-Szóval T'chala, Okoye és Banner van itt New Yorkban! - vizsgálta meg a táblát Natasha - Szuper! Ezt akár ezen a napon is megteheted, hogy ne teljen annyira az időnk az emberek beszerzésével - tette keresztbe a kezeit majd felém fordult, hogy én is helyeseljek a tervére. 

-Az lenne a legjobb! - mormogtam leülve a fotel karfájára Wanda mellé - Valakinek megvan T'chala száma? - néztem körbe mire Bucky előkapta a mobilját és elkezdett keresni valamit. Miután megtalálta egyből elém rakta az asztalra a telefont, így biccentettem - Okoye esetleg? - érdeklődtem, hátha az is meglenne neki, de csak megrázta a fejét.

-Okoye nekem megvan! - tette Bucky telefonja mellé a sajátját Nat - Nem mellesleg Bruce száma is megvan, szóval még egy telefonra nem lesz szükségünk - mondta, így megköszönve bólintottam miközben felálltam.

-Wanda, visszakaptad az erődet? - érdeklődtem a lánytól mire ijedten rám nézett.

-Nem tudom! - makogott - Nem hiszem, mert azt érezném! - vont vállat, így vettem egy mély levegőt.

-Akkor kövess engem! - kértem mire ő is felállt. Elkezdtem a varázslatnak a mozdulatait, így Wanda utánozta rólam a lépéseket.

-Bonnie, te a Skarlát boszorkányát ébreszted fel! - jött rá Hela a mozgásomból, így a többiek összenéztek.

-Hogy mit? - szólalt meg Parker - Milyen boszorkánya? Bonnie, miről beszél? - pillantott rám kérdőn.

-Wandáról, hiszen ő a Skarlát boszorkánya! - válaszoltam mire mindenkinek leesett az álla. A varázslat végéhez értünk, így az utolsó elemet megcsinálva szomorúan vettem észre, hogy Wanda ereje nem aktiválódott. 

-Várjunk egy pillanatot! - emelte fel a kezét Sam - Wanda? A Skarlát boszorkánya?

-Miért csak én tudok arról, ami történt Westviewban? - néztem Wandára és Vízióra.

-Hogy hol? - értetlenkedett Quill is.

-A mi világunkban csak Strange tudott róla az ott levőkön kívül, így jobbnak gondoltam, hogy nem mondom ezt el senkinek, ameddig nem vagyok biztos az erőmben! Vízió meg igazából ott nem is él már! - mutatott a szerelmére, így mindent megértettem - Itt meg egy sorozat formájában jelenne meg két év múlva! - tette hozzá, így felvontam a szemöldököm.

-Ez a hely egyre furább! - suttogtam majd csípőre tettem a kezem - Elmondod te, vagy mondjam el én? - hoztam fel, így biccentett felvállalva a helyzetet.

-Én Tony temetése után elmentem a S.W.O.R.D. bázisára, mert megtudtam, hogy az őt évben oda vitték el Vízió testét. Úgy gondoltam, hogy elhoznám, hogy el tudhassam temetni. De igazából úgy találtam rá, hogy teljesen szét volt szedve és éppen probálták átprogramozni, hogy egy fegyvert csináljanak belőle. Én nem tehettem semmit, ezért elmentem Westview városába, ahol Vízióval éltünk volna a tervek szerint, ha Thanos nem ölte volna meg őt. Én olyan szinten kiborultam, hogy az erőm létrehozott egy sit-com sorozatot, amiben mi voltunk a főszereplők és úgymond a város lakosait fogva tartottam az akaratom ellenére. A részletekbe most nem mennék bele, de a lényeg, hogy egy boszorkány bejutott a városba és egész végig manipulálta az ottani történéseket. És végül a S.W.O.R.D. csapata is betört, amikor én megpróbáltam megtörni a saját városomat miközben minden felfordult - nyelt egy nagyot a mondandójában, így biztatóan megfogtam a vállát.

-Az a boszorkány világosította fel Wandát, hogy ki is ő valójában! A Skarlát boszorkányának egy mítosznak kéne lennie - magyaráztam el az elejétől, hogy jobban megértsék - Képes spontán dolgokat létrehozni és az egész hamis élet, amit a gyászből akaratlanul alkotott, ott vált kristály tisztává, hogy ez káosz mágia, amit csak a Skarlát boszorkánya képes teljesen használni. 

-És te ezt az egészet honnan a francból tudtad? - szólalt meg Hela még mindig csodálkozva.

-Érzékeltem a mágiát és néztem műsort, amíg meg nem szakadt! - vontam vállat, mintha teljesen normális lenne a dolog.

-És miért nem segítettél neki? - hozta fel Quill.

-Hogy ő maga is rájöjjön, hogy ki is valójában! - mondtam mire elismerve biccentett. Wanda is átkarolta a derekam, így szorosabban magamhoz húztam.

-És ehhez hogyan kanyarodtunk el a mobiloktól? - terelte vissza témát Wilson.

-Ha Wanda képes lenne teleportálni, akkor nem az enyémet érzékelné Loki és emiatt myugodtan tennék meg a dolgokat. Doctor Strange is használhatatlan egyelőre, így csak Lokinak és nekem van mágiánk.

-Biztos elrejtett valahova rúnákat - értett velem egyet Maximoff - Ha azokat megtaláljuk és valahogy elpusztítjuk, akkor szerintem mindannyian megkapnánk az erőnket - ajánlotta fel.

-Nem hülyeség! - értett egyet Hela - Viszont nagyon részletekbe kéne keresni akkor! Gyorsabban haladnánk az emberek beszerzésével egyenlőre.

-Akkor hívjuk fel az embereket és tudjuk le még ma őket! - vontam vállat, mire a két telefon tulajdonosa megragadta a készülékét és egyből tárcsázták a számokat.

-Szóval egy igazi boszorkány... - ismételte meg Parker - Hogy nézett ki? Ősz volt és zsémbes, mint minden régi filmben? - érdeklődött, így Wanda és én elnevettük magunkat.

-Mert mi ősz hajú és zsémbes nők vagyunk? - mutattam kettőnkre mire kidülledt a szeme, mert rájött, hogy mit mondott.

-Dehogy! - vágta rá egyből, így megnyugodva Wanda felé fordultam.

-Mindenképpen szükségem lesz rád, mert nincs annyi mágiám, hogy az egész átkot megtörjem! - jelentettem ki suttogva, így Wanda vett egy mély levegőt.

-Még én magam se vagyok tisztába teljesen, hogy mire vagyok képes! Csak részben tudom, hogy mi is vagyok valójában...

-Mázli, hogy én tudom, hogy mire vagy képes és mit jelent teljes egészében a káosz mágia! - legyintettem, mire összevonta a szemöldökeit, mert nem értette a dolgokat - Azt hiszed, hogy Loki a kis trükkeihez egyszerű mágiát használt? - értelmeztem az arcából, így rájött a dologra - Oh, nem is ő lett volna, ha nem fedezi fel a káoszt mindenben. De az se vallt volna rá, ha nekem nem azt tanítja meg szóval...

-Te is a káoszt használod? - döbbent le.

-Egyedül a mágusok használják a tiszta erőt, mert őket megtanítják, hogyan legyenek képesek az univerzum energiáját összegűjteni és azt felhasználva a jót szolgálni, azaz megvédeni az univerzumot a gonosz erőtől! - magyaráztam.

-Ettől mi válunk a gonoszakká? - nyelt nagyot.

-Nem! - ellenkeztem egyből - Mi csak megmutatjuk, hogy a rossz mágiát is lehet a jó dologra használni. Az Ősmágus is, akitől az erőd is származik, a káosz energiáből gyűjtött erőt magának, hogy halhatatlan maradjon és közben a mágiájában levő rosszat jóvá alakította - meséltem, felemeltem a két kezemet és elkezdtem használni az erőmet, ezáltal a sötét lila mágia megjelent a végtagom körül - Ezt a folyamatot csak az képes megcsinálni, akinek a szándéka tiszta! - jegyeztem meg miközben a csuklómmal leírtam egy kisebb kört, így a sötét lila színből egy sárga fény változott - A te erőd arra lett kifejlesztve, hogy elpusztítsd a világot. Viszont az nem lett elmondva a könyvekben, hogy csak abban az esetben kell elpusztítani a világot, ha a gonosz átvette a hatalmat - vallotta be, így összenyomva a mágiát átváltozott piros színűvé, így Wanda szeme kidülledt.

-Erre hogyan vagy képes?

-Igen, erre hogyan vagy képes? - jött közelebb Hela, így a többiek is kíváncsian néztek engem.

-Én vagyok a háború istene, egyik képességem az emberek lemásolása - vontam vállat.

-Képes vagy a Skarlát boszorkányának az erejét létrehozni? - értelmezte Vízió.

-Oh nem, csak imitálni tudom! - ráztam meg a fejem - Ha képes lennék arra, akkor már mindenki tudná, hogy igazából ki ő, hiszen meg tudnám törni Loki varázsát az emberek elméjén. És ezt meg tudnám csinálni ebből a helyzetből és az egész bolygóra hatna! - hagytam abba az illúziót, így a kezeim elernyedtek.

-T'chala azt mondja, hogy most éppen nincs otthon és dolgozik emiatt nem tud velünk találkozni - jött vissza Bucky, majd felnézett a mobilból így meglátva a többiek értetlen fejét - Miről maradtam le? - vonta fel a szemöldökét.

-Egyre többet és többet tudunk meg a társainkről! - válaszolt még mindig ámulva Stark - Olyan dolgok folynak itt, amiről már mi normális emberi lények nem tehetünk, mert szükségünk lesz mindenféle boszorkányokra és természetfeletti erőkkel rendelkezőkre előlényekre, hogy legalább egy normális választ kapjunk a történésekre - hadarta le eléggé kiakadva, majd vett a végén egy mély levegőt - Bocsánat! - tette hozzá, így legyintettünk Wandával.

-Akkor a király kilőve az első ember helyére! - váltottam a lényegre - Maradt Okoye vagy Banner, Nat még beszél velük! - mutattam a másik szoba felé.

-Arra akarod használni Wanda erejét, hogy elpusztítsd ezt a helyet? - lépett mellém Hela - Bonnie, ez őrültség!

-Miért is? - néztem rá - Az itt levő emberek halottak, de nem a Valhallába jutnak, hanem erre a túlságosan tökéletes helyre! Fenn kell tartani a rendet, miszerint a halott emberek a Valhallába kerülnek! - emlékeztettem.

-De ezt nem szabad megtennünk akkor sem! - rázta meg a fejét, így rájöttem, hogy miért mondta ezt.

-Minden varázslatnak ára van... - nyeltem nagyot - Mi volt ennek a helynek az ára? - kérdezte egyre nagyobb félelemmel a hangomban.

-Asgard és annak teljes hatalma - hajtotta le a fejét.

-De Asgard nem egy hely - értetlenkedtem mire beugrott - Hanem a nép... Te feláldoztad Asgard összes életbe maradt lakosát? - akadtam ki halkan, hogy a többiek erről ne vegyenek tudomást.

-Ha ez a hely megszűnik, akkor Asgard végleg elpusztul! És mivel Asgard nem egy hely, hanem a nép...

-A fajunk teljesen kihal, beleértve minden élőlényt, akiben egy minimális asgardi vér csergedez! - fejeztem be helyette - A rohadt életbe Hela! 

-De ha ezt a helyet tesszük olyanná, amilyen az igazi világunk, akkor nem kell et tönkretenni és mindenki életbe marad! - mondta el a mentő ötletet.

-És képes is vagy erre? 

-Nem, de tudom, hogy ki az és hogyan kell megcsinálnia! - vont vállat, így vettem egy mély levegőt.

-Nagyon ajánlom, hogy ez működjön, mert nem akarok még egyszer ténylegesen meghalni! - jelentettem ki, mire Natasha is kijött közénk - Na, mi a helyzet?

-Okoye elmegy egy kávézóba, hogy találkozzon úgy tíz perc múlva és Banner meg éppen dolgozik, de azt mondta, hogy meghív engem vacsorázni egy étterembe.

-Akkor Okoye az első célpont és utána meg eldöntjük, hogy melyik dolgozó férfit keressük meg előbb! - tudtam le ennyivel - Wanda és Vízió, ti addig keressétek a rúnákat, hogy könnyen elpusztíthassuk őket! - fordultam a páros felé, így bólintottak - Barnes és Wilson megbeszélik a királlyal, hogy pontosan mikor és hol találkozunk - mutattam a két emberre, így ők is helyeseltek - Stark és Parker intézik Bannert! - folytattam mire a milliárdos szalutált egyet - Quill, te addig vedd fel a kapcsolatot Drax-szel, hogy a holnapra találkozhassunk vele Floridában! - magyaráztam, így egyből benne volt - Sharon, te figyeled a híreket, ha bármi furcsa dolog történik a világon, akkor szólsz! - kértem, mire biccentett - Hela, te tartsd a kontaktot a többi tudatánál levő társainkkal , mert bármikor szükség lehet rájuk, így készen kell, hogy álljanak! - fogtam meg a sógornőm vállát, így eltátogta, hogy vette - És végül Nat és én elmegyünk Okoye barátunkért! - engedtem el a rokonomat majd a barátnőm mellé léptem - Akkor mindent bele srácok! - vettem egy mély levegőt majd megfogva Nat kezét csettintettem egyet, ezáltal teleportáltam az adott kávézó melletti sikátorhoz. Annyi volt a baj, hogy mivel még nem volt teljesen hozzá az erőm, ezért nem pontosan oda érkeztünk, hanem két méterre a talajtől, ezért leestünk. Szerencsére mind a ketten talpra estünk, de nem sokon múlott az, hogy összerogyjon alattunk a lábunk.

-Ez eddig is így ment? - kérdezte lihegve Nat miközben én megigazítottam a ruhám.

-Oh, hét és fél milliárd embert varázsoltam New Yorkba és senkinek se esett baja! - legyintettem - Ez csak a kevés mágia miatt van, hogy nem akkor a ható távolsága! - magyaráztam, így ő is végig nézett magán.

-Még jó, hogy nem húsz méterrel a Times Square felett fogyott el a varázslatod! - mormogta mikor kiindultunk a sikátorból.

-Kilométerekre vagyunk a hotelszobámtól! Én örülök, hogy egy kilométert elértem, nemhogy többet! - jegyeztem meg.

-Akkor tényleg szerencsénk van! - lépett be az adott üzletbe - Még nincs itt! - pillantott körbe, így én leültem egy ablakhoz közel eső boxhoz.

-Legalább egy kicsit pihenünk! - mormogtam mire a pincér megjelent.

-Mit hozhatok? - kérdezte mosolyogva.

-Egy karamellás capucchinót és egy forró csokit kérnénk! - válaszolta Nat.

-Máris hozom! - bólintott majd el is távozott az asztalunktól. 

-Ezt rendelted nyolc éve is mikor elmentünk Strucker után a bulira ruhát venni! - hoztam fel mosolyogva az emléket.

-Emlékszel? - kuncogta el magát.

-A gyerekkorom kivételével sok mindenre emlékszem! Csak onnantól vagyok képbe, hogy a családom örökbe fogadott. 

-De az is sok azért! - vigasztalt - Hidd el, én sok mindenre nem emlékeznék!

-Oh, hidd el, hogy azt a húsz évet, amíg Lokival voltam, szívesen kitörtölném! - suttogtam.

-Soha nem meséltél róla...

-Úgy éreztem, hogy nem kellett! De így rájőve, hogy ki is ő igazából, ti előbb ismerték az igazi énjét, mint én, szóval inkább nem is beszélnék erről! - hitetlenkedtem mire kinyílt az ajtó.

-Danai! - emelte fel a kezét Nat, így észrevett minket Okoye és hozzánk jött - De jó veled találkozni - állta fel majd megölelte a nőt.

-Veled is! - simogatta meg a hátát majd el is engedte és felém fordult.

-Ő itt Bonnie, a legjobb barátnőm! - mutatott be, így kezet ráztunk.

-Örülök Connie! - jegyezte meg felém - A nevem Danai!

-Oh, nyugi! Felismertelek én! - legyintettem oldva a helyzetet, így elnevettünk magunkat. Okoye leült Nat mellé majd levette a kabátját.

-És honnan ismeritek egymást?

-Együtt dolgozunk! - mondta Natasha.

-Oh, te is színész vagy? - tippelte, mire megráztam a fejem.

-Én könyvelő vagyok! - vallottam be igazából a még nagyobb hazugságot - Évezredek óta én foglalkozok az ő dolgaival! - legyintettem mire megérkezett a pincér az italokkal.

-Egy capucchino! - tette Natasha elé - És egy forró csokoládé! - ragadta meg a kis csészét majd felém emelte.

-Ez az övé! - állítottam le így Okoye meglepődött - Scarlett úgy gondolta, hogy jól esne egy forró csoki! - magyaráztam miközben elé rakták az italt - Köszönjük szépen! - biccentettem a pincérnő felé, így elment.

-Oh, igazából nagyon régen ittam ilyet, köszönöm Scarlett! - simította meg Nat vállát. Romanoff felém nézett, így elmutattam neki, hogy terelje el a figyelmét. 

-És mond Danai! - kezdte el egyből, így felé fordult - Van valami munka mostanában? - érdeklődött mire gyorsan egy varázsigét küldtem Okoye italára.

-Nem most szerencsére egy kis pihenőhöz jutottam - jelentette ki miközben megragadt a poharát, így meg is torpant - Fekete párduc alakú a kakaó por a tejszínen! - vette észre - Ez de cuki! - ámult el majd ivott egy kortyot, emiatt a szeme barnáról sárgára változott majd vissza és lihegve tette le a bögrét - Uram isten! - kapott a szívéhez - Nem így szerettem volna eljutni egy Starbucksba! - mormogta, így elmosolyogtam magamat - Mi történt, hogy én itt vagyok és hogy van hajam! - kapott az adott részhez, így hátra dőltünk Natashával.

-Az hosszú sztori! - mondtuk egyszerre.