Louis

Louis, az indulás előtt még azt hitte, hogy halálra fogja unni magát a majdnem 2 és fél órás úton, de ez nem történt meg, hiszen elaludt. Sőt, majdnem az egész utat végig aludta, mert már csak fél óra volt hátra az érkezésig, mikor felébredt. Niall éppen valamin nagyon nevetett, és ez volt az, ami felverte őt álmából.

- Niall! Miért nevetsz ilyen hangosan? - nyöszörgött álmosan, majd hirtelen fázni kezdett, mikor úgy érezte, mintha lerántották volna róla a takarót. De mivel tudta, hogy takaró még csak a közelben sincs, így körbenézett, hogy megtudja, vajon mi lehetett a kellemes hő forrása, ami olyan gyorsan és könnyedén elillant. Ekkor vette észre a mellette mocorgó Harry-t, aki nagyon kerülte a kék szemű tekintetét. Nem értette, mi történt, így Niall-re pillantott segítségkérően.

- Ja, nincs semmi extra ebben Louis. - nevetett az ír fiú, látva mindkét barátja zavarát. - Csak egymást ölelve aludtatok, amit le is fotóztam, aztán mikor Harry felébredt, "véletlen" úgy maradt, és most ült vissza a helyére.

- Niall...! - szólt rá halkan, de mégis fenyegetően Harry, mire az említett vigyorogva vállat rántott. - Várj, mi? Te lefotóztál minket? - kerekedtek el szemei.

- Igen? Mi ebben annyira meglepő? Már többször is csináltam, nehogy már most hisztizz miatta, haver. - forgatta meg szemeit.

- Várj! Mi az, hogy már többször is csináltad? - kérdezte elképedve Louis beszállva a beszélgetésbe.

- Jaj, nyugi már! Most mi bajotok? - erre csak egy meg nem szűnő haragos pillantás volt a válasz mindkét fiútól. - Most mi van? Megmutassam? Jó, akkor megmutatom. - jelentette ki, majd elővette telefonját, és megmutatta a nemrég készült képet, amit Louis egyenlőre nem tudott hova tenni. Egyrészt, imádta a képet. Azt gondolta, hogy Harry nagyon aranyos, amikor alszik, meg úgy egyébként is. Viszont másfelől meg, a barátok nem így, összekulcsolt kezekkel, egymásnak dőlve szoktak aludni. Nem gondolta volna, hogy kívülről egy párnak tűnnek, és ez kicsit összazavarta, de végül csak elment a dolog mellett, majd Harry-hez fordult.

- Na nézd drágám! Olyan, mintha házasok lennénk! Mit szólsz ehhez életem? - poénkodott, próbálta viccként előadni, mintha tényleg a férje lenne, majd karját Harry nyakába akasztotta és közelebb húzta magához.

- Aha...Igen tényleg...persze...- nevetgélt kínosan először, de a végére ő is felvette a "házas élet stílust". - De nehogy azt hidd szívem, hogy én majd minden nap főzök rád, míg te valamelik kocsmában nézed a meccset! - emelte fel mutató ujját fenyegtően.

- Ahjj, pedig pont ma akartam elmenni sörözni a fiúkkal. - hajotta le a fejét szomorúan Louis.

- Na persze, és a gyerekre ki fog vigyázni? - hitetlenkedett Harry.

- Jaj Harry! Már 17 éves, csak tud magára vigyázni! - ahogy Louis és Harry összenéztek, egyből tudták, hogy egyre gondoltak, abban, hogy ki is a gyermekük.

- Hey! Mióta van nektek gyereketek? - értetlenkedett Niall. Valahol elvesztette a fonalat.

- Mióta megszülettél, fiam. - válaszolt "apásan" Louis. Azonban az ír fiú még mindig nem értette, majd egyszer csak hirtelen világosodott meg.

- Na neeem. Nem leszek a gyereketek.

- Lou, elhiszed ezt? Kitagadott minket a saját fiunk. Az egyetlen fiunk! - "esett kétségbe" a göndör és Louis vállába furta az arcát.

- Jó, mostmár fejezzétek be! A végén még el is hiszitek, hogy házasok vagytok. - nevetett fel Naill.

- Gyerekek! - kiáltott egyet Miss Henry ezzel felébreszte néhány fiatalt. - Kb. 10 perc múlva megérkezünk. Szóval lassan kezdjetek el összepakolni. Véletlenül se hagyjatok itt semmit, mert azt többé nem biztos, hogy látni fogjátok. Aki meg még alszik, őket légyszi édresszétek fel. Köszike! - és azzal visszaült a helyére.

A fiúk, ahogy a tanárnő kérte, összepakoltak és hanyagolták továbbra ezt a házas témát. Már csak egyéb semmiségekről beszélgettek.

- Srácok! Jöjjön mindenki ide kérem! - kiáltott ismét Miss Henry, miután mindenki leszállt a buszról és megkapta bőröndjét. - Gyorsan összeszámollak titeket, aztán ismertetem a továbbiakat. - sorba haladt végig a diákokon. - 28, 29. Rendben. Nos. Megjöttünk! Ez az a hely, ahol a következő egy hétben leszünk. Ami jelenleg a lényeg, hogy most bemegyünk. Egy kicsit hosszabb betonozott út vezet a főkapuig, ami keskeny a busznak, szóval gyaloglunk pár percet. Szerintem ennyit kibírtok. Utána jönni fog az egyik táborvezető és meg fogja mutatni nagyjából mi merre van. Végül pedig elkísér minket a faházakhoz, aztán majd ott fogom elmondani, ki kivel lesz együtt. Oké? - kérdezte, mire mindenki bólintott. - Jól van, akkor gyerünk!

- Jajj fiúk, én nagyon remélem, hogy egy házban leszünk! Rajtatok kívül, senkivel sem beszéltem említésre méltót, csak Zayn-nel egy kicsit. - mondta Louis miután elindultak.

- Zayn-nel? Tényleg? - kérdezte kedvesen Harry.

- Aha. Igazából nagyon rendes volt. Ugye infón vele vagyok egy csoportban meg néhány barátjával. És mikor vége lett az órának épp pakoltam a táskámba, mikor Ben beszólt nekem. Azt már nem is tudom mit, mert Zayn ezután nagyon meglepett. Megvárta míg Ben kiment, majd odajött hozzám. Bocsánatot kért Ben miatt, aztán azt mondta, hogy már nem nagyon akar vele barátkozni, és nagyon unja már, hogy folyton beszólogat mindenkinek és így mindenki azt hiszi róla, hogy ő is olyan, mint Ben. Pedig nem így van, de szerinte ezt a Bent nehezen lehet levakarni. - mondta halkan, mert igaz Zayn-ék a  sor elején, ők meg a végén voltak, de azt is tudja milyen pletykásak a fiatalok, khm ő is az néha...

- Óh, ez most engem is meglepett. Mondjuk az a része nem, hogy rendes srác. Annó ő volt az egyetlen, aki nem piszkált, sőt még néha rám is mosolygott, amivel igazából meg is nyugtatott valamennyire, ha így belegondolok. - felelte a göndör eldondolkodva. - Bár azt nem gondoltam volna, hogy unja Ben-t. Eddig úgy látszott jól el vannak.

- Igen, ezért is volt fura.

- Hát fiúk, szerintem jó arc. Nem minden népszerű srác szemét. Lehet csak a többi "menő gyerekhez" keveredett valahogy, és nem is olyan, mint ők. - bölcselkedett Niall, majd táskájából elővett egy szendvicset.

- Igen, lehet benne valami. - értett egyet Louis. - Viszont Ni... - kezdte nevetését visszafolytva.

- Hah? - kérdezett vissza teli szájjal.

- Niall, talán otthon nem reggeliztél? - érdeklődött Harry.

- Dehogynem! Ráadásul azt az isteni kakaóscsigát. Úgy imádom. Na meg persze a buszon is ettem. - mondta könnyedén, miután lenyelte a falatot.

Louis és Harry összenéztek, és telepatikusan megbeszélték, hogy most inkább hagyják ezt a dolgot Niall-lel és az evéssel. Miután szemmel letárgyalták, csak nevetve fordultak vissza az út felé, és látták, hogy már csak pár percre vannak a kaputól.

- Na nem. Srácok ilyet nem játszunk! - ellenkezett a szőke fiú. - Ugye tudjátok, hogy az úgy nem ér ám, ha ti itt szemmel beszélgettek engem kihagyva? - sértődött meg.

- Na Niii. Mi nem is! - vágta rá Harry és félkézzel átöllete barátját. - Semmi olyanról nem beszélünk olyankor, amiről tudnod kéne. - nevetett fel.

- Persze... - húzta fel az orrát, mire Louis a másik oldalról karolta át és kezdte csikizni őt. - NA NEEE! LOUIS HAGYD ABBA!!! - kiáltozott, mire majdnem az egész osztály rájuk nézett. Nem is tudni mire gondolhattak látva 3 röhögő fiút, akik közül az egyik éppen vergődik, és egymásba kapaszkodva, mint a majmok, próbálnak nem fel borulni. Nem nézték őket hülyének, dehogy.

- Nincs... fhu nincs semmi gond. - felelte levegőért kapkodva Harry a fűrkésző szemeknek, mikor sikerült megállniuk a lábukon, amihez az is közrejátszott, hogy megérkeztek a tábor kapujához.

- Ömm okéé... - kezdte Miss Henry. Ő is látta az előbbi helyzetet. - Na akkor itt is vagyunk. Ha minden igaz a másik osztály már itt van, szóval miután kipakoltunk, aki akar lehet menni ismerkedni. - és akkor bement a kapun, az osztály meg ment utána.

Louis ámulva nézett mindenfelé. Ahogy az egész osztály beért a táborvezető egyből jött üdvözölni őket, és miután a tanárnővel beszélt egy-két szót, elindult körbevezetni a diákokat és Miss Henry-t. Először a kapuhoz legközelebb eső ponthoz mentek, ami egy hatalmas szabad terület volt. Nos a táborvezető, mint kiderült Paul, azért mutatta meg ezt is, mert itt lesznek megtartva a sportrendezvények, beleértve a vizifocit is. Ezután a következő megálló egy épület, az étkező volt a konyhával egybekötve. Nem volt itt sok érdekesség, csak asztalok és székek, valamint egy a plafonhoz szerelt projektor a fehér fal felé fordítva. Paul azt mondta, hogy ez olyan esetekre van itt, ha a szabadtéri mozi nem lenne kivitelezhető az időjárás miatt. - Ezek szerint lesz mozi is, milyen jó már. - gondolta magában Louis. Elhagyva az épületet, szemben meglátták a büfét is. Niall egyből megörült, és már ment is volna megnézni, mi kapható ott, de Miss Henry rászólt, hogy később is elintézheti ezt. A szőke fiú kicsit durcizva ballagott vissza az osztályhoz. Innen a tábortűz helyéhez mentek. Nagyon nagy volt. A farakás hatalmasnak tűnt, de biztonságosnak is. Nagy kövekkel és téglákkal volt körberakva és tőle legalább 2-3 méterre kezdődtek a rönkök, padok és székek. De mind mozdítható volt, hogy egy pléddel vagy párnával is köré lehessen telepedni a tűznek. Louis lopva Harry-re pillantott, aki meg őrá nézett. Megint szemmel beszélgettek, Niall meg erre csak fujtatott egyet, majd elsétált mellőlük. A fiúk nevetve futottak utána és az osztály után. Egy újabb nagyobb szabad terület volt előttük, vagyis csak az egyik fele volt szabad, itt fognak mozizni, a másik felén pedig egy kisebb épület volt. Az építmény egyik felébben volt mosdó, a másikban pedig a hangszer terem. Nagyon sok hangszer volt ott, többek között jópár gitár, néhány ukulele, egy-két kisebb szintetizátor és egyebek, de ami Louis-nak a legjobban fel keltette a figyelmét az a gyönyörű zongora volt. Kiskora óta tanult zongorázni, és nagyon imádta, mindig olyan szépen szólt a hangja...Ez egy antik darab. Csodásan nézett ki. Szépen kidolgozott és látszik rajta, hogy kézzel festették rá a mintákat. A billentyűk fellett néhány tácoló ember volt, a zongora oldalán  pedig egy szép hajó mutatkozott. - Wow...gyönyörű hangszer. Az a hajó meg nem olyan, mint Harry egyik tetkója? Hm, nem tudom, de hasonlít rá az biztos. - gondolta magában Louis. A hajó mellett egy hárfa volt, azután két felhő egymással szemben, melyekből egy-egy kéz jött ki, amelyek éppen kezetfogtak. Mély jelentése lehet az biztos. Ezután pár szál rózsa, egy kakas, néhány madár, aztán egy bálna és még sok egyéb minta lehetett a másik oldalán, amit Louis most nem láthatott. Egyszerűen csodálatos egy hangszer.

A hangszer terem után következett a faházak területe. Félkör alakban helyezkedtek el. Összesen 16 építmény volt egymás után, kezdve 2 kisebbel és, nagybából a sor közepén, egy nagyobbal. A többi viszont egyforma volt.

- Szóval gyerekek! - kiáltott egyet Paul felhívva ezzel mindenki figyelmét magára. - Itt vannak mögöttem a lakóházak. Mint láthatjátok az elején van 2 kisebb és a közepén egy nagyobb faház. A kisebbek az osztályok tanárainak vannak fenntartva. Erről jut eszembe, a másik osztály éppen, az úgymond "közösségi házban" van, ami a nagyobb épületben található. Az egyforma kunyhók mind 5 személyesek, magyarán 5 ággyal rendelkeznek. Az ágyakon kívül található bennük fürdő és mosdó és egy minimál nappali, amiben néhány fotel, komódok és egy dohányzó asztal van. De ennél többre nincs is szükségetek a házban, mert a táboron belül minden van, ami csak kellhet. - magyarázta nagy lelkesedéssel, míg a gyerekek nézelődtek mindenfelé. - Na azt hiszem ennyi egyenlőre. Ha esetleg van valami a közösségi házban, vagy a büfé közelében megtaláltok. A továbbiakat később. Jó szórakozást kívánok a következő egy hétben és várunk vissza titeket máskor is sok szeretettel! Viszlát! - köszönt majd elsétált. Rendes fickónak tűnik.

- Na tehát a szobaosztás. - kezdett bele Miss Henry. - Előlegesen beszéltem pár szót a másik osztály osztályfőnökével, és kiderült, hogy ők 31-en vannak, mi pedig ugye 29-en. Ez azt jelenti, hogy az egyik házban 4-en lesznek ebből az osztályból és 1 valaki tőlük. A többiek meg a saját társaikkal. Remélem ez nem gond, ha meg igen, sajnálom srácok, de ebben én nem dönthetek. - nézett körbe a diákokon és miután látta, hogy ezzel nincs nagyobb problémájuk, elkezdte felolvasni a csoportokat. A végére már nagyon úgy nézett ki, hogy Louis, Harry és Niall egy szobába kerülnek, így Louis kezdett megnyugodni. - És az utolsó, akikhez bekerül majd a másik osztályból valaki, azok Harry Styles, Louis Tomlinson, Niall Horan és Zayn Malik. Tessék fiúk, a 8-as ház a tietek. - nyújtotta át a kulcsot Harry-nek.

- Nemár Tanárnő, kérem! - szólalt fel Ben. - Nem lehetne, hogy Zayn-t kicseréli valakire? Szét fogja unni a fejét a nyomik között. - forgatta meg a szemét.

- Fhu Ben...még meg sem érkeztünk igazán, de te máris fárasztasz... - ingatta a fejét sohajtva Miss Henry. - Először is. Nem nyomik. Itt senki sem nyomi, főleg nem ők. De igazából semmi okod nincs rá, hogy felsőbb rendűnek érezd magad. - szólt be neki, mire az osztály ujjongani kezdett, Ben meg csak fujtatott egyet. - Másodszor pedig. Nem, nem lehet cserélni. Ezt a névsort már a táborvezetőnek is leadtam, nincs varia.  - jelentette ki.

- De... - kezdte volna a hisztit, de Zayn közbeszólt.

- Nyugi Ben. Nincs semmi baj. Nem fogom szétunni a fejem. - forgatta meg a szemeit ő is, majd halványan rámosolygott az egymás mellett álldogáló 3 fiúra, akik csak néztek, mint Rozi a moziban. Ben ezután hagyta az egészet.

- Oké, akkor ez megvolt. Mehettek kipakolni, körülnézni, ismerkdeni, amit csak akartok. Gondolom nemsokára jön a másik osztály is. Délben ebéd, és előtte 10 perccel találkozunk az étkezőnél. Na puszi. - indult el ő is a faháza felé.

A házikó elképesztő volt. Pár lépcsőfok előzte meg a bejáratot és egy kicsi terasz is elhelyezkedett ott. A teraszon volt egy asztal, azon egy kis lámpás, és néhány szék, nagyon hangulatosnak nézett ki. Aztán Harry az ajtóhoz lépett és kinyitotta azt. Amilyen látvány fogadta őket, attól leesett az álluk. Minden nagy letisztult és esztétikus volt, de mégis különleges. Az említett foteleknek barna szövet huzatuk volt, előttük egy vajszínű, puhább szőnyeg, azon pedig a világos barna dohányzóasztal helyezkedett el. A fal mellett volt 5 darab komód a ruháiknak. A bejárati ajtóval szemben, a nappali mögött egy folyosó, ami után egy nagy szoba volt, ahol az ágyakat találták meg, pontosabban egy emeletest, és 3 egyszemélyes ágyat, melyből 2 egymás mellé volt tolva. Biztos az előző lakók hagyták így. A falnál pedig állt egy asztal a személyes tárgyaknak. Visszatérve a nappaliba, az egyik oldalán elhelyezkedett egy ajtó, ami mögött a fürdő és a wc volt elkülönítve. Semmi extra, de szép és tiszta, tehát pont megfelelő. A napalli másik oldalán egy üvegfal díszelgett, melyről ki lehetett menni az erkélyre. De az az üvegfal gyönyörűen nézett ki. Csodás a kilátás így a nappaliból, és Louis elképzelte vajon milyen lehet innen nézni a naplementét. - Biztosan eszméletlen érzés. - gondolta.

Mikor már mindent megnéztek és kezdtek kipakolni, valaki hirtelen kopogott az ajtón. Egy pillanatig ilyedten nézett egymásra a 4 fiú, de aztán először Zayn kapcsolt, hogy biztosan az a valaki a másik osztályból az. Odasétált az ajtóhoz és kitárta azt. Senki nem szólt semmit. Harry, Louis és Niall azért nem, mert elmélyedtek a pakolászásban, Zayn és a kopogtató pedig azért nem mert csak nézték egymást. Ezután először Louis-nak jutott eszébe, hogy nem jöttek vissza a nappaliba, így Zayn után ment.

- Hé Zayn. Mi történt? - kérdezte, majd megállt a pakisztáni fiú mögött. Egy pillanatra lefagyott, majd olyan gyorsan vetődött a szemben lévő fiúra, hogy a lendülettől majdnem hátraestek. - Liam! - kiáltott és szorosan ölelgette barátját, aki alig fogott fel valamit az imént történtekből. - Hát hogy kerülsz ide, Payno? - kérdezte. - Jaj Zayn, ne haragudj. - eszmélt fel Louis, majd elengedte barátját. - Zayn, ő itt Liam Payne, az egyik legjobb barátom. Liam, ő itt Zayn Malik, az egyik osztálytársam. - mutatta be őket egymásnak, mire ők kezetráztak és hosszú pillanatokig néztek egymás szemeibe.

Sziasztok!

Itt vagyok az újabb résszel. Remélem tetszik.

Egyébként érdekelne, hogy szeretnétek-e Ziam-et a sztoriba? Én személy szerint nem tudom, hogy illene-e bele... írjátok le mit gondoltok! 

Pussz <3