-Hohohó! – emelte fel a kezét Hela – Egy, nagyon örülök, hogy jól vagy és épnek érzed magad! Kettő, ennél egoistább belépésed még nem volt! – jegyezte meg miközben az asztalhoz sétáltam – És három, szó sincs róla, amíg nem épültél fel rendesen! – jelentette ki, így felvont szemöldökkel ránéztem.
-Tényleg? Most kell játszani az aggódó sógornőt? – döbbentem le keresztbe tett kézzel.
-Mikor máskor, ha nem akkor, amikor majdnem meghaltál! – állt mellé Thor, így lehajtottam a fejem.
-Jól vagyok! – mondtam komolyan.
-Attól, hogy még a tested felépült, még szüksége van pihenésre! – helyeselt velük Wanda.
-Nem nyitok a jólétemről vitát, mikor az ellenfél éppen csatába indul ellenünk! Szükségünk van minden harcosra, fegyverre és időre! – tudtam le ennyivel majd az asztalra támaszkodtam – Loki támadni fog, bármelyik percben itt lehet és a serege ki tudja mekkora! Harcoltam a Közel-keleti frontban, ennél sokkal rosszabb körülmény és állapot között! – néztem fel – A háború istennője vagyok! – tettem hozzá – Nálam jobban senki nem tudja felmérni az ellenfelet! – ráztam meg a fejem – Időben kell cselekednünk a kövekkel, mert ha nem tesszük, akkor a portál megnyitásakor fog minket hátbatámadni Loki! Azt viszont nem élnénk túl! A nagy játékosok egy része kiesik pont a kövek miatt! Stratégiai szempontból akkor vagyunk a legsebezhetőbbek!
-Igaza van! – szólalt meg Strange, így hálásan biccentettem – Mint orvosod követelnék egy nap szünetet, de mint szuperhős azt mondom, hogy vágjunk bele, mert az időnk véges!
-Mihamarabb cselekednünk kell, hogy hazajussunk! – adott igazat Vízió.
-Ez három a három ellen! – pillantottam a körbe majd a szemem megállt Wandán. Jól tudta ő is, hogy miért őt választottam. A két asgardi túl makacs volt, Maximoff volt az egyedüli, aki épp ésszel tudott gondolkodni.
-Pár percet kérek a gyerekekkel és utána csináljuk! – indult ki, így mosolyogva bólintottam majd vele együtt Stevevel mi is a gyerekeinkhez mentünk – Mi lesz a gyerekekkel, amikor visszatérünk? – kérdezte amikor a folyosóra értünk.
-Hogy érted? – pillantott rá Rogers.
-Nagyon jól összebarátkoztak! A mi világunkban hogyan fogjuk fenntartani ezt a kapcsolatot? – torpant meg, így én is felé fordultam – Hiszen ti az ország másik végében vagytok egy kis tanyán!
-Van egy lakásunk még Brooklynban... – vontam vállat Stevere pillantva miközben a férjem biccentett – Abban a bizonyos öt évben laktunk ott Aprillel! – magyaráztam a társunknak, mivel ő le volt maradva az ott történt dolgokról.
-Várjunk egy pillanatot, ti öt éven keresztül együtt neveltetek egy lányt és együtt laktatok, de nem voltatok együtt? – értelmezte meglepődve.
-Hallod még esküvő se volt! – szállt be kiakadva Natasha.
-Mi? – dülledt ki a szeme, így Steve és én lehajtottuk a fejünket – Amint visszatértünk és minden nyugi, megszervezünk Nattel egy esküvőt! – jelentette ki.
-Ki házasodik? – állt meg mellettem Yelena.
-Rendesen férjhez adjuk az édesanyádat! – válaszolt a nővére, így csípőre tettem a kezem.
-Pedig azt hittem megúsztam a habos-babos ruhát – mormogtam, de erre Rogers elnevette magát.
-Oh, nehogy azt hidd! – rázta meg a fejét Wanda majd benyitott az ebédlőbe, ahol éppen a gyerekek reggeliztek – Na kinek van elegáns vagy csinos ruhája? – tette fel a kérdést.
-Miért kéne? – vonta fel a szemöldökét Peter Cassie mellől.
-Bosszúálló esküvő lesz gyerekek! – ujjongott Maximoff Romanoffal együtt mire Morgannek, Aprilnek és Lilanak felcsillant a szeme.
-Ki lesz a menyasszony? – érdeklődött Cassie mire a lányok rám mutattak.
-De hiszen ti már házasok vagytok! – értetlenkedett Peter.
-Mi is ezt valljuk! – szólaltunk meg egyszerre a férjemmel.
-Az csak egy papír, ami nem jelent semmit! – jegyezte meg Yelena – Parti kell! Steve lesz a jó kis katonai egyenruhájába, neked meg találunk valami szép fehéret! – örvendezett mire eszembe jutott valami.
-Én is katona voltam, ezek szerint én is hordhatom az egyenruhám? – hoztam fel, mire megvetett arcokkal néztek rám – Szóval nem... Értettem! – vettem le a jelekből – Pedig abba még benne lennék! – tettem hozza suttogva Stevehez hajolva, így átkarolt.
-Nem értem, hogy miért nem elég nekik a papír... – adott nekem igazat Rogers.
-Hagyjad már, ha ebbe a mizériába Valkűr is beszáll meg az apám, akkor asgardi esküvőnk lesz! – mormogtam mire rám nézett félve – Tudom, ne is mondd! – bólintottam átérezve a helyzetet – Minden rendben, gyerekek? – léptem hozzájuk mosolyogva.
-Most tényleg lesz esküvőtök apával? – pillantott rám Tony.
-Kicsim, egyenlőre jussunk haza, rendben? – simítottam hátra a haját.
-De ha lesz, akkor lehetek koszorúslány? – kérdezte April.
-Persze, Drágám! – biccentettem – Wanda néni úgysem lehet! – vontam vállat, így az illető eltátotta a száját – Ugyan már hiszen már te is házas vagy, és elkelt nő nem lehet koszorúslány! – magyaráztam, így az anyanyelvén hitetlenkedett egy sort.
-Várjunk! Mi az, hogy Wanda elkelt? – döbbent le Natasha, így felkacagtam.
-Édes a bosszú! – ujjongtam.
-Mikor történt ez?
-Hiszen Bonnie az, aki még a házasságát is csak pár embernek mondta el! – árult be.
-A gyász miatt fogva tartott egy egész várost és létrehozott egy sit-com sorozatot amiben összeházasodott Vízióval! – vágtam vissza.
-Wanda! – csodálkozott Nat.
-Bonnie! – akadt ki rám Maximoff.
-Dupla esküvő! – tört ki Morganből, így kidülledt szemmel mindannyian ránéztünk.
-Én mentem, mert ez csak egyre rosszabb! – jelentette ki Steve majd el is hagyta a szobát.
-Nem rossz ötlet kettőt egyszerre tartani! – gondolkozott el Natasha, így megforgattam a szemem – De amúgy mind a kettőtökre haragszom, hogy egyikőtök esküvőjén se voltam ott!
-Az enyémen biztos ott voltál! – legyintettem.
-A múltbeli énem volt ott és nem a jelenbeli énem! – javított ki.
-Ennyi erővel én sem voltam ott a saját esküvőmön! – tudtam le ennyivel.
-Jó, egy Rogers esküvő biztos lesz, nyugi! – emelte fel a kezét, így feladva letérdeltem a gyerekeim közé.
-Miért nem akarunk esküvőt? – hajolt le hozzám Yelena.
-Mert így lerövidítettük azt a hosszú időd, amíg csak jegyesek lennénk, ezzel nem adva lehetőséget a gonoszoknak, hogy megöljék a vőlegényemet megint – magyaráztam – Lokinál elcsesztem, bár lehet isteni beavatkozás volt, hogy meghalt. Steve jól tudta, hogy min mentem keresztül Loki miatt. Tudta mennyire gyászoltam, tudta, hogy mennyire fájt nekem a gyűrűt látni minden nap. Bár magyon utolsó pillanatos házasság ez... – vontam vállat majd megtöröltem Tony arcát – Azt hittem Peggy nénit választja, de nem és inkább visszajött hozzám egy gyűrűvel! – emlékeztem vissza – Számomra ez tökéletes! Azzal élhetek, akit szeretek, férjemnek mondhatom és van több csodás gyermekünk! Minek nekem egy ünnep, ahol csak a meghívottak kedvéért kimondjuk az érzéseinket? Nap, mint nap bizonyítjuk egymásnak... Nem álmodoztam soha fehér ruhákról és szőke hercegről! – vallottam be – Én csak azt szerettem volna, hogy békére leljek! – tudtam le ennyivel majd vettem egy mély levegőt.
-És megtaláltad? – szólalt meg Nat, így arra néztem és emiatt rájöttem, hogy ők is minket hallgattak.
-Rogers mellett igen! Mert ő az az ember, aki még a háború istennőjét is képes lenyugtatni! – poénkodtam, így mindenki elkuncogta magát.
-Nem erőltetjük rád az esküvőt, ha nem akarod! – nyugtatott meg Yelena hátulról átkarolva – Örülök, hogy ilyen boldog vagy mellette! – hajolt le hozzám, így megpusziltam.
-Rogers befogadná Yelenát a gyerekének? – hozta fel Parker.
-Ahhoz Yelena apjának is kéne a beleegyezése... – húztam fintorra a számat.
-Vagy a halála! – tette hozzá Natasha, így a lányomra pillantottam
-Inkább Rogers, mint egy gonosz seggfej! – tudta le ennyivel Yelena – Bár Alexeinek lenne hozzá egy-két szava! – jutott eszébe, így páran elnevettük magunkat.
-Még akár barátok is lehetnének – vont vállat Nat.
-Egy szovjet katona Amerika Kapitánnyal? – értelmeztem – Nem hiszem! – ráztam meg a fejem – Hidd el, amikor még a beosztottja voltam egy hidegháborús könyvet olvasott és el kellett neki magyaráznom, hogy miért tették azt az oroszok amit. Azt hitte, hogy titokban kommunista nézeteim vannak!
-Az akkor volt, mikor elkezdtél velem beszélni oroszul? – jutott eszébe Romanoffnak, így biccentettem – Mennyire kiakadt Rogers! – kacagta el magát.
-ты говоришь на русском языке? (Beszélsz oroszul?) – döbbent le Yelena.
-Конечно! Я солдат, агент, мститель и богиня. О чем вы думали? (Hát persze! Katona, ügynök, bosszúálló és istennő vagyok. Mit gondoltál?) – vontam vállat.
-Nekem van a legjobb anyukám! – jelentette ki még mindig enyhén lesokkolódva.
-Azt hittem, ez nem titok! – vontam vállat majd összeraktam a gyerekek tálját – Anyának most el kell mennie egy kis időre... – váltottam témát, így Wanda a fiai mellé ment.
-Mit csinálsz? – kérdezte Tony.
-Wanda nénivel használjuk a köveket és próbálunk hazavinni mindenkit! – mondtam, így a társam helyeselt.
-És megbeszéltük, hogy visszaköltöznétek Brooklynba, hogy közelebb legyetek hozzánk! – hozta fel Wanda.
-Brooklyn! – csillant fel April szeme – Akkor járhatok megint kosáredzésre, ha majd lesz?
-Persze Kincsem! – igazítottam meg a haját – Ki csinálta meg a hajad? Nagyon szép fonat...
-Yelena reggel befonta! – mesélte a nővérére mutatva – Azt mondta, hogy pihenned kell sokat, emiatt ő segített nekünk felkelésnél! – magyarázta, így felálltam.
-Nagyon tetszik! – dicsértem meg, így az említett biccentett – Köszönöm!
-Ez a legkevesebb! – suttogta majd megölelt – Óvatosan a kövekkel!
-Persze! – engedtem el majd a két kisgyerek fejére nyomtam egy-egy puszit – Yelena a főnök, ha nem Nat néni!
-Vettem anya! – válaszoltak, így tovább mentem a gyerekeknél.
-Viselkedj Morgan! – csípten meg a vállát, így elnevette magát – Bartonék! – intettem nekik, így ezt viszonozták.
-Sok szerencsét! – nézett rám Peter, így mosolyogva magamhoz húztam.
-Ugyan, mindjárt otthon leszünk! – vontam vállat majd tovább mentem – Billy, Tommy! – guggoltam le hozzájuk – Mint keresztanya azt mondom, hogy szót fogadni! – kezdtem, így egyből bólintottak – Mindjárt vissza is térünk és minden normális lesz!
-A mi világunkban mi megszüntünk... – hozta fel Billy – Honnan tudod, hogy most nem ez lesz?
-Mert az előző világban nem voltam ott Wanda mellett, hogy segítsek neki! Az én feladatom lesz, hogy mindenki hazatérjen! – emeltem ki az utolsó mondatot, így vigyorogva biccentett – Na, egy pacsit kérek! – emeltem fel a két kezem, így egyszerre megütötték – Jaj, de erősek vagytok! – játszottam el, így elkuncogták magukat. Én fel is álltam majd Wandát bevárva együtt kimentünk a szobából.
-Biztos vagy benne, hogy ők is visszatérnek? – kérdezte aggódva Maximoff, így megálltam.
-Ha kell, akkor az összes erőmet felhasználom arra! – biztattam, így a karjaimba borult – Nyugi, nem veszted el őket megint! – simogattam meg a hátát – Nem engedem!
-Jól vagyok – engedett el majd letörölte a könnyeit – Jól vagyok! – ismételte meg magát egy kicsit magabiztosabban, így biccentettem.
-Ezt Ultron idején is mondtam, hogy semmi baj, ha kimutatod, hogy nem vagy jól! – emlékeztettem – Én mondtam neked öt éve, hogy öld meg Víziót... – hajtottam le a fejem – Nagyon sajnálom, hogy arra kértelek! Nem kellett volna ezt mondanom!
-Te csak menteni akartad az univerzumot! – fogta meg a kezem.
-De emiatt alakult ki az a nyamvadt sorozat, emiatt aggódsz a gyerekeid miatt... – mondtam majd szipogtam egyet.
-Ez volt a kötelességem Bonnie! – állított le – Mint most neked, hogy legyőzzük Lokit! Nem haragudtam rád egy cseppet sem! Kezdetektől fogva megértettem, hogy miért mondtad ezt!
-Nagyon nem voltam jó mentor! – húztam fintorra a számat.
-Pedig megmutattad, hogy a szerelem és a hősködés között mindig a közjót kell nézni! Hogy egy egyszerű ember létedre, hogyan teheted jobbá mások életét!
-Te ezt kivetted a hülyeségeimből? – értelmeztem kacagva.
-Meg alapból néhány receptedet elvettem, amikor elmentél Asgardba, de az semmiség! – legyintette nevetve – Hősök vagyunk! Nekünk mindig a közjót kell nézni! – vált komollyá, így biccentettem – Készen állsz?
-Oh... – indultam el kuncogva – Mire akarod, hogy készen álljak? – kérdeztem, így mosolyogva követett engem ki a tisztásra. Ott kimentünk a többiek mellé majd beálltünk a kör hiányzó részeihez.
-Megvagytok? – nézett ránk felváltva Hela.
-Persze, minden rendben! – válaszoltam.
-Akkor kezdjük! – jegyezte meg, így Doctor Strange a mágiával kiszedte a nyakláncból az idő követ. Vízió egy lézerrel feltörte Loki jogarának a burkát, így az elme kő ott is napvilágra került. Utána Thor minden erejét beleadva összenyomta a Tesseractot, így a kocka milliónyi darabokra hullott szét és középen megjelent a tér kő. Wanda az erejével összenyomta az Aethert, így egy kis idő után a valóság kő előjött. Hela kinyitotta a szürke gömböt majd kivette belőle a hatalom követ. Én csak mély levegőt véve megforgattam a csuklómat majd kinyitottam a tenyerem az ég felé, és így megjelent a lélek kő.
-Készen álltok? – pillantottam körbe.
-Számít az? – kérdezte Thor vigyorogva.
-Mentsük meg az univerzumot! – jelentette ki Vízió.
-Mindenki hazajut! – mormogtam.
Mind a hatan egyszerre elkezdtük a mágia mozdulatsorait elmutogatni. Nem volt egy könnyű feladat, mert ha aktiváltuk a követ, akkor meg erőt is kellett adnunk nekik. Egy szivárvány-hídhoz hasonló pajzs keletkezett körülöttünk, csak a kövek színeivel. Nem volt egy egyszerű feladat, de mindenki észben a feladaton járt. Annyira lettem csak figyelmes, hogy Thort hirtelen valami hatalmas lárma volt odakint. Nem tudtam kivenni, de felismertem öt évvel ezelőttről a wakandai hadsereg indulóját. A következő pillanatban Thort ki is húzta valami a körünkből, így mindenki félve összenézett. Gyorsan az asztrális énemet odaküldtem, hogy helyettesítse az isten helyét, de a következő pillanatban Vízió is eltűnt. Oda Wanda belső énje ment, de a feszültség egyre nagyobb volt. A következő Strange volt, majd szinte majdnem egy pillanatban Hela is odaveszett. Összenéztem Wandával, aki pont abban a pillanatban lett eltávolítva.
-Hogy nem képesek várni a varázslat végéig! – hitetlenkedtem majd hat asztrális ént teremtettem minden egyes kőhöz. Mikor felálltak a helyükre, akkor erősen kiugrottam a burokból majd a levegőben előteremtettem a kardom és azt landolásnál a földbe csaptam, emiatt a húsz méteres körzetemben az ellenfélnek annyi lett – Hát nem igaz, hogy eltűnni se lehet innen! – jegyeztem meg, miközben felálltam.
-Oh, az exednek túlságosan hiányoznál!  – szólalt meg Steve miközben elkapta a mjölnirt.
-Erre pont magasról teszek! – tudtam le ennyivel majd tapostam egyet és emiatta föld ketté repedt, így Loki harcosai beleestek oda. Én az erőmmel összhúztam a taljt, így élve eltemettem őket.
-Felsorakoznak! – biccentett három óra felé.
-Túl izgatottak! – mormogtam mire felemelte a pajzsát, így a karddal ráütöttem, ezzel olyan hatalmas hullámot generálva az ellenfél felé, hogy szétporladtak – Szeretlek! – csókoltam meg gyorsan majd tovább futottam.