-Minden oké? - kérdezte Sam rám nézve. 
-Miért ne lenne oké? - fordultam felé kérdőn
-Csak izgatottnak tűnsz! Nem láttalak ilyennek hosszú évek óta! - jegyezte meg örvendve az állapotomnak.
-Amikor utoljára izgatott lettem, az akkor volt, amikor Loki megkérte a kezem! - legyintettem a régi emlék által - Ez is vicces! Egyszer a vőlegényem megkérte a kezem aztán meghalt. A másik esetben meg a férjem visszament az időben és úgy jött vissza, hogy házasok vagyunk. Konkrétan lemaradtam két esküvőről is! - értelmeztem a múltamat.
-Biztos vagyok benne, hogy ott voltam az egyiken! - gondolkodott el mire megálltunk és mind a ketten elnevettük magunkat. 
-Nem tudom, hogy mit kéne ilyenkor egy nővérnek mondania, de megpróbálom összehozni! - nyeltem egy nagyot majd átgondoltam először a fejemben a szavakat - Voltam én már pár gálán Lokival mióta itt vagyok, de ami ma történt eddig! Sam, ez egyszerűen állat! - jelentettem ki mire elmosolyodott - Ahogy az a rengeteg rajongó a nevedet mondja és mind aláírást vagy képet szeretne tőled, ez fantasztikus! Büszke vagyok rád, hogy idáig eljutottál itt! - paskoltam meg a vállát - Alapból is büszke vagyok a rendes életben is, mert te vagy Amerika Kapitány, de ez mellékes!- tettem hozzá legyintve - Megcsináltad! 
-Agyadra ment az a dimenziók közti különbség! - vallotta be röhögve mire én is kuncogtam. 
-Lehetséges! - adtam igazat - Túl szókimondó vagyok és bevallom azt, amit nem kéne! Vagy csak anyuka lettem! - jutott eszembe.
-Igen, mindenkiben látod a jót és segítesz nekik, ez tipikus anyuka! - helyeselt - Nem ilyen voltál Jordániában! - emlékeztetett, így lehajtottam a fejem.
-Mind a ketten tudjuk, hogy Jordániában történtek dolgok és azt nem változtathatjuk meg, mert ami ott történt az ott is marad! - suttogtam.
-Hé, nem jártál a klubba, nem mentél terápiára, nem beszélted ki... - lépett közelebb - És ez ma is kísért, mikor lassan húsz éve történt!
-Minden Jordániában kezdődött Lokival! - mondtam felnézve rá - Magam alatt voltam és ő meg csak megjelent és én meg beleestem... - legyintettem - Jordánia az Jordánia! Nem beszélünk róla, mert mind a ketten tudjuk, hogy miket tettem ott!
-Odaát mindenki más, ez nem szégyen!
-És mindenki képes volt olyanra, amire én? - vontam fel a szemöldökömet, így oldalra pillantottunk - Hagyjuk inkább ezt a témát, légyszíves! - kértem szépen.
-Kivel szeretnél kezdeni? - terelte a szót.
-Figyelj Sam! Nem véletlenül most jöttem hozzád! Remek stratégiai lépés vagy a tervem!
-Tudom! Nem akartam felhozni, de tudtam róla! Ki lennél te, ha nem bontanál mindent stratégiákra - szólta be így elkuncogtam magam.
-Hallottam hírét, hogy nagyon jóban vagy itt is Buckyval és Stevevel! De nem gondoltam volna, hogy egyből el tudsz engem hozni ennyi emberhez! 
-Bármit megteszek érted! A rokonom vagy és szeretlek! 
-Kezdek Wandával! Szerintem ő lenne a legkönnyebb ember, nem? - hoztam fel.
-Nem is tudom! Egész végig ott lesz mellett Vízió! 
-Ki lesz egyedül? 
-Bonnie? - szólalt meg valaki mire oda fordultunk egyszerre mind a ketten.
-Parker? - motyogtam mire elindult hozzám - Jaj de jó, hogy itt vagy! - öleltem meg a kölyköt majd megpaskoltam a hátát.
-Nem jelentkeztél egy darabig! Azt hittem, hogy történt veled valami! - jegyezte meg aggódva, így mosolyra húztam a számat.
-Ez egy kicsit bonyolult! - tudtam le ennyivel majd elengedtem a gyereket.
-Ti mióta lettetek ilyen jóba? - kérdezte Sam felváltva ránk pillantva.
-Sólyom! - jött rá Peter mire őt is megölelte volna, de Sam kikerülte az érintkezést. 
-Ennyire nem vagyunk pajtik! Ölelgesd Bonniet! - mutatott rám majd Parker visszajött mellém. 
-Visszatérve! - fordult felém - Bonnie, hívtalak! Úgy hússzor! Aztán kerestem Thort és ő is hívott! Aztán Valkűr is! És azt hiszem az apukád is meg Hela is! Dr. Strange azt mondta, hogy biztos, hogy nincs semmi bajod, de ha nem hiszek neki, akkor keresselek tovább! - hadarta mire lefogtam a száját így Sam lassan megmasszírozta az orrnyergét. Jól tudtam, hogy nem nagyon bírták egymást Lipcse óta, ezért megértettem a reakcióját.
-Hosszú lesz ez a nap! - mormogta hitetlenkedve.
-Parker! - fordultam a gyerek felé - Tudom, hogy izgatott vagy az egész akció miatt! Én is az vagyok! - mutattam magamra - Találkozhatok egy idő után Natashaval és Tonyval! Nehéz lesz! Te is most fogsz találkozni vele! Színészkedj! Eddig jól ment, és viselkedjen úgy, mint Holland! Holland és Downey nagyon jó barátok! Csináld azt, amit kell, hogy csinálj, a nap végére úgyis emlékezni fog mindenre! - magyaráztam el a tervet majd elengedtem a kezem, amivel lefogtam a száját. 
-És kivel kezdesz? - érdeklődött.
-Wandával, miért? 
-Mert idehívtam Űrlordot, mivel úgyis egész nap vele leszek, és gondoltam segítek! - válaszolta, így hirtelen Sammel összenéztünk.
-Te meghülyültél? - akadt ki Sam. 
-Sam! Csak tizenhat! Segíteni akart! - álltam ki mellette - Igaz, hogy most hátráltat minket, de Wanda helyett lesz egy Quill az oldalunkon! - tudtam le ennyivel.
-De direkt őt beszéltük meg, mert vele lenne a legkönnyebb! - emlékeztetett.
-Tom, itt vagy? - jött be az említett hős a szobába - Azt hittem, hogy egyedül vagy! Sziasztok! - intett mire biccentettünk - Jó téged látni Mackie! - rázott Sammel kezdett majd felém fordult - Nem találkoztunk még… - kezdte, így idegesen a fülem mögé tűrtem a hajam.
-Bonnie… - mondtam mire Wilson egyből mellém lépett.
-Mackie! - fejezte be mire kérdőn ránéztem - Bonnie Mackie! Ő itt a nővérem! - mutatott be átvéve a feladatomat - Ő viszont ismer téged, szóval nem kell bemutatkoznod! - motyogta hanyagul mire emeltem a kezem. 
-Nem is mondtad Mackie, hogy van nővéred! - kuncogott majd kezet rázott velem. Nem történt semmi csillogás a szemébe, így az első próbálkozásnak lőttek ennél fogva.
-Öt testvérem van csak Bonnie egy picit más helyzet! - tudta le ennyivel.
-És miért? 
-Mert sokan azt hiszik, hogy meghaltam! - vettem át a szót, így kidülledt a szeme - Elmentem az esőerdőbe és a hatóságok pár nap után le is mondtak rólam, de itt vagyok! És persze engem örökbe fogadtak a szülei! - magyaráztam meg a bőrszíni különbséget közöttünk. 
-Mindent értek! Várj, azt mondtad, hogy esőerdő? - akadt meg annál a szónál. 
-Igen, azt mondtam! - bólintottam.
-Ez tök baró! És mennyi ideig voltál ott? 
-Tíz évig! Kellett egy kis elszakadás az emberektől és rájöttem, hogy milyen gyönyörű a természetünk! Kutattam, vadásztam, túrázgattam, építettem egy menedéket magamnak, és ami a legfontosabb, hogy jó pár favágót megállítottam - soroltam fel a kamu tetteket, amit abban a pillanatban találtam ki - Igaz, nem tudtam portugálul, de valahogy a spanyol tudásommal megoldottam a kommunikációt! 
-Elképesztő! Le a kalappal! Nem is értem, hogy Mackie miért titkolta, hogy ilyen menő nővére van! - mondta mire Sam becsukta az ajtót majd be is zárta - Oké! Mi folyik itt srácok? - ijedt meg majd félénken körbenézett - Tom, mi folyik itt?
-Csak beszélni szeretnénk veled? - nyugtatta mosolyogva az említett.
-Mire emlékszel az elmúlt életedből? - kérdeztem.
-Öööö… Mindenre? - gondolkozott.
-Elmesélnéd nekem? Pontosan! Mindent, szóról-szóra!
-Miért? - értetlenkedett.
-Majd rájössz!
-1980-ban születtem Missouriban. 
-Missouriban? - vontam fel a szemöldököm - Biztos vagy benne?
-Teljesen! Ott nőttem fel, és folyamatosan hallgattuk anyuval a helyi rádiót. Legtöbbször a…
-Hooked on a feelinget! - fejeztem be helyette.
-Honnan tudtad? - lepődött meg.
-Mert ismerlek téged! Ismerjük egymást! 
-Honnan?
-’80-ban születtél Missouriban és nyolc éves korodban elraboltak, majd Yondu nevelt téged! - folytattam a sztorit.
-Te összekevered a karakteremet és engem!
-Tényleg? - vontam fel a szemöldököm  - Nem te voltál az, aki a karaktere születési időpontját és helyét mondta?
-Nem is! Én a sajátomat mondtam!
-Azt mondtad, hogy 1980, Missouri. Én azt mondom, hogy az internet azt írja, hogy te 1979-ben születtél Minnesotában. 
-Nem azt mondtam? - döbbent le.
-Tudom, hogy ott vagy Quill! - mormogtam - Emlékszel rám! Én voltam az, akire azt hitted, hogy egy lány testében bújt férfi a hatalmas ereje miatt! Aztán persze megtudtad, hogy isten vagyok és mindent értettél!
-Hogy mi? - tört ki belőle egy kamu nevetés - Isten? Csakis egy isten van, és eléggé jól ismerem! - ellenkezett mire tűz keletkezett a kezemen - Na ez állati! Hogyan csináltad? - kérdezte mire belenyomtam a tüzet a mellkasába így elkezdett fuldokolni. Vagyis csak nehezen kapott levegőt! Nem fuldoklott, az egy kicsit túlzás lett volna a helyzet leírásához. Mind a hárman komolyan néztük a jelenetet és csak vártuk a megfelelő pillanatot. El is jött percekkel később, így lihegve térdre rogyott. 
-Állj fel Quill! - kértem közömbösen.
-Ez nagyon para volt! - mesélte.
-Nem beszámolót kértem, hanem azt, hogy felállj! - emlékeztettem.
-Mindjárt! Mindjárt… - emelte fel a kezét egy kis időkéréshez, de gyorsan legyintve egyet felhúztam az erőmmel.
-Túlélted? - kérdeztem cinikusan.
-A humorod nem változott egy hónap alatt és egy dimenzió közti utazás során! - jegyezte meg mire hitetlenkedve megforgattam a szemem.
-Örülök, hogy újra látlak! - öleltem meg, így ő is átkarolt.
-Mi történt pontosan?
-Te lemaradtál az egész beszédről! - adtam igazat - Szóval, van egy hatalmas átok, ami miatt ide kerültünk és most mindenkit felkeresünk, hogy hazamehessünk!
-Egy átok? - engedett el majd kérdőn a szemembe nézett.
-Ez olyan dolog, mint az istenek és azoknak a mágusai… - magyaráztam a dolgot.
-Biztos! - tudta le ennyivel - Most már kimehetek, ugye? Ki kell mennem mosdóba… - vallotta be mire Sam szégyenkezve kinyitotta az ajtót.