Harry

-Harold Edward Styles! - kiabálta Niall. - Azonnal keljél fel és mesélj el mindent, pontról pontra, hogy mi a szent búzakenyér történt tegnap! - rángatta Harry vállát, aki még félálomban fetrengett ágyában.

- Neked is jó reggelt, drága barátom! Hogy aludtál az este? - kérdezte teljes nyugalommal Harry, tudva, hogy ezzel csak még jobban felbőszíti az ír fiút.

- Nem valami jól Harry, ugyanis te életjelet sem adtál magadról! Tudod hogy aggódtam? - hitetlenkedett.

- De Ni, ha annyira aggódtál, miért nem jöttél át megnézni, hogy mi van velem?

- Mert idióta vagyok és erre nem gondoltam... - felelte homlokára csapva, amivel a másik fiút nevetésre késztette. - De attól még magyarázattal tartozol, plusz szaftos részletekkel! - jelentette ki vigyorogva Niall.

- Hogy mi? Milyen szaftos részletekről beszélsz?

- Anyukád engedett be és Ő mondta, hogy azért nem írtál, mert Louis-val voltál!! Szóval mesélj csak! Részleteket akarok! - sűrgette tűkön ülve.

- De Niaaaalll! - nyújtotta el a végét szenvedve Harry. - Még fel sem ébredtem! - keresett kifogást, hogy had ne most kelljen beszámolnia a tegnap történtekről Louis-val kapcsolatban. Louis. A fiú gondolatára akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkai.

- Aha, fel sem ébredtél. Fogadjunk most is épp rá gondolsz, azért vigyorogsz így. - mondta sejtelmes mosollyal az arcán.

- Honnan tudtad? Gondolatolvasó lettél és nekem nem is szóltál? - kérte ki magának nevetve a zöld szemű.

- Nem Haz. Sajnos nem lettem gondolatolvasó, viszont ismerlek már elég jól ahhoz, hogy tudjam, mitől van ez a hatalmas vigyor az arcodon.

- Hát jól van. Ha annyira ismersz, akkor biztosan tudod, hogy volt az óvodában egy legjobb barátom... - mondta volna, de Niall félbeszakította.

- Igen, tudom. De aztán ti ideköltöztetek és megszakadt a kapcsolat. Hogy jön ez most ide? - hadarta értetlenkedve.

- Úgy, hogy Louis az. Louis a régi legjobb barátom. Tegnap derült ki és utána tartottunk egy ünneplő családi vacsit vele meg az anyukájával. Ezért nem értél el. - felelte egyre csak mosolyogva.

- Ne bassz! Ez nagyon durva! Te szent csirkecomb Harry! Ti most megjósoltátok egymást vagy mi? Ilyet még kitalálni sem lehet. - hitetlenkedett  Niall.

- Hát Ni, fogalmam sincs mi ez az egész, de csak örülni tudok neki, hisz visszakaptam az én Lou-mat!

- A te Lou-dat, mi? - kérdezte selytelmes vigyorral arcán, mire Harry csak egy szemforgatással válaszolt. - Nos, akárki akármit mond, ti lelkitársak vagytok! - Jelentette ki, majd látván barátja arckifejezését, újra megszólalt. - Nem. Ne is mondj erre inkább semmit. Csak hidd el, ha mondom! - Harry még mindig ugyanolyan képet vágott. - Ne már haver! Tudom, hogy te is hiszel a lelkitárs dologban, ne add itt nekem az értetlent! Plusz, jól tudod hányszor lett már igazam a jövővel kapcsolatban is.

- Igen, tudom Niall. Minden nap megmondtad előre, hogy mi lesz az ebéd a suliban, de ez nem azt jelenti, hogy a jövőbe látsz. Szimplán csak jó az orrod és kaja mániás vagy. - mondta ki felnevetve Harry, Niall-nek viszont ez nagyon nem tetszett. - Sorry not sorry! - vántott rántott a göndör.

- Jól van. Inkább haladjál. El fogunk késni! Majd később fogsz beszámolni nekem a részletekről. - és azzal Niall elhagyta Harry szobáját.

Harry element a fürdőbe letusolni és fogat mosni, közben pedig az elhangzottakon gondolkodott. Tényleg lelekitársak lennének? Végülis nem elképzelhetetlen. Sőt, azt nézve, hogy mi is történt, teljesen elképzelhető. Mégis, Harry nem akarta beleélni magát ebbe, mert most ő maga sem tudja, hogy mi van, vagy mi lesz ezek után közte és az angyala között. Az angyala. Most ő szerelmes lenne a kék szeműbe? A látomásában nagyon megetszett neki, de szerelmes hogyan is lehetett volna, hisz akkor még fogalma sem volt róla, ki is az, akit látott. Meg nyilván azt sem tudta, hogy egyáltakán létezik-e az az ember, akit látott. De most, hogy tudja csak mégbonyolultabb az egész. Nem lehet szerelmes a legjobb barátjába. Azzal mindent elrontana. Elveszítené Louis-t, pedig csak most kapta vissza.

Végül arra jutott, hogy igen, tetszik neki Louis, de ennél több nem lehet. Nem veszítheti el őt. Bár szép eljátszani a gondolattal, miszerint mennyire jó lenne, ha Louis viszonozza érzéseit... - Nem, ez úgysem fog megtörténni soha, úgyhogy lépjünk is tovább. - gondolta Harry.

- Harry! Haladjál mááár! - kiáltott Niall, de nem látta, hogy Harry épp most ért oda mellé. - Oh szia! Mehetünk végre? - és ebben a pillanatban pittyent egyet Harry telefonja.

- Egy perc Ni. Ezt megnézem, addig te vedd fel a cipőd! - vette elő közben telefonját. Louis írt neki.

Lou: Szia Haz! Lenne kedved velem menni suliba? Mármint úgy értem, hogy én is mehetek veletek Niall-el? Persze csak ha nem zavarok... mert nem akarok zavarni. Tudok én menni egyedül is, csak...nem tudom.

- Ahww, kis ari. Milyen szégyenlős.- mondta hakan Harry, azonban nem volt már ideje válaszolni, ugyanis Niall már ment is ki az ajtón.

- Hé Ni, Várj! Ugye nem lenne baj, ha Lou is jönne velünk? Olyan ari üzit írt... - rohant Niall után lábai elé nézve, nehogy felessen valamiben siettségében. Így azt sem vette észre, hogy más is van ott Niall-n kívül. Azonban a mondatot nem tudta befejezni, mert Niall közbe szólt.

- Szia Louis! Van kedved velünk jönni suliba? - kérdezte selytelmesen a szőke. Ekkor Harry-ben a vér is megfagyott majdnem. Felnézett és meglátta a kapu előtt Louis-t, aki elpirulva  mosolygott.

- Szia Niall! Igen, szívesen. Sőt még írtam is az imént egy ari üzit Haz-nek, amiben kérdem, hogy mehetnék-e veletek én is.

- Szia Lou! - köszönt Harry zavartan, lehajtott fejjel, de Louis azonnal egy szoros, meleg ölelésbe vonta őt. A göndörnek megremegett a gyomra, amikor megérezte angyalkája ilattát. - Pont, mint a látomásban. Oh basszus... - gondolta magában.

- Szia Hazzy! - köszönt Louis is még mindig barátját ölelve.

- Ahww, na ez tényleg ariii! - hüledezett mellettük Niall. - Az Istenért sem szakítanám meg ezt, de ideje indulnunk Tubicáim!

- Tubicáim? - kérdezte Louis miután elváltak Harry-vel.

- Tubicáim. - bólintott mosolyogva Niall.

Azzal elindultak az iskolába. Út közben semleges témákról beszélgettek, de Harry mégis nagyon boldog volt. Örült, hogy Louis és Niall jól kijönnek, bár biztos volt benne, hogy ez így is lesz.

- Srácooook! Most mindenki figyeljen egy percre kérlek! - jött be a terembe Zayn kiáltozva.

Zayn Harry-ék egyik osztálytársa. Ő azon kevesek közé tartozik, aki sosem bántotta Harry-t egy szóval sem. Harry ezért rendkívül hálás volt, viszont furcsa volt neki, hisz szinte minden nagymenő zaklatta őt régebben. Zayn is népszerű a suliban, de ő nem tett úgy Harry-vel, mint a társai. Sokszor gondolkozott már rajta a zöld szemű, hogy miért. Gondolt arra, hogy esetleg ő is meleg, de Zayn ennek jelét sem mutatta, így inkább hagyta a dolgot. Nem voltak rosszban, de jóban sem. Sosem beszéltek, csak ha sulis dologról volt szó.

- Mizu Zayn? - kérdezte Ben, Zayn egyik barátja.

- Most mondta nekem Miss Henry, hogy nagy bejelentése van számunkra. Mindjárt jön és beavat minket. - mondta hangosan, hogy mindenki hallja, közben pedig elsétált a helyére.

- Na remek. Hát, remélem jó hír lesz. - felelte Ben, és ezután már mindenki újra a saját dolgára figyelt.

- Haz, Niall! Ti tudtok valamit a bejelentésről? - kérdezte Louis.

- Nem, én semmit. De olyan érzésem van, hogy jó hír lesz. - felelte Harry.

- Uuuu! Hátha el akar minket vinni kajálni! - lelkesedett fel Niall.

- Hihetetlen vagy Nialler! ... - kezdte a göndör.

- Most is éppen eszel. Mondd Ni, hogy fér beléd annyi kaja? - folytatta Louis.

- Az adottság teszi! - válaszolt vigyorogva a szőke.

- Jó reggelt gyerekek! - lépett be a terembe Miss Henry, az osztályfőnökük. - Bizonyára hallottátok már Zayn-től, hogy van egy bejelentésem. - kezdte, mire a teremben megkezdődött a tipikus osztályzaj.

- Igen Tanárnő! Mondtam nekik.

- Nos, hogy miről is van szó? Bizonyára nagyon fogtok neki örülni!

- Tanárnő, ne tessék tovább csigázni minket! - mondta Ben.

- Szóval, egy hét múlva osztálykirándulásra megyünk! - bökte ki végül, mire az osztály felkiáltott. - Tudom, tudom, hogy még csak alig egy hete kezdődött a tanítás, de ezt nem szabad kihagynunk, így  jövőhéten pénteken reggel indulunk, és majd csak két hét múlva, hétfőn fogunk újra iskolába jönni. Tehát egy hetete fogunk ott tölteni. Úgy gondolom, hogy így a tanév elején ez nem okozna gondot, szerintem be fogjátok tudni pótolni. Viszont így, remélem megértitek, hogy az évvégi osztálykirándulás maximum 2 napos lesz. Szerintem ez korrekt. - egyetértő bólintást kapott válaszul az osztálytól.

- És Miss Henry? Milyen programok lesznek?

- Hova megyünk egyáltalán?

- Hol fogunk megszállni?

- Hogy fogunk aludni? - még ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázták az osztályfőnököt, de ő csak csendre intette a diákokat.

- Gyerekek, először is engem az érdekelne, hogy a szülőknek lenne-e ellenvetésük? Mert mégiscsak egy egész hétre megyünk el. Éppen ezért, még ma fogok írni a kedves szülőknek, és minden részletet leírok nekik.

- Rendben, de ugye nekünk is el akarja mondani Tanárnő? - kérdezte Scott.

- Persze Gyerekek! Nos akkor szép sorjában. - kezdte. - Egy pályázatot nyertünk meg, amire még nyár elején regisztráltam az osztályt. Direkt nem szóltam nektek, mert nem akartam, hogy csalódnotok kelljen, ha úgy alakulna. A pályázat lényege, hogy a nyertes osztályok, mert kettő osztály nyert, csak még nem tudom, hogy ki a másik, de azt igen, hogy nem ebben az iskolában van. Szóval, a nyertes osztályok elmehetnek egy hétre egy erdőbe Anglián belül. Nyugalom, nem kempingezni, faházakban fogunk lakni. És, hogy Anglián belül hoool... - a nő elővette a nyomatatott papírt, amin a részletek voltak leírva. - Meg is van! A Therford Forest Parkba megyünk. Még ma utánanézek, és majd ennek a részleteit is leírom. - bólintott egyet. - Minden programot még nem ismerek, de amit biztosítani tudok nektek az a tábortűz. Úgy tudom, hogy van az osztályban egy-két dalos pacsirta, úgyhogy viszünk majd gitárokat is, és aki akar, majd énekelhet a tűz körül. - ahogy ezt kimondta bátorítóan Harry-ék hármasa felé biccentett. Ezt nem csak ők, hanem a többi gyerek is észrevette és szemöldök ráncolva néztek a fiúk felé.

- Honnan tudja? - kérdezte magában Harry.

- Miss Henry! - szólt Niall. - Lesz napi háro... - befejezni kérdését azonban nem tudta, mert a tanárnő tudta, mit akar kérdezni, így ő folytatta.

- Igen Niall. Biztosítva lesz a napi háromszori étkezés, plusz van ott büfé is, azt írták, úgyhogy akár a nap minden percében ehetsz valamit. - nevette el a végét.

- Köszönöm Istenem! - kiáltott fel az ég felé emelve szemeit, mire az egész osztály nevetésben tört ki.

- Na jó. Eddig tetszik a dolog? - kérdezte Miss Henry, mintha nem is tudná a választ.

- Igeen! - mondta mindenki.

- Lou? Mit gondolsz? - kérdezte Harry barátja felé fordulva.

- Alig várom! - felelte izgatott mosollyal az arcán, minek láttán Harry szívét melegség lepte el.

A nap további részében nem történt semmi izgalmas. Viszont matekon a göndör rendkívül boldog volt, ugyanis a mai anyag nem volt annyira nehéz, mint tegnap, és látta Louis-n, hogy ő is érti.

A utolsó óráján sajnos nem Louis-val volt egy csoportban, így nem együtt végeztek. Viszont megbeszélték, hogy a szekrényeknél találkoznak és Niall-t is karöltve együtt mennek majd haza. Aztán a délutánt Louis-nál töltik.

Így Harry, mikor végzett egyből a szekrényekhez ment. Összepakolt és várta Louis-t. Vagy húsz percen keresztül ott állt és várt, de a kék szemű nem tűnt fel. Aggódni kezdett. Mi van, ha valamelyik öntelt barom elkapta őt? Nem, az nem történhet meg. Így hát elindult Louis keresésére. Megnézte a teremben, ahol a fiú utolsó órája volt, de az már üresen állt. Körbenézett az ebédlőben, az összes folyosón átment, még a testnevelői szárnyba is benézett, de sehol sem találta barátját. Olyan nagyon félt már, hogy Niall-t is mozgósította.

- Tesó, a mosdóban nézted már? - kérdezte Niall.

- Hogy az a... Nem, ott nem néztem, mert hülye vagyok. - csapott homlokára Harry.

- Na, nem vagy te hülye, csak félsz és aggódsz. Gyere, nézzük meg akkor. - felelte a szőke.

Niall futni kedzett, Harry pedig alig érte őt utol. Az ír fiú hirtelen berontott a mosdóba és annak a belső részébe is, majd megtorpant.

- Haz... - nyögte ki.

- Mi az Ni? Mi a baj? Ott van Lou? - még csak most ért be a mosdóba, és mire az utolsó kérdését is feltette, már ő maga is tudott rá válaszolni.

Rémálmaiba illő látvány fogadta őt. Louis a mosdó sarkában kuporgott, térdeit mellkasa elé húzva, átölelve lábait, fejét pedig karjaira hajtva zokogott. Harry azonnal odafutott és átölelte a reszkető testet.

- Úristen Lou! Mi történt? Mi a baj? - kérdeztgette egyből, mire Louis lassan felnézett Harry-re. Szemeiben hatalmas félelem és pánik csillogott.

- Ha..Har...Harryyy! - sírta Louis és szorosan bújt az őt ölelő fiú mellkasába.

- Mondd el nekem Lou, kérlek! Mi történt? - kérdezte újra. Louis egy pillanatig Niall-re nézett, aki azóta is ott állt az ajtóban mozdulatlanul. Harry ennyiből is megértette Louis-t.

- Ni, magunkra hagynál most minket kérlek? Találkozzunk a szekrényeknél, jó? - kérdezte.

- Persze haver. Nyugtatsd meg őt. - egy pillanatra elmosolyodott. - A szekrényeknél leszek. - és azzal kiment a helységből, maga után becsukva az ajtót.

- Haz...Hazzy...én....én - dadogta.

- Ssshh. Semmi baj. Itt vagyok. Itt vagyok hallod? Nyugodj meg. Kérlek. Sssshhh...

- Én... lát..láttam őt Harry. - fakadt ki és újra zokogni kezdett. Erre Harry még szorosabban ölelte magához és hátát simogatta, közben nyugtató szavakat suttogott a fülébe.

- Kit...kit láttál Lou? - kérdezte szaggatottan. Nagyon félt, hogy Louis azzal találkozott, akire most gondol. Az nagyon szörnyű lenne. Csak azt ne!

Harry arra gondolt, hogy Louis-nak valószílűleg pánikrohama van, ami teljesen elképzelhető, hogy ha azt a személyt látta, akit soha többet nem kellett volna.

- Si..Simon-t. - sírt tovább a göndör karjaiban.

Sziasztok!

Na itt az új rész. Remélem tetszik! <3