-Kettő whiskyt kérek! - kértem miközben leültem a pulthoz. 
-Csinálom is! - mosolygott rám a pultos majd elém rakott kettő poharat és kiöntötte az italt. 
-Köszönöm szépen! - vettem át biccentve majd az egyik poharat odalöktem az asztal végére, ahol éppen megfogta az apám. 
-Sajnálom, de foglalt vagyok! - nézett rám kuncogva a gesztustól. 
-Tudom én azt, ki nem tudná, ha csak egy kicsit is nézi a híreket a sztárokról! - csatlakoztam hozzá majd lehuppantam mellé és rádőltem a pultra - Nem is emiatt vagyok itt! 
-Miben segíthetek? - érdeklődött félig felém fordulva.
-Nem ismersz fel, ugye? - suttogtam mire megrázta a fejét.
-Kéne? - vonta fel a szemöldökét mire megláttam a hasonlóságot bennünk. Fel se figyeltem rá egészen eddig, de az arcunk teljesen ugyanaz, amikor kérdőn nézünk az emberekre.
-Úgy hallottam, hogy jártas vagy a zenébe! - hoztam fel, hogy gyorsan visszarázkodjak az arca vizsgálatából.
-Mondhatjuk… Ezért jöttél ide?
-Sikeres vagy a karrieredben! 
-Elvileg, annak tartanak!
-Otthon vár a családod! 
-Igen, pontosan.
-Akkor mit keresel itt? Egy bárban? - kérdeztem körülnézve a helységen.
-Kell a kikapcsolódás! Elszakadni a hírnévtől, a kivételezésektől, a kameráktól, néha a családtól... - tette hozzá kacagva.
-Ne is mondd! - helyeseltem nevetve.
-Baj van otthon? - jött rá, így bólintottam.
-Kettő is! 
-Hogy hívják őket? 
-April és Tony. 
-Gratulálok! - mondta majd ivott egy kortyot.
-Köszönöm! De igazából mit sem ér a jó szülőség, ha nem tudok példát venni a saját nevelésemből. 
-Kit vesztettél el? Már ha szabad megkérdeznem...
-Az apámat. 
-Értem! Várjunk! - emelte fel a kezét - Azt nem a férjednek kéne eljátszani? - kérdezte röhögve.
-Nálunk a szülői szerepek kicsit meg lettek cserélve! -vallottam be vigyorogva - A férjem az engedékenyebb, és én vagy a szigor a házban.
-Ilyen nők is kellenek!
-Kiskoromban elszakítottak az apámtól és sokáig barátok voltunk úgy, hogy nem tudtam, hogy az apám. Szerintem ő se tudta, hogy ki vagyok. De későn tudtam az igazságot! Így a nevelőanyám a sajátjaként nevelt fel, és ő megtanította, hogyan kell helyt állnom nőként olyan időben és helyzetben, amikor azt akarják, hogy maradjunk csendben.
-Annyira sajnálom az apukádat! 
-De nem is érdekes az én történetem! - legyintettem - Én nem vagyok senki! Viszont te… A hatalmas Idris Elba! - mutattám rá így felkacagott.
-Lebuktam… 
-Bonnie vagyok! - nyújtottam felé a kezem kezet ráztunk. 
-Örvendek a találkozásnak Bonnie! 
-Sajnálom, nem bírom magamban tartani, de hatalmas rajongó vagyok! - játszottam el az érzelmi kitörésemet. 
-Tényleg? 
-Imádom Heimdallt! Tisztára olyan, mintha az apukám lenne! - helyeseltem.
-Érdekes! 
-Az a fejlődés amin végig megy… Egyszerűen elképesztő! Igazi hős vált belőle az egyszerű mindentlátó őrből! 
-Úgy gondolod? - csodálkozott, hogy őt is szeretik és nem csak a híres testvérpárost.
-Egyik kedvenc karakterem! 
-Megtiszteltetés találkozni egy rajongóval! 
-Mesélnél nekem, hogy milyen volt eljátszani őt? - kérdeztem lehúzva az italomat.
-Ha állod a következő kört! - ajánlotta fel így elmosolyodtam.
-Megbeszéltük! - intettem a pultosnak mire öntötte is számunkra az adott italt - Hallgatlak!
-Szóval! Kicsit izgultam, hogy hogyan fogjuk az egész filmet megoldani, de azt kell mondanom, hogy remek lett az első Thor film! Szerinted?
-Abszolút egyetértek! - bólintottam, bár fogalmam se volt, hogy miről beszél, én csak Loki szemszögét hallottam akkoriban.
-Igaz a forgatás egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy a mozivásznon van. A stúdió tiszta zöld falakkal volt körülvéve, hogy meg lehessen szerkeszteni a hátteret.
-CGI… - suttogtam.
-Hallottál róla?
-Igen, de nem mindig tartom jónak!
-Miért?
-A te véleményed miatt fizettem és nem az enyém miatt! - hoztam fel így bocsántkérően biccentett.
-De az segíti a színészt, ha a rajongó elmondja a véleményét!
-Ahonnan én jöttem, ott csak a DC a divat - vallottam be, ami mondjuk igaz is volt, mert a mi világunkban az az egyedüli szuperhős moziuniverzum - És nem tetszett, ahogy próbálják valóságossá tenni a valótlan dolgokat. De persze a Marvel filmekben ez teljesen máshogy van.
-Az van ráírva a karkötődre, hogy Dum Dum Dugan, jól látom?
-A szemed, mint Heimdallé! - poénkodtam miközben akaratlanul is a karkötőmhöz nyúltam.
-Nem véletlen én kaptam a szerepet!
-És a zöld falakon kívül milyen volt a forgatás?
-Igazából jó volt! A stáb is nagyon jó volt, könnyű volt a munka, meg minden.
-Thor vagy Loki?
-Ne már! Ilyen nyilvánvaló kérdés egy rajongótól? - akadt ki nevetve.
-Elképesztő, hogy mennyire meg tudnak minket lepni az emberek az ilyen nyilvánvaló válaszokkal! - jegyeztem meg.
-Thor! Mindenképp!
-És miért?
-Nagyon imádom Chris-t! Remek férfi, egyszerűen a legjobb ember ezen a bolygón, sőt az univerzumban! Ha nem lenne házas, esküszöm, hogy a lányaimnak ajánlanám őt!
-Ez eléggé lenyűgöző!
-Ő az! Bár ott van Tom is, és ő is egy nagyon jó ember! Egyszerűen imádom mind a kettőjüket.
-Akkor ha azt kérdezném, hogy Tom vagy Chris, akkor nem tudnál választani?
-Képtelen lennék rá!
-Ha életed végéig te lennél igazából Heimdall, örülnél annak? - jutott eszembe, és őszintén reménykedtem hogy hátha ezzel közelebb csalom az emlékekhez.
-Természetesen!
-Miért?
-Mert egy olyan pasi, akiről csak álmodni tudok, hogy olyan vagyok! 
-Tudtad, hogy született egy lánya? - jutott eszembe az utolsó terv.
-Tényleg? - lepődött meg.
-A neve Tyr. Ő a háború istennője…
-Az nem Sif?
-Én is azt hittem, de nem igaz! A lényeg, hogy Tyr-t elrabolták Heimdall-tól és Midgardra vitték. Egy második világháborús veterán lánya és annak férje fogadta őt örökbe és a katonaságban szolgált. Hosszú története van, tele harccal, szerelemmel, boldogsággal, szomorúsággal… A lényeg, hogy húsz éven keresztül Loki szerelme volt. De aztán jött a Ragnarök, és minden megváltozott - hajtottam le a fejem, mert még mindig rosszul álltam az akkori időszakhoz.
-Ő túlélte?
-Igen! De miután végre megpihent és visszavonult, egy újabb gonosz jött, aki egy átkot szórt rá. Egy másik dimenzióba küldte, ahol a szerettei és ismerősei voltak, de egy teljesen más történetben és nem tudták, hogy ki ő. Semmi személyes adata nem volt, csak úgy volt az emberek között. És nem tudta, hogy hogyan térjen vissza a saját dimenziójába…
-Hát ez biztos, hogy nem a képregényekből vetted, mert elolvastam az összeset! - ellenkezett.
-Ez skandináv mitológia! - mondtam a valós forrást.
-Abba nem vagyok otthon! Keresztény vagyok!
-Mint a bolygó háromnegyede szinte! Történész és filozófus diplomám van, így kombináltam a kettőt és elkezdtem dolgozni ezzel.
-Kérdezhetek még Tyr-ről? - érdeklődött ujjongva.
-Csak nyugodtan!
-Heimdall nem kereste őt?
-Nem tudok róla, de biztos! Hiszen ő volt az első és egyetlen gyermeke.
-És hogyan nem ismerte fel amikor annyi év után találkoztak?
-Nem tudom! - vontam vállat - Azt mondják, hogy túltette magát és próbálta rendbe tenni az összetört szívét. A lány nem tudta, hogy igazából egy isten… Egyetlen furcsa dolog volt. Minden egyes asgardi utazás után szőkébb lett a haja. 
-Ez nem volt számára furcsa?
-Azt mondogatta, hogy fakóbb a nap. 
-Értem!
-De aztán jött a Ragnarök… És utána Heimdall és Loki meghalt. Ezután tudta meg, hogy ki is valójában. És jött az átok, amit csak úgy győzhet le, ha hősies halált hal… És hogy mindenki biztonságba megússza feláldozta magát a jó érdekében. Igazi hős tettet akart végre hajtani, nem érdekelve, hogy a barátai vagy a rokonai mit gondolnak róla. De az átok kifogott rajta és egy másik dimenzióba került.
-Ez szomorú történet!
-Rosszabb volt átélni!
-Bele se mernék gondolni, hogy min mehetett keresztül.
-Én átéltem! - mormogtam mire furán rám nézett - Én vagyok Tyr!
-Hogy te? - fagyott le a kijelentésemtől - Akkor…
-Te vagy az apám, Heimdall! - fogtam meg a kezét mire egy gyenge fuvallat hatolt át közöttünk.
-Bonnie… - suttogta - Kislányom! - csillant fel a szeme.
-Itt vagyok apa! - öleltem meg meghatódva, mert már szinte minden egyes hitem elveszett, hogy ez sikerülni fog.
-Annyira rég volt! - kezdte szipogva.
-Tudom! - vágtam közbe, mert teljesen képve voltam, hogy mit akart volna mondani.
-Annyira sajnálom! 
-Semmi baj apa! - ellenkeztem.
-Kerestelek, de nem láttalak! Valami varázslatot tettek rád, és emiatt nem voltam képes! De most már mindent értek! Kislányom… - simogatta meg a hátam.
-Hiányoztál apám!
-És hogyan tudtad meg? - engedett el így visszaültem a helyemre. 
-Wakandában harcoltam és amikor már halálközeli állapotban voltam szikrázni kezdett a kezem és a kardom és… Egyszerűen bumm! A király mondta, hogy én vagyok Tyr, de nem hittem el, mert lehetetlennek tűnt! - ráztam meg a fejem majd letöröltem a könnyeimet - De aztán Thor talált históriákat rólunk és mindent megértettem! A sötét haj volt az átok apám! Azért lett folyamatosan világosabb, mert a varázslat folyamatosan gyengébb lett! 
-És megtartottátok az esküvőt Loki-val? - kérdezte visszaemlékezve a Ragnarökre.
-Loki meghalt nem sokkal utánad! - vallottam be mire megfogta a kezem.
-Annyira sajnálom Kislányom! 
-De miután visszakerültem Midgardra és Thanos győzött, örökbe fogadtam egy kislányt…
-Ő April? - tette össze az információkat.
-Igen! Steve segített nekem felnevelni, de öt évvel rá ugye…
-Történt, ami a filmben…
-Aztán Steve mikor visszament a múltba, úgy jött vissza, hogy házasok vagyunk… 
-Ennek annyira örülök!
-Szóval most éltem az életemet mint feleség és anya… Adoptáltunk egy kisfiút is.
-Ő lenne Tony!
-Igen!
-Mindig is tudtam, hogy sokkal jobb hozzád Rogers, mint Loki! - jegyezte meg kuncogva így mosolyogva lehajtottam a fejem.
-Ezt ne mond! Szerettem Loki-t!
-De nem volt hozzád való! Túl jó voltál hozzá! Akármennyire is azt mutatta, hogy képes miattad jobb útra térni, ő mindig is ő maga marad és ezt te is jól tudtad legbelül, és ezért szerettél bele a katonába.
-A múlt az már múlt! Nem változtathatunk rajta!
-Az is igaz! Istenem… - mormogta majd vett egy mély levegőt - Nem gondoltam volna, hogy újra láthatlak!
-Én sem!
-És hogyan jött ez az átok?
-Adam Warlock vetette ki. És én meg a családom biztonságát fontosabbnak tartottam, mint az enyémet…
-Igazi hős vagy Tyr!
-Azt mondod?
-Büszke vagyok rád!
-Köszönöm!
-És most mihez kezdesz?
-Valahogy összehozom a csapatot… De azt még nem tudom, hogy hogyan jussak haza!
-Segítek neked!
-Köszönöm apám! És mondjuk abban bennelennél, hogy miután rájöttünk a titkára, akkor hazajössz velünk? - kérdeztem mire megfogta a kezem.
-Újra élni, sört inni Thor-ral, megismerni a férjedet, játszani az unokákkal... - sorolta fel ábrándozva - valahogy mindig is így képzeltem el az öregkoromat!
-Steve nagyon örülne, ha megismerne téged! Bár elfogadta, hogy nem kell se apóssal vagy anyóssal foglalkoznia, mert én öregebb vagyok, mint ő, és a szüleim is korán meghaltak Loki miatt, aztán te is odavesztél...
-Örülni fog nekem!
-Abban biztos lehetsz!
-Thor tényleg annyira elhízott? - hozta fel így kitört belőlem a nevetés.
-Még jobban!
-Na menjünk! - állt fel kacagva majd kifizette az italokat - Mesélj még nekem, de lehetőleg máshol! - húzta fel a kabátját.
-Nem úgy volt, hogy én állom a kört?
-Meg voltam átkozva! Ugyan kislányom, ezt te se gondolhattad komolyan!
-Mindent értek! A brit éned él és virul! - pattantam fel majd apa át is karolt engem és kimentünk a bárból.