-Nyugi Peggy néni! - kértem kuncogva az aggódása miatt. Mintha még mindig a tini énem lennék, és Peggy néni vitt volna a suliba.
-De hívj fel utána! - ismételte meg magát, így biccentettem magamnak - És maradj a tervnél! - tette hozzá, így lehajtottam mosolyogva a fejem.
-Nem vagyok fiatal és lázadó, hogy eltérjek a tervtől! - emlékeztettem, így felkacagott - Majd hívlak!
-Add át az üdvözletem neki! - jutott hirtelen az eszébe.
-Átadom neki! 
-És ha benne van, akkor találkozhatnánk megint! - ajánlotta kedvesen.
-Az a baj, hogy nem mer téged visszautasítani, szóval... - húztam fintorra a számat.
-De attól még ő is szokta élvezni a beszélgetéseket! Csak az eleje egy kicsit döcögős! - helyeselt - Vigyázz magadra! - vált hirtelen komollyá, így vettem egy mély levegőt.
-Minden rendben lesz! - válaszoltam.
-Szeretlek! 
-Ahogy én is! - nyomtam ki a hívást majd eltettem a zsebembe a mobilt.
-Én is puszilom őt! - mondta Loki mire felvontam a szemöldököm. 
-Nem neked gondolta! - vallottam be majd tovább mentem a célunk felé.
-Hogy mi? - esett le neki a helyzet, így ledöbbenve követett engem míg oda nem értünk az adott épülethez.
-Csak maradj itt! - kértem felemelve a kezem majd a beindultam. 
-Bemegyek veled! - ellenkezett, így visszafordultam.
-Nem kell! 
-Bonnie ez egy kondi! Errefelé nem szokás az, hogy lányok is mennek edzeni! Szinte csak fiúk vannak! - tájékoztatott, így megforgattam a szemem.
-Isten hozott New Orleans-ban! - vettem mély levegőt. 
-Bemegyek veled! - jelentette ki.
-Isten ments! - állítottam le.
-De… - makogta, de fenyegetően felemeltem az ujjal, így leállt.
-Felfogtad azt, hogy a háború istene vagyok? - emlékeztettem a tényre - Egyedül kell mennem! 
-És miért? - értetlenkedett.
-Mert én ismerem a legjobban! - vontam vállat majd bementem, de Loki visszahúzott - Engedj be! - szúrtam le morogva.
-Veszélyes is lehet! - figyelmeztetett.
-Meg tudom magam védeni, nyugi! Emlékszel, hogy mi történt Asgardban? 
-Nem volt semmi! - ismerte be. 
-Öt év alatt sokkal többre lettem képes szóval engedj, mert különben hazateleportállak! - fenyegetőztem nyíltan.
-Nem is tudsz teleportálni! - ellenkezett.
-Ki akarod deríteni? - kérdeztem összevont szemöldökkel - A legelején tényleg nem tudtam, de te is tudod, hogy minél több ember hisz bennem, annál nagyobb mágiám van! Nyolc ember után Londonig is el tudlak küldeni! - jelentettem ki majd kirántottam a karomat a kezei közül és bementem. Már a recepciós is felfigyelt rám, nagyon jól kezdődött egy kigyúrt fekete férfi megbámulásával! Felmentem a lépcsőn majd beértem az izzadság szagot árasztó edzőterembe. És persze mindenki abban a pillanatban megállt az edzésben, mert megjelentem én, aki teljesen új, fehér, és nő is egyben. Én csak egyenesen mentem a keresett ember felé így a hátamat szinte kiégették a bámulók. 
-Beszélnünk kell! - álltam meg Sam mellett mire felém fordult. 
-Mi a fasz? - döbbent le majd behúzott a sarokba - Mit keresel te itt? - érdeklődött felcsillanó szemmel.
-Jöttem hozzád! - válaszoltam, mintha természetes lenne.
-Azt hittem, hogy meghaltál! Tíz éve! - jegyezte meg.
-Hogy mi? - fagytam le az idő hallatán. 
-Hiszen elmentél felfedezni egy új életet az esőerdőbe és egy hónap után közölték velem, hogy elvesztettek téged és, hogy ne várjalak haza! - hozta fel, mintha ezt nekem is tudnom kellett volna.
-Figyu! Itt valami keveredés van! - értelmeztem.
-Egy levelet hagytál a postaládába! - jegyezte meg. 
-Beszéljünk erről inkább máshol! - kértem. 
-A francba! Annyira hiányoztál! - ölelt meg jó szorosan, így én is átkaroltam.
-Mindenki engem bámul! - mormogtam. 
-Menjünk haza! - engedett el majd kihúzott a teremből egyből - Elmegyek a cuccomért!
-Kint várlak! - biccentettem majd tovább mentem - Azt mondtad, hogy én nem élek itt! - szidtam le Lokit mikor kiértem a levegőre. 
-A francba! - jött rá - Emlékszik rád? - pillantott rám, miközben leértem mellé.
-Az itteni énemre, igen! Elvileg elmentem valamilyen esőerdőbe új életmódot keresni! - mondtam dühösen.
-Azt hittem, hogy ezzel le is tudtam! - rázta meg a fejét lemondóan, így bennem csak megnőtt az idegesség.
-Te hazudtál nekem! - akadtam ki. 
-Azt hittem, hogy nem fog emlékezni! Csak ő tudott rólad, mint itteni nő! - érvelt maga mellett, így megforgattam a szemem.
-Azt mondtad, hogy nem létezek itt! - löktem meg. 
-Bonnie, ne akadj ki! - emelte fel a kezét, hogy lenyugtasson.
-Mi az, hogy ne akadjak ki? Miért ne akadjak ki? Úgy keresztbe tettél nekem ahogy csak lehet! - jelentettem ki mire Sam kijött az épületből.
-Minden rendben? - kérdezte mellém állva.
-Persze! - válaszolt Loki. 
-Ne hazudj! - fordultam vissza - Legalább most ne!
-Ti honnan ismeritek egymást? - mutatott felváltva ránk. 
-Segítettem neki ide jutni! - vont vállat Loki mire leesett az állam. 
-Elegem van belőled! - mondtam majd elindultam teljesen másik irányba. 
-Bonnie! - szólt utánam Sam, de nem álltam meg a kedvéért. 
Egyenesen mentem amerre csak tudtam. Kacskaringósan, balra és jobbra kanyarodva. Nem érdekelt, hogy még a rendes világban se jártam ebben a városban csak mentem! Egyszerűen ki kellett sétálnom azt, ami bennem volt, mert nem tudtam kiadni harc által. Igaz, a sokadszori balra kanyarodásom után már nem láttam épületeket, így megtorpantam. Meg is lepődtem ezen, de rájöttem, hogy azért, mert a vízparthoz értem. Odamentem a korláthoz és néztem a víz járását miközben az agyamat tisztította a szél. Nem ismert fel senki, senki se tudta, hogy ki vagyok, erre itt volt szem, és a legelején azt hittem, hogy az igazi énemre emlékezett, de nem... Az egész itteni létem azon múlott, hogy mennyire voltam képes beilleszkedni és egy hihető háttérsztorit létrehozni magamnak, erre kiderült, hogy nagyban élek itt és konkrétan egy vagyok a legjobbak közül.
-Végre megtaláltalak! - dőlt a korlátnak Sam mellettem, így lehajtottam a fejem.
-Jelenleg nincs szükségem társaságra! - mormogtam, de tudtam, hogy nem fogja érdekelni, hiszen soha se hagyott egyedül, amikor ezt mondtam.
-Honnan ismered Tomot? - kérdezte miközben rám pillantott.
-Most tényleg nem akarok erről beszélni Sa… Tony! - javítottam ki gyorsan magamat, mielőtt elszólnál magam.
-És milyen volt az esőerdő? - folytatta mire kuncogtam. Letöröltem a könnyemet majd felé fordultam. 
-Egyszerűen tökéletes volt! Nem volt a közelemben egy idegesítő ember sem! Tök jól elvoltam az emberek nélkül! - jelentettem ki, így elmosolyodott.
-Ez a baj köztetek? 
-Bár ez lenne! - forgattam meg a szemeimet.
-Hát akkor mi? Ugyan már! A húgom vagy! Több évtizedeken keresztül mindent elmondtál! - emlékeztetett.
-Előfordult az már veled, hogy sokadszorra is átvert egy számodra fontos ember, de te mégis újra és újra megbízol benne, mert szereted? - kérdeztem háttal nekidőlve a korlátnak.
-Szerinted mi más lehet a nővérnek a definíciója? - szólt be a vállamat meglökve, így elnevettük magunkat.
-Hiszel bennem? - váltam komollyá. 
-Miért ne hinnék? 
-És ha mutatok valamit, amit nem nagyon fogsz elhinni akkor megígéred, hogy nem akadsz ki? - suttogtam, így közelebb állt.
-Mint mondtam a nővérem vagy! Sok rossz dolgot láttam veled kapcsolatban! - jelentette ki, így megvakartam a halántékomat.
-Ez komoly dolog Tony! 
-Figyelek! - biccentett mire felemeltem a kezem, de erre ő lepacsizott velem. 
-Azt mondtad figyelsz! - akadtam ki. 
-Ne az utcán mutasd meg, hogy mire vagy képes a mágiával! - húzta mosolyra a száját mire elképedtem. 
-De mindent tudtál és egész végig átvertél? - értelmeztem a helyzetett majd megütöttem a felkarját.
-Auch! - kapott oda a fájó ponthoz - Csillapodj Bonnie! 
-Hogyan tértél vissza? 
-Tom segített - mondta, így megforgattam a szemem. Tudhattam volna, hogy képes erre.
-Persze… - mormogtam - Segített, mi? 
-Figyelj Bonnie, én nem tudom, hogy mi volt köztetek! A többiek megtudták abban az öt évben, de az nekem kiesett! 
-Loki… - kezdtem, de egyből meg is akadtam - Nehéz ezt elmondani pont neked! - vallottam be.
-Én itt vagyok! Meg is várom a megfelelő pillanatot! - vont vállat.
-Huszonöt éve én összejöttem vele… És egyszerűen mesés volt! Jártam Asgardban, megmutatott sokféle csodát, a mágiát is megtanította… emlékeztem vissza mosolyogva - Aztán jött New York! Mindenről tudtam, de eljátszottam, hogy nem, hogy felfigyeljenek rám a Bosszúállók, és ez meg is történt. Beválogattak a csapatba, és erre kaptam egy küldetést tőle. Vissza kellett szereznem a jogart neki! 2014-ben, mikor harcoltunk a Hydra ellen majdnem sikerült, de hála az égnek valaki gyorsabb volt nálunk! Egyre jobban féltem tőle és egyben szerettem is… - ráztam meg a fejem magamtól undorodva - És akkor itt jön az a csavar, hogy alakulóba volt valami Stevevel! És mivel bennem volt a félelem akárhányszor csak láttam Lokit, beleszerettem Stevebe, mert mellette nem éreztemezt! Mellette nem állt görcsbe a gyomror és jól éreztem magam! Egyszerűen boldog voltam! Persze Lokinak támadt egy újabb ötlete, ami az volt, hogy Rogers segítségével szedjem szét a csapatot - jutott eszembe, így kidülledt a szeme - De amint tudod én nem csináltam semmit! És akkor Ultron után, amikor elmentünk Kaliforniába, Loki sikeresen lebuktatott! Ezért mentem el én akkor! Mert Steve kirúgott… És akkor még azt is megtudtam, hogy ő ölte meg a szüleimet… Minden bekavart ellene! De aztán abban a három évben megismertem egy teljesen más énét és újra beleszerettem! Öt éve meg is kérte a kezem! Csak persze meghalt utána, mert miért is ne, ki lennék én ha boldog véget kapnék? De én nem adtam fel! Az utolsó pillanatig harcoltam, hogy mindenki visszajöjjön, még úgy is, hogy bennem volt a tudat, hogy ő nem biztos, hogy visszatér. Lett April, Steve és én barátokként neveltük. Aztán a nagy harc… Megbeszéltük Stevevel, hogy visszamegyünk a múltba a szerelmeinkhez. De Natasha halála után én meggondoltam magam. Meg persze az a Loki, akit én szerettem, az csak a halála előtt találom meg. És te is tudod innentől, hogy mi történt! Végül jött ez az átok… Újra találkoztam Lokival és egyszerűen megtaláltam azt az embert, akit elvesztettem anno. És ez boldoggá tett! - jegyeztem meg lehajtva a fejem - Persze tudtam, hogy nem csalhatom meg Stevet, de attól még hogy ott volt mellettem és biztatott, segített… Mintha meg sem halt volna. Együtt kerestünk fel szinte mindenkit! És most jövök rá, hogy én igenis létezek itt! És igenis vagyok valaki! Azt mondta, hogy nincs megfelelőm itt! És ezzel elfojtotta az utolsó reményemet is! Szóval most dühös vagyok! - fejeztem be majd kitártam a karjaim - Sam, túl csöndes vagy! Ez rémisztő! - vettem észre felé fordulva.
-Ez… Már értem, hogy miért nem akartad ezt elmondani! - adott igazat.
-És most egyszerűen újra úgy érzem magam, mint egy áldozat! Ahogy minden egyes átverés után… - húztam fintorra a számat.
-És amikor terhes lettél… 
-Ő volt az apa! - fejeztem be helyette, mert tudtam, hogy erre akart kitérni.
-És ahogy nálad maradt a jogar… 
-Nem kellett már neki! 
-Asgard hercegnője és Jötünheim királynéja… 
-A jegyben járásunk miatt van! 
-És a mágia… 
-Ő tanított nekem dolgokat! Nem tudtam használni régen, de a varázsigéket megjegyeztem. 
-És mindent amit tudtál… 
-Az mind tőle tudtam! 
-Ez… 
-Undorító! - fejeztem be. 
-Miért fejezed be a mondataimat? 
-Mert testvérek vagyunk és van köztünk kapocs? - fontam össze a karjaimat. 
-Kik vannak eddig meg? 
-Nem sokan! Póki, Strange, Thor, Valkűr, apa, Loki, Hela, és Peggy néni! 
-Hogy ki? 
-Melyiken vagy kiakadva? Helan vagy Lokin? 
-Peggy Carteren! - válaszolta, így felkacagtam.
-Legalább nem kell a hegyibeszédet újra előadnom, hogy Hela igenis nem olyan, mint gondolják! - kuncogtam tovább. 
-Miért ébresztetted fel Peggyt? - döbbent le.
-Nem akartam! Esküszöm, hogy nem akartam, de megláttam múltkor Londonban és egyszerűen… Hiányzott! Nagyon! - vallottam be - És nagyon örülök annak, hogy át tudtam vele beszélni ezt a Steves ügyet, mert nem tudtam volna nyugodtan élni ezzel a tudattal, hogy haragszik rám! 
-Örült annak, hogy téged választott Steve? - lepődött meg.
-Azt mondta, hogy örült volna annak a végnek, ami a filmben van, de sokkal boldogabb amiatt, hogy boldog anyuka lehettem és megtaláltam számomra a boldogságot! 
-Ez elképesztő! 
-Mindig ilyen volt! Mindig mások sokkal fontosabbak voltak számára, mint saját maga! 
-Taktikai szempontból keresed fel az embereket… Most következtem én? - értelmezte a dolgokat.
-Asgardiakkal kezdtem, mivel velük könnyebb volt… Parker kellett a hatalmas hite miatt, hogy erősödjön a mágiám. És persze Strangenél nagyobb mágust nem ismerek, így kellett a segítsége. Peggy néni egy meglepetés ember… Kellettél nekem, sőt kellesz nekem! Mint Amerika Kapitány, mint testvér, mint barát, és mint színész! 
-Tudom is, hogy ki legyen a következő! Vagyis inkább kik! - húzta mosolyra a száját mire felé fordultam kérdőn. Elővette a telefonját és megnyitott valamilyen hirdetést. 
-D23 expo? - kérdeztem leolvasva a címet. 
-Nézd a sztárvendégek listáját! - kérte, így lejjebb lapoztam.
-Sebastian Stan, ő… 
-Bucky! 
-Szuper! Tom Holland, ő a Kölyök, már megvan! Chris Pratt… Nem ő Steve, vagy de? Három Chris van, azt tudom, hogy Thor az egyik! 
-Pratt Űrlord! - segített be, így bólintottam.
-Az még jobb! Robert Downey Jr… Stark! - mosolyodtam el - Scarlett Johansson… - morogtam mert nagyon is jól tudtam, hogy kit takart ez a név. Direkt megjegyeztem, de még mindig olyan rosszul hatott a halála, hogy nem bírtam kimondani a nevét.
-Segíteni fogok! - simogatta meg a kezem Sam - Nyugi, ott leszek! 
-Kik lesznek még ott? - tértem vissza.
-Wanda és Vízió.
-Akkor beszervezzük Buckyt, Wandát, Quillt, Víziót, Starkot, és Natet! - soroltam fel.
-Hosszú nap lesz! 
-Isten vagyok! Bírom a tempót ellentétben egyesekkel! - jegyeztem meg.
-Ezt most vegyem beszólásnak? 
-Vegyed beszólásnak! - röhögtem el magam. 
-Menjünk haza! - karolt át majd elinduktunk balra.
-Nekem nincs otthonom! 
-Van egy jó hírem! 
-És mi? 
-Hogy a sógornőd és a három gyerekem szeretnének látni! - válaszolt, így megtorpantam a meglepődéstől. 
-Van három gyereked? - akadtam ki. 
-Ne tud meg milyen menő! Szülőnek lenni… - kezdte mire rájött a dologra. 
-Egyszerűen a legjobb dolog a világon! - fejeztem be helyette.
-Annyira sajnálom, hogy felhoztam ezt! 
-Semmi baj! Biztos remek apuka vagy! - legyintettem. 
-Gyere! - állt meg majd jó szorosan megölelt, mert tudta, hogy erre szükségem volt.
-Annyira hiányoznak! - vqllottam be szipogva.
-Minden rendben lesz! - nyugtatott meg miközben simogatta a hátamat.
-Olyan kicsik voltak! 
-Tudom! 
-Cserben hagytam őket!
-Azt hitted, hogy jól cselekszel! Meg akartad menteni az univerzumot! Ez még neked is hatalmas falat egyedül! De most itt vagyok! Nem hagylak egyedül! 
-A feleséged tudja, hogy van egy testvéred? - jutott eszembe miközben elengedtem.
-Legjobb barátnők voltatok! 
-Akkor ne várassuk meg! Úgyis nemsokára New Yorkba kell mennünk egy expora! - mosolyodtam el mire megpuszilt. 
-Mi lesz Lo… - hozta fel mire a szavába vágtam.
-Hanyagoljuk! - töröltem le a könnyeimet majd elindultunk.