-Skacok... – szólt nekik halkan Sam, így félve elvette Wilson Tonyt, majd az ölébe húzta a kisfiút. Natasha is megcsinálta ugyanezt Aprillel, így már  csak Yelena és Steve volt mellettem.
-Ne hagyj el! – suttogta Yelena majd a szemembe nézett – Kérlek! Hiszen még csak most kaptalak meg! Nem hagyhatsz itt, hiszen ki tanítana meg engem használni az erőmet? Ki tanítana meg a nunchaku használatára? – emlékezett vissza, így nekem is beugrott az asgardi séta, ahogy ketten újra bejárjuk az ősi várost.
-Engem is Steve tanított meg sok mindenre... – mormogtam – Legfőképpen arra, hogyan legyek jó ember! – köhögtem nagy nehezen és fájdalmasan – Halhatatlanság, mi? – hoztam fel Natasha elméletét – Kapja be a halandóság! – jegyeztem meg majd mosolyra húztam a számat.
Abban a pillanatban már nem is kaptam levegőt, csak az asztrális énem volt képbe a dolgokkal. Onnan tudtam, hogy a szám elkékült és a bőröm is sokkal világosabb lett. Igen... A testem a halál szélén, de az asztrális énem, meg vígan élt bennem. Láttam mindenki reakcióját. Ahogy apa sírva a földre rogyott, ahogy Hela a szemét törölgette és Thor meg némán, de szomorúan a földet pásztázta. Yelena továbbra is engem ölelt és sírt. Annyit vettem csak észre, hogy egy könnye ráesett a sebemre. Eléggé fájt, de már nem tudtam ezt kimutatni. Olyan szúró fájdalom volt, mint amikor fertőtlenítjük a sebhelyet. Viszont a következő pillanatban a elkezdett az világítani. Varázslatnak varázslat volt, de nem tudtam, hogy miről volt szó. Mindenki csodálkozva nézte ezt, még a gyerekek is, felfigyeltek és nem Natasha és Sam ölébe bújtak. A mágia fel is emelt a levegőbe majd egy portálon keresztül elvitt Újasgardba. A többiek sokkolódva követtek, de én egyre biztosabb lettem abban, hogy ez a vég miatt volt, hogy itt búcsúzzanak el tőlem örökre. Megálltam a kisváros melletti tisztáson a levegőben. Onnantól az egész testem elkezdett világítani és még jobban fájt mindenem. Elkezdtem körbe-körbe forogni, és erre a régi város az arany palotával és épületekkel meg szobrokkal megjelent és leváltotta a szegényes halász falut. A testem még mindig nem válaszolt, semmi reakciója nem volt, biztos voltam benne, hogy meghaltam. Csak forogtam tovább, mint egy centrifuga és már szinte rosszul is lettem volna, ha a testem nem robban fel azzal, hogy teljesítse Asgard megjelenését. Csodák csodájára,  ahogy minden végleges lett, akkor az asztrális énem leszállt a palota ajtaja előtt, de ezt senki se látta, mert láthatatlan voltam. Elkezdtem feléjük sétálni és így a varázspor, ami a levegőben szállt, és konkrétan az én testem hamvai, megjelent a testemen. Ahogy mentem, megjelent a lábam majd lassan minden testrészem és persze a ruha, ami balszerencsémre egy királynői darab volt és a fejemen is megjelent a korona. Erre már mindenki felfigyelt, így amikor teljes lett a testem, akkor megálltam.
-Azt hiszem Yelena az élet istennője! – jegyeztem meg kuncogva, így az említett lány a testvéreivel odafutott hozzám és a megöleltek mindannyian – Megmentettél! – mondtam az idősebbiknek – Köszönöm! – pusziltam meg, így szorosabban hozzám bújt.
-Azt hittem elvesztünk! – mondta sírva, így kicsúszott egy könnyen.
-Én is azt hittem! – suttogtam – Már terveztem, hogyan járnék vissza kísérteni! – jegyeztem meg poénkodva, így Yelena elkuncogta magát.
-Ilyet ne csinálj többet! – kérte April – Nem halhatsz meg, rendben?
-Vettem Fenség! – simogattam meg hátát majd Tony fejére is nyomtam egy csókot. Elengedtem őket, így elém táult Steve. Egyből a nyakába ugrottam, így jó szorosan magához vont.
-Megőrültél! – szólt be miközben lerakott a földre.
-Rólatok volt szó... – magyaráztam meg ennyivel – Nem bírtalak volna elveszíteni, ahogy Yelenát sem... – ráztam meg a fejem – De azért, miattam jöttünk rá, hogy ő az élet istene, szóval azért még hálásnak is kéne lenni... – hoztam fel, így egyből megcsókolt, hogy fogjam be a számat. Egyes esetben ez zavart volna, de most nem érdekelt, mert majdnem meghaltam. Mind a ketten megijedtünk, hogy elvesztenénk a másikat, emiatt megható jelenet volt. Mosolyogva elváltam tőle majd megsimogattam az arcát – Egyek vagyunk! – suttogtam majd nekem döntött a homlokát. A gyerekek is hozzánk bújtak mind a hárman, így átkaroltuk őket.
-Így, hogy most az apám halott, Steve örökbefogadsz? – kérdezte Yelena, így felkacagtam.
-Alexei társaságában nem kellett sokat lennem, ugye? – hozta fel.
-Nem hiszem! – rázta meg a fejét.
-A család tagja vagy! – fogta meg biztatóan a vállát – Kérdés és feltétel nélkül – jelentette ki, így Yelena hozzábújt. Én eközben meghallottam lépteket, így a többiek felé léptem, ahol apám vezette a sort. Viszont ahelyett, hogy odajött volna hozzám kihúzva magát megállt és meghajolt.
-Apám... – fordultam felé – Ezt nem kell csinálnod! – ellenkeztem.
-Dehogynem! – állt mellé Valkűr majd ő is megtette majd mind a ketten térdre ereszkedtek és emiatt követték őket a Bosszúállók, a wakandai hadsereg és végül Asgard népe.
-Harmadik vagyok a rangsorban... – értetlenkedtem mire Hela felállt – Nehogy! – emeltem fel a kezem.
-Pedig ideje lenne elfogadnod! – egyenesedett ki Thor is.
-Én, Hela Odinsdottir, ezennel hivatalosan lemondok a trónöröklési jogomról! – jelentette ki a sógornőm.
-Hela... – mormogtam – Thor, kérlek!
-Én, Thor Odinson, ezennel hivatalosan lemondok a trónöröklési jogomról! – folytatta a bátyja majd Asgard mostani uralkodója is felpattant.
-Én, Valkűr, ezennel hivatalosan lemondok a rám ruházott uralkodói posztról! – húzta mosolyra a száját, így odamentem elé és lehajtottam a fejem.
-Ez a te trónod! – suttogtam.
-Már nem! – rázta meg a fejét, így vettem egy mély levegőt.
-Akkor tartsunk egy hivatalos koronázást! – adtam be a derekam, mire mindenki ujjongani kezdett és emellett készülődtek is. Én odasétáltam az apám elé majd megöleltem – Te ötleted volt, mi? – jöttem rá mire megpuszilt.
-A hivatalos lemondás... Személyesen tervezték ezt előadni – jegyezte meg, így elengedtem – Majdnem elvesztettelek! – simogatta meg az arcom – Annyi év után újra megkaptalak és megint majdnem elvesztettelek.
-Eléggé szomorú, hogy a lányomnak szinte ugyanazt kellett átélnie, mint nekem – jelentettem ki – Elrabolták a szüleitől, felnevelték, kiképezték, traumákon kellett keresztül mennie, megtalálta a szüleit, és majdnem elvesztette őket, ezáltal meg kialakult az ereje... – meséltem, így mosolyra húztam a számat – Én Loki halála miatt kaptam meg az erőm, ő az én halálom miatt.
-Nem ilyen élet volt nektek szánva!
-De ebből kell gazdálkodnunk! – fejeztem be – Ne hidd azt, hogy apakirályként nem kapsz posztot! – jegyeztem meg, így elnevette magát, így én mosolyogva tovább mentem.
-Te hülye vagy! – jelentette ki Hela komolyan – Legszívesebben egy tőrt szúrnék a szívedbe amiatt, mert létrehoztad a köteléket közöttünk és arra késztettél, hogy előre gyászoljak, mert haldokoltál! – mondta fapofával, így megálltam előtte – Ez egy rohadt önző dolog volt és rohadtul elegem van, hogy mindig ott vagy az ilyen helyzetekbe és játszod a hőst és ha kell meghalsz, mikor ott van egy családod... – folytatta, így megöleltem emiatt abbahagyta – Úgy utállak! – tört ki belőle a szomorúság.
-Lemondtál a trónról, te köcsög! – mormogtam.
-Te meg majdnem meghaltál, te idióta! – vágott vissza, így elengedtem – Szóval fogadd el és jelenjél meg a szaros koronázáson!
-Visszamennél Niflheimbe? – kérdeztem témát váltva.
-Ott lenne a helyem, halál istennőjeként a halál birodalmába, de akkor meg túlságosan hiányozna a képed! – vont vállat – Reménykedtem, hogy valamilyen feladatot adhatnál a palotába.
-Főtanácsos? – hoztam fel mire biccentett – Te vagy a főnök, amíg távol leszünk a családdal...
-Mert sok ilyen lesz?
-Néha el kell majd mennem, mert nem bírom olyan sokáig a képed! – szóltam be, így ő is elnevette magát. Akkor Thor is odajött mellénk majd átkarolt mind a kettőnket – Mit szólsz a hadsereghez Thor? – érdeklődtem – Ott is vezető lehetnél, csak éppen harcosok felett! Itt maradnál Asgardban, játszhatnál az unokaöcséddel és lehetnél a menő nagybácsi Yelena és April számára.
-Megtisztelő lenne! – húzta mosolyra a száját – Elvesztettem az egyetlen öcsémet, de helyette kaptam egy nővért és egy húgot – pillantott felváltva ránk – Félreismertem mind a kettőtöket! – vallotta be – Legfőképp Helát, de Bonnieban is volt egy-két új dolog! – tette hozzá, így elröhögtük magunkat – Az apám kész borzalomnak tartaná ezt a helyzetet, de kit érdekel? – legyintett.
-Eljött a triumvirátus korszaka! – fogtam meg a kezüket.
-Oh, ez tetszik! Elosztjuk a dolgokat, mint anno Rómában az ősemberek? – értelmezte Hela – Thor a sereg, én gazdaság, Bonnie állam.
-Remekül hangzik! – helyeselt Thor.
-Ha megbocsátotok! – mondtam majd továbbmentem mire az egész Bosszúállók csapat felém fordult – Sajnálom, hogy mind ezen végig kellett mennetek miattam és az exem miatt! – szólaltam meg.
-Hiszen ezáltal visszakaptuk az elhunyt társainkat! – ellenkezett Wanda – Natasha, Pietro, Vízió és Stark miattad tudott visszajönni! Miattad ölelhetem újra a fiaimat! – jegyezte meg, így mosolyra húztam a számat.
-Feláldoztad magad miattunk és majdnem meghaltál! – lépett előrébb Sam – Elmentek otthonról, de a családod miatt tetted, és emiatt hálásak vagyunk!
-Nem mondom, hogy Wakanda népe költözzön ide... – hoztam fel – De örülnék, ha mindannyian a palotába laknátok velünk együtt! – tettem hozzá.
-Bonnie... – szólalt meg Stark, így felemelve a kezem megállítottam – Bocsánat felség! – kért elnézést, így mindannyian felkacagtunk.
-Rájöttem a Valhallában, hogy nem kellett volna elszakadni egymástól Thanos után! – vallottam be – Lehet, hogy felakasztottuk a szuperhős ruháinkat, de attól még egy családot alkotunk! Majdnem mindenki szülő vagy nagybácsi és nagynéni... Elég sok hely van a palotában és ígérem csak rendezvényekkor kell kiöltözni!
-Anya, lakhatunk itt? – kérdezte Tommy, így én Wandára néztem.
-Ha Bonnie néni úgy akarja, akkor legyen! – adta be a derekát.
-Wakandával meg szívesen alkotnánk egy szövetséget! – mosolyogtam a királyra – Persze, csak ha benne van, Felség!
-Úgy gondolom, Wakanda legyen áldott ilyen szövetségessel, mint Asgard! – lépett mellém majd kezet rázott.
-A koronázásra várom!
-Ki nem hagyom! – bólintott.
-Van a palotába egy hatalmas medence, ki nézi meg? – kérdeztem a gyerekektől, mire mindenki felkapta a fejét a kicsiktől – Az nyer, aki előbb megtalálja! – mondtam, így mindenki befutott.
-Bonnie... – szólt Parker, így arra fordultam – Nekem még van egy évem a suliból, de utána jönnék, ha nem baj!
-Szünetekben is szívesen látunk! – kacsintottam rá, így hirtelen megölelt – Üdv a Bosszúállók között! – simogattam meg a hátát, így elengedett majd továbbment.
-Köszönöm a meghívást, de nekem New Yorkba a helyem... – szólalt meg Strange – Védenem kell a szentélyt!
-Úgyis hívni fogunk, ha szükségünk van rád! – legyintettem.
-Jobb lesz ha mi visszatérünk az űrbe! – jegyezte meg Mordály, így bólintottam.
-Nekem is dolgom van ott! – adott igazat Danvers.
-Tudjátok hol találtok minket! – tudtam le ennyivel – A koronázásig maradjatok, legalább! – kértem, így helyeselve beleegyeztek.
-Mekkora lakosztályt kapok? – érdeklődött Natasha – Közel a gyerekéhez ha lehet, de ne legyen túl közel! Legyen erkélye, kilátással a tengerre – sorolta fel a feltéteket, így felvontam a szemöldököm.
-Kapd be Romanoff! – szóltam be – Az első nap után menekülni akarsz majd!
-Miből gondolod?
-Mert próbálni kell ruhát a koronázásra! – vontam vállat.