Harry

Az az egy hét a kirándulásig nagyon hamar elszaladt. Harry már csak arra figyelt fel, hogy csütörtök délután van. Ma volt az utolsó tanítási nap az utazás előtt, és ma kellett beszereznie minden fontos dolgot, ami kellhet és nincs neki otthon. Igen, lett volna rá egy hete, de ő inkább Louis-val és Niall-el töltötte minden délutánját.

- Srácok, szerintetek fog kelleni naptej? - kérdezte Niall, miközben videóhívásban együtt pakoltak be az útra. - Oké, hogy még meleg van, de már nem süt annyit a nap és amúgy is az erdő közepén leszünk. Anya mindenáron el akarja vitetni velem, de szerintem inkább szúnyogriasztó kellene...abból is vagy 5 liter. - nevetett fel, miközben elrakott 2 flakonnal a szúnyogriasztóból.

- Hát Niall, a szúnyogokkal nem lesz szerintem bajunk, én is rakok el, de naptej én sem hiszem, hogy kell. De tudod mit, mondd meg anyukádnak, hogy nálam lesz, ha kellene. - mosolygott nyugtatóan a kamerába Louis, látva Niall kétségbeesett arcát. Az utóbbi napokban Louis sok időt töltött Harry-ék, vagy éppen Niall-ék házában délutánonként és már összebarátkozott az ír fiú családjával is. Maura már legalább annyira szereti őt is, akárcsak Harry-t. Végülis, ki ne szeretné ezt a fiút, nemde? Harry pedig csak nézte a őt, nem válaszolt a szöszi barátjának. Még mindig olyan szépek a szemei! - gondolta magában és ábrándozva nézte telefonja képernyőjét.

- Harry? Jól vagy? Mit bámulsz ennyire? - térítette ki gondolataiból Niall hangja. 

- Jah...öhm semmit, semmit. - mondta zavartan, pislogva néhányat. Ó, dehogynem! Ráadásul nagyon tetszik, akit látok. Várj, mi? Oké, imádom a szemeit, de nem tetszhet nekem! Vagy mégis? Nem, nem tetszhet nekem! Ő csak a barátom! Csak nemrég kaptam vissza. Nem veszíthetem el újra! Ugyanis ha rájönne, hogy én ilyenekre gondolok, biztos, hogy nem akarna már a barátjának tudni... - gondolta magában Harry.

- Persze, persze. - mondta somolyogva Louis, majd rákacsintott Harry-re a kamerán keresztül.

- Nem, én csak elbambultam. - hazudta gyorsan, hátha még menthet a helyzeten.

- Aha, elhisszük. - válaszolta kuncogva Niall, ezzel jelezve a göndörnek, hogy ezen már nincs is mit megmenteni.

- Egyébként, vigyem a gitáromat? - váltott gyorsan témát a pirult fiú.

- Igen! - vágta rá egyből hevesen Louis, majd észrevéve magát, alább hagyott a lelkesedésből. - Nagyon szeretem hallgatni, ahogy játszol és énekelsz! Biztos kellemes lesz ez a tűz körül ülve is. - motyogta kissé zavarban, kezeit tördelve.

- Rendben Lou! Viszem, csakis a te kedvedért. - mondta mosolyogva, ami a kék szeműt megnyugtatta és őt is mosolygásra késztette. Olyan cuki a mosolya! Imádom, mikor mosolyog...meg azt is, mikor nevet. Olyankor előjönnek a nevetőráncai a szemei sarkában, amiket szintén nagyon szeretek...akár csak őt magát. Na tessék, megint kezdem!

- Hé, és velem mi lesz? Az már nem is számít, hogy én is szeretlek hallgatni, mi? Felháborító! - szólalt meg Niall, mire a két fiú feleszmélt egymás vonásainak nézegetéséből.

- Jaj, dehogynem Niii! A te véleményed az egyik legfontosabb számomra! - jelentette ki a göndör.

- Na azért!

- Újabb megoldandó probléma! - váltott témát Niall. - Mennyi kaját vigyek?

- Niall...mondta a tanárnő, hogy napi háromszor fogunk enni, meg lesz ott büfé is. Hova akarsz még kaját vinni?

- De Harry, ezek szerint nem érted. - sóhajtott fejcsóválva. - Tudod, az emberi szervezetnek étel kell a fennmaradáshoz. Vagyis, hogyha nem eszek, meghalok! Azt akarod, hogy meghaljak? - kérdezte felháborodva, miután felvezette érvét.

- Dehogy akarom én! De nem fogsz meghalni. Lesz ott elég étel a fennmaradásodhoz. Nem kell neked is vinned. - válaszolta halkan nevetve Harry, de már megbánta, hogy egyáltalán rákérdezett. Ha evésről van szó, akkor nem előnyös Niall-el vitatkozni.

- Jó, mindegy. De pár zacskó chipset akkor is viszek. - jelentette ki komolyan, mire a másik két fiú nevetésben tört ki. - Most meg mi olyan vicces?

- Semmi különös. - válaszolta Louis még mindig nevetve. - Csak látszik, hogy szerelmes vagy az evésbe meg a kajákba, Ni. A szerelem márpedig érdekes hatással van mindenkire. - váltott komolyabb hangra és Harry-re nézett. A göndör fiú pedig ugyanígy tett. Milyen jó lenne, ha lehetne köztünk több is, mint barátság... Nagyon boldog lennék, de nem lehet. Azt viszont nem értem, hogy mikor a szerelem szóba jön, Louis miért néz mindig rám? - gondolta magában, és közben újból elmerült a szépséges kék tengerben, ami bár kicsit pixeles volt így, de a ragyogása így is elvarázsolta Harry-t.

- Na, oké srácok! Én most megyek. Ti úgyis elvagytok, nekem meg még be kell iktatnom az uzsit. Ha van valami szóljatok! Viszontlátásra Uraim! - és azzal Niall kilépett a hívásból.

- Jaj ez a fiú. Hogy tud mindig az evésre gondolni? - kérdezte Louis nevetve.

- Nem tudom, de mióta ismerem ilyen. - és akkor megcsippant Harry és Louis telefonja is, jelezve, hogy üzenetet kaptak.

Kedves Gyerekek! Mint, ahogy azt tudjuk, holnap megyünk táborozni. Nos, ezzel kapcsolatban minden fontos dolgot megbeszéltünk már, én pedig a szülőket is tájékoztattam. Azonban a konkrét programokról még nem sokat tudtunk eddig. A tábor kapacitásához és adottságaihoz mérve összeállítottam minden napra egy programtervet (most a péntekit, azaz a holnapit írom le, többit majd személyesen mondom), hogy tudjunk igazodni valamihez. Ezek nincsenek kőbe vésve. Rugalmas a tervezet, tudunk módosítani, aki meg esetleg nem kíván résztvenni a foglalkozásokon, semmi gond. Tehát a programok:
Péntek: Először is, gyülekező az iskola parkolójában: 07.00. Érkezés: 10.00. Szobabeosztás, kipakolás, szabadfoglalkozás stb. 12.00-ig. Délben ebéd. Ismét szabadfoglalkozás, majd 13.30-tól ismerkedés a másik osztállyal, akiket említettem. Persze ezt bármikor meg lehet tenni, ez alatt arra gondoltam, hogy egy-két ismerkedős játékot játszanánk. 15.00-tól vizifoci. (Remélem pakoltatok váltó- és fürdőruhát is. 😉) 18.00 vacsora. Sötétedéskor a táborvezetők- és szervezők minden nap tábortüzet állítanak, aki akar kijöhet a tűzhöz beszélgetni, énekelni, játszani, bármit. 22.00 takarodó, ami annyit foglal magába, hogy mindenki bemegy a faházába, hogy ne kószáljon kint senki a sötétben. (Az, ami ezután a szobában történik, az ott is marad. Törvényes keretek között! Csak okosan! 😉🥴).
Még annyit, hogy amik kötött időpontok, az a reggeli(07.00), ebéd(12.00), vacsora(18.00), takarodó(22.00), minden nap ugyanabban az időpontban kerül sor rájuk.
Azt hiszem ennyi lenne. Remélem, hogy mindenki várja már és jól fogja magát érezni.

Csók: Miss Henry

- Jaj Harry! Mondd, hogy tényleg fogsz énekelni vagy játszani valamit a tűznél! - kérlelte izgatottan Louis, miután elolvasták az üzenetet.

- Hát... nem tudom, Lou. Mindenki nevetni fog rajtam. Arra meg nincs szükségem. - felelte szomorúan fejét lehajtva.

- Dehogyis fognak nevetni rajtad Hazza. Ha meg véletlen mégis, akkor ott leszek én és majd megnézzük ki nevet a végén! Na de a lényeg, hogy mindenki imádná, ha énekelnél. Főleg én. - az utolsó mondatott már sokkal halkabban mondta, de Harry így is értette. Louis minden egyes szava megmelengette a szívét.

- Hát... jó. Lehet majd erőt veszek magamon. De ha én, akkor te is! - emelte fel mutató ujját.

- Én? Neeem, én biztos nem. - jelentette ki.

- De-de! Csak akkor éneklek, ha te is! Vagy, ha úgy jobban tetszik, akkor adjunk elő valamit együtt.

- De én... ahjj jó. - adta be a derekát. - Miért nem tudok neked ellent mondani? - kérdezte nevetgélve.

- Nem tudom, de én sem neked, szóval egy-egy. - kacsintott egyet.

- Na jó, akkor ezt megbeszéltük. Egyébként, szerinted milyen lesz a másik osztály? - váltott témát Louis.

- Azt hallottam rendesek. Meg Jenny tegnap mondta, hogy ismeri az egyiküket. Doncaster-iek elvileg. - felelte somolyogva.

- Mii, tényleg? - képedt el Louis. - Milyen menő lenne már ha Liam-ék osztálya lenne. Múltkor, mikor beszéltem vele, mondta, hogy mennek majd valahova az osztállyával, de nem nagyon fejtette ki.

- Hát nem tudom. De mindenesetre tök jó lenne. Megismerhetném a barátodat.

- Jajj biztos kedvelnéd!

- Biztos vagyok benne. - mosolygott. - Na de most mennem kell Lou, ha nem baj, még el kell raknom egy-két dolgot.

- Dehogy baj, persze menj csak. Holnap akkor találkozunk! Jó éjszakát Haz!

- Jó éjszakát Lou! - nyomta ki a hívást

Reggel Harry izgatottan kelt ki ágyából, hogy elkészüljön. Nagyon várta már az utat és most végre elérkezett. Letusolt és fogat mosott, felöltözött a szokásos szettjébe, sötét csőnadrág és színes ing majdnem félig kigombolva, a szeretett csizmájával és néhány gyűrűjével. Bár ha jobban belegondol, ez nem a legjobb öltözet az erdő közepére, de mostmár mindegy, és egyébként sem lesz semmi különös még az első napon. Legalábbis reméli. Miután felöltözött lement reggelizni.

- Jó reggelt Királyfi! - köszöntötte őt Anne, majd Harry elé rakta a virslis rántottát egy kis paradicsommal.

- Köszönöm anyu! Gem és apu merre vannak? - kérdezte, majd enni kezdte a finom ételt.

- Apádnak ma sajnos korábban kellett bemennie, de üzeni, hogy érezd jól magad és vigyázz magadra, meg ugye este majd telefonálunk, úgyhogy tudsz majd beszélni vele. - felelte. - Gemma pedig még fent van.

- Nem, már itt vagyok! Jó reggelt! - ült le ő is az asztalhoz Harry mellé.

- Tessék Kicsim. - tette Gemma elé a reggelijét.

- Köszi anya! Na Harry? Izgulsz?

- Huh, igen. De remélem jó lesz. De képzeljétek, lesz tábortűz és Lou-ék mindenáron azt akarják, hogy énekeljek majd.

- Mit vártál most őszintén? Rohadt tehetséges vagy, még szép, hogy énekeltetnek! - mondta Gemma.

- Akkor tényleg csak én félek attól, hogy ki fognak nevetni? - kérdezte lehajtott fejjel. Senki sem érti, hogy miért félek?

- Drágám... - szólalt meg kedves és nyugtató hangon Anne. - Hidd el, tudjuk, hogy miért félsz, de már nincs rá okod. Erős vagy, és nem engedted nekik már jó ideje, hogy kifogjanak rajtad és tudom, hogy ez továbbra is így lesz. A tehetségedben meg nehogy kételkedni merj, mert mérges leszek! - mondta fenyegetően.

- Jó anyu! Köszönöm! - mondta. Felállt, tányérját a mosogatóba rakta, majd anyjához lépett és szorosan megölelte őt.

- Gyerekek, álljatok kérlek a busz mellé, hogy megszámolhassalak titeket! - kiáltott Miss Henry, mire a diákok tették is, amire kérte őket. - 27, 28, 29. Oké, megvagyunk! Nos, ez valami új fajta busz, és egymás mellett 3 ülés van. Arra kérlek benneteket, hogy most találjátok ki, hogy ki hova és ki mellé akar ülni, ne a busz szűkében kelljen már ezzel foglalkozni. Rendben? - egyhangú igen volt a válasz és máris csoportosulni kezdtek a gyerekek. Nyilvánvalóan az egyik ilyen csoportban volt Niall, Louis és Harry. 

07.30 volt, mire a buszban mindenki elcsendesült. Ez nem volt megszokott az ilyen utaknál, de mivel még szinte hajnal volt a fiatalok számára, így sokan elbóbiskoltak, vagy halkan beszélgettek egymással. Így történt ez Harry-éknél is. Miután felszálltak a járműre, a következőképpen foglaltak helyet: Louis az ablaknál, középen Harry, Niall pedig szélen. Az ír fiú, amint leültek, egyből elővette a szendvicsét és evés közben kezdett el valamiről beszélni, de amint észrevette, hogy semmilyen reakciót nem kap válaszul, a barátai felé nézett. A látványtól megolvadt a szíve: Mindketten visszaaludtak. Louis az ablaknak dőlve, kissé elnyílt ajkakkal szuszogott, keze pedig Harry kezén volt. Ugyanis a göndör szinte egész felső testével nekidőlt Louis-nak és közben átkarolta barátja derekát. Tudat alatt bújtak egymáshoz, ez pedig Niall-t fangörcsölésre késztette. Gyorsan készített is róluk egy képet, és elmentette egy új "Larry is my new ship" mappába a telefonján. Ettől a pillanattól kezdve Niall titkon folyamatosan a "Larry pillanatokat" fotózta, amikor csak tudta...

Harry az út közben, Louis-t ölelve álmodott.

- Mit mondjak, vagy mit tegyek, hogy tudjam, szeretlek? - kérdezte Harry.

- Tedd láthatóvá! Tudni fogom. - válaszolta Louis.

- De hát hogyan tehetném?

- "Te és én ugyanazok vagyunk. Amikor a szemedbe nézek - tudod ezt. Amikor a szemembe nézel - tudom ezt. A lelkek olvasnak egymás szemeiből. A lélek titkos beszéde a lélekkel - a szeretet. Láthatóvá tenni, kimondani - csak az ember tudja. Hallgatni, vagy szólni, tenni, vagy nem tenni - emberi feladat. A lélek azonban szavak és tettek nélkül is érzékel mindent, ami szeretet."

Harry felébredt és észrevette, milyen testhelyzetben vannak Louis-val. El akart húzódni, de végül nem tette. Megnézte az időt: 08.50, tehát még bő egy óra és megérkeznek, ha minden igaz. Louis még aludt, és ahogy megnézte Niall is elbóbiskolt időközben, így egyikőjükkel sem tudott beszélgetni. Ezért inkább az álmán gondolkodott. Ehhez még csak hasonlót sem álmodott soha. Nem is értette, hogy ez most hogy jött a tudatalattijába. Volt ideje ezt átgondolni, és végül muszáj volt rájönnie, hogy ő bizony valószínűleg beleszeretett Louis-ba. Remek. Most aztán lesz gondja bőven. Mert oké, mostmár biztos benne, de ettől függetlenül Louis nem tudhatja meg!

Sziasztok!

Nos, hát hol is kezdjem? Régen volt rész, tudom és sajnálom. Egy hónapja mi is visszamentünk a suliba és nehéz volt visszaszokni. Nem volt valami sok időm és, őszintén szólva, kedvem sem írni. Most viszont itt vagyok. Szeretnék a nyáron legalább heti rendszerességgel posztolni, valamint erősen gondolkodom egy új történeten, amit írhatnék. Remélem most tényleg hamarosan fogok újra jelentkezni!

Ja és úristen, majdnem elfelejtettem! Május 22.-én meglett az 1000 olvasó ezen a könyvön! Annyira boldog és hálás vagyok emiatt. Olyan jó tudni, hogy sokaknak tetszik a történet.

Ha tetszett a rész, jelezd valahogy kérlek!

Pussz <3