-Na várjunk egy pillanatot! - kértem amikor visszaültem a helyemre egy pohár meleg teával a kezemben, amit azért csináltunk, hogy hangulatosabb legyen a beszélgetésünk - Te a felesége voltál Ryan Reynoldsnak? A híres filmszínész Reynoldsnak? - akadtam ki. 
-Pontosan! - helyeselt mosolyogva.
-Hogy én mennyire irigy vagyok ebben a pillanatban! - jelentettem ki mire elröhögtük magunkat.
-Nem is tartott sokáig! - legyintett lemondóan a helyzetről - A második házasságomból született egy lányom. Pár éve elváltam és most meg megint jegyben járok…
-Miért van az, hogy én egyébként ilyen életet néztem ki neked? - jegyeztem meg elgondolkodva - Teljesen illik hozzád, mint Natasha! Nem ismerem Scarlett karakterét, de mintha ez az életed neked szánták volna!
-Lehetséges! 
-Hogy is hívják a lányodat?
-Rose.
-Hány éves is?
-Öt. Kicsi még…
-Az a legjobb év! - jelentettem ki, így elkuncogta magát - A gyerekek akkor a legjobbak! Kétszeresen megéltem! Tapasztalat!
-Ha már a kettő! Honnan van neked egy fiad is? - jutott eszébe - Amikor meghaltam csak April volt neked!
-Hosszú történet! - húztam fintorra a számat.
-Én az egész itteni életemet pár mondatban összehoztam! Most rajtad a sor. 
-Láttad a filmet, nem? - érdeklődtem, hogy könnyebben elmondhassam a dolgokat.
-Igen!
-Steve nem ment vissza a múltba, ahogy én sem. A munkádat akartam folytatni, ezért erőltettem Stevet arra, hogy élje le Peggy nénivel boldogan az életét a hetvenes években. De nem tette meg és visszajött hozzám egy jegygyűrűvel és egy házassági anyakönyvi kivonattal - meséltem el, de akaratlanul is elvigyorogtam magam.
-Megmondtam! - emelte fel a kezét az ég felé diadalittasan - Én megmondtam!
-Aztán örökbe fogadtunk egy ötéves kisfiút.
-Hogy hívják? 
-Anthony Nathaniel Rogers. 
-Szép név! 
-Bár ő is így gondolná! - vettem egy mély levegőt - Három hős nevét viseli mégis utálja a jó hosszú nevét a kis makacs! - mormogtam majd kuncogtam - Pókember a kedvence! És nagyon anyás! 
-Látod? Jó anyuka vagy! - lökte meg a vállamat, ezzel engem bátorítva.
-April Thanos óta olyan akar lenni, mint te, csak az én erőmmel! Minden egyes este, amikor megyek éjszakai mesét mondani neki megkérdezi, hogy mikor faragok belőle igazi hőst? Mikor tanítom meg őt varázsolni? - magyaráztam szomorúan, mert nagyon fájt, hogy még annyit se mondtam el neki, amennyit kellett volna, hogy tudjon az átokról.
-Telhetetlen… Pont mint az anyja! - szólt be nekem miközben ivott egy kortyot.
-Pont, mint az anyja! - ismételtem - Tony egyre többet van Steve társaságában, ami jó! Aprilnek öt év kellett, hogy apának szólítsa… 
-Jó, de azért Aprillel más volt a helyzet, ezt te is tudod! - emlékeztetett - Amikor örökbefogadtad, mert egyedül csináltad, April azt hitte, hogy csakis te vagy neki. Steve csak utána jött be miután úgy gondoltad, hogy elköltözöl a bázisról a gyerek miatt. Vettetek egy lakást, együtt éltetek. A kislánynak jó volt, hogy egy férfi is megjelent az életében, de nem tudta biztosra, hogy ki számára Steve. Együtt élt vele, együtt játszott vele, néha együtt aludt! 
-Rossz szokása volt, hogy ha rosszat álmodott akkor bebújt közénk! - helyeseltem kuncogva, mert eszembe jutott, hogy mindig a gyomromba rúgott, akárhányszor fordult egyet - Folyamatosan a vesémben volt a lába! - poénkodtam majd lehúztam egyben a teát.
-Tonynál már házasok voltatok! Ott teljesen más a helyzet - vont vállat, mert megértette a mi helyzetünket.
-Főleg, hogy Aprilt zaklatja ha rémálma van! - hoztam fel - Pár hete volt egy olyan nap, amikor esett az eső. Bent voltunk a házba és beszélgettünk. És akkor kérdezte meg Tonytól Steve, hogy mikor akar külön szobába menni. Azt válaszolta, hogy nem szeretne, mivel April megnyugtatja amikor rosszat álmodik. Bebújik mellé és elénekel neki egy dalt, amit a szíve kíván - meséltem el így felvonta meglepődve a szemöldökét - Le voltunk sokkolva ettől a választól! Már nézegettük egy ideje a bútorokat, és erre jött a válasz, hogy ő nem akar átmenni másik szobába. Én nem hittem el ezt! Addig ott gubbasztottam a szobájuk előtt, amíg meg nem bizonyosodtam! 
-Gyakran vannak rémálmai? - kérdezte felém fordulva.
-Az árvaház miatt igen! Rosszul bántak vele. De hála az égnek van neki egy szerető nővére! 
-Mit énekelt neki? 
-Amit én énekelek nekik lefekvésnél. Én találtam ki, hogy megismerhessék a hősöket - válaszoltam majd letettem a kis asztalra a bögrémet - Tony Stark, Iron man
Nick Fury has a plan
Big shock, Pepper Potts
Arc reactor core - dúdolgattam el az adott nótát, mert így a visszaemlékezés miatt beugrott a fejembe.
-Asgard ancient war
Loki and his brother, Thor
Bruce Banner 
Radiation, transformation… - fejezte be helyettem Nat mire kidülledt szemmel ránéztem.
-Te ezt honnan tudod? - lepődtem meg. 
-Ezzel hirdettük a filmet! Ezt te írtad? - döbbent le.
-Altatónak szántam a gyerekeknek! 
-Tényleg? 
-April mindig elismételte a Black Widow, Russian spy sort, amikor kifelé mentem. Tony mindig megkérdezte, hogy én hol vagyok a dalban. 
-Nem írtad bele magad - adott igazat félig mosolyra húzva a száját.
-Minek? - vontam vállat - Soha nem én voltam a fontos! Azok, akik érnek valamit, benne vannak a dalban! - tudtam le ennyivel.
-Igenis érsz valamit! Sok mindent! - fogta meg a kezem bíztatótan majd közelebb csúszott hozzám, hogy éreztesse velem a közelségét. 
-Akkor Tyr miért nincs benne a filmekben? Miért nem ismer engem senki? - hoztam fel teljesen jogosan.
-Nem tudom! - rázta meg lemondóan a fejét.
-Nem érek én semmit Nat! Itt biztosan nem! 
-Ez nem igaz! - ellenkezett velem hangosabban, hogy felfogjam.
-Tény tényt alapoz Natasha! Itt nem tudsz mást felhozni! - tudtam le ennyivel - Azzal, hogy Loki létrehozta ezt a helyet, úgy alakított ki engem, az én híremet, hogy ne legyek senki, de mégis legyek valaki! - magyaráztam mire értetlenkedve megitta a teáját - Létrehozott engem is, csakhogy ne hiányoljon, de amint úgy gondolta, hogy túllépett rajtam, elküldött egy brazil őserdőbe... - tört ki belőlem a kacagás a helyzet miatt - A mi világunkban, volt hírem, volt nevem, volt mindenem, amit csak akartam, akár nem gondoltam végig, akár de! Itt megfosztott ettől, de hogy miért? Fene se tudja kivenni az ő fejéből! - adtam fel, így lehajtottam a fejem - Tudod, néha elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha tényleg jobb útra tér, előbb, mint kellett volna! - hoztam fel - Megváltozott volna, mint te! Legnagyobb csínye az lenne, hogy lufivá változtatja a csirkét, vagy nem tudom! - ráztam meg a fejem hitetlenkedve majd szipogtam egyet - Azt hittem képes leszek erre... Hittem, hogy képes leszek arra, hogy megváltoztassam, mint Clint nálad! Túlságosan naív voltam, hogy nem szabadultam meg tőle akkor, amikor kellett volna!
-A szerelem vak! Néha rossz dolgokba visz minket! - állt mellém, így vettem egy mély levegőt - A kérdés az, hogy mennyire vagy képes élni emellett a vak éned mellett? - simogatta meg a vállam, így vettem egy mély levegőt.
-Segítesz megtalálni Wandat? - érdeklődtem, mire kiakadva morgott egyet.
-Tereled a témát! Pont mint a rendes világban csináltad mindig! 
-Mindjárt vége ennek az eseménynek! Wanda és Vízió még hiányzik! Wandahoz kellesz nekem, míg Víziónál kell Wanda! - mondtam el a bajomat, így felhúzta a magassarkúját.
-Tökéletes lánc! - állt fel majd kiindult.
-Most hova megyünk? - kérdeztem majd én is felpattantam majd utána futottam, hogy csatlakozni tudjak mellé.
-Egy óránk van, hogy megszerezzük mind a kettőjüket - tért át a stratégiára teljesen beleélve magát újból az ügynöki énjébe - Most biztosan éppen a riporterek ostromolják őket. Egyetlen lehetőségünk, hogy én bemegyek és kihozom Wandat onnan majd a végén Maximoffal együtt felébresztett Víziót - mondta el az elméletét miközben sétáltunk az adott termek felé.
-Nekem mit kell csinálnom?
-Kitalálni, hogy hogyan ébreszted fel őket! - vont vállat, mintha olyan egyszerű lenne a dolog.
-Az nehéz lesz! Nincs semmi különleges emlék köztünk! - jegyeztem meg.
-Akkor találj ki valamit nagyon gyorsan! - kérte idegesen.
-És mégis mit?
-Az időutazásnál is tudtál segíteni Brucenak egy könyv kiolvasása után! - hozta fel az egész küldetésünk elejét.
-Tíz könyv volt! - javítottam ki.
-Akkor annyi! A lényeg, hogy nálam sokkal okosabb vagy és emiatt rá fogsz jönni a megoldásra - dicsért meg mikor lekanyarodtunk a riport termekhez.
-Sziasztok! - köszönt nekünk valaki hátulról mire megtorpantunk az ismerős hangtól és hátra néztünk.
-Lizzie! - mosolyodott el Nat - Éppen téged kerestünk!
-Engem? - mutatott magára majd beleharapott az almájába - Miben segíthetek?
-Hadd mutassam be neked Bonniet! - mutatott rám majd kezet is ráztunk.
-Szia!
-Bonnie Mackie! - mutatkoztam be mire lefagyott.
-Akkor Mackie a te…
-A nővére vagyok - fejeztem be helyette mielőtt még bármi mást gondolna a Wilson és köztem lévő kapcsolatról.
-Úristen! - csillant fel a szeme - Mindent tudni akarok róla! Milyen volt a gyerekkora? Milyen volt tiniként? Sokat lázadt? - sorolta fel izgatottan a kérdéseit, így egy kicsit lefagytam, mert nem találtam a szavakat.
-Tony nagyon jó gyerek volt! - kezdtem el a sztorit - Mindig együtt játszottunk és együtt tanultunk. Bár amikor kamaszodott kicsit megváltozott. Próbált mindig a figyelem középpontjába állni és vicces lenni. Egyszerűen csak népszerű akart lenni a családi és baráti körében.
-Csajok! - biccentett Sam majd megállt mellettem és átkarolt - Mi a téma?
-Kérdezték, hogy milyen voltál gyerekkorodban - válaszoltam legyintve - Elmondtam, hogy mennyire jól eljátszottunk ketten és tanultunk majd te fontosnak tartottad a népszerűséget utána és vicces lettél meg minden.
-És tényleg ez volt! - lepődött meg a kijelentésemen.
-Mi? - fordultam felé, mert rájöttem, hogy ez mit foglalt magába - Akkor ez azt jelenti, hogy emlékszek? - suttogtam.
-Nagyon úgy tűnik! - adott igazat.
-Várjál Bonnie! - szólt nekem Wanda - Van valami a vádlidon! - hajolt le majd leporolta és azután a fenekére is esett sokkosan, így mindannyian arra kaptuk a fejünket.
-Lizzie! - guggoltam le hozzá aggódva - Sebész vagyok, ne aggódj! - fogtam meg a fejét majd elkezdtem vizsgálni az arcát - Tisztán hallasz engem?
-Bonnie… - mormogta.
-Igen? Itt vagyok!
-Neked ott sebed van! - mondta mire Samre néztem - És nem is vagy sebész, mert nem jártál orvosira! - folytatta mire felvontam a szemöldökömet.
-Wanda? - kérdeztem félénken.
-Az a seb - hozta fel Nat - Sokoviában szerezted amikor Ultron tüzet nyitott ránk! Wanda innen emlékezett! - jött rá.
-Nem hittem volna, hogy egyszer örülni fogok, hogy ennyi hegem van! - jegyeztem meg kuncogva - Buckyt is a gyomromon lévő heggel hoztam vissza… Wanda, most már jól vagy? - érdeklődtem miközben felhúztam az adott személyt.
-Vízióval beszéltetek már? - kérdezte körbe nézve mire értetlenkedve felvontuk a szemöldökünket - Az előbb ment el, mert végeztünk! - jelentette ki így egymásra pillantottunk.
-Terv? - szólalt meg Sam.
-Nincs itt már idő tervre! - vontam vállat majd elkezdtem a kijárat felé futni.