. 17 vagyok a nevem Dream White. Magántanuló egyben árva vagyok. Az egyesült államokba élek a nevelő szüleimmel akikkel azt hiszem 10 mondatot beszéltem egész életemben. A nagymamám aki nem vér szerinti de ő az egyetlen barátom. 17 éve élek itt de sohasem voltak barátaim. Szűz vagyok és még sohasem csokoloztam.

Ezeken gondolkoztam ahogy az erdőben sétáltam egy szerdai napon. Addig sétáltam ameddig nem jutottam el a kedvenc helyemre. A kalapom megakadt szinte mindegyik ágban. A zene szólt a fülembe majd meg tekintettem a kilátót. Nem sokan járnak erre.

Pár éve kezdtem el ide járni amikor ez egyik álomban láttam. Egy fa volt ott és én leültem mellé neki támaszkodva. Majd kinéztem a fejemből.

Már egy ideje ebben a pózban vagyok. Mikor azt érzem hogy valaki le üll mellém. Megforditóm a felyem és meglepődötten tekintem meg az ilettöt. A szemben nézz mire én csak előre fordítom a felyem. Eléggé kínos helyzet.

-Hello. Zavarok?- megráztam a felyem jelezve hogy nem. Az illető ismerős volt őt láttam múltkor a dili dokinál. Ha nem beszélek elmegy. Mit mondhatnék elléggé egy mosolygós alak.

-A nevem különben Evan. Téged hogy hívnak?- nem fogok válaszolni még azért sem.-Mindegy. Úgy is tudom...- ránézetem ki kerekedett szemekkel.-...Dream.

Csak elforditottam a fejem és a naplemetét néztem. Már egy ideje így voltunk mire megszoktam.

-Ha nem akarod hogy itt legyek elmehetek.- Evan felált és a szemmemel követtem ahogy elhagyta a területet. Nem tudom miért de reflexböl felálltam és a kezért nyúltam.

-Ne menj, kérlek.-megfogtam valamiért a kezét.