-Mit nézünk? – lépett mellém Sam, így egyből elállt a szava. Mosolyra húzta a száját és leült mellém.
-Belegondoltatok, hogy egyszer felnőnek és olyanok lesznek, mint mi? – kérdezte Tony, így elkuncogtam magam. Tény és való, hogy nagyon nyugodt képet nyújtott, ahogy Wanda ikrei, Stark lánya és fogadott fia, Clint gyerekei, Scott lánya, és az én három csemetém egy helyen eljátszottak együtt. Az idősebb gyerekek, egy helyben ültek és beszélgettek, míg a fiatalabbak játszottak és megmutatták egymás képességeit.
-Túl sok kérés lenne az, hogy ez a pillanat tartson örökre? – szólalt meg Steve mellőlem.
-Sajnos igen! – válaszolt Wanda – Én már csak tudom!
-Olyan világban kell élniük, amiről mi soha nem gondoltunk volna! – karolta át a szerelmét Vízió – Akarva-akaratlanul helyt kell állniuk, mint nekünk kellett!
-És mi helyt álltunk? – döbbent le Clint az android mondatától.
-Még mindig helyt kell állnunk! – adtam igazat – Itt már nem számít, hogy szögre akasztottuk a szuperhős ruhánkat! Ki kell állnunk, lehet, hogy utoljára, de Lokit le kell győznünk mindenképpen! – néztem körbe, így biccentettek mindannyian – Aztán meg kitaláljuk, hogy hogyan jussunk haza mindannyian!
-Mi a gyengéje annak a fickónak? – pillantott felém Stark – New Yorkban könnyen le tudtuk győzni, most miért nem? Mi nincs nekünk most, ami akkor volt?
-Fiatalság – vágta rá Clint egyből, így többen helyeseltünk.
-Őszintén megvallva New Yorkban anno még Loki mellett harcoltam és csak a műsor kedvéért öltem a chiturit, szóval... – gondolkoztam el – De egyedül volt ennek ellenére! Ez volt ellene, hiszen ti csapatot alkottatok és fölényben voltatok, mert az űrlények magukért harcoltak és nem Lokiért! Most elmekontrollal bárkit maga mellé állíthat és emiatt ez a gyengeség kiesett – magyaráztam.
-Volt egy pillanat a filmben, amikor Thanos a hatalom követ Thor arcához érintette – emlékezett vissza Sam – Loki nem bírta nézni, ahogy a bátyja szenved – jelentette ki, így Thorral egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Valójában úgy történt, hogy én nem bírtam nézni Thor szenvedését és amikor a követ az én hátamhoz érintette, Loki akkor kérte, hogy álljon le! – javítottam ki.
-Akkor meg is van Loki gyengéje! – tudta le ennyivel Scott.
-Igen, ez így is lenne, ha nem halt volna meg és én meg nem házasodtam volna meg... – vontam vállat, így Steve szorosabban magához húzott – Nem tudom! – ráztam meg a fejem – Magán kívül Loki nem sok mindenkit szeret! Ott volt az anyja, én... De mindannyiunkat elvesztett, szóval fogalmam sincs!
-Valahogyan meg kell szereznünk a köveket! – mondta Tony – Anélkül tehetetlenek vagyunk!
-Egykönnyen pedig nem fogja adni! – ellenkeztem.
-Akkor gondolkozzunk azon, hogy mi kéne még neki! – jutott eszébe Samnek – Van neki hat végtelen kő és egy kesztyű! Mire lenne még szüksége?
-A családjára! – állt meg mellettünk Hela – Az ő családjára! – nézett le rám, így lehajtottam a fejem.
-Nem fogom mind a két lányomat feláldozni a tervnek! – mormogtam.
-Nem is kéne! – rázta meg a fejét.
-Miért nem? – fordultam hátra – Az egyiket azért akarja, mert az ő vére, míg a másik viseli a gyűrűt, amit nekem adott! – mutattam a gyerekek felé.
-Illúzióként mennének csak! – tette hozzá.
-Loki rájönne, mert nem egyszer csinálta... – folytattam, így hitetlenkedve felhúzott a földről – Kellett Aprilnek odaadni azt a nyamvadt nyakláncot... – dörzsöltem meg a szemem.
-Nem tudhattad! – fogta meg biztatóan a kezem Rogers – Úgy gondoltad, hogy jó emlék lesz számára, ha esetleg meghalnál!
-De mindannyian meghaltunk! – fejeztem be helyette, így ő is felállt.
-Ne hibáztasd magad! – kérte aggódva.
-Anya! – szólt nekem April, így arra fordultunk mindannyian – Okoye néni most sétáltatja az orrszarvúkat. Odamehetünk megnézni őket? – kérdezte, így egyből bólintottam.
-Kérdezd meg, hogy felülhettek-e rá! – ajánlottam, így felcsillant a szeme.
-Ez egy nagyon jó ötlet! – fordult vissza a többiek felé.
-Minden oké? – sétált hozzánk Peter Yelenával együtt.
-Persze! – bólintott Thor – Figyelnétek egy kicsit a gyerekekre? – kérdezte a futó csöppségek után mutatva.
-Minden rendben anya? – fogta meg a vállam Yelena, így mosolyogva helyeseltem.
-Persze, csak egy kicsit fáradt vagyok még! – legyintettem – Én is mindjárt megyek, addig te vagy a főnök! – simogattam meg az arcát.
-Vettem! – indult el – Gyere Parker! – szólt neki, így Peter követte is őt.
-Még mindig fura, hogy anyának hív! – jegyezte meg Natasha.
-Nekem mondod? – pillantottam a barátnőmre – Kezdem magam fiatalnak hinni és végre a harmincas éveimben érzem magam, erre Yelena anyának szólít és újra az eszembe jut, hogy alapból a lányom harminc! – meséltem, így többen elkuncogták magukat – Jössz? – kérdeztem Stevet a gyerekek felé nézve.
-Persze! – válaszolt egyből, így ketten elindultunk.
Szépen lassan mentünk és a távolból figyeltük a fiatalokat. Az idősek segítettek a kicsiknek felszállni az állatra majd felpattantak mögéjük, ha a kisgyerek nem érezte biztosnak magát. Jó volt ezt a távolból szemlélni, mert egyből felugrott az emlék, amikor Tony és April tanult meg lovagolni Újasgardban. Nem mellesleg Stevet is meg kellett tanítani, de ő gyorsabban haladt, hogy Tony mögé fel tudjon ülni. A Dora Milaje tagjai éppen terelték az orrszarvúkat, így a fiatalok nagyon élvezték a lovaglást. Amint mi is odaértünk, akkor érdeklődtem a király mivoltáról. Okoye szerencsére jó híreket közölt, így megkönnyebbültem egy darabig. Odamentem a gyerekeimhez majd megvizsgáltam mindegyik állatát. Gyönyörűek voltak, az nem kétség! Yelenánál egy kicsit segíteni kellett, de miután mellette sétáltam egy darabig, azután megtanulta vezetni az orrszarvút. Így hát Rogersszel úgy döntöttünk, hogy mi is felpattanunk egy-egy állatra. Nem hasonlított egyáltalán a lóhoz, de meg lehetett szokni! Órákon keresztül elvoltunk így. Néha vágtáztunk egyet, többször megitattuk őket, csak a szokásos volt. Miután végeztünk, akkor a palotához mentünk mindannyian. A többiek elmentek a saját helyükre, de én megtorpantam a trónteremnél. Steve egyből visszafordult hozzám majd gyengéden átkarolt, de én csak biccentettem Valkűr felé, aki a tájat nézte. A férjem adott egy csókot majd ment a gyerekek után játszadozva, míg én halkan besétáltam a honfitársamhoz. Biztos voltam benne, hogy tudta, hogy van valaki a teremben rajta kívül, mert amikor megálltam mellette és én is elkezdtem nézni a tájat, akkor meg se moccant.
-Hallottál T'challaról? – kezdte, így egyből bólintottam.
-Okoye mondta, hogy Shuri ki tudta venni a tumort, hála az égnek! Operációval nem tudtam volna megmenteni!
-Nem kell mindig mindenkit megmenteni! – mormogta – Tudom, hogy úgy érzed mégis, de néha vannak olyan esetek, akin lehetetlen segíteni!
-Szerencsére kevés olyan van!
-A te életedben sok volt! – hozta fel, így elkuncogtam magam.
-Most tényleg fel kell hozni a múltamat, amikor még nem voltam isten? – kérdeztem hitetlenkedve.
-Halandóként is azt hitted, hogy mindenkin lehet segíteni!
-Eléggé naív voltam! – húztam fintorra a számat – Bár ez nem nagyon változott azóta!
-Mindenkiben látod a második esélyt!
-Ha én megérdemeltem, akkor sokan mások is megérdemlik! – vontam vállat.
-Hidd el, hogy mindannyian követtünk el olyan tetteket, amikre nem vagyunk büszkék!
-Látod! És ilyenkor próbáld megmagyarázni a gyerekeidnek, hogy a hősök sem tökéletesek!
-Gyerek szemmel minden más! – tudta le ennyivel.
-Csak azt látod, ahogy a felnőttek milyen boldogok és milyen könnyű számokra az élet, aztán te is felnőtt leszel és rájössz, na hát ez rohadt nagy szívás! – tettem zsebre a kezem – Miért elmélkedtél itt egyedül? – pillantottam a barátnőmre, így lehajtotta a fejét.
-Miért engem választott Thor? – kérdezte félve, így vettem egy mély levegőt.
-Alkalmasabbnak tűntél, mint én!
-Te is tudod, hogy ez nem igaz! – nézett fel rám.
-Tudta, hogy úgysem vállalnám el! – mondtam el az igazat.
-De miért nem? A trón jogilag a tiéd Thor után!
-Lokinak a halálát a trón utáni sóvárgás okozta! Én nem akartam ebbe belehalni őt követve!
-De te nem epekedtél volna a trón után, hanem tálcán ajánlották volna neked! – javított ki, így keresztbe tettem a kezem – Nem véletlenül akart téged feleségül venni! Tudta, hogy te képes vagy a királyné posztját betölteni!
-Egy királynénak mit kell csinálni? Jópofizik a bálokon és felneveli a gyerekeit! Egy királynőnek egy egész birodalmat kell irányítani és még nő létére fel kell nevelnie a gyerekeit!
-Ugyan, több királynő is létezett már!
-Igen, Anglia történetében és nem Asgardéban! Kicsit más a kettő!
-Annyira azért nem! Nem állunk háborúban!
-Mi mindig háborúban állunk! – jelentettem ki, így felém fordult – Ne nézz rám úgy, mintha nem lenne igaz! Asgard népe arra született, hogy csatákat nyerjen meg és uralja a kilenc birodalmat és ezt az uralkodók évezredeken keresztül követték is!
-A nép ugyanúgy le akar telepedni és normális életet élni, mint te! – jegyezte meg, így ránéztem.
-Én nem vagyok vezető!
-Ha nem hiszel magadban eléggé, akkor nem is leszel az! – tudta le ennyivel majd elindult kifelé. Enyhén lesokkolódva visszapillantottam a tájra majd kifújtam a bennem levő levegőt.
-Úgy tűnik nem csak Loki fél az elkötelezettségtől... – mormogtam mire meghallottam az ajtó nyikorgását.
-Szabad lesz? – szólalt meg April, így mosolyogva arra fordultam.
-Önnek fenség bármikor! – hajoltam meg, így kuncogva bejött Yelenával – Mi szél hozott erre titeket?
-Tony apával játszik, ezért mi jöttünk hozzád! – ért mellém April, így felvettem az ölembe.
-Ideje egy kis csajos délutánnak! – helyeselt a nővére, így elkuncogtam magam.
-Megtanítod Yelenát varázsolni? – pillantott rám April, így én egy kicsit megtorpantam.
-Jobb lenne, ha nem a Valhallában próbálnánk ki, hogy a nővéredben milyen erő lakozik! – húztam fintorra a számat – Majd otthon, ahol van rengeteg gyakorlópálya és sok eszköz, ami segít nekünk!
-De azért megnézed, hogy van-e varázsereje? – csillant fel a szeme, így felkacagtam.
-Miért vagy te ennyire kíváncsi a nővéredre? – csodálkoztam majd Yelena felé emeltem a kezemet majd megforgattam a csuklómat és magam felé húztam a karomat, hogy a testéből kibújjon a mágia – Tessék!
-Azta! – tátotta el a száját Yelena – Ez bennem van?
-Mindig is benned volt a fogantatásod óta! – helyeseltem vele mire kidülledt a szeme.
-Ez szuper menő! – jegyezte meg miközben visszalöktem a mágiát a testébe.
-Mi vagyunk a legerősebb anya-lányai trió! – néztem felváltva a gyerekeimre – Ezt Loki is tudja, ezért akar minket meggyengíteni!
-Eddig mindig csak jót meséltél Lokiról! – értetlenkedett April – Miért lett ennyire gonosz ebben a világban?
-Mert nem kapta meg amire vágyott! – vontam vállat majd letettem Aprilt a földre majd leültem a lépcsőre, így ők is követtek engem – Úgy volt, hogy az átok csak engem hoz ide! De nem így történt...
-Ő csak téged akart! – jött rá Yelena – Nem bírta elviselni, hogy te éled tovább az életed nélküle!
-És boldog apával! – tette hozzá April, így helyeseltem.
-Nem akartál egy saját gyereket Stevevel? – kérdezte az idősebbik, így hátradőltem.
-Nem mertem vállakozni! – ráztam meg a fejem – Túl nagy fájdalmat éreztem amikor téged elvesztettelek és a mai napig kísértett! Nem volt bátorságom átmenni mégegy ilyen procedúrán! Nem akartam hiú reményeket kelteni benne sem! – mondtam suttogva – Meg amúgy úgy kezdtük a kapcsolatunkat 2015-ben, hogy én egy fiút szeretnénk, míg ő kettő gyereket... – jutott eszembe, így a lányok felnevettek – Nem gondoltam volna, hogy utánad képes lennék egy lányt felnevelni! – ráztam meg a fejem – De szerencsémre April teljesen hasonlított rám, azért beleszerelmesedtem! – simogattam meg a kislány arcát – Tony meg Steve miatt lett a család tagja! Nem mellesleg most már te is itt vagy! Szóval ha egy negyediket bevállalnék, az már túl sok lenne! – szögeztem le.
-De én már felnőttem! – jegyezte meg Yelena – Engem már nem kell pátyolgatni, csak a vasárnapi vacsikra meghívni! – válaszolt, így felvontam a szemöldököm – Istennő vagy, biztos, hogy már képes lennél kihordani egy gyereket!
-Ti szövetkeztetek, hogy legyen még egy kistestvéretek? – jöttem rá, így elnevették magukat. Abban a pillanatban meghallottuk, hogy a réten hatalmas trappolás van, így hátrafordultunk. Akkor vágtáztak az orrszarvúk a naplementében. A következő pillanatban valaki becsörtetett a palotába, így odakaptuk a fejünket, de szerencsénkre Steve volt, aki éppen lövöldözős játékot játszott a gyerekekkel.
-Megvagy! – kiabálta el magát Tony, így Steve eljátszotta, hogy eltalálták és összeesett majd elterült a padlón – Anya nyertem! – futott hozzám ujjongva.
-Láttam, nagyon szép volt! – dicsértem meg majd kitártam a karjaimat, így az ölembe ugrott.
-Hoppá, mit látnak szemeim! – kelt fel Rogers – Eltűnt a nap, ami mit is jelent?
-Nem akarok lefeküdni! – vágták rá a gyerekek, így Yelena elnevette magát.
-Nincs kivétel – ellenkezett az apjuk, így szomorúan rám néztek.
-Tudjátok, hogy ő a főnök! – emeltem fel védekezően a kezem, majd felálltam Tonyval az ölembe, így April ment az apjához – Megleszel? – pillantottam Yelenára.
-Persze, menjetek csak! – válaszolt, így lehajoltam hozzá és megpusziltam.
-Jó éjt! – lépett hozzá Steve majd lepacsiztak egy egyéni formára.
-Szép álmokat! – köszönt el.
-Repdeső bogarakat! – fejezte be Tony, így elmosolyodtam rajta. Túl sokat nézte meg az Oroszlánkirályt... Rogers és én kiindultunk a teremből majd lekanyarodtunk a szobáink felé.
-Van egy sajátos pacsid a lányommal... – hoztam fel.
-Szerintem kezd megkedvelni! – vont vállat a férjem.
-Szerintem már kedvel! De ne felejtsd el, a következő szinten már ő is apának fog hívni! – kuncogtam el magam majd beléptem a gyerekek szobájába – Na gyorsan fürdés és fog mosás! – tettem le a fiamat, így szót fogadva bement a fürdőbe és őt követte a nővére is.
-Zavarna téged, hogy annak hívjon? – kérdezte amikor leült az ágyra.
-Inkább téged, mint az igazi apját! – vontam vállat majd a pizsamát bevittem a gyerekek után – Fogmosást ne felejtsétek!
-Igenis anya! – válaszoltak egyszerre, így bólintva kiléptem a helyiségből. Steve csak felemelte felém a kezét, így odamentem hozzá és megfogtam. Ő csak magához húzott, így leültem az ölébe.
-Emlékszel arra, ahogy nyolc éve tervezkedtük a közös jövőnket? – hoztam fel a szemébe nézve – Nem ilyet képzeltem el! – tettem hozzá kuncogva.
-Ez jó, vagy rossz? – vonta fel a szemöldökét.
-Sokkal jobb! – bújtam hozzá – Bár nem a Valhallában terveztem ezt mondani! – mondtam, így felkacagott – Szeretlek!
-Én is téged! – mosolygott majd közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt.
-Anya! – kiabált April, így elhajoltam a férjemtől majd felpattantam – Világít a gyűrű! – lépett ki csodálkozva.
-Nem akarok zavarni – jött be Yelena a szobába – De a szívem világít! – mutatott meg a mellkasát. A következő pillanatban mind a kettőt valamilyen láthatatlan erő elkezdte kihúzni a palotából, így kidülledt szemekkel utánuk futottam.
-Mi a szar ez? – tátotta el a száját Okoye.
-Okoye, kérek egy őrt a fiamhoz! – rohant utánunk Rogers majd mellém ért – Enyém April!
-Enyém Yelena! – válaszoltam majd mind a ketten felugrottunk, hogy elkapjuk a lányokat majd megpróbáltuk visszatartani őket – Miért van olyan érzésem, hogy Loki van emögött?
-Tényleg csak egy megérzésed van? – szólt hozzám Steve idegesen – Azt mondtad itt biztonságban leszünk!
-Biztonságban is vagyunk! Loki ezért akarja őket kicsalni! – magyarázta majd megragadtam a fának a törzsét, hogy tudjak valamibe kapaszkodni.
-Mi a franc folyik itt? – csatlakozott hozzánk Hela.
-Próbáljuk megmenteni a két lányomat az exemtől... Minek tűnik? – kérdeztem szarkasztikusan, így beállt visszahúzni a gyerekeket – Valami ötlet?
-Egy látogatás Asgardba a kövekért... – mormogta.
-Nem fogom April és Yelena életét kitenni ennek!
-És ha te felhúznád a gyűrűt és akkor csak Yelena menne veled? – folytatta, így dühösen ránéztem.
-Ez jó! – szólalt meg Yelena – Anya húzd fel a gyűrűt és menjünk!
-Nem foglak kitenni ekkora veszélynek! – ellenkeztem.
-Nincs más választásunk! Mentsd Aprilt és menjünk!
-Sajnos egyetértek Yelenával! – helyeselt Steve – Egy lányra könnyebben vigyázol, mint kettőre!
-Tartsd meg! – adtam át Yelenát Helának, így odamentem Aprilhez majd megfogtam a gyűrűt és nagy nehezen felhúztam. Szerencsétlen gyerek majdnem leesett a földre, de sikeresen elkaptam, így megöleltem – Nincs semmi baj! Anya szeret téged! Most már nincs semmi baj! Nálam van a gyűrű! – nyugtattam mire elkezdtem érezni a mágia húzását – A francba! – mormogtam mire az erő kirántott Wakanda területéről, így fájdalmasan a földre estem. Pillanatokkal később Yelena is leesett mellettem, így lihegve felsegítettem.
-Mit csinálunk most? – nézett rám értetlenkedve.
-Elmegyünk Asgardba! – tapostam bele erősen a földbe, így megjelent a szivárvány-híd.
-Na ez állat! – ámult el, így átkarolva beléptem vele az átjáróba.