-Szóval megint utaznom kell! - jöttem rá miközben megforgattam a szemeim.
-Tudsz varázsolni! - hozta fel Hela - Teleportálódj oda és ennyi! Egy másodperc! - vont vállat letudva a problémámat.
-Nem tud teleportálni! - ellenkezett Thor a mobilban.
-Ebben a világban máshogy működik a mágia! - kezdte apa a magyarázatot - Ott van mindenhol, de mivel nem hisz benne senki így felesleges, használhatatlan!
-Miután Bonnie megkeresett minket, minden egyes ember után nőtt az ereje - folytatta Loki.
-Konkrétan kiért is kell mennie Londonba? - érdeklődött Valkűr.
-Doctor Strangeért és Pókemberért! - válaszoltam miközben megmasszíroztam a nyakam.
-Uh, nagyon bírom azt a kölyköt! - jegyezte meg kuncogva, így összevontam a szemöldököm.
-Mindenki bírja! - javította ki őt Loki.
-Szóval, akkor a terv tiszta! - értelmeztem az eddigi hallottakat - Elmegyek a két brit barátunkért és minden jó lesz! Plusz kettő ember sokat segít! Főleg, hogy az egyik a misztérium mestere, vagy ki tudja micsoda... - legyintettem feladvAma, hogy megtudjam, hogy Strange pontosan ki is - A kölyök mindenképpen kell, mert neki aztán hatalmas a hite! Ha ő velünk van, akkor már jók vagyunk!
-Akkor mire várunk? - nézett körbe Hela kérdőn mire észrevettem az elrejtett fegyverét a csizmájában.
-Add ide! - kértem odasétálva elé mire ledöbbent - Add ide Hela a kést! - parancsoltam már komolyabban mire fújtatva átadta.
-Én megmondtam, hogy ez lesz! - jegyezte meg Thor.
-Mindannyian megmondtuk! - helyesbített apa.
-Mindenkinek nehéz a változás! - tudtam le ennyivel mire Hela elismerően biccentett.
-Nekünk mennünk kell! - nézte meg az időt Valkűr - És esküszöm Hela, hogy ha bármelyiket is bántod, én öllek meg! - fenyegetőzött, így hitetlenkedve lehajtottam a fejem.
-Sziasztok! - nyomtam ki a hívást.
-Nekem is mennem kell! - állt fel apa is majd mellém sétálva megölelt.
-Rendben! További szép napot! - simogattam meg a hátát majd elengedtem.
-Sziasztok! - biccentett majd kiment a szobából.
-Hát ez nagyon kínos volt rád nézve, bátyám! - kuncogott Hela mire leültem mellé.
-Másik vejét sokkal jobban kedveli! - mormogta Loki.
-Ha ezt tudom, hogy ekkora családi vita lesz, akkor inkább segítség nélkül megoldottam volna! - panaszkodtam mire Loki felpattant a székről.
-Én inkább magatokra hagylak egy kicsit titeket! - ment ki az erkélyre majd leült és elkezdett kint telefonozni.
-Egy kés? Komolyan? - hoztam fel kiakadva, tudva, hogy Loki már nem zavar minket - Tudok gyógyítani! Sebész vagyok... - emlékeztettem.
-Nem gondoltam át a tervet! - vallotta be mosolyogva.
-Figyelj, engem nem zavar ha van nálad bármilyen fegyver! - ráztam meg a fejem - Elveszem tőled minden egyes alkalommal! Én tőled nem aggódok! Volt nálad nagyobb ellenfelem is!
-Mégis ki? - fordult felém.
-Aki képes volt egy csettintéssel megölni a fél univerzumot... - suttogtam - Tudod, nem sok mindenkinek mondtam ezt el! Konkrétan senkinek, csak Thor tudja, mert ő ott volt velem, de... Én is majdnem elporladtam! - mondtam el.
-És hogyan sikerült legyőznöd?
-Azt hiszem a szeretettel... - gondolkoztam el mire rájöttem, hogy mit is mondtam - Jézusom! Ezt kimondtam? - lepődtem meg saját magamon.
-Igen! - röhögte el magát.
-Tudod, Thor arra kért, hogy ne hagyjam egyedül! - jutott eszembe - Csak én maradtam neki, de én is haldokoltam. Így erőt vettem magamon és harcoltam a végtelen kövek ellen. Azt hittem, hogy ennél halálközelibb élményem már nem lesz... De itt vagyok! - mutattam körbe - Elvileg halottan egy olyan világban, amit a halott vőlegényem és a halott sógornőm alkotott a Valhalla helyére!
-Ne hagyd ki, hogy a sógornőd a halál istennője! - tette hozzá, így felkacagtunk.
-Szerintem mi egy remek páros lehettünk volna Asgardban! - jegyeztem meg rápillantva.
-De a barátaid megöltek engem...
-Surtur ölt meg! - javítottam ki.
-Igazad van! - biccentett - Tudod mit? - csillant fel a szeme, mintha egy ötlete támadt volna.
-Hallgatlak!
-Nem tudtam a legjobb sógornőd lenni Asgardban...
-Az biztos! - vágtam a szavába helyeselve.
-Hadd tegyem jóvá most, hogy segítek! - kérte őszintén, így vigyorra húztam a számat.
-Köszönöm Hela! Látod? Nem vagy távol a jóságtól! - emlékeztettem.
-Ahogy te sem a gonoszságtól! - vágott vissza, így bólintottam.
-A férjem éveken keresztül gonosznak titulált amikor rájött az igazságra! - meséltem.
-Ki is a férjed itt? - fordult a tábla felé mire ledöbbent, ahogy meglátta a képét - Uram atyám! Büszke vagyok rád! Az itteni énje egy főnyeremény! - jelentette ki.
-Az ottani is az volt! - hajtottam le a fejem majd az órámra pillantottam - Nekem mennem kell! Nemsokára indul a repülő! - jutott eszembe.
-Megint egyedül utazol?
-Most nem... Loki velem jön! - mutattam ki a férfira - Az ő terepe London! Mind a kettő embert nagyon jól ismeri. Jó társ lesz!
-Persze! - helyeselt majd megfogtam a táskám és kimentem a férfiért az erkélyre.
-Menjünk! Idő van... - mondtam mire biccentve felállt és bejött.
-Akkor én sem zavarlak titeket! - ölelt meg engem Hela mire kivettem a zsebéből a bicskát - A francba! - mormogta mikor lebukott.
-Anyuka vagyok! Az ilyenekre ki van fejlesztve az erőm! - magyaráztam meg.
-Jó tudni! - lépett el mellőlem majd intve kiment.
-Megváltoztattad! Jobbá tetted! - jegyezte meg Loki a nővére után pillantva.
-Ha már a gonosz bátyjával is megtettem, akkor vele is meg fogom! - vontam vállat - A bátyja jó lett, most rajta a sor! - tudtam le ennyivel majd én is kiindultam.

(...)

-Valami terv? - kérdeztem amikor megfogtam a táskámat a szalagról.
-Egyedül mész haza! - kezdte Loki vázolni az ötletét.
-De miért? És egyáltalán hova? - értetlenkedtem felvont szemöldökkel.
-Az én házamba... - válaszolt.
-De akkor miért nem megyünk együtt? - hoztam fel a logikusabb gondolatot.
-Mert megkértem Hollandet, hogy jöjjön el érted és vigyen haza! - magyarázta, így elismerően biccentettem.
-Parker tud vezetni? - lepődtem meg késve a mondandóján.
-Huszonhárom éves lesz!
-Wow! Sokkal öregebb, mint a karaktere! - jegyeztem meg ámulva.
-Csak hat évvel! - legyintett.
-De akkor is! Hat az olyan, mint...
-Mint egy csettintés utána időszak - fejezte be helyettem.
-Hogy mi? - vontam fel a szemöldököm.
-Abban az öt évben itt voltak és élték további életüket! - mesélte, így meglepődtem.
-Itt voltak az öt évben?
-Igen! - bólogatott - Miért, hol lettek volna?
-Akkor megvan a különbség oka!
-Mindegy is! - tudta le ennyivel majd megtorpant - Ott vár téged! - mutatott az irányba, így én is észrevettem - Úgy tudja, hogy nekem innen egyből riporterekhez kell mennem és nem tudlak hazavinni! De otthon leszek előbb, mint te, csak ne nagyon siessetek a gyerekkel! - kérte.
-Vettem!
-Sok sikert!
-Az kell! Sajnos nem nagyon volt alkalmam megismerni őt! - fordultam a várakozó emberek felé majd Loki el is sietett mellőlem. Szépen lassan odasétáltam a tömeghez majd megálltam az éppen telefonozó fiatal fiúhoz.
-Tom Holland? - suttogtam mire felnézett. Mind a ketten tudtuk, hogy nem kellett volna hangosan kimondanom, márt látszott szerencsétlenen, hogy örült a pár perc szabadságnak.
-Szia! Igen, én vagyok! - tette a zsebébe a mobilt.
-Bonnie Rogers! - emeltem fel a karom majd kezet ráztam vele.
-Te vagy Tom egyik ismerőse? - kérdezte, hogy biztos legyen.
-Igen!
-Örülök a találkozásnak! - jelentette ki.
-Én is!
-Tom nem említette, hogy ilyen szép nő az ismerőse, akit el kell vinnem! - jegyezte meg nekem bókolva, így felkacagtam.
-Nem szereti nagydobra verni a dolgokat! - magyaráztam - Főleg a magánéleti dolgait! - tettem hozzá fintorogva.
-Hát persze! - adott igazat.
-De köszönöm szépen a bókot! - biccentettem elismerően.
-De modortalan vagyok! - jutott eszébe majd átvette a táskámat.
-Vittem volna, de köszi! - mosolyodtam el majd elindultunk kifelé.
-És hogyan ismerted meg Tomot? - érdeklődött.
-Huszonöt éve ismerjük egymást! - vallottam be, így eltátotta a száját.
-Az nem semmi! Együtt jártatok iskolába?
-Nem - ellenkeztem egyből - Én katonai iskolába jártam!
-Wow! Hol szolgálsz? - csillant fel a szeme.
-Jordániában szolgáltam!
-Érdekes ország!
-Igen, az! - adtam igazat.
-Hogyan találkoztatok, már ha szabad tudnom! - folytatta a kérdéseit.
-Mentem haza az éjszaka közepén és az utcán találkoztam vele. Egyből adta a szokásos énjét és meghívott magához teázni! - találtam ki gyorsan a mesét - És egész este beszélgettünk a csillagos eget bámulva és a forró teát iszogatva. És ez ment minden egyes éjszaka amikor otthon voltam... - meséltem mire kiértünk a reptérről.
-Ez tök jól hangzik! - ismerte el.
-Aztán persze egymásba szerettünk! - vontam vállat - Távkapcsolatot tartottunk mivel én szolgáltam a hadseregben ő meg otthon volt. De pár évvel később a szüleim halála miatt kiléptem a seregből és hazaköltöztem. Éltünk, mint egy normális pár. És öt évvel ezelőtt megkérte a kezem - folytattam mire megállt a kocsija előtt és betette a táskámat a hátsó ülésre míg én beültem az anyósülésre.
-Megkérte a kezed? Nem is tudtam arról, hogy Tom házas! - huppant le a kormány mögé.
-Mert nem is az!
-De akkor... Sajnálom! - jött rá a helyzetre miközben elindult a kocsival.
-Tudod, én is sajnáltam! De tovább léptem és családot alapítottam! Van két gyerekem és egy hónapja házas életet élek!
-És Tommal ilyen jóba maradtatok?
-Nem volt más választásunk, mert meghalt öt éve és én meg most egy átok miatt meghaltam majd mindenki az egész univerzumban ide került ebbe a Valhalla utánozta helyre! - tértem át a valóságra tudva, hogy már senki se hallott minket.
-Hogy mi van? - dülledt ki a szeme majd kitört belőle a röhögés - Ez nagyon úgy hangzott, mintha kevernéd az Egyszer volt, hol nem volt... sorozatot a Marvel univerzummal! - jegyezte meg poénkodva.
-És ha azt mondanám, hogy az igazi életedben te vagy Peter Parker, azaz Pókember, és miattam meghaltál és ide jutottál és most azt hiszed, hogy egy színész vagy és egy átlag ember képességek nélkül? - hoztam fel rápillantva.
-Sajnálom, de ez nagyon nagy hülyeségnek tűnik!
-Ha mondok egy olyan dolgot, ami ezt bizonyítaná, akkor hinnél nekem?
-Attól függ! - rántotta meg a vállait miközben bevett egy balos kanyart.
-Nincs emléked semmilyen forgatásról! Ha van is, akkor az csak azért van, mert az álemlék! - kezdtem - Nem emlékszel arra, hogy anyukád miket mondott kiskorodban, mivel nem igazi! Táncosnak alkottak itt meg, mert Parker személyében nem tudtál semmilyen sportot csinálni! A barátaid is Peternek a barátai! És a legfontosabb, hogy tudod, hogy mi történt miután meghalt Tony! - jelentettem ki, így nyelt egy nagyot - És nem kitaláltad! Tudod, hogy mindenki letérdelt előtte a harctéren pedig nem is volt benne a filmben! Tudod, hogy Steve vezetett be Tony házába a temetéskor! És ez nem azért van, mert tökéletesen megálmodtad! - ráztam meg a fejem - Azért van, mert átélted és ott sírtál mellettem miközben Pepper és Morgan a tóra helyezték a csokrot! - fejeztem be mire megállt egy piros lámpánál.
-Ez mind nem igaz! Ezt nem is kéne neked tudnod! - ellenkezett - Mégis honnan? Hogyan? Belelátsz a fejembe, vagy mi? - akadt ki.
-Nem hiszel eléggé! - vettem észre a benne levő kettősséget.
-Miben higgyek? Kitalációban?
-Magadban! - csettintettem mire bekapcsolódott a rádió.
-Ez... Ez biztos csak véletlen! - tudta le ennyivel.
-Ahogy ez is? - változott tűzzé a kezem.
-Istenem! - ijedt meg - Mi vagy te? Egy mágus? Vagy mi?
-Emlékszel rám! - jelentettem ki hátradőlve az ülésben.
-Bárcsak igen! De nem...
-Tyr vagyok! Tudod! Bonnie Rogers! Steve Rogers felesége, aki veled együtt harcolt Thanos ellen! - emlékeztettem.
-Evans felesége vagy? De ő egyedülálló! - értetlenkedett, így megforgattam a hitetlenkedve a szemem.
-Az istenit! - nyomtam össze a tüzet majd lenyomtam a torkán és emiatt elkezdett remegni - Peter? - ráztam meg mire rám pillantott.
-Bonnie! - csillant fel a szeme mire ránk dudáltak - Istenem! Én vezetek? - jött rá a dologra.
-Csak nyugodtan Peter! Eddig is azt csináltad! Csak lépj rá a gázra úgy, mint amikor nem tudtad, hogy ki vagyok! - kértem mire megtette és lekanyarodtunk egy kis utcába majd megállt egy ház előtt.
-Megjöttünk! - mondta félénken mire kiszálltam és ő követett, így a csomagtartó előtt megálltam és megöleltem.
-Nem akartalak megijeszteni! - magyaráztam a hátát simogatva.
-Hát pedig megtörtént!
-Sajnálom! Csak szükségem van rád mivel a hatalmas hited több erőt ad nekem, mint másoké!
-De hiszen láttam, hogy meghalsz! - emlékezett vissza.
-Ez bonyolult! - mormogtam.
-Ezek szerint én is meghaltam? - értelmezte a helyzetet.
-Nagyon sajnálom Peter! Nem tudtalak megmenteni titeket!
-Semmi baj Bonnie! Hősiesen harcoltál! - ellenkezett velem szemben - De van valami terved? - kérdezte elhajolva.
-Összegyűjtjük a csapatot! - engedtem el.
-És akkor képesek leszünk kiagyalni valamit! - jött rá.
-Pontosan! - bólintottam.
-De mi ez a hely? - mutatott körbe.
-Az elején azt hittem, hogy egy másik dimenzióban vagyunk és az átok áthozott minket ide, de aztán megtudtam, hogy ez nem az! Mert mind meghaltunk!
-És akkor ez a menny?
-Ez a Valhalla csak Loki és Hela átszervezte ezt a helyet!
-Várjunk csak! - emelte fel a kezét időt kérve - Azt mondtad, hogy Tom a vőlegényed volt, ezek szerint te Lokinak voltál a jegyese? - esett le neki.
-Ez hosszú sztori! - tudtam le ennyivel.
-De ő gonosz! - mondta kiakadva - És akkor te együtt voltál vele amikor megtámadta New Yorkot! És akkor is amikor Bosszúálló voltál! De... De te és a Kapitány... Aki most már nem is a Kapitány! Vagyis Mr. Rogers és te együtt voltatok! - makogott a sztorit átgondolva.
-Mondom hogy hosszú sztori Peter! - ismételtem meg magam.
-Te akkor most jó voltál vagy gonosz?
-Gonosz voltam, de Ultron után, miután Stevebe teljesen beleszerettem, én megváltoztam és jó lettem! - válaszoltam meg a kérdését - Lokival éltem egészen Thanosig, aztán a lila pofa megölte őt és én meg egyedül maradtam! Steve segített meg minden és családot alapítottunk! Ennyi! Gonosz voltam, de végül a jót választottam! - hadartam el gyorsan a történetemet.
-Szóval innen tudsz varázsolni! - jutott eszébe.
-Igen! Meg egy isten vagyok... - tettem hozzá vállat vonva.
-Azt tudom! És akkor ezért vagy ilyen jóba Thorral!
-Igen! A sógorom...
-És Hela, a halál istennője...
-A sógornőm!
-Wow! - ámult el majd tett egy apró kört - Ez elképesztő! Egyszerűen nem értem, hogy miért nem akartam olyan lenni, mint te! Nem is gondoltam bele, hogy egy lány szuperhős is lehet ilyen menő! Persze ott van Natasha... Ő nagyon menő volt és... - hozta fel, így lehajtottam a fejem.
-Vágom Parker! - szóltam közbe, mielőtt teljesen elterelné a beszédet.
-Ez elképesztő! És akkor kik vannak meg eddig? - tette fel a legfontosabb kérdést.
-Loki, Hela, Heimdall, Thor, Valkűr, és te! - soroltam fel az embereket.
-Ki az a Heimdall? - húzta össze a szemöldökét.
-Az apám! Thanos ölte meg őt a hajónkon! - magyaráztam el.
-Ohh! Sajnálom! - húzta fintorra a száját, mire felcsillant a szeme - Várjunk! Én vagyok konkrétan az első ember? - esett le neki.
-Első halandó ember, igen!
-Ez csúcs! És csak neked van mágiád? - kérdezte mire kinyílt a ház ajtó.
-Bejönnétek még ma? - szólalt meg Loki.
-Persze Tom! Vagyis Mr. Loki! Ugyértem, ő felsége! - hajolt meg, így elröhögtem magam a kölyök tettétől.
-Ezért nem akartam, hogy ő vele is megcsináljad! - mondta el az okát újból.
-De kell nekem! - ellenkeztem megfogva Parker vállát.
-Gyertek be! Itt folytathatjátok a beszélgetést! - biccentett, így kivettem a táskát.
-Menjünk Peter! - karoltam át majd boldogan bementünk a házba.