-Biztos, hogy ne kísérjelek el? - kérdezte apa mikor megálltunk a reptér épülete előtt. Én halkan elkuncogtam magam miközben felé fordultam majd beszívtam a szmogos New yorki levegőt.
-Te maradj itthon apám! - kértem - A családoddal! - tettem hozzá direkt kiemelve, hogy ne felejtse el, hogy ebben a világban teljesen más a helyzet kettőnk közt.
-Te vagy a családom! - ellenkezett határozottan mire megráztam egyből a fejem.
-Nem… - kuncogtam - Én egy idegen vagyok! És nem láthatnak sokat Idris Elba társaságában, mert a végén elterjedt a pletyka, hogy megcsalod a feleséged! -magyaráztam el, így megadva lehajtotta a fejét - Nyugi! Tudok vigyázni magamra és bírni fogok Thor-ral! Van tapasztalatom, hogy hogyan kell észhez téríteni a kedves sógoromat. Kicsit kiakadtam amikor megláttam az alkoholista dagadt énjét… - hoztam fel így felkacagott - Nem lesz semmi baj! Ha bármi baj lenne, akkor meg tudok harcolni és ha nagyon kell, akkor a varázserőmet is tudom használni! - emlékeztettem, így egyből felkapta a fejét.
-Te is tudod, hogy nem szabad semmi új, vagy kitűnő dolgot mutatnod a világ felé. Itt a varázslat nem ismert! Még a mi dimenziónkban is nehéz hozzászoknia a földi embernek! Egyetlen apró hiba és lőttek a tervnek.
-A hibázás, nem az erősségem! - vontam vállat.
-Vigyázz magadra! 
-Apa! Harcoltam a chiturival, robotokkal, szimbiótokkal, élő csontvázakkal és aggódsz amiatt, mert elmegyek Ausztráliába? Ki ne hagyjam, hogy az őrült Titán ellen is többször szálltam harcba!
-Túl sok időt töltöttünk távol...
-Meg barátokként…
-De attól még ugyanúgy féltettelek, mert Loki lefejeztetett volna és mert Thor mellett te voltál az egyetlen barátom a királyságban! - vallotta be így kifújta a levegőjét - Na jó! - adta be a derekát legyintve - Menj! A lényeg, hogy visszajuss a gyerekeidhez és velük lehessél! 
-Szeretlek apám! - pusziltam meg majd megöleltem.
-Én is szeretlek kislányom! - mondta majd beléptem.
-Ne felejtsd el, hogy te is visszajössz velem! - jegyeztem meg, emiatt igazat adva biccentett. Mosolyogva tovább mentem majd Loki mellé érve együtt sétáltunk tovább.
-Azt hittem, hogy nekem kell szétszedni titeket! - szólalt meg az ex vőlegényem majd elindultunk az ellenőrző kapuhoz. 
-Fel kell dolgoznia a történteket! Száznegyvennégy év után tudod meg, hogy a lányod egész végig ott volt melletted… Picit kiakasztó! És ilyenkor persze be akarod pótolni a külön töltött időt. Nem lehet emiatt őt hibáztatni! Mindig is a jót szolgálta, nem érdemelte meg ezt, hogy elszakítsák őt az egyetlen gyermekétől.
-Micsoda szülői beszéd! - ámult el.
-Öt éve benne vagyok a szakmába, ne lepődjél meg ilyesfajta dolgokon! 
-Biztos jó lehetsz benne! - mondta így kínosan megvakartam a tarkóm - A gyerekeid biztos imádnak! 
-A fiam minden egyes nap panaszkodik a neve miatt, míg a lányom minden egyes nap lázad! 
-Miért lázad? - kérdezte kuncogva.
-Hős akar lenni, mint a szülei… Világot akar menteni! Bármi áron! És persze meg akar tanulni varázsolni, mert miért ne? Olyan kíváncsi, hogy semmivel se éri be. Amint megismer egy új dolgot, egyből már egy másik után érdeklődik.
-És ezt mind… 
-Az anyja miatt! - fejeztem be - Mert az anyja is ugyanilyen makacs nőszemély volt, aki nem tágított afelől, hogy katona akar lenni! 
-Ő más, mint te!
-Nem is tudom, hogy az anyukám, hogy tudott engem kordába tartani!
-Sehogy! A nagyszüleid neveltek fel!
-Tényleg! Hát, akkor itt egy hatalmas kérdőjel van, mert nem él egyik nagyszülője sem az én gyerekeimnek! Egyik ágról meghaltak a világháborúkban, másik oldalról meg csak a nagyapa ismert és őt meg megölte a zsarnok titán… - hoztam fel mire megtorpantam - Wow! Ennél szarabb család csakis nekem lehet!
-Tiéd Amerika segge… - jutott eszébe Loki-nak így egyből furcsállva ránéztem.
-Amerika segge?
-A filmben volt… Ne már! Te lemaradtál erről?
-Én nem New Yorkba mentem vissza!
-Akkor hova?
-Asgardba… Találkoztam veled! És megtudtam, hogy anyukád mindig is tudott rólunk!
-Tényleg? 
-Boszorkányok nevelték fel, amikor azt hiszed, hogy nem tud valamit, akkor van csak képbe igazán a dolgokkal!
-Az is igaz!
-Abban a pillanatban döntöttem el, hogy nem maradok veled a múltba… - emlékeztem vissza.
-Miután találkoztál anyámmal? - kérdezte, így egyből elmosolyodtam.
-Nem! - röhögtem el magam - Amikor találkoztam veled. Mert rájöttem, hogy azt a Lokit, akit én teljes szívemből szerettem, azt csak a halála előtt kapom meg. És nem lennék annyira erős, hogy még egyszer végig nézzem a halálját… - válaszoltam a szemébe nézve, így egyből teljesen felém fordult.
-Így maradtál Stevevel…
-Ez rajta múlott és nem rajtam! - ellenkeztem megrázva a fejem majd újra elindultam, mert Loki teljesen elrontotta a meghitt pillanatunkat, mint eddig minden egyes alkalommal -  Megbeszéltük, hogy ő visszamegy a múltba Peggy nénihez, én meg folytatom Natasha munkáját és visszaadom April-t az eredeti szüleinek. De ő mindent felrúgott azzal, hogy hazajött. De mindegy is! Nem akarok erről beszélni!
-Tudom, hogy nehéz a szeretteid nélkül!
-Egyszerűen csak nehéz Steve-ről beszélni előtted a múltunk miatt! - vettem át a jegyeimet a kezeiből majd teremtettem magamnak iratokat - Köszönöm a jegyeket! - pusziltam meg az arcán majd tovább mentem egyedül a terminál felé.

(...)

-Elnézést! Meg tudná mondani az időt? - mentem oda egy idegen emberhez mire rám nézett, így nyugodtan vettem tudomásul, hogy nem téveztettem el az emberemet - Uram atyám! Chris Hemsworth! Hatalmas rajongód vagyok! - játszottam el a rajongásomat, de erre ő csak félig mosolyra húzta a száját, de a szemében teljesen látszott, hogy egyáltalán nincs kedve egy ilyen beszélgetéshez.
-Ennek nagyon örülök! -buccentett megköszönve a mondandómat majd felemelte a karját, hogy megnézze az óráját - Az idő egyébként öt óra kereken!
-Köszönöm szépen! - biccentettem mire tovább sétált, mintha nem lenne már semmi dolga - Várj! Kérdezhetek valamit? - szóltam utána mire megtorpant és visszafordult hozzám.
-Bocsánat, de most nem nagyon alkalmas mivel dolgom van! - magyarázta majd elindult megint.
-Öt éve megtettél értem egy szívességet… - kezdtem mire megállt. Talán jó helyen tapogatóztam, talán nem, lehet, hogy csak hülyének tartott ezzel a kijelentéssel - Nem találtam a helyem a világban, de te reményt adtál! Aztán meg hirtelen eltűntél, mert vesztettünk… - hoztam fel mire lehajtotta a fejét - De aztán nekem kellett most segítenem neked, hogy észhez térítselek. Messze az alkoholtól… - tettem hozzá mire megrázta a fejét.
-Szerintem összekever engem valakivel, mert én nem ismerem magát.
-Vagy nem akarod, hogy ismerj… - tettem hozzá mire visszafordult. Éreztem, hogy emlékezni akart, csal nem ment neki. Látszott az arcán, hogy nagyon gondolkozott, hogy hogyan ismerhetett engem, de nem merte bevallani, hogy igenis tudja, hogy ki vagyok - Ismersz engem!
-Honnan?
-A testvéred jegyese voltam!
-Melyik testvéremnek? Liam-nek vagy Luke-nak?
-Loki-nak!
-Ööööö… - fagyott le majd elkuncogta magát kínosan - Oké, biztos! - hagyta rám az én hülyeségemet, így némán szitkozódva a csípőre tettem a kezem - Nekem most mennem kell! - mutatott maga mögé majd megint nekiindult az útjának, de az út másik oldalán megszólalt a riasztó, emiatt mind a ketten odakaptuk a fejünket - Hívja a rendőrséget! Én megnézem, hogy megsebesült-e valaki! - jelentette ki, így egy pillanatra megörültem, hogy a benne levő Thor segíteni akart, de ezzel a Chris Hemsworth énnel nem megyünk semmire, ha egy rablást akarunk megállítani.
-Inkább legyen fordítva! - futottam át az úton majd bementem az ékszerészhez - Hahó! Van itt valaki? - néztem körül kérdezve, mire hirtelen kirúgtak az ajtón, emiatt elterültem a betonon. A gyomromhoz kaptam, ahol kaptam a rúgást - Erre számíthattam volna! - mormogtam majd a betörő ki is jött az épületből rám fogva a fegyverét. Hát erre meg végképp számíthattam volna egy ékszerüzlet rablásánál - Oh, ha ezt Steve megtudja! - gondoltam bele majd gyorsan kirúgtam a fegyvert a férfi kezéből majd felpattantam a betonról. A fickó eldobta a táskáját majd kihúzta a csizmájából a kését. Egyből meglepődtem ezen a felkészültségen, mert Ausztráliába jöttem és nem Texasba, ahol ezek a fegyverek alapvető dolgok - Nem akarom bántani magát! - jegyeztem meg a bűnöző felé kiegyenesedve, hogy megmutassam nem hátrálok meg.
-Ez nem kölcsönös! Tönkretette a rablásomat! Most fizet érte! 
-Azt tudtam, hogy a varázslatnak ára van, de hogy a rossz tett megakadályozásának is? - döbbentem le, de egyáltalán nem díjazta a megszólalásomat - Ez elég új nekem! - mondtam mire megtámadott.
Varázslás ki volt zárva, láttak az emberek, és nem tehettem semmi olyat, amivek lesokkolom őket. Szuper helyzetben voltam, ezt nem csak én tudtam! Csak a kezeimben bízhattam, mint a régi szép időkben, amikor még nem volt semmi erő, semmi asgardi páncél, csak én és az öklöm a katonaságban, a S.H.I.E.L.D.-ben és a Bosszúállóknál. Kihajoltam a kés íve alól majd beütöttem a bordájába. Összegörnyedt az erős fájdalomtól, amit nehezére eshetett felfogni, hogy egy nő ilyen szinten megütötte. Kifordítva a kezét elvettem a másik fegyverét majd kirúgtam a lábát és vettem egy mély levegőt. Meglepődött a férfi, hogy hogyan lehet képes erre egy nő magassarkúban, de aztán egyből a pisztolyért nyúlt. Gyorsan odaugrottam majd bukfencezve megfogtam a puskát és a fickóra tartottam. Megfagyott körülöttünk minden. Éreztem, hogy több száz szempár minket figyel és az erőm által képes voltam megállapítani, hogy mindenki félt.
-Ki maga? - kérdezte megijedve a bűnöző térde feltornászkodva. 
-Nem akarja azt tudni! - ráztam meg a fejem komolyan - Hagyja ott a táskát és fusson! Messze el! - húztam fel a fegyvert fenyegetés képpen és emiatt fel is állt majd elrohant a helyszínről. Megnyugodva vettem egy mély levegőt majd kiegyenesedtem és leengedtem a kezeim - PRÓBA LÖVÉS! - tájékoztattam a járókelőket kiabálva, hogy ne ijedjenek meg a betonba tett lövés miatt. Megnéztem, hogy hány töltény volt a pisztoly tartályában, és nagyon nem tetszett a látvány, mert egy hiányzott. Elszórtam a golyókat majd a kukába dobtam az üres fegyvert.
-Itt a halom ékszer - nyújtotta felém Thor a táskát - Elképesztő volt, hogy mit tett! - jegyezte meg miközben átvettem a csomagot.
-Reméljük nem sérült meg senki! - futottam be az üzletbe majd körül néztem. Nem találtam semmit, így nagyobb rejtély volt számomra, hogy akkor hova tűnhetett az az egy töltény.
-Istenem! - ijedt meg Thor hisztérikusan mire odanéztem. Előtte volt a gyomron lőtt kasszás ájultan.
-Semmi gond! - mentem oda majd a tenyeremet a seb fölé tettem és mágia által a seb begyógyult és a következő pillanatban a nő felébredt.
-Mi történt? - ült fel a segítségemmel, mert egy kicsit szédültnek tűnt.
-Megakadályoztuk a rablást. Maga beverte erősen a fejét ezért elájult, de minden rendben van magával! Sebész vagyok, bízzon bennem! - magyaráztam nyugtató hangón, így mosolyogva rám nézett - Csak óvatosan mozgassa a fejét!
-Köszönöm szépen! - ölelt meg hirtelen így azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Megpaskoltam a hátát majd segítettem neki felállni. 
-Szerintem most inkább zárja be az üzletet és menjen haza pihenni! - ajánlottam majd biccentve elindult hátra. A táskát a pultra helyeztem majd megigazítottam a ruhám magamon.
-Ez meg mi a franc volt? - akadt ki Thor mire megfogtam a fejét és ugyanúgy megcsapott minket a szellő, mint apa esetében - Bonnie! - rázta meg a fejét, mire rájött, hogy pontosan ki vagyok, emiatt a nyakamba borult - Azt hittem meghaltál!
-Én is! De aztán kiderült, hogy csak teleportáltak ide! 
-Annyira aggódtam!
-Mi történt miután meghaltam? - toltam el magamtól.
-Nem tudom… Nem emlékszem… - makogott.
-Próbálj meg koncentrálni rá!
-Hogyan tudtad, hogy ez működni fog?
-Amikor ideértem két napja találkoztam Loki-val és ő segített nekem! Kell a kapocs a két ember közé és akkor könnyebben megvan az emlék.
-Kiket találtál eddig meg? - kérdezte kiindulva a boltból.
-Csak Loki-t és apát!
-Találkoztál Heimdall-lal? - emelte ki a számára fontos dolgot.
-Igen!
-Végre egyesült a családod! - ujjongott megállva a kirakat előtt.
-Ahogy mindig is kívántam! - mosolyodtam el megtorpanva mellette - De mesélj! April bírta a varázslatot?
-Nagyon ügyes volt! Bár nem nagyon emlékszem, hogy mi volt, arra emlékszem, hogy megtartotta egy darabig biztos!
-Annyira hiányoznak! - bújtam az ölébe mire megsimogatta a hátamat.
-Semmi baj! Visszajutsz! Biztos vagyok benne!
-És ha nem? 
-Felragyog még a mi napunk… - emlékeztetett mire kuncogtam - Ki a következő ember a listán?
-Először az asgardiakat keresem meg… Eddig megvan Loki, apa és te. A következő célpont Valkűr - meséltem mire hangosan felkacagott.
-Hatalmas mázlid van Bonnie! 
-Miért? - értetlenkedtem.
-Mert pont tegnap jött ide, mert most kezdődik a turnénk az új közös filmünkhöz! - mondta mire elengedtem és felnéztem a szemébe.
-Tök fura ez a világ! - jegyeztem meg, mert soha se gondoltam azt, hogy Valkűr szóba állna Thor-ral, ha nem lenne a királya. Vagyis most már Valkűr Asgard királynője, de ez már teljesen más helyzet.
-Tudom! - helyeselt, így csípőre tettem a kezem. Megmasszíroztam az orrnyergemet majd vettem egy mély levegőt - Ha kell holnap össze is tudlak vele hozni!
-Megbeszéltük! - helyeseltem - És milyen film? - kérdeztem vállat vonva, mert most már úgy éreztem semmi se lephet meg.
-Men in Black.
-Uram atyám! - csaptam a homlokomra, mert rájöttem, hogy egyáltalán nem gondoltak át rendesen az előző kijelentésemet.
-Tök menő lett a film!
-Haza akarok menni! - jelentettem ki majd elindultam a part felé - Ez túlságosan furcsa világ számomra! - tudtam le ennyivel, így Thor nevetve követett engem.