Harry

Harry az iskolája előtt várta édesanyját, hogy megérkezzen és felvegye őt. A nap folyamán megkérte Anne-t, hogy vigye el őt a nemrégen "Átváltozás" néven megnyílt pékségbe, ugyanis a legjobb barátjával, Niall-el ki akarták próbálni a helyet.

Pár perc múlva Harry és Anne már úton voltak, mikor a fiú azon gondolkozott, hogy mennyi lecke vár még rá otthon, amit ma meg kell írnia, de nem érdekelte. Hiányzott már neki Niall. Az utóbbi időben csak kevés időt tudott együtt tölteni vele, éppen a sok sulis dolog miatt.

Az autó lasított, és Harry már izgatottan ugrott volna ki a kocsiból, ha Anne nem simítja meg a vállát, jelezve, hogy mondana valamit.

- Este 6 körül indulj haza, rendben? Még tanulnod is kell ma, és nem lenne jó, ha sokáig fent maradnál. - Harry mosolyogva bólintott, ugyanis tudta, hogy az anyja csak jót akart neki.

- Jól van, légy jó Királyfi! - dobott puszit a fiának, aki közben már szállt ki az autóból. Amíg sétált a bejárathoz egy apró mosollyal az arcán rázta meg a fejét. Már kölyökkora óta hívta őt így Anne és a fiú mindig is kedvelte ezt a becenevet.

Niall már bent volt és éppen a kirakott süteményeket nézte. Látszott rajta, hogy nehezére fog esni a választás a sok pékáru közül. Nagyon szerette a hasát, ennek ellenére vékony fiú volt szőke hajjal és kék szemekkel.

- Harry! Hát végre, hogy ideértél, már nagyon éhes vagyok. Gyere, együnk valamit! - Harry csak halkan felnevetett barátja hevességén.

Végül mindketten kakaóscsigát kértek. Niall átvette a tányért, melyen a péksütemények voltak, és még le sem ültek de ő már enni kezdte az egyiket, míg a másik fiú körülnézett, hogy hol foglalhatnának helyet, mikor meglátott egy kis asztalt az egyik sarokban, mellette két kisebb méretű fotellel. Harry valami furcsát kezdett érezni, de nem tudta volna megmondani, hogy mit. Elindultak az asztal irányába. Niall lerakta az asztalra a tányért és leült, de Harry továbbra is állva maradt. Egyre különösebben érezte magát, de végül leült a fotelba. Ekkor azonban émelyegni kezdett. A füle zúgott, nem hallott semmit a külvilágból.