Louis

- Si..Simon-t. - sírt tovább a göndör karjaiban, aki védelmezően ölelte őt körbe.

- Ssshhh Lou. Nyugodj meg kérlek! Mondd el mi történt! Engedd, hogy segítsek! - kérlelte a sírdogáló fiút Harry, majd egy apró, nyugtató puszit nyomott Louis tincsei közé, akinek ennek hatására egy halvány kis mosoly jelent meg arcán.

- Az...az utolsó órám a másik szárnyban volt. És Rick azt mondta nekem, hogy ha átvágok az udvaron, akkor hamarabb a szekrényekhez érek. - kezdett bele, miután kicsit eltávolodtak Harry-vel, de még mindig egymás kezét szorongatták. Harry bólintott, jelezve, hogy figyel és, hogy Rick-nek - aki egyébként az egyik osztálytársuk és egész jófej - igaza volt. - Szóval hallgattam rá és átvágtam az udvaron... Azzal viszont nem számoltam, hogy így meglátom őt az iskola főkapujától nem messze. Harry, hogy került ide? Miért? Mit keres itt? - kérdezte egyre jobban kétségbe esve.

- Na Lou! Nyugodj meg kérlek! Nincs semmi baj! Jó? - kérdezte újra átölelve Louis-t.

- De Harry! Van baj bőven! Miatta volt évekig depresszióm, miatta voltam tiszta seb és zúdódás, miatta költöztünk el Doncaster-ből, ezzel otthagyva az egyetlen barátomat. Erre most meg itt van! - fakadt ki eltolva magától Harry-t a - most sírástól duzzadt és vörös - kék szemű.

- Tudom Boo! Tudom jól, de kérlek kicsit most nyugodj meg és gyere velem! Otthon mindent megbeszélünk, jó lesz úgy? - érdeklődött óvatosan kisimítva néhány tincset Louis arcából, mélyen a szemébe nézve.

- De Harry én nem mehetek ki innen! Nem akarok vele találkozni! Soha többet!

- Figyelj Lou! Fogalmam sincs, hogy miért van itt, de nem maradhatunk ebben a mosdóban örökre. Öhm... Mi lenne, ha a tesi szárnynál lévő kijáratnál mennénk ki, aztán rohanunk haza? Nem hinném, hogy találkoznánk vele. Aztán írok Ni-nek, hogy ne várjon és menjen haza. - vetette fel az ötletet közben nyugtatóan simogatta barátja hátát.

- Jó, de Harry... - kezdett volna bele újból, de Harry a mutatóujját Louis ajkaira helyezte, ezzel elhallgatattva az immáron megszeppent fiút.

- Nem Lou! Tudom, hogy félsz. Meg is értem. De egy valamit megígérhetek neked...- itt pár másodpercig elhallgatott, miközben kezét Louis szájáról, az arcára simította és mélyen a szemébe nézett. - Soha többet nem fogom hagyni, hogy bárki is bántson téged. Sem szóval, sem tettekkel. Soha. Nem engedem. - ahogy ezt kimondta közelebb hajolt Louis-hoz, és egy apró puszit hagyott a fiú arcán.

Louis-nak, ahogy hallgatta Harry-t egyre csak gyorsabban kezdett verni a szíve. És mikor a göndör közelebb hajolt hozzá, azt érezte, hogy a szíve egyenes kiszakad a mellkasából. Azt hitte, hogy meg fogja csókolni. Viszont most nem bánta, hogy nem tette meg.

- Na gyere! - mondta végül Harry pár perc csend után. Felállt és Louis felé nyújtotta karját.

- Köszönöm. - fogadta el a segítséget. Majd mikor már lábon volt el akarta engedni a segítő kezet, ám Harry máshogy gondolta. Nem engedte el Louis-t. Így húzta őt ki a mosdóból.

- Hazz... - kezdett volna kérdezősködni, de Harry csendre intette.

- Nem most. Majd otthon. - felelte a göndör, majd maga mellé húzva a zavart fiút mentek a kijárathoz. Még az ajtóban Louis körülnézett, hogy ott van-e valahol Simon. Nem járt arra senki.

Gyors léptekkel hagyták el az iskola területét, majd elindultak haza felé még mindig kézenfogva. Mikor már elég messze voltak az iskolától, Harry írt Niall-nek, hogy ne várjon rájuk és menjen haza, valamint megkérte őt, hogy vigye haza a táskáját, mert azt siettében a szerkénynél hagyta.

Út közben megálltak a pékségnél, mert egyikőjük sem ebédelt és már éhesek voltak. Louis-nak furcsa, de mégsem volt rossz érzés ott tartózkodni, de ahogy látta Harry-nek is hasolnó érzései voltak a pékséggel kapcsolatban.

- Gyere Lou! Ülj le nyugodtan, hozok neked egy pohár vizet. - mondta Harry, amint beértek a Styles-házba, és azzal ő el is tűnt a konyhában. Louis helyet foglalt a kanapén. Pár napja a vacsoránál is itt ült, de akkor nem fordított nagyobb figyelmet a nappalira.

A nappali nyugodt hangulatot árasztott magából. A falak színe meleg krémszínű volt, a bútorok pedig kellemesen harmonizáltak a fallal. A szekrények halvány barna és fehér színűek voltak, a kanapé és a mellette kétoldalt elhelyezkedő fotelek huzata pedig barna bőrből készült. A kanapé előtt volt egy puha szőnyeg és egy dohanyzóasztal, melyen friss virágok pompáztak. Szemben a kanapéval volt a tv állvány, valamint rajta a Tv és néhány dosszié meg egy-két elvetett papír. Az állvány két oldalán egy-egy komód, melyek tetején - a fallal egyetemben - családi képek foglaltak helyet. Louis az egyiken felismerte Harry-t mikor még kicsi volt. Majd tovább nézve megpillantotta a kettejükről készült közös képet, amit megtalált pár napja. Felállt és a komódhoz sétált, majd kezébe vette a képkeretet. Éppen azt a fotót nézegette hatalmas és boldog mosollyal az arcán, mikor Harry belépett a nappaliba egy pohár vízzel a kezében.

- Tudod Lou, mióta ideköltöztünk, azóta ott van kirakva az a kép. Egyszer sem engedtem anyunak, hogy elrakja onnan...bár szerintem soha nem is tervezte. - nevetett fel Harry, majd odasétált Louis-hoz, kezébe adta a poharat és együtt nézték a képet.

- Hazz... - kezdte Louis, de megakadt, mert nem tudta, hogyan is folytathatná tovább.

- Igen Louis?

- Mi...mi volt az a mosdóban? - kérdezte végül halkan.

- Mire gondolsz pontosan?

- Hát tudod... nem... nem akartad elengedni a kezem. Miért? - kérdezte gyorsan, de máris javította magát. - Mármint nem baj, csak...miért?

- Én nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni, csak így éreztem jónak. Sajnálom... - hajtotta le a fejét. Azonban Louis úgy látta, hogy nem csak ennyi van a dologban, de ezt most nem akarta firtatni.

- Nem, dehogy! Semmi baj, csak kicsit meglepődtem. Ennyi az egész. - küldött egy bátorító mosolyt Harry felé.

- Rendben. Nos... szerintem most együnk. Mit szólsz? - váltott témát gyorsan a göndör.

- Persze, jó.

Leültek a kanapéra és enni kezdték a kakaóscsigákat. Mi mást is vehettek volna, ugye? Evés közben mindenféle témáról beszélgettek. Szóba jött az osztálykirándulás, amit mindketten alig várnak már. Beszéltek a matekról is. Louis többnyire érti, hála Mrs. Roberts-nek, de a kékszemű  tudta, hogy ha bármi nehézséget okozna neki, Harry segíteni fog a megértésében.

- Harry...- szólalt meg Louis miután elfogyasztották ebédjüket. - Szerinted mit kereshet itt Simon?

- Nem tudom Lou. De bármi is lesz, nem fog téged újra bántani.

- De mi van ha a suliba fog járni? Akkor úgysem úszom meg. - hajtotta le a fejét. Harry ezt látva, Louis álla alá nyúlt és felemelte fejét, hogy szemébe nézhessen.

- Ne aggódj! Majd mi ott leszünk veled Niall-el. Nem fog bántani. Ha viszont mégis, akár egy ujjal is hozzád ér, azonnal megyünk az igazgatóhoz. - jelentette ki a göndör.

- De azt nem lehet, mert megint ott pattogna körülöttem azzal a rohadt késsel.

- Nem fog. Az sem biztos, hogy a suli miatt van itt. - sóhajtott egyet Harry. - Lou, nem vagy egyedül. Plusz ebben az iskolában nem tűrik a bántalmazást. Azokat a fiúkat is egyből, kérdés nélkül kicsapták, akik engem bántottak. Kérlek ne aggódj emiatt. Viszont mindenféleképpen szólj nekem vagy anyukádnak vagy igazából bárkinek ha megkörnyékez téged az a barom, jó? - mosolyodott el halványan.

- Jó, így lesz, csak...tudod ez nehéz nekem. Én... szóval, hogy izé. Én félek tőle Harry. - vallotta be.

- Teljesen megértem. De nem kell, hogy félj. Soha többé nem bánthat. Emlékszel még mit ígértem neked, igaz?

- Persze. - somolygott Louis. Nagyon sokat jelent neki, hogy Harry meg akarja védeni őt Simon-tól.

- Na és... mihez lenne kedved? - kérdezte Harry.

- Hát szerintem hívjuk át Niall-t, úgyis azt beszéltük, hogy együtt töltjük a délutánt, aztán csináljuk meg a házikat holnapra, utána meg filmezhetnénk, ha van kedved. - felelte.

- Oké, legyen.

Amíg Harry szólt Niall-nek, addig Louis elővette a könyveit és telefonját, hogy értesítse édesanyját hollétéről.

- Sziasztok fiatalság! - jött be az ajtón Niall egy szatyor kajával a kezében. - Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - kérdezte ledobva magát a kanapéra és már bontotta is fel az első csomag chipset.

- Meg vagyunk, meg vagyunk. És te hogy vagy barátom? - kérdezte Harry.

- Egyre jobban! - utalt arra, hogy minden darab chips elfogyasztása után egyre boldogabb lesz.

- Na remek. Hazzy-vel azt beszéltük, hogy megírjuk a leckéket, aztán filmezünk. Mit gondolsz? - vázolta a terveket Louis.

- Nekem oké, de mindenek előtt elmesélhetnétek, hogy talált újra egymásra a két lelkitárs itt mellettem. - somolygott.

- Lelkitárs? - kérdezte Louis. Honnan tudja Niall, hogy min járnak a gondolataim? Kérdezte magában.

- Niall baszki. - morogta halkan az orra alá Harry, de Louis tisztán hallotta. Elszomorította a kék szeműt, hogy Harry így vélekedik a dologról.

- Mindegy, csak meséljetek! - mondta gyorsan Niall, mielőtt nagyobb gond lenne.

- Hát Niall, nem tudom mire vagy kíváncsi. Mindent tudsz. - felelte Harry, majd ahogy meghallotta mit mondott zavartan lesütötte szemét.

- Jó, akkor majd máskor elmondjátok. - mondta miközben újabb adag chipset pakolt a szájába.

Egy óra alatt megírták a leckét, majd utána nasizás közben beszélgettek mindenféléről. Louis nagyon jól érezte magát a két fiú társaságában. A beszélgetés során feljöttek a kedvenc filmek is nyilván.

- Harry neked mi? - kérdezte Louis.

- A Mamma Mia. Azután pedig a Szerelmünk Lapjai. Mindkettőt nagyon imádom, de a Mamma Mia-t egy fokkal jobban. Szinte az egészet tudom kívülről. A zenékért meg odavagyok. Jaj túl sokat beszélek? Ne haragudjatok, csak nagyon szeretem. Nézzük azt légysziiiiii! - hadarta el Harry fellelkesülve.

- Jól van Haz, nyugalom. Akkor azt nézzük. Egyébként én is szeretem. Niall? - felelte nevetve Louis. Nagyon aranyosnak tartotta  hogy Harry ennyire lázba jött a film miatt.

- Jaj de jó! - kiáltott fel a göndör. - Egyébként Niall miatt ne aggódj, már vagy milliószor látta miattam. Mindig azt mondja, hogy nagyon unja már, de én tudom, hogy él-hal érte. Majd figyeld meg, ahogy ugrándozva énekli a zenéket!

- Na na na! - szólt közbe Niall. - Nem ér elárulni a legjobb barátodat, te kis pacsirta. Te is ugyanúgy énekelsz a film közben, nem csak én! Higgy nekem Louis  ez így van, ahogy mondom! - húzta fel az orrát.

- Nem is gondoltam mást.

- Hé! - kiáltott fel Harry. - Na jó, tudjátok mit? Nem érdekel ez most! Ni rakjad be a filmet aztán haladjunk már!

- Jó nyugi.

És tényleg úgy lett, ahogy Harry és Niall mondták. Minden számot együtt énekeltek, majd ahogy jött a Dancing Queen már Louis is csatlakozott és a kanapé előtt ugrálva énekelték a dalt. Majd a következőt, az azutánit és így tovább.

Louis volt, amikor direkt abbahagyta az éneklést, mert kíváncsi volt Niall hangjára is. Igaz Harry is tovább énekelt, de annak ellenére is ki tudta venni, hogy bizony Niall is rendkívül tehetséges. Az egész utca ilyen jól énekel, vagy csak ez a két áldás itt mellettem? Kérdezte magában Louis.

- Ugye, hogy igazam volt? - kérdezte Harry, mikor vége lett a filmnek és eléggé kitombolták magukat.

- Igen, de nekem is! - kérte ki magának Niall. - Egyébként meg is lepődtem volna azon, ha Louis te nem énekelsz velünk. Nem tudom, hogy létezik-e olyan ember, aki nem üvölti a szereplőkkel együtt a dalokat. Amúgy nagyon jól énekelsz Louis, tök szép hangod van. - dicsérte.

- Hát köszönöm, de te sem panaszkodhatsz!

- És én fiúk? - kérdezte Harry megjátszott szomorúsággal és sértettséggel a szemében és hangjában.

- Istenem Harry. Tudod jól, hogy imádom amikor énekelsz! Azt hittem ezt már tudod. - felelte Niall.

- Ugyanígy vagyok én is. Nagyon szép hangod van Hazzy. - dicsérte meg Louis és kezét a mellette ülő göndör szépség térdére simította. Jól láthatóan Harry meglepődött ezen, de nem húzódott el.

- Köszönöm srácok! - pirult el.

- Khmm. Hazzy? - kérdezett közbe Niall, ugyanis valószínűleg megunta, hogy Harry és Louis mosolyogva nézik egymást 2 perce.

- Ja öhm igen. Így hívtam régen Harry-t. Ez volt a beceneve. Csakis én hívhattam így. - felelte Louis felébredve a kábulatból.

- Aha, jó. - Louis nagyon úgy látta, hogy mintha Niall tudna valamit, amit ő nem. Folyton somolygott ha Harry és Louis bármilyen módon kommunikált egymással. Furcsa volt, de nem fordított rá különösebb figyelmet.

A délután további része nagyrészt eseménytelenelün telt el. Beszélgettek még, kitárgyalták a kirándulást, hogy vajon milyen lehet majd a szállás, meg hogy mit csinálhatnának majd. És mindeközben természetesen nasiztak. Niall nem hagyta magát.

Louis mikor hazament gyorsan lefürdött és átöltözött otthoniba. Elővette telefonját, hogy elfoglalja magát, míg Jay haza nem ér. Éppen valami videót nézett, amikor jött egy értesítése.

Harry: Menj az ablakodhoz Lou!

Az üzenet mindössze ennyi volt, nem értte minek menjen oda, de teljesítette a kérést.

Odament az ablakához és elhúzta a függönyt. Nagyon örült annak amit látott. Az ablaka remek kilátást nyújtott a szomszéd ház egyik - azon belül is Harry - ablakára. A zöld szemű fiú ott állt az ablak előtt és mosolyogva integetett Louis-nak, majd kezébe vette a telefonját és pötyögni kezdett valamit.

Harry: Nagyon jól éreztem magam délután veletek! Remélem megismételjük még! ;)

Louis-t mosolygásra késztette az üzenet, ő is írni kezdett.

Louis: Nekem is nagyon tetszett! Nagyon bírom Niall-t is. Jó lenne még jó sok ilyen délután veletek!

Harry: Ne mondd el neki, mert hisztizni fog, de mondta nekem Ni, hogy ő is nagyon bír téged! Örülök, hogy ilyen jól kijön a két legjobb barátom. :)

Louis: Nem szólok neki eskü! Na de megjött anya, úgyhogy most mennem kell. :(  Szia! Jó éjt Hazzy!

Harry: Persze, menj csak. Jó éjt Lou!

Louis mégegyszer átnézett Harry ablakához, és látta, hogy a fiú nagy és boldog mosollyal az arcán rakja le a telefonját, majd a fiókjából elővesz egy füzetet és vigyorogva írni kezd bele.

Jay-jel megvacsoráztak, közben áttárgyalták a napjukat. Nagyon kedvesek az anyukájával az új munkahelyén, aminek mindketten rendkívül örülnek. Miután végeztek elköszöntek és mindketten szobájukba mentek. Louis boldog mosollyal az arcán hajtotta álomra a fejét.

Sziasztok!
Uh hát régen volt rész, amit sajnálok, viszont most itt vagyok egy friss-ropogóssal.
Nem tudom mennyien ismeritek a Mamma Mia filmet, de muszáj volt beleírnom valahogy a történetbe, ugyanis nekem az a kedvenc filmem ever!
Nos, remélem tetszett a rész, remélhetőleg hamarosan jövök a következővel. 😉
Legyetek jók! <3