Summer:
A vízimentő helyemen ülve figyelem a terepet, miközben próbálom megemészteni mindazt, ami az elmúlt időszakban történt.
Lelőtték a lányt, akire nővéremként tekintek.
Ránk is pisztolyt fogtak.
Jojo magára vállalt valamit, amit nem követett el, így lecsukták.
Visszamentem a bátyámhoz pénzért, hogy segítsek Jojón.
Ma este még táncolnom kell, hogy visszafizessem a pénzt a bátyámnak.
Kiderült, hogy nem volt véletlen a lövöldözés és az előtte lévő áramszünet.
Randim lesz Ansellel, hogy ejtse a Jojo ellen felhozott vádakat.
Hajnalban őszinteségi roham tört ránk és mindent kitálaltunk, amit eddig nem tudtunk a másikról.
A legjobb fiú barátom megcsókolt és éreztem ettől valamit.
Ja és kiderült-hála Biffnek-, hogy a főnökünk okozta az áramszünetet. Na nem Philips. Hanem az igazi nagy főnök. Az az ember, aki gyakorlatilag a városunkat uralja. Arya Miller apja. A férfi, aki nem is olyan régen segített Jojóéknak, hogy a fia ne verje meg őket. Az ember, akit mindenki baromi rendesnek és segítőkésznek tart.
-Valami rohadtul nem stimmel ebben-motyogom magam elé, miközben próbálok nem teljesen kibukni.
Túl sok minden történt néhány nap alatt, pedig a munka ellenére reméltem, hogy a nyáron pihenhetünk az utolsó gimis évünk előtt. Idén lesz az utolsó évünk és utána fogalmunk sincs, hogy mit hoz a jövő. Emiatt is harcot vívok magamban, mivel nem tudom eldönteni, hogy meneküljek-e innen, mindent hátra hagyva, vagy az itteni egyetemre járjak majd. Anyagilag valószínűleg az utóbbi jönne jól, viszont szívem szerint elmenekülnék ebből a városból és azzal együtt a rengeteg negatív emlék elől is.
Mintha csak a gondolataimban olvasna és szeretne rávenni arra, hogy maradjak, felbukkan Jojo. Egy koktélt egyensúlyoz a tálcáján, miközben halad az egyik napozóágy felé. Valamiért képtelen vagyok levenni róla a szemem. Egyszerűen a puszta sétálásával mosolyt csal az ajkaimra. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, de csak figyelem a szőke tincseit és ebben a labilis hangulatomban is érzem, hogy az ajkaim felfelé görbülnek.
Jojo odaadja a lánynak a koktélját, majd felém pillant.
Lehet, hogy érezte, hogy nézem?
A szája sarka elindil felfelé, majd int nekem. Visszaintek, aztán gyorsan elkapom a tekintetem, mert érzem, hogy az arcom égni kezd. Nagyon meg kéne beszélnünk azt a csókot, hogy mi volt, mert ez így nem jó. Fogalmam sincs, hogy hogyan kéne hozzáállnom és...
Egy földre eső fém tálca és a vízbe csobbanás hangja kiszakít a gondolataimból, majd egy kiáltás hívja magára a figyelmem:
-Segítség!
Ez Jojo.
Azonnal felkapom a fejem és kiszúrom a vízben, ahol fuldoklik. Vagyis inkább csak úgy csinál, mint aki fuldoklik. Tudom, hogy csak eljátsza, mivel a tóban együtt szoktunk fürdeni és köztudott, hogy ő kiválóan tud úszni.
-Begörcsölt a lábam, segíts...
Elmerül és folyamatosan kapálózik, mint aki tényleg küzd azért, hogy a víz felszínén maradjon. A számat elhagyja egy kacaj, majd felpattanok és beugrom a vízbe. Olyan gyorsan odaúszom hozzá, amennyire csak tudok, s hátulról átölelve elkezdem a part felé húzni. Természetesen kutya baja sincs.
-Azt hittem már sosem húzol ki-vigyorodik el, amikor a medence azon részéhez érünk, ahol leér a lábunk, s felém fordul.-Eléggé úgy néztél ki, mint aki unatkozik ott fent.
-Komolyan képes voltál beugrani a vízbe, csakhogy izgalmasabbá tedd a napom?-Vonom fel a szemöldököm és az arcomra már megint kiül az a hülye mosoly.
-Nem-rázza meg a fejét ártatlanul pislogva.-Megbotlottam és beestem.
Pontosan tudom, hogy mit jelent ez: úgy tett, mint aki megbotlott és beesett a vízbe, majd eljátszotta, hogy begörcsölt a lába és fuldoklik, csakhogy kimentsem.
-Jaj, te szegény-biggyesztem le az alsó ajkam.-Most vizes lett a csini kis egyenruhád.
-Gyakrabban kéne feltörölni a medence körül és akkor az emberek nem csúsznának meg rajta, hogy beessenek a vízbe-rázza a fejét rosszallón.
-Az előbb még azt mondtad, hogy megbotlottál-biccentem oldalra a fejem, s a szemeim összeszűkölnek.
-Megbotlottam, aztán megcsúsztam és így estem a vízbe-vágja rá, amivel újabb kacajt csal ki belőlem.
-Hát persze, mindjárt gondoltam, hogy ezzel sem tudlak megfogni. Miért jöttél valójában most ide, Jojo?-Kezdem fürkészni az arcát.
-Reggel olyan gyorsan leléptél, miután Biff elmondta, hogy kié volt a kártya, amivel bejutottak a rendszerbe, hogy lekapcsolják az áramot, hogy látni akartam, hogy jól vagy-e.
Lesütöm a szemeimet és érzem, hogy elpirulok. Nem tudom, hogy mit tett velem az a rohadt csók, de eddig soha életemben nem voltam ennyire zavarban a közelében. Mindig is tudtam kezelni őt és a poénjait, vagy a beszólásait anélkül, hogy zavarban lennék, de most teljesen másképp reagálok a szavaira.
A francba!
-El kellett jönnöm, hogy gondolkozzak. Meg összeakadtatok Wyndammel és Zane-nel és ez így sok volt a hajnali dolgok után.
-Min kellett gondolkoznod?-Dönti oldalra a fejét és ő is elkezd fürkészni engem.
-Egyszerűen nem logikus az, amit Biff mondott. Nem azt mondom, hogy Biff elrontott valamit, mert az szerintem teljességgel kizárt. Az ilyen dolgokban sosem hibázna, de ez akkor sem logikus-ismétlem a fejemet rázva.-Miért kapcsolná le az áramot, hogy utána fekete csuklyában betörjön a saját talált tárgyak osztályára és elhibázzon egy rablást, ami miatt lelőjje a saját alkalmazottját.
Jojo finoman az állam alá nyúl és magára irányítja a tekintetem.
-Ez a te bajod-mosolyodik el halványan-, hogy túl sokat agyalsz és mindent logikusan akarsz látni. Van, amire nincs logikus magyarázat.
-Mert szerinted ez logikus?-Vonom fel a szemöldököm.
-Nem-ismeri el-, de attólmég az is tény, hogy túl sokat agyalsz.
-Érdekes, legutóbb is kiderült, hogy igazam van-vágok vissza, aztán hátrébb lépek.-Mindegy, csak kellett egy kis magány, hogy gondolkozzak, mert ez nem l...
-Nem logikus-szakít félbe, de aztán megint magára irányítja a tekintetem.-És a magánynak semmi köze ahhoz, hogy ma úgy kerülted a tekintetem reggeli közben, mintha én lennék a sátán?
-Hát te sem törekedtél arra, hogy közeledj felém-csúszik ki a számon, de azonnal meg is bánom.
Jojo szája megremeg, mintha a nevetést akarná visszafojtani, aztán ismét oldalra biccenti a fejét.
-Meg kellene beszélni azt a csókot. Ezért is jöttem-teszi hozzá mélyen a szemembe nézve.
Rabul ejt kék íriszeivel és ez nem tetszik. Még mindig nem tartom jó ötletnek a csókot, de közben másra sem tudok gondolni. Próbálok hallgatni a legjobb barátnőmre, de nem tudok túljutni azon, hogy ő meg a legjobb barátom.
Ez fura, nem?
-Hát...-harapok az alsó ajkamba-, megcsókoltál.
-Aztán pedig te engem-bólint, s finoman megsimítja az arcom.
-Sok lánnyal csókolóztál már és kötöttél ki velük az ágyadban. A jelenlegi helyzetben biztosan, hogy erről szeretnél beszélni? Hiszen ott van Scarlett, az a cetli, amit említettél, meg most az, hogy állítólag a főnökünk meglopta saját magát. Mégis inkább ezen rágódjunk? Biztos jó ötlet ez?
-Talán nem kéne-ért egyet bólintva, s bár én hoztam ezt fel, mintha csalódás futna át rajtam, azonban megint megszólal:-, de én mikor követtem a szabályokat?
Az ajkaira kiülő mosolytól azonnal eltűnik a csalódásom és megint a zavar kerül előtérbe.
A francba!
Ezt nem kellene. Nem lehetek folyton zavarban a közelében.
-Elmondtam Cocónak-csúszik ki a számon.
-Kiborult?-Vonja fel a szemöldökét, de huncut mosolya nem tűnik el.
-Éppen ellenkezőleg-rázom meg a fejem.-Bár azt hozzátette, hogy reméli, hogy nem csak egynek tartasz a háremedben. Mondjuk azt is hozzátette, hogy szerinte velem nem tennéd ezt.
-Nem is-ingatja meg a fejét.-Figyelj, tudom, hogy ez fura neked és nincs benne logika-cukkol-, de nincs nyomás, oké? Mi lenne, ha csak sodródnánk az árral?
-Vagyis?-Kérdezem előre félve a választól.
-Vagyis semmin nem változtatunk-simít ki egy tincset az arcomból.-Azon kívül, hogy több időt töltünk együtt. Még többet-hangsúlyozza ki.-Feltéve, ha benne vagy. Mert te is élvezted a csókot, nem?
A torkomban hatalmas gombóc nő a kérdésétől. Ahogy azt Cocónak is kifejtettem, még sosem volt olyan csókban részem, ami bármit is kiváltott volna belőlem. Legalábbis egészen addig nem, amíg Jojónak, a legjobb barátnomnak az ajkai nem találkoztak az enyémekkel.
Nagy levegőt kell vennem, hogy egy kicsit lenyugtassam a zakatoló szívem, aztán bólintok.
-Igen-nyögöm ki, amivel még szélesebbre varázsolom a mosolyát.
-Akkor nem hagyom elengedni ezt.
-Mióta vagy te ennyire érzelgős?
-Tele vagyok meglepetésekkel-vonja meg a vállát.
-De várj-játszom el, hogy lesokkolódom-, ez most komolyan azt jelenti, hogy még több időt kell veled töltenem?
-Ugye, hogy mekkora buli?-Kacsint rám.-Mondjuk kezdhetnéd most ezzel az ebédszünettel.
-És ezt most randinak hívjuk, vagy baráti ebédnek? Egyáltalán te mondtad bárkinek azt, ami a szobánkban történt?
-Nem-rázza meg a fejét.-Valahogy délelőtt azzal voltam elfoglalva, hogy ti hol maradtok már és vajon sikerült-e Biffnek bejutni a rendszerbe; meg, hogy szétverjem Wyndam barom fejét; aztán meg kicsit sokkolt, hogy az állítólag jófej főnökünk rejteget valamit előlünk. Ja és, hogy te mennyire kerülöd a tekintetem-gondolkozik el.-Ha nem jöttél volna rá, akkor ez egy kicsit sem tetszett.
-Nahát, nem gondoltam volna-vágok vissza azonnal.
Jojo nem reagál azonnal. Helyette elnéz a vállam fölött és végigpásztázza a medencét és annak környékét. Nem szoktam hozzá, hogy ennyire könnyen el tudom hallgattatni és ez megint csak fura. Bár nem bánom, hogy kettesben kell majd vele lennem a barátságunk egy új szintre emeléseként, nem tudom csakúgy megszoknom ezt. Nem is tudom, hogy valaha meg fogom-e ezt szokni. Azt sem, hogy mi lesz ennek a vége. Csak remélem, hogy nem rontja majd el a barátságunkat, ha esetleg nem jön össze az, ami talán igen.
-Este, miután elaludtak a többiek, vegyél fürdőruhát-néz végül vissza rám, majd ad egy puszit az arcomra.

Jojo:
-Ansel mondott bármit arról, hogy mi lesz a randitokon?-Nézek Summerre ebéd közben, s elkezdem az arcát fürkészni.
-Itt ülünk kettesben és ebédelünk és te komolyan arról akarsz dumálni, hogy Ansellel mi lesz a randinkon?-Vonja fel a szemöldökét, s bekap egy falatot a csirkéjéből.
Tetszik ez a helyzet.
Csak Summer és én egy asztalnál. Bár az érzelgősség nem az én terepem, azt azért nagyon élvezem, hogy végre kettesben vagyunk. Mármint, nagyon imádom a barátaimat, de kábé azóta bukom Summerre, mióta ismerem és most kettesben lehetek vele. A pech csak az, hogy Biff és Matt is nagyjából azóta csorgatják a nyálukat erre a lányra. Gőzöm sincs, hogy mi lesz, ha elmondom nekik, hogy csókolóztunk és, hogy úgy döntöttem, hogy végre megteszem az első lépést. Persze azért nem számíthat rózsákra, vagy nagy gesztusokra, mert erre sajnos, vagy sem, de nincs pénzem, úgyhogy be kell érnie velem és a közös idővel. És amennyire ismerem, meg elnézem, ez nincs is ellenére.
-Tudni akarom, hogy hova visz és mit tervez-felelem, s érzem, hogy az izmaim megfeszülnek.
Ez viszont egy kicsit sem tetszik. Nem akarom, hogy Ansel elvigye Summert randira. Nem azért, mert attól tartok, hogy S belezúg, vagy ilyenek, hanem mert nem akarom, hogy az a gazdag ficsúr a lány közelében legyen, akire már jó ideje gusztustalanul nyomul. Azok után, hogy végighallgattam, hogy miket mond róla és hogy képzel el vele egy randit, még annyira sem. Basszus, legszívesebben a szuszt is keverném belőle, amiért rávette erre Summert.
-Nem mondott semmit még. Egyelőre azt sem, hogy mikor és hova-kap be egy újabb falatot.-De tudom kezelni őt, nem kell félteni.
-Tudod jól, hogy ez nem így működik-biccentem oldalra a fejem.-Ahányszor én mondom ezt neked, úgy nézel rám, mintha hülye lennék.
-Tényleg elég hülye vagy-cukkol mosolyogva, de lepereg rólam.
-Ugyan, S, mind a ketten tudjuk, hogy egy zseni vagyok.
-Persze-nevet fel a hajába túrva-, meg egoista.
-Ezt kikérem magamnak. Szimplán tudom, hogy így van-kacsintok rá.
Szinte azonnal szóra nyitja a száját, de mielőtt bármit mondhatna, Biff megjelenik és levágja a tálcáját az asztalra.
-Továbbra sem értem-hadarja el.
Asszem annyi a kettesben eltöltendő ebédnek.
-Az lehetetlen. Ha nem értesz valamit, akkor ott baj van-nézek fel rá.
-Azóta sem tudta felfogni azt, hogy Mr. Miller az, aki lekapcsolta az áramot a talált tárgyak osztályán-jelenik meg Sonny is, Coco tálcájával is trükközve.
Matt is befut pár másodperccel később, majd mind a négyen helyet foglalnak mellettünk. Vagyis inkább körülöttünk, mert azért erős lett volna azonnal Summer mellé ülni már az első alkalommal, amikor kettesben ebédelünk.
Summer vet rám egy pillantást és alig láthatóan elhúzza a száját, majd becsatlakozik a beszélgetésbe:
-Én sem tudom elengedni a dolgot. Nekem is fura.
-Mostanában neked sok minden fura-cukkolom mosolyogva, mire belém rúg az asztal alatt.
A többiek nem tudják, hogy miről beszélek. Legalábbis nem azt tudják, ami miatt valójában mondtam ezt. Cocót leszámítva mindannyian azt hiszik, hogy Scarlett miatt mondtam, pedig igazából azért, mert mióta leültünk Summerrel ebédelni, azóta csak azt hangoztatja szinte, hogy ez mennyire fura.
Az, de határozottan a jó értelemben.
-Végülis legutóbb is igaza volt-pillant rám Matt.
Mint mondtam: azt hiszik, hogy Scarlettre utaltam.
Coco mintha csak megérezné, hogy min gondolkozom, egy sokat sejtető mosollyal rám néz.
-Miről beszélgettetek, amíg nem jöttünk?
Azonnal Summerre kapom a tekintetem. Egy részem rögtön rávágná, hogy kettőnkről, de a másik, a józanabbik, amelyik még gondolkozik azon, hogy hogyan tálalja mindezt a barátaimnak, befogja a másik merészebbik száját.
-Pontosan erről-feleli végül Summer a legjobb barátnőjére pillantva.-Épp azon töprengtem Jojónak, hogy nincs benne semmilyen logika. Miért csinálná ezt saját magával? Bármikor besétálhatott volna oda és elvihette volna azt a rohadt nyakláncot.
-Mondták már neked, hogy túl sokat agyalsz és túl sok mindent akarsz logikai szempontból megközelíteni?
-Ugyanezt mondtam-vágom rá az asztalra csapva, amitől a tányérjaink megremegnek.
-Lehet, de igazam volt Scarlett esetében is-jegyzi meg rám nézve, majd vissza Cocóra.-És az pedig tény, hogy ebben sem stimmel valami.
-Gyakorlatilag semmi sem stimmel-ért egyet Biff hevesen bólogatva.-Most komolyan csak mi gondolkoztunk ezen?
-Igazából nem-húzza el a száját Sonny.-Tény, hogy ez nem jön össze. Mármint...Miller, aki gyakorlatilag a hatalmában tartja az egész várost és üzemelteti ezt a hatalmas üdülő helyet, miért tenne ilyet?
Csend telepedik ránk. Mindannyian elmerülünk egy kicsit a gondolatainkban. Mondjuk talán önző vagyok, de én inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy vajon miért is vártam annyit ezzel a csókkal. Na ebben nincs egyáltalán logika. De komolyan. Hogy lehettem ennyire hülye?
-Oké, tény, hogy valami nem oké ebben az egészben-grimaszol Coco végül megtörve a csendet-, de akkor hogyan tovább? Odamegyünk a főnökünkhöz és letámadjuk, hogy mi a francért csinálta ezt? Vagy, hogy mit tud erről az egészről? A rendőrség már csak felvette a vallomását, nem?
-Kiindulva abból, hogy az áramszünettel is mennyire bénák voltak, nem vagyok benne biztos-ingatja meg a fejét Biff.
-Mi lenne, ha Arya apját most másodiknak tennék a listánkra?-Teszi fel a kérdést Summer, elnézve az asztalunktól.
Követem a pillantását és meglátom, ahogy a kicsit sem kívánt társaság megjelenik a közelben. Summer tekintetéből olyan utálat süt, ami még engem is meglep. Tudom, hogy nem bírja őket, hiszen egyikünk sem szívleli a világos oldaliakat, de valamiért ezt a két lányt ő kifejezetten utálja. Arya és Winter úgy sétálnak a brigádjuk elején, mintha ők találták volna fel a spanyol viaszt.
-És mi lenne akkor az első helyen?-Érdeklődik Matt magába tömve a kajájából egy nagy falatot.
-A cím, amit Jojo mondott-néz vissza egyenesen a szemembe.-Mr. Millerhöz még úgy sincs ötletünk, hogy hogy közelítsük meg, de oda el tudunk menni. Legalább megnézni, hogy mi van ott.
-Valószínűleg egy ház-jegyzi meg Biff, kiérdemelve Summer kék szemeit.
-Az oké, de kicsit körbe nézni nem árt ott.
-Csináljuk ma este-vágom rá, mire Summer ismét rám kapja a tekintetét.
-Nekem ma este még feladatom van-remeg meg a hangja, amitől ismét befeszülök.
A másik dolog, amit miattam vállalt be.
Istenem, de utálom magam.
-Komolyan vissza akarsz menni a bátyádhoz?-Nézek mélyen a szemembe.
Valahogy elment az étvágyam.
-Nem akarok-rázza meg a fejét, majd lehajtja azt.-De muszáj. Nincs választásom. Ő kisegített és odaadta azt az összeget, amit kértem. Még többet is adott, mint amennyi a károkat fedezi, meg kell adnom az alku rám eső részét.
-És, ha nem mész vissza?-Fonom keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt.
Summer rám emeli szomorú tekintetét, amivel nekem facsar egyet a szívemen.
Utálom szomorúnak látni.
-Tudod, hogy milyen a bátyám-nyel hatalmasat.-Ha nem megyek vissza, akkor ő jön el és abból semmi jó nem sülhet ki-ingatja meg újra a fejét.-Nem akarom, hogy bármelyikőtöknek baja essen. És amúgysem log...
-Már megint mi nem logikus?-Vonja fel a szemöldökét Coco mosolyogva, de a tekintetén látom, hogy aggódik a legjobb barátnőjéért.
Tudom, hogy mire megy ki a játék: el akarja terelni Summer figyelmét, hogy ne gyűrje teljesen maga alá a szomorúság.
Valószínűleg nem teljesem reménytelen a dolog, mert Summer ajkai haloványan ugyan, de felfelé görbülnek.
-Az, hogy este menjünk-néz a lányra.-Ha valaki ott lakik, ami elég sanszos, akkor nem mehetünk éjszaka, mert valószínűleg otthon vannak és alszanak.
-Elsőnek amúgyis csak elmenni tudunk arra a környékre, hogy felmérjük a terepet és megnézzük, hogy tényleg laknak-e ott-néz fel Sonny a kajájáról.
-Akkor megvan a terv-reagálok azonnal.-Ti elmentek és felméritek a terepet, én pedig megyek Summerrel és rá vigyázok.
-Jojo, tudod, hogy a bátyám be sem engedne oda-rázza meg a fejét.
-Majd valahogy belógok-erősködöm, ugyanis nincs az az isten, hogy visszaengedjem őt oda még egyszer egyedül.
-Ha belógsz és lebuksz, akkor neked annyi. Apád így is eléggé elgyepált, nem kell, hogy még a bátyám is bántson.
-De igen, ha azzal megv...
-Majd én megyek helyetted-szólal meg Matt, félbeszakítva ezzek engem.
-Mi van?-Kapom rá a tekintetem.
-Te mész Sonnyékkal, én pedig vigyázom Summerre. Megoldom, nem lesz baj-biztosít, de engem ez kicsit sem nyugtat meg.
Nem Mattben nem bízom, hanem Summer görény bátyjában. Tudja, hogy kik vagyunk. Ha nem is feltétlenül ismer fel minket, de a nevünket tudja. Én tettem neki keresztbe anno, amikor elhoztam onnan Summert, de szerintem Mattet is simán kezelésbe venné. Egy olyan undorító ember, mint Farrel Graham, nem válogat, ha a bevételi forrását fenyegetik. Hiszen normális ember alapból nem üzemeltet ilyen helyet. Az pedig nem is kérdés, hogy nem veszi rá a saját húgát arra, hogy gyakorlatilag meztelenül tekeregjen egy rúdon, gazdag barmok szórakoztatására.
Felfordul a gyomrom, ha csak rágondolok.
-Én is tudok menni-nézek mélyen Matt szemébe és érzem, hogy összeszorul a torkom.
-Tudom-feleli megvonva a vállát.-Nem is mondtam, hogy nem. De Summer világosan kifejtette, hogy mennyire veszélyes is oda menned. Veszély pedig épp elég ért mostanában.
Neked is az.
Ahelyett, hogy ezt kimondanám, összeszorítom az állkapcsom és az öklöm a combomnak nyomva próbálom lenyugtatni magam. Veszek egy mély levegőt és Summerre pillantok, hogy kapaszkodónak használjam, mielőtt elvesznék a harag és kétségbeesés sötét bugyrában, aztán kicsikarok magamból egy bólintást.
-Nagyon vigyázzatok-nyögöm ki nagy nehezen.
-Tudod, hogy nem hagyom, hogy baja essen.
-Nem csak Summerre gondolok-nézek vissza a legjobb barátomra.-Nagyon figyelj a környezetedre és vigyázz magadra is. Az a hely...gyomorforgató és, ha Farrel megtudja, hogy ki vagy, akkor nagy baj lesz.