-Ébresztő Felségek! – húzta el a szolga a függönyt, így a nap hirtelen belesütött a szemembe.
-Még csak most kell fel a nap! – mormogtam eléggé álmosan.
-Ma van a koronázás Őfelsége! Korán kell kezdeni a napot, mert a koronázás tizenegykor kezdődik, hogy utána megtarthassuk az ünnepi lakomát! – magyarázta, így felmutattam a hüvelykujjamat – Mindjárt hozom a reggeli gyümölcslevét asszonyom és az úr kávéját! – indult ki, így csukott szemmel Steve felé fordultam az ágyban.
-Maximum egy hónapig fogom így kibírni! – jegyeztem meg, mire a férjem csak hümmögött – Neked hozza a kávét, maradj már! – löktem meg, így halkan elkuncogta magát.
-Nem tudsz szólni a személyzetnek, hogy legalább tíz perccel később jöjjenek? – kérdezte.
-Ez hagyomány! Örülj annak, hogy nem tesznek külön szobába minket! – tudtam le ennyivel mire kitárult az ajtó.
-Ébresztő! – futott be April és Tony.
-Na ennyit a pihinek! – suttogta Steve majd felült az ágyban – Jó reggelt!
-Ma van a koronázás! – mászott fel az ágyra Tony majd rámugrott, így hátraestünk a puha matracra.
-A mai naptól fogva ti lesztek Asgard hercege és hercegnője! – csikiztem meg őket.
-Ha legközelebb felkeltenek engem ilyen korán, esküszöm egy kést nyomok a torkukba! – hitetlenkedett Yelena amikor bejött a szobába.
-Yelena... – szóltam rá a beszéde miatt.
-Egy héten keresztül felkeltettek hatkor! – emlékeztetett.
-Tudom, minket is! – mutattam a férjemre és magamra – A koronázás után ez hétre fog tolódni, de mivel egész héten készülődni kellett a ruhák miatt, ezért más a napi rutin! – tudtam le ennyivel majd felálltam – Jó reggelt amúgy! – pusziltam meg a fejét, majd felvettem a cipőm.
-Ah, mindenki a királyi lakosztályban! – lepődött meg a szolga amikor belépett – Óhajtanak valamit Fenségek? – nézett körbe majd letette a poharakat a kis asztalra.
-Megvagyunk Annika, majd a reggelinél találkozunk! – válaszolt Yelena morcosan.
-Igenis Fenség! – hajolt meg előttünk majd ki is ment.
-Több kedvességet ifjú hölgy! – jegyeztem meg – Egy nap te leszel az uralkodó és lehet, hogy Annika még a szolgád lesz! – mondtam majd bementem a fürdőbe.
-Vagy éppen a sírban fog fetrengeni – vont vállat.
-Yelena! – szólt rá Steve is fáradtan.
-Bocsánat! – vágta rá egyből, így mosolyogva nekiálltam fogat mosni – Amúgy csak minket keltenek fel? – jutott eszébe – Csak a királyi családot szívatják, vagy az egész palotát? – érdeklődött, így felmutattam az ujjamat időt kérve. Addig nyugodtan mostam fogat majd mikor végeztem, akkor megmostam a számat és öntöttem magamnak egy pohár vizet.
-Attól függ milyen státuszban vagy a palotában! Ha a királyi személyzet tagja vagy, akkor egy órával az uralkodó előtt kelsz. Ha vendég vagy, akkor egyidőben! – magyaráztam el majd megittam a vizet, így megfogtam a gyümölcslevet – Évszázadok óta így van. Ezt az etikettet a nagy királyok hozták létre!
-Anya, te is fogsz hozni rendeletelet? – figyelt fel April.
-Stark hatalmas kérése az első éjszaka joga, viszont mivel itt a hűbérúr a király, inkább kihagyom! – pillantottam Stevere, aki éppen Tonyval játszott.
-Oh, tán attól félsz, hogy apcit elcsábítja valaki? – jött rá Yelena.
-Nem! – ráztam meg a fejem – Attól félek, hogy mindenkit hozzám hasonlítani és szegény lányoknak esélyük se lenne! – legyintettem, így a lányom elnevette magát – De egyébként, April majd kiadok rendeleteket, ha a helyzet úgy kívánja! – válaszoltam rendesen a kérdésre mikor Steve felállt majd elment a kávéjáért – Elmegyek egy gyors körre, majd reggelinél találkozunk! – mondtam majd megpusziltam a férjem és kiléptem a lakosztályból.
A normálnál egy kicsit gyorsabb tempóban lementem a földszintre majd a hátsó ajtón kimentem az udvarra. Ott az egyik szolga el is vette a kezemből az üres poharat, így nyugodtan mentem tovább. A hatalmas virágoskert végében megálltam majd leültem a padra. Korábban értem oda, mint ahogy kellett volna, de a megbeszélt időben már a távolban megláttam Wandát és Natashát, ahogy egy csészével a kezükben felém tartottak. Felálltam én is, hogy fogadjam őket, de ők még tisztes távolságból meghajoltak majd odajöttek hozzám és megöleltek.
-Ugye tudjátok, hogy nektek nem kell meghajolni? – hoztam fel mosolyogva.
-Hivatalos eseményeken kell! Addig gyakorlunk! – legyintett Wanda – Mit tudunk?
-Tizenhárom hetes, bár kétségeim vannak, hogy az utolsó két hetet hogyan úszta meg, de Bruce szerint egészséges! – meséltem el, így megálltunk az adott hely mellett.
-Fiú vagy lány? – kérdezte Nat.
-Szerintem lány! Van egy olyan sejtésem... – tettem keresztbe a kezem.
-Hiszen látható, hogy az! – szólt be, így megforgattam a szemem.
-Mióta tudunk róla? – ivott egy kortyot Maximoff.
-Három napja! – mondtam, így odamentem a kenelhez, emiatt a gyerek szarvas odasétált hozzám – Szia kislány! – simogattam meg, majd adtam neki egy répát.
-Mióta ért Bruce az állatokhoz? – lepődött meg Natasha.
-Hiszen a Hulkot is ő vizsgálta, szerintem azután minden állat könnyebb! – vontam vállat.
-Ez lesz a hobbink? – szólalt meg Wanda – Árva állatkölyköket fogadunk be és nevelünk fel? – értelmezte majd ő is megsimogatta a szarvast.
-Nagyon nyugdíjas életmódnak hangzik! – jegyeztem meg – De emellett nemesi tett!
-Nekem bejön! – biccentett Natasha – Valami jót is csinálunk miközben egy hatalmas palotában hesszelünk! – tudta le ennyivel.
-Hogy halad az ünnepély készülete? – hozta fel Wanda – Nagy a sürgés forgás bent, azt biztos!
-Nagyon rég nem volt része a királyságnak egy ilyenben... – fújtam ki a bennem maradt levegőt – Tökéletesre akarják szervezni, nem mellesleg egy őskori szöveget is odanyomtak a kezembe, hogy tanuljam meg, miközben Stevet felavatom királlyá.
-Ugyan már! Nem igaz, hogy nem írhatod át! – értetlenkedett Nat.
-Dehogynem, megtehetem! És meg is tettem! Asgardiul kellett volna mondanom az egészet, de szerencsétlen nem értette volna egyáltalán... – magyaráztam majd abbahagytam a szarvas simogatását és a lányok mellé álltam – Így is el kellett fogadnia a palástot!
-Estélyibe leszel minden nap?
-Szeretnéd, mi? – jöttem rá, így elkuncogta magát.
-Mai napig csodálkozom, hogy hogyan bírtál ki három évet estélyiben mikor egy nyamvadt esküvői ruháért is panaszkodsz!
-Napközben általában a páncélomban voltam, mert edzettem a katonákat – meséltem majd visszaindultam a palotába.
-Miért kint lesz a reggeli? – lepődött meg Wanda, ahogy meglátta a hatalmas asztalt megterítve a teraszon.
-Hiszen már díszítik az étkezdét a koronázás utáni ünnepi lakomára.
-Milyen királyian fogalmaztad meg... Ünnepi lakoma – utánzott, így mind a hármunkból kitört a nevetés.
-Szokjatok hozzá, mert ezentúl rohadtul az uralkodótok leszek! – kacagtam tovább.
-Mekkora ego! – szólt be Natasha.
-Amúgy felfogadhatunk tanárt a gyerekek taníttatása érdekében! – jutott eszembe – Nem ártana, ha tanulnának egy kicsit, nem csak általánosságban, hanem egy kicsit Asgardról, hogy képbe legyenek a dolgokkal...
-Nyugodtan! – legyintett Wanda, amikor az asztalhoz értünk.
-Jó reggelt! – köszöntem a szolgáknak, akik éppen pakolták a reggelit.
-Jó reggelt, Őfelsége! – hajoltak meg majd folytatták a dolgukat.
-Miért jöttünk ide ilyen korán? – nézett körbe Nat, amikor helyet foglaltam az asztalfőnél – Senki sincs itt.
-Addig nem lehet az asztalnál helyet foglalni, ameddig az uralkodó le nem ült! – idéztem fel a szabályt, így ők biccentve helyet foglaltak a szokásos helyükön – Ez lesz az első, amit eltörlök a hétköznapi életből!
-Szerintem maradhat! – vont vállat Nat – Legalább ennyiből emlékszünk, hogy felsőbbrendű vagy! – szólt be, így megforgattam a szemeim.
-Nagyon vicces vagy! – mormogtam mire a családom kijött a palotából.
-Jaj de jó, egyből le is ülhetünk! – örvendezett Thor majd odajött hozzám majd meghajolt és azután megpuszilt – Jó reggelt, kedves rokon! – köszönt majd helyet foglalt Natasha mellett.
-Szia mami! – intettek a gyerekek majd leültek a kijelölt helyükre. Aztán persze Steve a baloldalamra, Yelena pedig a jobb oldalamra huppant le.
-Jó reggelt! – kocogott ki apa majd megállt előttem és meghajolt – Kislányom! – hajolt le hozzám majd csókot nyomott az arcomra.
-Jó reggelt apám! – biccentettem mosolyogva.
-Én vagyok az utolsó a családból? – jegyezte meg Hela majd elém jött és meghajolt – Sógornőm!
-Nem akkora meglepetés, hogy te vagy az utolsó! – szóltam be neki, így kuncogva ült le apa mellé.
-Amúgy van ültetésrend? – jutott eszébe Wandának.
-A királyi család részére – bólintottam – Én vagyok az asztalfőnél, baloldalon a házastárs, jobb oldalon az első számú utód. Aztán a házaatárs mellé ül a második gyerek, ha van, és ha van még egy, akkor az első gyerek mellé ül a harmadik. Utána a gyerek mellé ül az apakirály vagy anyakirálynő, ha még élnek. És a többi rokon meg rang szerint ülnek, aki nagyobb pozícióban van, az közelebb ül a koronához. Ti úgy ültök, ahogy akartok! – meséltem el.
-Szuper, szóval ha ki akarunk beszélni téged Wandával, akkor csak az asztal végére ülünk! – mutatott az adott pontra Natasha.
-Szuperhallásom van Nat, nem ajánlom, hogy egyáltalán kibeszéljetek! – javítottam ki mire a többiek is megjelentek.
És persze mindenki meghajolt előttem mielőtt helyet foglalt volna. Legalább étkezés közben normális volt a hangulat. Úgy voltunk, mint egy nagy család! Átkiabáltunk az asztal másik végébe ha kellett, vagy esetleg a mellettünk lévővel kibeszéltük a messzebb levőt, hogy milyen arcot vágott. Teljesen normális volt, és ezt eléggé nehéz volt elképzelni. Pont ezért nem akartam királynő lenni, mert elveszteném a normális jelzőt a szótáramból. Így, hogy a csapat nagy része odaköltözött hozzánk, megmaradt szinte minden a régi kerékvágásba. Jó, nem én készítettem a kaját, nem én takarítottam és sok más, de mindenben ott volt a nyugodt, családi idill. Mikor végeztünk, akkor még ott maradtunk beszélgetni. Ebben az egy hétben mindig így volt... Leültünk kajálni, és ha kellett egy óra később még ott voltunk és csevegtünk. Persze amikor idő volt, akkor Hela ellátva a főtanácsosi posztját, egyből szólt nekem és elküldött minket a lakosztályba. Sőt, aztán mindenkit beküldött, hogy menjen készülődni. Én jó anyát játszva elkísértem Aprilt és Tonyt majd ott segítettem nekik öltözni. Nagyon sok idő volt, így nem zavart, amikor a szolgák azt mondták, hogy menjek én is öltözni, majd ők segítenek a gyerekeknek. Én adtam fel rájuk mindent. Tonyra a sötétszürke páncélt és a kék palástot, míg Aprilre a rózsaszín ruhát. Mikor végeztem velük, akkor benéztem Yelenához is, de ő éppen már az utolsó simításokat végezte a haján. Így hát én is bementem a lakosztályunkba, ahol persze egyből letámadtak engem. Nagyban siettetek mindennel, de én ezt letudtam annyival, hogy a mágiámmal megcsináltam a hajam és a sminkem. Ezzel megnyugodtak egy kicsit, így egyből elővették a ruhámat. Kidülledt a szemem, mert ahelyett, hogy valami egyszerű aranyt adtak volna, amilyet kértem, ahelyett egy habos-babos fehér ruhát kaptam, ami fehér alapon volt arannyal díszítve. Nem ellenkeztem miközben felrakták ezt a testemre, az nem tetszett, hogy erre még ráment egy ugyanolyan mintázatú palást. Azt összecsatolták a nyakam előtt majd megigazítottak mindent rajtam, hogy könnyebben felhelyezzék a kardomat. Végül persze a magassarkúba belebújtam majd belenéztem a tükörbe. Hitetlenkedve nyitottam egy portált, ami a helyemre vitt, így ott beálltam majd vártam a koronázás megkezdését. Közben kaptam egy kis vizet, így azt iszogatva meghallottam a trombita szót. Egyből visszaadtam a poharat majd vettem egy mély levegőt.
-A királynő! – jelentette ki a nevemet Valkűr, így kinyílt előttem az ajtó. Mindenki felém fordult, így nagyot nyelve elindultam. Kihúzott háttal mentem egész végig miközben néha rámosolyogtam a barátaimra. A trón előtti lépcső alján megálltam majd meghajoltam Valkűr előtt majd térdre ereszkedtem – Tyr Heimdallsdottir! – szólított meg, így felnéztem rá – Kardod mely Nidavellirben készült egy csillag darabjából, immár rendes gazdájára talált. Több évtizeden keresztül helytelen ember kezében volt, de most méltő birtokosra talált. Kívánom, hogy segítsen az uralkodásod során e királyi fegyver! - mondta majd lesétált hozzám majd amikor leért elém, akkor a segédje odaadta neki Odin jogarát - Fogadod, hogy védeni fogod a kilenc birodalmat?
-Fogadom! – válaszoltam egyből.
-Fogadod, hogy fenntartod a békét?
-Fogadom!
-Fogadod, hogy minden önző döntésed félrerakod, hogy igazságosan uralkodj Asgard trónján?

-Fogadom!

-Fogadod, hogy népedért és hazádért háborúba vonulsz, ha szükséges?

-Mint a háború istennője fogadom, ha szükséges Asgard seregébe állok, hogy hűen szolgáljam hazámat! - helyeseltem, így Valkűr mosolyra húzta a száját.

-Fohászkodok az elhunyt nagy királyokhoz, hogy segítsék az utad, mint uralkodó! - vette le a koronát a párnáról majd a fejemre tette - Melletted legyenek nehéz döntések során! - folytatta majd a gyűrűt az ujjamra helyezte - És védjenek téged egészen a halálodig! - fejezte be majd a jogart először a jobb majd a bal vállamhoz érintette. Amikor végzett, akkor átadta a jogart, így felálltam. Ő egyből meghajlt előttem, így én biccentve felmentem a trónhoz. A tetején megálltam a nézők felé fordultam. Erre a jelre Steve egyből elindut az első sorból és őt követte a három gyerek. Rogers egyből meg is állt a lépcsőn majd letérdelt előttem.

-Steven Grant Rogers - szólitottam meg, így rám nézett - Fogadod, mint királyi hitves, hogy ezen pillanattól Asgard népét szolgálod és segíted, míg a halálod el nem jő?

-Fogadom! - válaszolt, így leraktam a jogart majd a királyi koronát a kezembe vette.

-Fogadod, hogy királynőd parancsát hűen szolgálod?

-Fogadom!

-Ezennel én, Tyr Heimdallsdottir, a háború istennője, kinevezlek Asgard királlyává! - tettem a fejére a koronát. Ezután ő felállt majd mögém ment, így Yelena állt meg előttem és ereszkedett térdre - Una Lokisdottir, elsőszülöttem! Fogadod, hogy szolgálod Asgard népét és segíted a nehéz helyzetekben?

-Fogadom! - mosolygott rám.

-Fogadod, hogy helytállsz, mint trónörökös és segített a királynőt?

-Fogadom! - biccentett, így megragadtam a hercegnői tiarát és a fejére tettem. Ekkor megjelent mellette April és Tony, így a megbeszéltek szerint ők is letérdeétek Yelena két oldalára - Asgard jövője rajtatok áll, így fogadjátok meg, hogy hűen uralkodtok majd míg a halál el nem jő értetek!

-A nagykirályok minket úgy segítsenek! - jelentették ki egyszerre, így April fejére ráraktam a gyémánt fejdíszt, míg Tony fejére ráraktam a neki készített sisakot. Ekkor mind a hárman felálltak majd mellénk álltak. A többiek megtapsoltak minket, így én elindultam az erkélyre. A többiek engem követtek, így én vezettem a sort. Amikor kiléptem a levegőre, akkor egyből felharsongott az egész mező, mert az asgardiak mellett Wakanda népe is megjelent, sőt néhány ember is ellátogatot hozzánk. Megálltam a párkánynál majd mosolyogva intettem a népnek. A többiek is megálltak mellettem, így én körbenéztem és akkor gyorsan népszámlálást tartva végigmentem az egész csapaton. 

-Éljen a királynő! - ujjongtak lentről, így elkuncogtam magam. Steve átkarolt, egyből hozzábújtam majd a gyerekeket is magamhoz húztam.

-Nem ilyen jövőt képzeltünk magunknak! - jegyeztem meg.

-De így is boldogok leszünk! - tudta le ennyivel Steve - Felség! - tette hozzá, így elnevettem magam.

-Ránk! - mondtam, így a szemembe nézett.

-Ránk! - biccentett majd lassan odahajolt hozzám és megcsókolt.