Harry

- Zayn, ő itt Liam Payne, az egyik legjobb barátom. Liam, ő itt Zayn Malik, az egyik osztálytársam. - hallotta Louis vidám hangját a bejárati ajtóból. Tehát tényleg Liam-ék a másik osztály. De jó, így megsimerhetem Lou barátját. - gondolta magában Harry, majd intett Niall-nek és ők is kimentek a nappaliból. 

A látvány, ami fogadta őket elég érdekes volt. Zayn és Liam egymás arcát bámulva ráztak kezet egymással, feltehetőleg már percek óta. Louis pedig, tekintetét kapkodva közöttük, figyelte a két fiút. Harry úgy látta, hogy a kék szemű arcán először értetlenség, esetleg meglepettség volt jelen, majd pár pillanat múlva, mintha csak megvilágosodott volna, már halványan somolyogva nézte Liam-éket. 

- Khmm! - köhintett egyet Niall, ezzel kirántva mindenkit az előző pillanatok hatása alól. Mindenki rákapta a tekintetét. - Ha jól hallottam, te Liam vagy, igaz? - sétált közelebb az említetthez. - Én Niall Horan vagyok, Szia! - nyújtotta kezét a még kicsit kábult Liam-nek.

- Ja, igen persze. Liam Payne vagyok, örülök! - rázott kezet Niall-el egy kedves mosoly kíséretében, majd Harry-re pillantott. - Harry, ugye? - kérdezte.

- Így van. Nagyon örülük a találkozásnak! - bólintott mosolyogva, majd ők is kezet ráztak. - Honnan tudod a nevem? - érdeklődött.

- Hát tudod, Lou sokat mesélt már rólad. Ez a lelkitárs dolog egyébként nagyon érdekes. - gondolkodott el.

- Mi? - sápadt el kissé Harry. Honnan tudja, hogy min gondolkodok egy ideje? - kérdezte magában ijedten.

- Tudod, régen legjobb barátok voltatok, aztán a látomások, most meg hogy szerel... Hé, aucs! - Liam nem tudta befejezni mondatát, ugyanis Louis karon vágta őt.

- Na jó srácok! - szóltalt meg Zayn. - Ez a dolog, amit Liam elkezdett érdekel, szóval majd később szeretnék egy mese délutánt, vagy tőlem jöhet esti mese formájában is, de most szerintem menjünk be pakolni. - indult vissza a napaliba. Niall ment utána, Harry, Louis és Liam viszont ott maradt.

Harry Louis-ra nézett, hogy újra szemmel megbeszéljék mi lesz most. Louis a fejével Liam felé biccentett, majd némán jelezte a göndörnek, hogy menjen nyugodtan, még egy kicsit beszél a barátjával. Harry bólintott, majd ő is ment Zayn-ék után, de még pont hallotta, ahogy Louis beszélni kezd Liam-hez.

- Liam örülök, hogy itt vagy, hiányoztál, de hogy mondhattál ilyet? Nem hiszlek el, komolyan. Te is tudod, hogy nem kellett volna felhoznod azt a témát. Nem szeretném, ha Harry tudná, hogy... - Harry csak ennyit bírt. Nem akart hallgatózni, de nem is tudott volna ezután. Visszarohant a nappaliba és folytatta a pakolást, közben pedig, az előbb hallottak játszódtak le a fejében egymás után, folyamatosan. Túl egyértelmű volt, hogy Louis a lelkitárs témára utalt. Oké, hogy ez a dolog elég megosztó az emberek között, de rosszul esett neki, hogy Louis ennyire ellene van akár csak a gondolatnak is, hogy ők ketten esetleg lelkitársak lehetnek, miközben Harry ezen gondolkodott napok óta, és azon, hogy milyen jó lenne, ha igaz és valós volna ez a dolog. Elszomorodott és ezt Niall és Zayn is észrevette. Odamentek hozzá.

- Hé, Hazz! Minden oké? - kérdezte a szőkeség és közben megsimította barátja hátát.

-Persze. Minden rendben. - hazudta, próbálva egy mosolyt erőltetni az arcára, de Niall-t sosem tudta átverni.

- Aha, látom. - horkantott fel, de inkább most nem firtatta, és Harry ezért nagyon hálás volt. Zayn viszont már nem fogta vissza magát.

- Harry, biztos jól vagy? - kérdezte. - Bántott valaki? Ben volt az? Vagy Scott? Úristen, talán Richard? - sorolta a neveket. - Figyelj, sajnálom, hogy régebben nem védtelek meg tőlük, de nem mertem. Viszont mostmár nem érdekelnek. Megverem, csak mondd meg melyik volt! - Harry-t kicsit meglepte Zayn kitörése, de látszott rajta, hogy őszintén gondolta minden szavát. 

- Nem Zayn. Nem bántott senki. Tényleg. Viszont nagyon hálás vagyok neked. Megértem, hogy nem mertél ellenük menni annó, de semmi baj. Az a pár bíztató mosoly, amit felém küldtél már sokat segített. Többet, mint hinnéd. - mosolygott rá nyugtatóan Zayn-re, aki időközben nagyon ideges lett. - Köszi fiúk, hogy aggódtok, de nincs baj. - füllentett megint. Zayn látszólag megnyugodott és visszament a komódhoz pakolni. Niall viszont...még mindig gyanúsan méregette őt, már egy fokkal nyugodtabban, de még mindig nagyon aggódva. Harry tudta, hogy ír barátját így sem tudta megnyugtatni, ezért halkan sóhajtva bólintott, jelezve, hogy később megbeszélik. Ezután már mindhárman pakoltak. 

Viszont a szomorúságot nem sikerült elűznie. Próbálta azzal nyugtatni magát, hogy Louis biztos csak a lelkitársas dologra mondta ezeket, és nem pedig konkrétan Harry felé irányultak a szavai, bár ebben nehezen tudott hinni...

- Na drágáim, most hogy mindenki kipakolt, el kéne dönteni, hogy kié melyik ágy! - mondta Niall, amint Liam is betolta a "saját" komódjának fiókját. - Na gyertek! - intett a hálórész felé, mire mindenki követte őt.

- Tehát én lestoppolom a felső ágyat. - mondta egyből az ír fiú, amint beértek a szobába, és már fel is mászott a kis létrán, ami az ágyához vezetett. - A többit ti találjátok ki! Haha! - helyezte kényelembe magát viccelődve.

- Oké, nekem jó lesz az alsó. - mondta Liam és lepacsizott Niall-el, miután leült a fekvőhelyére.

- Jó, enyém az! - bökött Zayn arra az ágyra, amelyik egyedül állt, ezzel kihagyva a kettő összetoltat, ami így Harry-nek és Louis-nak jutott.

- Na Hazzy! - karolta át az említett vállát Louis. - Ha te nem bánod, akkor nekem oké. De ha téged ez zavar, akkor széttolhatjuk őket, haver. - nézett először az ágyakra, majd Harry-re. Kérdőn húzta fel a szemöldökét, és Harry mintha egy kis izgatottságot és kérlelést látott volna a szemében, de valószínűleg csak beképzelte.

- Nekem jó így is, haver. - az utolsó szót egy cseppett gúnyosan sikerült kiejtenie, de a többiek ezt remélhetőleg nem vették észre. Ez a szó most mégjobban a szívébe markolt. Viszont nem válaszolhatott mást. Talán könnyebb lenne neki, ha nem aludnának ilyen közel egymáshoz, de ha meg azt mondta volna, hogy de, ő igenis szeretné, ha széttolnák az ágyakat, az nagyon hülyén vette volna ki magát. Így jobb lesz, ebben bízott.

- Liam, mesélsz magadról? - kérdezte kíváncsian Harry, miután mind az öten helyet foglaltak az ágyakon. Liam bólintott és neki kezdett.

- Hát öm, Doncasterben élek. Lou-val ott osztálytársak voltunk. És amúgy mióta elköltöztél még több lett a dráma. - nézett Louis-ra.

- Igen? Miért? - kérdezte az említett.

- Mikor elmentél, Simon folyton kérdezgette tőlem, hogy hova költöztél. Komolyan nem értettem őt. Egyrészt, tényleg azt gondolta, hogy majd én biztosan elmondom neki, azután, amit csinált veled évekig? Másrészt meg, baszki elköltöztél. Miért akarna csak azért utazgatni, csak hogy újra azt tegye veled? - Liam nagyon diszkréten mondta ezeket. Ha Lou nem mondta volna el Harry-nek, hogy miket tett vele Simon, most nagyon nem értene semmit...pont, mint Zayn és Niall. De úgy látta rajtuk, hogy inkább nem kérdeznek rá, majd ha Louis akarja, akkor elmondja.

- De akkor lehet, hogy valaki mástól megtudta? - esett kétségbe Louis, mire Harry, aki éppen mellette ült, vállára simította a kezét nyugtatásképpen, ami úgy látszik be is vált. - Csak mert múltkor ott volt Londonban. A sulinál járkált. - fejtette ki mostmár egy kicsit nyugodtabban, de még így is érezni lehetett a belőle áradó feszültséget.

- Tényleg? - képedt el Liam, majd egy pillanattal később megváltozott az arckifejezése. - Szerintem azért lehetett Londonban, mert múltkor mondta, hogy a nagybátyja ott él. Biztos csak őt látogatta meg vagy ilyesmi, szerintem nem kell aggódnod Lou. - mosolyodott el bíztatóan.

- Szerinted? - nézett bizonytalanul Louis a mellette ülő fiúra. - Harry... - hajtotta le a fejét.

- Naa Lou. - nyúlt álla alá, ezzel kényszerítve őt, hogy rá nézzen. - Én nem tudhatom mit keresett Londonban, de emlékszel még mit ígértem neked, igaz? - valóban, most szomorú volt, és sértve érezte magát, amiatt, amit Louis mondott, mégsem volt képes nyugtalanul hagyni a fiút. Nem bírta volna tovább nézni azt a kétségbeesett és rettegő arcot.

- Igen. Persze, hogy emlékszem. - felelte Louis, hálásan csillogó szemeivel pedig Harry arcát fürkészte, amibe a göndör bele is pirult.

- Louis... - szólalt meg Zayn. - Figyelj, én nem akarok pofátlannak tűnni, főleg, hogy ezelőtt még csak egyszer beszéltünk, de... - nagyon bizonytalannak tűnt, nem merte folytatni.

- Igen Zayn? Mondd csak! - bíztatta őt a kék szemű.

- Hát hogy, izé... érdekel, hogy mi történt veled..., de persze gondolom, hogy nem könnyű erről beszélned egy szinte idegennek, de... szóval csak azt szeretném, hogy tudd, ha esetleg el szeretnéd majd valamikor mondani, én szívesen meghallgatnálak... - még mindig nagyon bizonytalan volt. Látszódott rajta, hogy nem akar tolakodni, de azért kíváncsi és őszintén érdekli a dolog.

- Köszönöm Z! - a következő történés elég meglepő volt mindenki, de főleg Zayn számára. Louis felállt Harry melől, odasétált a pakisztáni fiúhoz és megölelte őt. Zayn pár pillanatra lefagyott, de utána ő is visszaölelte.

- Bármikor. - mosolygott halványan, majd elváltak. - És ez egyébként mindenkire vonatkozik. Szívesen megismernélek titeket, ha esetleg el tudtok attól vonatkoztatni, hogy kik voltak a barátaim. - az utolsó pár szavát legfőbbképpen Harry felé intézte.

- Persze Zayn. Én is örülnék, ha megismerhetnélek. - mosolygott rá, ami viszonozva is lett. Ezeket a megható pillanatokat halk szipogás zavarta meg. A hang irányába néztek mindannyian, és észrevették a könnyeit törölgető Niall-t.

- Hé Ni. Mi a baj? - kérdezte a göndör.

- Jaj fiúk, ne haragudjatok, csak ez a pár perc annyira szép volt. Meghatódtam, na. - sóhajtott fel. - Na jó! Liam inkább folytasd a bemutatkozást, mielőtt még mini Temzét csinálok a szobába. - erre mindannyian egyszerre nevettek fel.

És Liam mesélt magáról. Mondta, hogy szabadidejében szeret edzeni, erre Zayn alig láthatóan, de végignézett rajta, majd moslyogva bólintott. Senki más nem vette észre ezt a reakciót, csak Harry, ugyanis ő direkt fél szemét Zayn-en tartotta. Meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg az van a dologban, amire gondolt.

Mint kiderült az edzésen kívül még szeret focizni, akárcsak Louis, és ahogy ezt megemlítette Louis egyből belekezdett egy-két vicces sztoriba, amit ketten éltek meg játék közben.

Egészen addig beszélgettek, amíg le nem telt a szabadfoglalkozás, és menniük kellett ebédelni. Ennek pedig Niall örült a legjobban.

- Ugye jó lesz a kaja? - kérdezte a fiúktól. - Bár a legtöbb kaja finom, szóval remélem nem lesz baj. - gondolkodott el. - Úúú, de ennék most gofrit! - kiáltott. - Szerintetek kaphatok azt ebédre?

- Nem hiszem Niall, sajnálom. - mondta Zayn, mire Niall szomorúan hajtotta le a fejét.

- De rég találkoztunk, fiatalok! - jött az étkező ajtajához Miss Henry. - Mi újság?

- Semmi izgalmas, Tanárnő. - felelte a szőke fiú. - Ön szerint lehetséges, hogy gofri lesz az ebéd? Annyira megkívántam. - reménykedett.

- Jaj Niall... Sajnálom, de ez elég valószínűtlen. Na és, sikerült kipakolni? - érdeklődött. - Ismerkedtetek?

- Igen Miss Henry, sikerült. Tök nagyok a szekrények! És hát eddig még csak Liam-mel sikerült megismerkednünk. - válaszolt Zayn az említett fiúra nézve. Egymásra mosolyogtak.

- Jó napot! Liam Payne vagyok. - köszönt udvariasan.

- Szia Liam! Én Maya Henry vagyok, a srácok osztályfőnöke. Te a másik osztályból való vagy, igaz? A fiúkkal vagy egy házban, jól gondolom?

- Igen, Miss Henry. - bólintott.

- És jól elvagy? Nem hagynak magadra, ugye?

- Nem dehogy. Sőt Lou a legjobb barátom. Tudja, mielőtt elköltözött osztálytársak voltunk. És a többiek is nagyon kedvesek és jófejek. - mosolygott.

- Jaj de jó! Ennek nagyon örülök! - felelte.

Ezután kinyílt az ajtó és mehettek is enni. Nyílván egymás mellé ültek, vagyis inkább a következő helyzetben. Az asztal egyik oldalán Harry és Niall ült egymás mellett, velük szemben Louis, Liam és Zayn foglaltak helyet. Az ebéd egyébként lasagne volt, ami azért egy táborhoz képest meglepően finom volt. De eddig úgy tűnik ez egy luxibb tábor a szokásosnál.

Evés közben a fiúk halkan folytatták a beszélgetést. És mostmár nem csak Liam-ről volt szó. Mindenki mesélt mindent is. Nagyon jól érezték magukat együtt. Sokat nevettek egymás hülyeségein. És még az is kiderült, hogy mind az öten szeretnek énekelni. El is játszottak a gondolattal, hogy milyen jó lenne már, ha egy bandában zenélnének. De egyenlőre csak abban egyeztek meg, hogy majd valamelyik tábortűznél énekelnek együtt valamit.

Ebéd után megint szabadfoglalkozás következett kb egy óráig. A fiúk úgy döntöttek, hogy visszamennek a kunyhóhoz és kiülnek a teraszra csacsogni, újfent. Ez alatt az idő alatt még jobban megismerték egymást. Zayn-ről is többet tudtak meg, mert ő volt az egyedüli, akiről senki nem tudott szinte semmit. Elmondta, hogy 3 lánytestvére van, mesélt róluk és a családjáról is egy keveset. Beszélt arról, hogy nagyon szeret még rajzolni meg festeni és hogy a szobájának az egyik fala tele van graffitivel, és mindet ő maga csinálta. Tehát Zayn egy az egyben egy művészlélek. Ezután pedig újra szóbakerült Ben és a többi nyomorék.

- Fhu annyira idegesítenek már. Komolyan nem tudom mit hisznek magukról...Főleg Ben. Nem értem, miért lesz jobb neki, ha megver valaki olyat, aki gyengébb, vagy esetleg másabb nála? - akadt ki teljesen. - Ennyi erővel engem is verhetne... - szaladt ki a száján. Harry egyből megértette mire célzott, ahogy a többiek is, és örült, amiért igaznak bizonyult a sejtése. Viszont Zayn csak Harry-re nézett kétségbeesetten, hogy most mi lesz. - Mármint... - kezdett volna magyarázni, de Harry leintette.

- Semmi baj, Zayn. - küldött felé egy nyugtató mosolyt. - Az azért elég durva lenne, ha pont mi ítélnénk el téged, amiért más vagy.

- Mi? De nem csak te... - nem is fejezte be, a göndör egyből tudta, hogy most neki szaladt ki a száján olyan, amit lehet nem kellett volna mondania, vagyis nem ilyen formában.

- Hát...jajj! - nézett rémülten Louis-ra, hogy most mit mondjon. Nem tudta, hogy a kék szemű mit szeretne megosztani Zayn-nel és mit nem. Ugyanis a "mi" alatt magát és Lou-t értette. 

- Igen, én is meleg vagyok. - jelentette ki Louis, ezzel lenyugtatva a zöld szeműt. - És ha már ezt tudjátok, akkor már azt is elmondhatom, hogy miért költöztem el Doncaster-ből.

És elmondta. Elmondta, hogy mit csinált vele Simon és Stan. Zayn láthatóan nagyon meglepődött, hogy Louis ilyen nyitott volt, viszont látszott rajta az is, hogy hálás, amiért a fiú megbízik benne. Niall-nek is új volt a dolog, de nem annyira, mint Zayn-nek, ugyanis a göndör azért mesélt neki ezt azt. De konkrétumokat nem tudott az ír fiú, mert Harry nem mondott neki többet annál, hogy bántották Louis-t és ezért kellett eljönnie Doncaster-ből.

- Akkor ti ketten majdnem ugyanazon mentetek át... Ez olyan szörnyű. Annyira sajnálom srácok. - mondta a fekete hajú fiú.

- Már elmúlt. - felelte egyszerre Harry és Louis.

- És Liam... akkor elmeséled mi az a dolog, amit elkezdtél? Tudott, ott az ajtónál?

- Hát... - nézett Lou-ra, majd végül figyelmen kívül hagyta annak gyilkos pillantását. - Szerintem ezt nem nekem kéne elmondani. Sőt én elvileg nem is tudok róla, ugyebár... - mosolygott. Harry nagyon kínosan érezte magát. - Meg nem gondoltam én azt olyan komolyan. - Liam kezdett kicsit megrémülni, hogy most mit is kéne mondania, amivel nem hozza kellemetlen helyzetbe egyik fiút sem. Segítségkérően nézett Louis-ra.

- Hát szóval, Liam abba kezdett bele, hogy mi honnan ismerjük egymást igazából. - mondta Louis. Harry kicsit megnyugodott, amiért ezek szerint most nem mennek bele a kínosabb témába, mert most még nem akart erről beszélni senkivel, Louis-val meg főleg nem. Majd később Niall-el megbeszéli, hogy mi ez az egész.

- Szóval, akkor régebbről ismeritek egymást? - kérdezte Zayn.

- Igen. - felelte Harry. - 5 éves koromig én is Doncaster-ben laktam, és Lou-val szinte születésünk óta legjobb barátok voltunk. De aztán apukám kapott Londonban egy állást, így hát eljöttünk. És 13 év múlva újra találkoztunk a suliban, csak akkor még nem tudtuk, hogy kik is vagyunk egymásnak...értitek. Csak pár nappal utána jöttünk rá. - mosolyodott el.

- Így van. Elég érdekes dolog ez azért. - gondolkodott el Louis.

- Mire gondolsz? - kérdezte Niall.

- Hát hogy újra összesodort minket az élet.

- Igen. Tényleg az. - értett egyet Harry és mélyen egymás szemébe néztek.

- Na tessék! Már megint csinálják, nem hiszem el! - akadt ki a szőke fiú.

- Dehogy. Mi nem csinálunk semmit. - felelték egyszerre.

- De mit is? - kérdezte Liam.

- Hát folyton szemmel beszélgetnek, másokat kihagyva. - fujtatott Niall.

- Mi olyat nem is csinálunk. - mondták ismételten egyszerre, és mindenközben egymás arcát figyelték.

- Te Liam... - nézett az említettre Zayn. - Lehet igazad van. Lehet tényleg lelkitársak. - És Harry csak nem úszta meg ezt a témát. Amint Zayn kimondta, elkapta a tekintetét a fiúról és lehajtotta a fejét, mert nem akarta látni Louis reakcióját. Viszont ezzel a mozdulatával felkeltette Niall figyelmét.

- Srácok, egy kicsit ellopom Harry-t, ha nem gond. - erre a göndör felkapta fejét, majd felállt és Niall után ment a faházba. De még pont elkapta Louis aggódó pillantását.

- Na Hazz! Most szépen elmondod nekem mi a baj. - jelentette ki az ír fiú.

- Nincs sem... - be sem tudta fejezni.

- Ne gyere nekem azzal, hogy nincs semmi baj. Komolyan Harry. Tudod, hogy ismerlek, ugye? - vágott közbe.

- Igen... - sóhajtotta, majd belekezdett. Tudta, hogy jobban jár, ha nem húzza az időt feleslegesen. -  Szóval... mikor megjött Liam akkor ugye ott beszélgettünk kicsit az ajtónál. 

- Ühüm. - bólintott Niall a folytatást várva.

- És aztán Liam felhozta ezt a lelkitárs témát. Amivel nincs bajom, sőt te is tudod, mit gondolok róla. Szóval ugye könnyen kivehető volt, hogy ránk gondolt Lou-val. De nem folytatta, mert ugye Louis karon vágta őt.

- Igen, ott voltam Hazz. A lényeget. - sürgette őt barátja.

- Jó, oké. Tehát mondta Zayn, hogy menjünk vissza pakolni. Te mentél, de én ott maradtam, és Louis jelezte, hogy menjek nyugodtan én is, mert ő még beszélne Liam-mel. Így hát mentem utánatok. De még pont hallottam mit mondott Liam-nek. - hajtotta le a fejét.

- Mit mondott?

- Azt hogy "Liam örülök, hogy itt vagy, hiányoztál, de hogy mondhattál ilyet? Nem hiszlek el, komolyan. Te is tudod, hogy nem kellett volna felhoznod azt a témát. Nem szeretném, ha Harry tudná, hogy...". De ezután már nem hallottam, mert visszaszaladtam a szobába.

- És akkor emiatt voltál szomorú?

- Igen...mert hát...túl egyértelmű, hogy erre a lelkitársas szarra gondolt, és csak rosszul esett, hogy ő még csak a gondolatát is elítéli, hogy mi ketten esetleg...tudod, miközben én nagyon is örülnék, ha igaz lenne.

- Igen, értem. - bólintott. - De Harry. Szerintem nem ez volt a baja. Lehet, hogy másra gondolt. - próbálkozott Niall.

- De ugyan mire, Nialler? Értem én. Nem vagyok hülye. Felfogtam, hogy ő neki ez nem fér bele. De ha meg nem így van és nem erre gondolt, akkor miről másról nem akarja, hogy tudjak? - akadt ki Harry.

- Hazza? Minden oké? Mi történt? Jól vagy? - hallotta háta mögül Louis aggódó hangját, és megrémült. Nem tudta, hogy vajon a kék szemű mennyit hallhatott.

Sziasztok!

Rég volt rész... Sajnálom, nincs mentségem. De cserébe egy hosszabb részt hoztam nektek. Inkább mostmár nem is próbálok rendszert vinni a részek posztolásába, mert nem akarok hazudni. Úgy vagyok vele, hogy csak akkor szabad írni, ha van hozzá kedved és ötleted. Én inkább ehhez tartanám magam, mintsem egy rendszerhez, úgy, hogy lehet mellette igénytelenebbek lesznek a részek.

Na de, nagyon remélem, hogy tetszett! Várom a véleményeket! 

És persze nem hagyhatom ki: Köszönöm szépen a sok listázást és vote-ot! Nagyon jól esik! 

Jelezzetek! Pussz! <3