-Utat! - törtem ki az emberek közül - Vigyázat! - figyelmeztettem majd kiértem az utcára. Körbenéztem és egyből megláttam magam előtt New York hatalmas forgalmát, ami egyáltalán nem hiányzott az itteni életemből és bevallom a rendesből sem - Mit még nem adnék most a Vörös szárnyért! - mormogtam mire megcsörrent a telefonom. Elővettem majd megnéztem a kijelzőt. Sam neve jelent meg rajta, így felvettem a hívást - Hallgatlak! 
-Jobbra! Kétszáz méterre van tőled! - mondta egyből, így összevontam a szemöldököm.
-Hogy mi? - értetlenkedtem. 
-Feltörtük a telefonját! Bemértük, hogy hol van! - magyarázta el gyorsan, így elismerve biccentettem.
-Ez is megteszi! - vontam vállat - Merre? - kérdezte meg, mert teljesen kiment a fejemből, hogy mit mondott.
-Jobbra! - mondta így elkezdtem futni jobb irányba. 
-Miért nem maradtam én a tanyán? - mormogtam magamban, mert nagyon felhúzott a hatalmas tömeg, mert egyik embertől mentem neki a másiknak.
-Kanyarodj jobbra! - kérte mire megtettem - Egyébként, miért nem tetszik a szülővárosod? - hozta fel, mert meglepődött a megszólalásomon.
-Sokkal nyugisabb a vidéken! Kalifornia csodákra képes! - jegyeztem meg visszavágyva az otthonomba.
-Emlékszem, amikor Jordániából akartál hazajönni ide! Hisztisebb voltál, mint bármikor máskor! - hozta fel kuncogva az emléket, így én is mosolyra húztam a számat.
-Azért, mert pont akkor voltam terhes Sam! - emlékeztettem az indokra, hogy rájöjjön újból, hiszen ő volt az az ember, aki velem hasonlóan nagyon várta a babát, hiszen ő lett volna a keresztapja.
-Tényleg? Az olyan régen volt? - döbbent le.
-Várjunk csak! - szólt bele a beszélgetésbe Wanda - Te voltál terhes? - akadt ki a nem várt kijelentésemtől.
-Nem sokáig! - tudtam le ennyivel - Hányadik hónapban is műtöttek? 
-Nem a hatodikban? - gondolkozott el Nat - Azt mondtad, éppen, hogy csak beleléptél a harmadik trimeszterbe, de a baba nem élte túl a komplikációkat, mikor kivették a méhedből! - mesélte el, amit mondtam neki pár éve, így az egész jelenet az emlékeim közé jöttek és újból megláttam magamat összetörve.
-Ohh, szóval mindenki tudta, csak én nem! - értelmezte a helyzetünket.
-Csakhogy tisztázzuk! - szóltam neki, hogy leállítsam - Sam azért tudja, mert vele együtt szolgáltam és ő lett volna a keresztapa. Natasha meg azért tudja, mert Ultron idejében sok mindent megosztottunk egymással. Rajtuk kívül csak Steve tudja, hogy min mentem keresztül! - magyaráztam miközben ellöktem egy-két embert.
-Szóval, ez még olyan sztori amikor én nem voltam! Akkor nem szóltam! - jelentette ki, így elkuncogtam magam.
-Balra Bonnie! - parancsolta Sam mire átfutottam még a zöld lámpán, hogy a kocsikkal ne kerüljek kontaktusba és végül ne derüljön ki az emberek előtt, hogy Isten vagyok - És igazából huszonöt éves sztori lassan! - tette hozzá, így visszaszámoltam az éveket.
-Biztos van már harminc éve! - ellenkeztem megrázva a fejem - Öt éve ünnepeltük Lokival a huszonötödik évfordulónkat! - hoztam fel a támpontot, hogy megértse.
-Le vagyok maradva! Loki? - akadt ki Wanda olyan szinten, hogy talán Thanos általi kirohanásához hasonlított.
-Ja hogy te még ezt nem is tudtad... - jutott eszembe mormogva. 
-Elfelejtetted megemlíteni! - adott nekem igazat nem túl kedves hangon.
-Élő adásban mondta el a bíróságon! - avatta be őt Nat. 
-Én ebben a világban tudtam meg, ha ez számít! - mondta Sam. 
-Úgy érzem magamat, mint egy hülye, hogy nem is ismerem a saját mentoromat! - vallotta be Wanda kínosan. 
-Abban az időben én se ismertem magamra, ha ez számít! - nyugtattam meg majd átnéztem az emberek felett, hogy jobb képem legyen az utcáról és az emberekről - Azt hiszem látom! Mennem kell! - nyomtam ki a hívást majd gyorsabb léptekkel kedztem el követni Víziót. A velem szemben haladó tömeg egy kicsit megakadályozott ebben, de bunkó New yorki létemre félre löktem mindenkit. Persze, nem gondolkodtam semmilyen stratégiai terven, hogy hogyan terelem magamra a figyelmét, de annyira belementem a lökdösésbe, hogy véletlenül az emberünknek is nekimentem, de gyorsan odakaptam a bokámhoz, tettetve, hogy lesérültem és legyen okom a bunkóságomnak. 
-Sajnálom! - kértem elnézést Víziótól amikor hátra fordult. 
-Jól van? - aggódott majd lehajolt hozzám és felemelt. 
-Csak a sérülésem folyamatosan újra előjön! - vontam vállat majd a szemébe néztem és megláttam a programkódokat - A szemed... - mormogtam nagyot nyelve, mert teljesen meglepett a dolog, hiszen utoljára képes volt eltűntetni ezt az egészet. 
-Ennyire látszik? - ijedt meg lehajtva a fejét.
-De nem tudod az okát, hogy miért van ez? - döbbentem le mivel azt hittem, hogy képbe van a történések miatt - Nem tudsz semmit? 
-Nem! Egyszer csak elkezdett ilyen lenni... - mondta majd megrázta a fejét - Remélem jobban van! Most mennem kell! - mutatott egyenesen a Times Square irányába, így el is indult arra.
-Nem! Nem kell! - ellenkeztem vele, így megtorpant a válaszom miat és visszanézett rám. Zavartan hol az úticéljához fordult, hol felém. Végül megállt velem szembe majd átnézett a fejem felett. Én is arra néztem, így megláttam Wandat. Vízió el is ment mellőlem majd odafutott a szerelméhez és jó szorosan megölelte - Hall engem valaki? - kérdeztem majd erősen rákoncentráltam az emberekre, akiket eddig megtaláltam itt New Yorkban. 
-Tisztán és érthetően, de nem értem, hogy hogyan hallhatlak a fejemben! - válaszolt elsőként Sam zavarodva. 
-Megtalálták egymást! - jelentettem ki megnyugodva, így zsebre tettem a kezeim. 
-Akkor a mai napra a küldetés letudva? - kuncogott Natasha kifújva a benne levő levegőt. 
-Miről maradtam le? - csatlakozott a beszélgetéshez Tony. 
-A gerlepár megtalálta egymást! Vagyis azt hiszem! - értelmezte Quill a hallottakat. 
-Kikről beszélünk most? - értetlenkedett Peter. 
-Wandaról és Vízióról! - magyarázta Bucky így én nyugodtan néztem, ahogy halkan beszélgetnek az előttem lévő társaink.
Nagyon aranyosak voltak így mosolyogva lehajtottam a fejem. Bár abban a pillanatban elkezdett valami furcsa zene megszólalni a fejembe. Nem értettem, hogy miért lehetett ez, így megráztam, de ezzel csak felerősödött. Odakaptam a kezemmel, de nem akart kimenni az agyamból. Amennyire próbáltam ellene tenni valamit, annyira erősödött. Végül már el is kezdtem emiatt szédülni, így nekidőltem az épületnek, ami mellett álltam. Éreztem, hogy kezdtem gyengülni. Nem is értettem, hogy ez hogyan volt lehetséges. 
-Bonnie? - szólt Wanda nekem amikor meglátta a szenvedésemet, és abban a pillanatban össze is rogyott alattam a lábam - Istenem! Bonnie! - futott mellém majd maga felé forgatta a fejem - Mi a baj? - kérdezte megijedve.
-A fejem... - kaptam oda a fájó ponthoz.
-Gyorsan takarjuk el! - parancsolta Hela miközben felénk futott. 
-Hogy mi? - értetlenkedett Maximoff.
-Csak álljunk be egy sorfalba! - lökte be Víziót Wanda mellé majd ő is beállt, így teljesen kitakarva engem az utcai látványból - Belemásztak a fejébe és ahhoz, hogy ezt megtegyék, erősen rá kell koncentrálni Bonnie fejére - magyarázta suttogva az esetet. 
-És ki csinálná meg ezt vele? - kérdezte Wanda mire Hela rám nézett, mert tudta, hogy én is tudom. 
-Loki... - mormogtam mivel már csak gyengén szédültem - Ő ébresztette fel Wilsont! Ezek szerint biztos van varázsereje! - értelmeztem miközben masszíroztam a homlokomat.
-Amint erre rájöttem, egyből ide rohantam! - mesélte Hela.
-És mit kell tennünk? - érdeklődtem miközben nagy nehezen felálltam a fal segítségével, de végül még félig nekidőltem, hogy annyi energiám ne menjen el. 
-Gyorsabban beszervezni az embereket! - tanácsolta - Kellenek az emberek, hogy visszamehessetek minél hamarabb! Akkor talán visszatér minden a régi felállásba itt is! - vont vállat, mert ez az egész nála is hatalmas rejtély volt.
-Az remek! Ötlet, hogy kivel folytassuk? - néztem körbe.
-Wakanda családjához mit szólsz? - hozta fel Wanda - Shuri még jól is jöhet! Ott van Okoye is harc ügyileg és végül a király is. 
-Felejtsük el a harcot! Itt az nem megoldás! - ráztam meg a fejem - Addig nem, ameddig az itteni civilek bajba kerülhetnek.
-Akkor hogyan állítjuk le Lokit? - kérdezte Vízió. 
-Egyenlőre passzívan kell cselekednünk! - momdtam lihegve - Tudnia kell, hogy támadunk ha kell, de nem tesszük meg, amíg nem életbevágó! - magyaráztam el - Egyenlőre akkor három ember még itt van New Yorkban. Utána kell mennünk Los Angelesbe, Tampába, Reno hegyeibe, és végül valahogy meg kell beszélnünk Shurival, hogy idejöjjön az államokba! - vázoltam le gyorsan a helységeket - Megcsináljuk a keleti partot és fokozatosan haladunk nyugat felé.
-Jó kis utazások lesznek! - mormogta a sógornőm.
-Lehet, hogy már képes vagyok teleportálni - jutott eszembe - Nem tudom, nem próbáltam! Sok ember meglett most, lehet, hogy megy! - bizakodtam magamban.
-Pihenned kell! - ellenkezett Hela - Ha Loki ilyen könnyen bejutott a fejedbe, akkor sokkal erősebb, mint gondoljuk!
-Az én fejembe nem nehéz bejutni! Főleg neki! Húsz éven keresztül ott volt bent! - emlékeztettem, így vett egy mély levegőt.
-Akkor baj van! - tudta le ennyivel - Ismeri a terepet! Legjobb lenne, ha nem használnád az erőd! Biztos most is amiatt talált meg, mert használtad! - vonta le a dolgokat.
-Kommunikálásra használtam csak! - mormogtam.
-Úgy tűnik, hogy arra se szabad most már! - jegyezte meg aggódoan az állapotom miatt.
-Te mondtad, hogy minél gyorsabban kell cselekednünk... - hoztam fel - A repülő csak lelassítana!
-Más nincs?
-Mire gondolsz? Magángépre? Egy tanyán élek! - mutattam magamra, mintha egy szegény családnak lennék a tagja.
-Ami ultra modern cuccokkal van felszerelve mivel a bázisról kaptatok mindenféle cuccot Banner-től! - folytatta Wanda - Egy quinjetet beleértve!
-És több millió van a számládon - tette hozzá Vízió mire kidülledt a szemem - Beleláttam a számládra! Mindenkinek az összegét tudom!
-Ne felejtsük el, hogy Asgard uralkodója is vagy! - fejezte be Hela - Vagyis nem te vagy, de van rá jogod, és a királyi család tagja vagy! - javította ki magát - Szóval az, hogy egy tanyán élsz, nem éppen egy jó kifogás, mert luxus tanyáról van szó!
-De ez mind az előző életem! - ellenkeztem - Itt az esőerdőbe éltem! Semmim sincs a mágiámon kívül! 
-Ki mondta, hogy kell több? - nézett körbe Hela - Csak egy páncélra van szükségünk! - vonta meg a vállait.
-Egy páncélra? - döbbentem le - Egy páncélt akarsz rám sózni? Mikor gyakorlatilag egy isten vagyok és tudok teleportálni? Ez fájt! - jegyeztem meg a szívemre téve a kezem.
-Loki miatt muszáj! És talán Atlantaban találunk is! - jutott eszébe.
-Észrevennének a légierőnél! Egyből kavarodás lenne, hogy miről van itt szó, mikor konkrétan nem létezik ebben a világban olyan erős energiaforrás, ami képes lenne ellátni egy ARK-reaktort! 
-Akkor kell egy magángép! - tudta le ennyivel - Azt is tudom, hogy hol lehet szerezni!
-Quinjetre gondolsz, vagy egy egész helikopira? - tettem keresztbe a kezeim.
-Én a Zefírre gondoltam volna konkrétan! - húzta fintorra a száját.
-De az a S.H.I.E.L.D. tulajdona! - jelentettem ki mire Wanda meglepődött.
-De a S.H.I.E.L.D. tönkrement kilenc éve... - emlékezett vissza mire elmosolyodtam a gondolattól.
-Mindig is ott volt az árnyékban! Istenként mindent láttam! A Zefír túl nagy magamnak! Nekem egy quinjet is elég lenne, ha nem lennék képes teleportálni!
-Akkor az! Akkor is el kell mennünk Atlantaba - vont vállat Hela majd átkarolt és elindultunk vissza - Engedélyt meg majd varázsolsz! Annyit még szabad! Loki úgyse látja, hogy mit csinálsz!
-Én szerintem akkor is gyorsabb lenne a teleportálás és nem mondok le arról, ameddig tudom, hogy nem vagyok rá képes! - jelentettem ki miközben megmasszíroztam a nyakam, mert még mindig nem éreztem magam jól. Hela nem nagyon volt oda az ötletemtől, de felfogta, hogy ebben az esetben más választásunk nincs - Quill, vonalban vagy még? - kérdeztem.
-Tisztán és érthetően hallak! - válaszolt egyből így vettem egy mély levegőt, mert nem volt könnyű felfogni a helyzetet.
-Ideje újra átgondolni, amit mondtál! - mondtam ki mire beértünk az épületbe - Azt hiszem megtaláltam azt a veszélyt, ami fenyegeti ezt a helyet!
-Azt hittem, hogy letudtuk, hogy ez hülyeség! - szólalt meg Stark is ledöbbenve a mondanivalómtól.
-Mit tudtál meg Bonnie? - jött rá aggódva a dologra Sam, így Hela szemébe néztem, aki biztatóan megfogta a karomat és visszasegített a szobába, ahonnan elindultam Natashával. 
-A veszélyforrás Loki! - mondtam ki végül, így akik a szobában voltak, egyből felém fordultak és emiatt megijedve eltátották a szájukat - Ismételten! - tettem hozzá, így leguggoltam, hogy összeszedjem magamat.
-Azt hittem, hogy megpuhítottad a gonosz lelkét! - hozta fel Sharon miközben többen is bejöttek közülünk a szobába, így már teljes volt a létszám, emiatt nyugodtan becsukta az ajtót Vízió.
-Istenem, csak ne legyen még egy New yorki incidens! - fújta ki Natasha a benne levő levegőt - Ezentúl idegileg nem bírnám!
-Senki se bírná idegileg! - javítottam ki majd lehunytam a szemem, így kicsúszott egy könnycseppem. Egyből letöröltem, de nem bírtam a sírást visszafojtani, mert most igazán fájt ez az átverés, nem olyan módon, mint a többi - Én tényleg hittem most neki! - tört ki belőlem a sírás és az összes érzelem azzal együtt - Hittem benne! - ismételtem meg magam suttogva, így Hela letérdelt mellé és magához húzott.