a logikával jönnek, de ennek tényleg semmi értelme-nyújtja át Biffnek is a tárgyat Coco.
-Mi az? Ki van ott?-Nyújtogatom a nyakam, hogy lássam, de ahhoz nem vagyunk elég közel, hogy célt is érjek ezzel.
-Kezdem teljesen elveszíteni a fonalat-motyogja Biff döbbenten.-Zion, Mr. Miller, Scarlett. Mégis mi az összefüggés?
-Zion?-Kapom ki a kezéből a távcsövet, s a szememhez emelem.
Summer apja az ajtóban állva forgatja a fejét, gondolom, hogy megtudja, hogy ki ordibált. Egy darabig próbálja megfejteni, hogy honnan kiabáltam, de aztán kilép hozzá valaki. Nem látom a nő arcát, mert Zion hátába fúrja, csak a szőke tincseit és a selyem köntöst, ami rajta van. Átöleli hátulról, majd megfogja a kezét és bevezeti a házba.
-Mit mondunk majd Summernek?-Néz ránk Coco még mindig meglepetten pislogva.
-Az igazat-nyelek nagyot.-Hogy az apja egy nővel volt itt a címen. Meg kell mondanunk neki és be kell mennünk oda-bökök a ház felé.
-Minek kéne bemenni?-Rázza a fejét Sonny értetlenül.-Megtudtuk, hogy ki van itt.
-Nem, azt tudtuk meg, hogy Summer apja itt van valakivel és valószínűleg ennek köze van a lövöldözéshez. Nem tudjuk, hogy mi van bent és ki volt a nő vele.
-Mi van, ha Summer összetörik majd ettől?-Harapja be az alsó ajkát Coco aggodalmas tekintettel.
-Nem fog-rázom meg a fejem.-Erősebb ennél, de tudnia kell erről, főleg, hamár eldöntöttük, hogy belefolyunk ebbe.
Nekem sem tetszik úgy igazán, hogy közölnünk kell ezt vele, de muszáj lesz. Csak remélem, hogy nekem lesz igazam és nem Cocónak.