-És akkor csak úgy beviszel az interjúra? Minden bejelentés nélkül? - dőltem az asztalnak értelmezve a tervet, amit nagyon büszkén mondott el tele önbizalommal és örömmel. 
-Mi mást tehetnék? - kérdezte válatt vonva, így keresztbe tettem a kezem.
-Az is eléggé kockázatos, hogy itt vagyok a házadban, Thor! Elsa bármikor hazajöhet! - jegyeztem meg körbenézve a konyhába - Szerencsénk, hogy éppen fotózáson van és nem torpanhat be bármikor!
-Ki lehet magyarázni! - tudta le ennyivel legyintve mire megforgattam a szemem.
-Hogyan? Képzeld Drágám, kiderült, hogy én és Bonnie egy másik dimenzióból valók vagyunk és ott Bonnie a sógorom! - játszottam el elvékonyítva a hangom, hogy hitelesebb legyen az alakításom. Egyből megrázta kuncogva a fejét, így abbahagytam - Azt hiszed ilyen egyszerű? 
-Megérintetted a fejemet és mindenre emlékeztem! És ha azt csinálnád vele is? - hozta fel logikusan mire megdörzsöltem a szemem.
-Ő nem emlékezne semmire, mivel tudtommal nem létezik olyan dimenzió, ahol igaz lenne a Halálos iramban sorozat! - ellenkeztem mire leült a kanapéra és elterült - Hülyének nézne minket és a végén kiröhögne minket jobb esetben! Rosszabb esetben azt hinné, hogy megcsalod őt velem, bár én lennék az első, aki ez ellen ellenkezne! - tettem hozzá.
-Kikérem magamnak! Én voltam az egyik évben a legszexibb férfi! - mutatott magára mire felvontam a szemöldököm.
-Csak a tisztázás érdekében! - emeltem fel a kezem időt kérve - Ez a hely csak egy fikció, ami itt van, az olyan hamis, mint Loki "őszinte" vallomása - jegyeztem meg mire felkacagott - És ki ne hagyjam, hogy a mi világunkban se jöttél be soha!
-Ugyan! Sokkal jobban nézek ki, mint Loki! - kérte ki magának, így elnevettem magam - És nem mentség az, hogy a rossz fiúk vonzanak, mert ott van Rogers is!
-Engem nem vonz különösebben semmilyen férfi, csak azt szeretem, ha valami különleges bennük!
-Hiszen én vagyok a mennydörgés istene! - mutatott magára.
-Hagyjad! Sógorom vagy, soha se jöttél be és ezt az agyadnak és a hatalmas egódnak fel kell fognia! - szóltam be vigyorogva abbahagyta a nevetést.
-De attól még lehet rá esély, hogy hisz nekünk! - tért vissza, így kuncogva megráztam a fejem.
-És szerinted el fogja hinni, hogy a mi világunkban egy egyedülálló nő, aki a világon a legtöbbet keresi a színészek körében? 
-Egyedülálló? - kapta fel a fejét a kijelentésemre, így bólintottam.
-Nem tudsz róla, mert nem hallgatsz híreket! - tudtam le ennyivel egy vállrántással mire a kutyus odajött hozzám, így leguggoltam és elkezdtem simmogatni őt. 
-De akkor is muszáj lesz bejönnöd az interjúkhoz. Lehet, hogy elég lenne az elején is! Megérinted a fejét, és bumm, mindenre emlékszik és ennyi!
-Nem mindig ilyen egyszerű a dolog! Apámmal innom kellett és lekerekítve el kellett mesélnem a történetem! Te meg ott akartál hagyni, annyi szerencsém volt, hogy volt az a rablás és ott maradtál!
-Kezdés előtt megoldjuk azt vége is! - legyintett.
-Nem lenne baj, mert nincs semmi ruhám. 
-Mi az, hogy nincs ruhád? - lepődött meg.
-Nem emlékszel, hogy mit mondtam? Egy szál magam jöttem át a nagy semmivel! Megvan az asgardi ruhám Loki-nál és ennyi! Ezt a ruhát is Loki az indulás előtt vette nekem! - mutattam magamra. 
-Tudsz varázsolni! - jelentette ki, mire vettem egy mély levegőt.
-Na hát persze… - mormogtam mire furán rám nézett - Képtelen vagyok rá!
-Az hogy lehet?
-Hogy lehet, hogy otthon egy egész bolygót terepoltáltam New Yorkba, de itt korlátozott az erőm! Nem tudom, hogy mire vagyok képes! A varázslat trükkös dolog. Ott van mindenhol, de ha nem hisz benne senki, akkor használhatatlan. Érzem, hogy a levegőben van a mágiám, de nem nyertem még vissza az egészet!
-Mit csináltál eddig a gyógyításon kívül? 
-Teát és egy hatalmas táblát teremtettem. Ja, és iratokat nekem, hogy tudjak idejönni.
-Hát ezek… Nagyon piti dolgok! - hajtotta le a fejét csalódottan. 
-Nekem mondod? 
-Mit mondott erről a helyről Loki? 
-Mágiamentes! Ezt hússzor mondta eddig el! 
-Ahhoz képest te mégis tudsz varázsolni! 
-Igen… Ez nekem is böki a csőrömet. Nem értem, hogy mi miért történik itt!
-Lehet, hogy ha megtöröd az átkot, akkor lesz varázslat itt is! Mintha a te erőd kéne ahhoz, hogy teljes legyen ez a hely! - tippelt.
-Ha megtöröm az átkot, akkor visszakerülök a mi dimenziónkba! A Marvel szuperhősök univerzumába! Ami lehet, hogy az itteni embereknek egy kitalált fikció, de valójában az az igazi világ. Olyan irónikus ez az egész! A szuperhősök soha se akarták mást csak megpihenni és nyugodt életet élni... Itt vagyunk, és én erre ezt próbálom megtörni! Pontosan miért is?
-Ez most teljesen más helyzet! Nem így akarnánk visszavonulni! - ellenkezett megnyugtatva - Ez egy átok! Nem egy jó dolog! De ha rajtad múlik, akkor biztos vagyok abban, hogy napokon belül vége lesz ennek és haza jutunk és éljük tovább a normálatlan életünket, amit a sors nekünk szánt! - mondta, így félig mosolyra húztam a számat.
-Köszönöm, hogy lelket öntesz belém! - biccentettem, de ő csak legyintett.
-Ugyan, tartozom neked! Ha te nem lennél, akkor még mindig alkoholtól bűzölögve vedelnék Újasgardban nézve, hogy Korg és Miek, hogyan játszanak a... Mivel is? - akadt meg, így felkacagtam.
-Fortnite! - segítettem, így igazat adott.
-Tényleg! - suttogta majd kinézett az ablakon - És ha még az interjú előtt találkoznánk Valkűrrel? - jutott hirtelen az eszébe, így lefagytam és felpattantam abbahagyva a kutya kényeztetését.
-Mégis hogyan? 
-Megvan a telefonszáma! - vette elő a mobilját mire ledöbbentem - Mi az? 
-Soha se láttam a kezedben még telefont! - jegyeztem meg mire kuncogott.
-Tök jó dolog! Instagramon nagyon király vagyok! Millióan követnek! - hozta fel mire meglepődtem.
-Istenem! Vissza kell mennem! 
-Gondolj bele, hogy milyen menő szuperhős lennék, ha posztolnék az űrből? 
-Hát ez rohadtul gáz! - hajtottam le a fejem. 
-Mi a gáz? 
-Esküszöm jobb voltál csak normál halandóként! Így, hogy keveredik a kettő… Ultra gáz! - nevettem el magam - Menjünk el kávézni, azt hívd oda! - tértem vissza a küldetésünkre mire mellém jött majd kiindultunk. 
-Most miért? Tök menő apuka lehetek így! Mesélhetnék históriákat a gyerekeimnek, amiket még nem hallottak! - folytatta az influencer szuperhős énjét.
-A gyerekeid nem tudhatnak erről! - jelentettem ki.
-Miért nem? 
-Mert miután hazamegyünm, minden megy tovább normálisan! Semmi szuperhős, semmi átok, semmi! Filmek, globális felmelegedés, terrorizmus, és ennyi! Semmi több! - ellenkettem - Ez a világ nélkülünk dog folytatódni a másolataitokkal, ahogy Loki megtervezte!
-Elég uncsinak hangzik, nem? 
-Úgy hívják, hogy normális világ! Azért tűnik számunkra unalmasnak, mert nálunk vannak, olyan emberek, akik mutánsok, vagy éppen erővel születtek!
-A kedves férjed is egy mutáns!
-A Föld első mutánsa! - helyeseltem - Aki nem mellesleg 105 éves!
-Ugyan, te idősebb vagy! Bár én a te korodban, még gyerek voltam! - emlékezett vissza.
-A midgardi élet öregít! Nem beszélve arról, hogy meg voltam átkozva!
-Loki volt a szerelmed, azt hittem erre előbb is rájössz! - viccelődött, így felkacagtam, miközben bezárta a kaput és elindultunk a kávézó felé.
-Ha ő nincs, akkor még most is átkozva lennék!
-Nem, mert belém szerettél volna és akkor ugyanúgy eljártál volna Asgardba!
-Nem jöttél be akkor sem! - ismételtem meg magamat erélyesebben, hogy megértse, de csak elnevette magát.
-Mi tartott Loki mellett annyi éven keresztül?
-Nem hazudok, a félelem! - vallottam be így rám nézett egyből - Féltem, hogy mire lenne képes velem, ha elhagynám, vagy ha csalódást okoznék neki.
-Ott volt Steve is, mégis Loki mellett maradtál...
-Mert előtte nem kellett titkolóznom! Megváltozott, mert felfogta, hogy nem olyan biztos a kapcsolatunk, és tudta, hogyha pozitív irányba változik, akkor maradok.
-És maradtál is!
-Több éven keresztül a fejemben turkált, hogy telepatikusan kommunikáljon velem! Teljesen jól tudta, hogy mire gondolok és mit hiszek.
-Elég vicces, hogy egy átok kellett ahhoz, hogy ezt mind átbeszéljük! - jegyezte meg, így felkacagtunk mind a ketten.
-A szuperhős útjaink külön váltak... Nem sok alkalmunk volt beszélgetni mostanában! - mondtam lehajtott fejjel - Nem mellesleg fel is hívhatnád már Valkűrt, mert az indulásunk óta a kezedben a mobilod! - jutott eszembe, mire vigyorogva egyből tárcsázta a számot.
-Foglalt! - jegyezte meg elemelve a telefont a fülétől. 
-Majd biztos visszahív! - biztattam. 
-Mikor mennél vissza? 
-New Yorkba? 
-Igen!
-A jegyem a ma esti gépre szól… Csak úgy számoltunk Loki-val, hogy te leszel itt. De így, hogy Valkűr is a városban van, kicsit szűkössé vált ez az egész napirend! 
-Hova utaznál legközelebb? 
-Sehova! A következő célpont pont Manhattanben van, hogy elmehessen egy díjátadóra! Loki megszervezte az egészet és én leszek a kísérője… 
-Díjátadóra mentek? Ez nagyon egy randinak hangzik! - csodálkozott az eseten.
-Ez egy küldetés! - javítottam ki.
-Mindig is csodáltam, hogy mennyire jól tudsz hazudni magadnak! 
-Nem randizom Loki-val! Férjes asszony vagyok! 
-De ez egy másik dimenzió, nem? Steve nem tudná meg! 
-Thor! Te most azt akarod mondani… 
-Én azt mondom, hogy vigyázz Lokival! - fejezte be helyettem, bár ugyanerre tértem volna ki én is a hosszas kertelés után - Lehet, hogy neked nincsenek olyan szándékaid, mert tovább léptél, de attól neki még lehetnek! 
-Azért kísér el, mert Hela miatt mennék a díjátadóra… - vallottam be mire megtorpant.
-Hogy mi a szart csinálnál? - akadt ki mire megcsörrent a telefonja. 
-Vedd fel! - mutattam a készülékre. 
-Ezt még folytatjuk! - fenyegetett majd megnyomtam a zöld ikont - Helló Tessa! Igen, persze! Mi lenne ha előbb elmennék kávézni? Valamiről beszélnünk kell! Nem, nyugi! Oké, akkor ott! Most egyből? Rendben! Akkor tíz perc! Csáó! - nyomta ki majd zsebre vágta a készüléket.
-Akkor? 
-Menjünk egyet kávézni! - válaszolt miközben visszatért mellém és folytattuk az utat. 
-Ilyen egyszerűen lerendezted? 
-Egyszerűbben lerendeztem, minthogy lebeszélnélek téged arról, hogy felébreszd Hela-t! 
-Kell az akcióhoz! 
-Miért kéne? A Bosszúállók Hela nélkül is erősek! 
-És ha pont ő hiányzik az átok megtöréséhez? 
-Ezt honnan gondolod? - kérdezte teljesen idegesen.
-Mert én voltam több napig vele és nem ti! Nem ismeritek annyira, mint én! 
-Jaj, bocsánat, hogy nem töltöttem annyi időt a drága nővéremmel, de éppen meg akart ölni! 
-De itt nincs ereje! - erősködtem amikor megálltunk a temgerpart kezdeténél. 
-Attól még szerezhet egy puskát és lelőhet mindannyiunkat! 
-Úgyis csak minket ismer! 
-Végül is értünk nem kár! Nyugodtan öljön meg minket majd szervezzen egy maffiát és uralja a világot diktatórikus kormánnyal! - jelentette ki mire megforgattam a szemem.
-Hogyan van arra energiád, hogy ilyen hülyeségeket agyalj ki? 
-Az igazat mondom! 
-Nem fogja kockáztatni az eddig felépített karrierjét, hogy egy diktatúrával elrontsa! 
-Vagy az fog neki segíteni! 
-Megverlek! - mormogtam hitetlenkedve a helyzeten. 
-Hogyan bírja veled Steve? 
-Pont, hogy Elsa hogyan bírja veled a három gyerek mellett? - fordultam vele szembe. 
-Szóval most megint játszuk a szokásosat? - kérdezte mire vettem egy mély levegőt.
-Kihagytam öt évet szóval sok minden van bennem drága sógor! - tettem csípőre a kezem. 
-Képzeld nekem is van mit mondanom neked! 
-Ő és mi lenne az? Nagyon rossz dolog volt az tőlem, hogy nem mutattam be a lányomat öt éven keresztül? - hoztam fel magamra mutatva, utalva April-re - Már megint ide lyukadunk ki? Ha? 
-Képzeld igen! 
-Kezdődik… - suttogtam lehajtva a fejem. 
-Egyedül hagytál a gyászban! A szenvedésben! Egyedül voltam, mert te úgy gondoltad, hogy anyukát játszol egy olyan lánnyal, aki nem is a tiéd! - vágta a fejemhez mire felkaptam a tekintetem.
-Oh, szóval most már az a baj, hogy tovább léptem? - értelmeztem a kiakadásából - Mit kellett volna tennem? Melletted ülni Újasgardban halálra vedelve magamat alkohollal a bánatomban fetrengve? Képzeld, inkább tovább léptem ahogy kérted, hogy tegyem meg és kivettem az intézetből egy szegény kislányt, hogy ne szülő nélkül nőjjön fel, hanem valaki mellett! 
-A sajátodnak nevezed, pedig nem is a tiéd! És tegyük hozzá, hogy törvényen kívüli is mivel nem házasodtál össze Steve-vel akkor! - emlékeztetett, így nálam még jobban betelt a pohár és már teljesen elegem volt, hogy a lányom családi helyzetére ennyire ki van akadva.
-Mivel éppen túlléptem, hogy az a lila pofa megölte a vőlegényemet! És tudod, hogy miért nem választottam a természetes úton, hogy legyen gyerekem? Mert egyszerűen nem lehet úgy gyerekem! - vallottam be, mire lefagyott a ténytől, amit csak úgy az arcába köptem - Más esélyem nincs, hogy anyuka legyek, minthogy kiveszek egy szerencsétlen gyermeket az intézetből és egy jobb jövőt ajánljak neki! Egyszerűen képtelen vagyok szülni! Tudod, majdnem lett egy rendes unokahúgod! - hoztam fel megnyugodott hangon, mert egyre több ember figyelt fel ránk - Mert terhes lettem Loki-tól! De meghalt a gyermekem idő előtt! És emiatt nem mert nekivágni Steve-vel egy rendes gyereknek, mert féltem, hogyha megint elvetélek akkor nem élném túl a tragédiát! - meséltem mire lehajtotta a fejét. 
-Ugye nem zavartam meg semmit? - sétált mellénk Valkűr így ránéztünk mind a ketten. 
-Va… - kezdtem mire egyből eszembe jutott, hogy ő nincs egyáltalán képbe -  Tessa Thompson! Örülök, hogy megismerhetlek! - biccentettem. 
-Úgyszintén! - fordult felém furcsa arccal. 
-Bonnie Rogers! - ráztam vele kezet, mire megtört a rajta lévő varázs és megrázta a fejét. 
-Már megint veszekedtetek? - tette fel a kérdést már a hősi énje. 
-Csak a szokásos vita jött elő újra azzal, hogy fel akarom ébreszteni Hela-t… - magyaráztam mire kidülledt a szeme. 
-És most Thor oldalán is állok ezesetben! 
-Istenem… - mormogtam - Nem fogok veled is lenyomni egy vitát! Thor-ral is így kezdtük, de aztán eljutottunk egészen addig, hogy törvényen kívüli gyerekem van, aki nem is az enyém! 
-Hogy lehetsz ennyire köcsög? - állt mellém Valkűr. 
-Nem tudtam, hogy mi az oka! - védte magát Thor. 
-Mindegy! Majd kereslek titeket, amikor minden kész van és a csapat összegyűlt! 
-Inkább Hela felébresztése után hívjál minket! - gondolkozott Thor. 
-Jó, akkor is hívlak titeket! Ti menjetek kávézni! Thor mindent elmond neked Valkűr, nekem most mennem kell a hotelbe majd vissza New Yorkba! - öleltem meg őket majd elindultam. 
-Bonnie! - szólt utánam Thor, így visszafordultam - Nagyon sajnálom!
-Semmi baj! Látod, emiatt nem jöttél be soha! Túl könnysn felkapod a vizet és sokat veszekszel az emberekkel! - jutott eszembe, így félig mosolyra húzta a száját.
-Nekem meg azért nem jöttél be soha, mert túl makacs voltál és idegesített, hogy megvolt benned az az akarat erő, hogy azt, amit szeretnél mindig megszerezted nem érdekelve mit kéne érte feladnod! - mondta el a saját verzióját - De rokonként, pedig nagyon szeretlel pontosan ezek a tulajdonságok miatt!
-Egy igazi isten vagy, aki a jó mellett harcol, akár győz, akár veszít! Pont ilyen sógorra van szükségem, hogy példát mutasson nekem! - biccentettem majd folytattam az utamat.