Bruce a normális életünkben is remek beszélgető társ volt számomra. Kétség kívül itt talán még jobb is volt a köztünk lévő helyzet. Érdeklődött irántam, nem tudtam becsapni a kemény külsővel, látta rajtam, hogy nehezen bírom az egészet, mivel ő igazán képbe volt, hogy mi volt köztem és Loki között a halála előtt. Csak ő, Thor, Valkűr és apa látták azt az énemet, aki boldogan élt a csínytevés istene mellett! Merem feltételezni, hogy jobban meglepte ez az egész helyzet, mint Thort. Annyiban szerencsénk volt, hogy végig hallgatta az egész magyarázást és mesét az itteni létről. Természetesen nem úsztuk meg a kérdéseket, sőt talán neki tőbb is volt, mint eddig a többieknek összesen. És mi másról szólt volna, mint a visszaútról. Az volt még előttem is a hatalmas kérdőjel. Nem mellesleg a másik hatalmas baj is feljött, hogy a hallottakat hogyan visszük vissza a mi világunkba. Megígértem Natashának és az apámnak, hogy visszakerülnek hozzánk, így már nem tehetek semmi mást, minthogy harcoljak érte. Mindenki képbe volt a helyzet nehézségeivel, még az is aki nem értett semmihez. Strange Helával együtt fejtegette a helynek a feloldását, Wanda kereste a rúnákat, hogy mindent feloldhassunk, de nem haladtunk túl sok sikerrel. Sam és Vízió folyamatosan értesítettek engem a király állapotáról, így egyre nagyobb volt bennem az idegesség, hogy ő is folyton visszamondta a találkozót még Okoye ajánlkozójával is. Biztos valami történt vele, csak nem voltam képbe, hogy mi, hiszen a válaszok burkoltan voltak mindenhol. Mikor megkaptam az értesítést, hogy mozgásban volt a célpontunk, egyből felhoztam a többieknek. Natasha jönni akart velem, de Bruce akkor egyedül maradt volna.

 -Ti menjetek a királyért, én meg negyed órát sétalok maximum! - legyintett Banner miközben a kabátjáért nyúlt - Majd szóljatok, hogy mi volt! - kérte nyugodt hangnembe.

-Már ha egyáltalán lesz valami! - mormogtam, így felém pillantott - Egész eddig lekoptatott minket, most is a munkából hazafele van esélyünk csak elérni valamilyen szinten! - magyaráztam el miközben Natasha mellém állt indulásra készen.

-Akkor sok sikert hozzá! - biccentett, így intve elindultunk a parkolóba.

-Van terved? - érdeklődött Romanoff miközben beszálltunk a kocsiba.

-Őszintén? A legkézenfogottabb ötletem az az, hogy betörünk hozzá! - vallottam be miközben elindítottam a kocsit.

-És ha az átváltozása előtt ránk hívja a zsarukat?

-Pont emiatt vetettem el! - helyeseltem miközben bekapcsoltam a repülő módot és a partról felszálltam az álcázott kocsival - Úgy érzem, hogy Loki keze van ebben is! - mormogtam.

-Miért? Hiszen ő csak megteremtette az itteni énünket, arról nem tehet, hogy sikeres lett T'chala itteni karaktere és forgatásról forgatásra jár! - mondta el a véleményét.

-Attól még egy vacsorára pár nap múlva összejöhetett volna a barátaival! - ráztam meg a fejem - Pont ahogy Okoye tette! - hoztam fel - A zsigeremben érzem, hogy nem lesz ez egy egyszerű eset.

-Kezdesz paranoiás lenni Bonnie! - jegyezte meg félig mosolyra húzva a száját.

-Tényleg? Egész életemben szinte kettős életem volt és hol a jó, hol a rossz oldalon által! Meghalt rengeteg olyan ember, akit szerettem a szemem előtt és nem mellesleg, úgy vagyok házas, hogy nem is tudtam róla, és te még csak most veszed észre, hogy paranoiás vagyok? - értelmeztem, így mind a ketten elnevettük magunkat.

-Az anya élet... - suttogta vigyorogva.

-Megpróbálhatjuk őt is hazavinni velünk! - jutott eszembe az ő helyzete.

-És mit érnénk el azzal? - vont vállat - Igazából nem is a gyerekem, hanem egy illúzió, amit a volt vőlegényed belénk táplált!

-De attól még szép illúzió! - tudtam le ennyivel, így lehajtotta a fejét - Játszhatna Aprillel és Morgannel! - hoztam fel - Pizsama partikat is tarthatnának, meg minden! - képzeltem el, így elkuncogta magát.

-Miért erőlteted? - értetlenkedett - Az is kérdéses, hogy engem, hogyan juttatsz vissza, nemhogy az itteni gyerekemet!

-Vannak olyan illúziók, amikhez szívesen ragaszkodunk! - válaszoltam halkabban - És vannak, amiket elfelejtenénk! Ha lehetőségünk van arra, hogy létrehozzuk azt a víziót, amiről mindig is álmodtunk, azt gondolom, hogy már egy fél nyereség, ha megpróbáljuk!

-De nehogy beleéld magad! - kérte - Ez egy hamis világ, hamis emlékekkel! Az igazi gyerekek, akik várnak minket, azok April, Tony, Morgan, Lila, Nathaniel és Cooper! 

-De te nem ezt akartad mindig is? Letelepedni miután jóvá tetted a bűneidet? - parkoltam le az adott épület tetején - Családot alapítani, annak ellenére, hogy nem voltál képes Bannerrel? - emlékeztettem, így kiszállt egyből - Mind a ketten ezt akartátok, de egyikőtök sem volt rá képes! - folytattam én is kilépve a járműből - És nézd meg, itt neked is van egy lányod, Bannernek meg van három gyereke!

-Ami köztem és Bruce között volt, annak vége! - jelentette ki, így felvontam a szemöldököm. 

-Száznegyvennégy vagyok Nat, nem most születtem! - tettem csípőre a kezem, így kínosan elnevette magát.

-Szép és jó volt, ami köztünk volt nyolc éve, de nem jött össze! Ő eltűnt és Thanos után meg olyan szinten elzárkózott! Én letudtam ezt már jó pár éve! 

-De amikor beszéltünk... 

-Amikor mi erről beszéltünk, akkor más időket írtunk! - vágott közbe a szavamba, így zsebre tettem a kezem - Mind a ketten beleszerettünk a társainkba, legalább az egyikünknek összejött! - legyintett - Örülök, hogy végül te lettél az!

-Te jobban megérdemelted volna! - ellenkeztem.

-Többet tettél le az asztalra, mint én! - rázta meg a fejét - Az istenek is úgy akarták! 

-Szóval, ha én úgy akarom, hogy összejöjjél Bannerrel, akkor meg fog történni? - értelmeztem - Isten vagyok, és én úgy akarom! - vágtam vissza, így elnevette magát.

-Maradj inkább a földi énednél! Az egód alapból az egekben van az isteni éned nélkül is! - szólt be, így elnevettük magunkat majd a tető széléhez mentünk. 

-A helyünkön vagyunk! - jelentettem ki és mivel rákoncentráltam az adott emberekre, így telepatikusan el is jutott hozzájuk.

-Elvileg most fog bekanyarodni az utcába! - szólalt meg a fejemben Vízió.

-Egy fekete Range Roverrel? - vonta fel a szemöldökét Natasha a kocsit észrevéve.

-Lehetséges, kamera képekhez nem férek még hozzá, de ha eljutok oda, akkor már könnyebb lesz számunkra minden! - jegyezte meg mikor leparkolt az adott kocsi - Szóval egy autóról beszélünk!

-Egyébként Vízió lehetne egy kérdésem? - térdeltem le a párkányhoz, hogy ne látszódjak az utcáról.

-Hallgatlak Bonnie! - mondta teljesen nyugodtan.

-Te most Fehér Vízió vagy, vagy az, akit létrehozott Wanda az erejével?

-Fehér Vízió? - ismételt el engem Natasha - Wanda létrehozta... Micsoda? - makogott , így a számra tettem az ujjamat jelezve, hogy halkabban beszéljen.

-Ha úgy vesszük, akkor Fehér Vízió az az eredeti testem és mivel már emlékekkel is rendelkezik, mondhatni, hogy én vagyok, igen! - vonta le a következtetését az említett android.

-És ha szabad megkérdeznem, akkor a gyerekekkel mi lett? Itt élnek, nem? - jutott eszembe, mire megláttam a királyt a kocsiból kiszállni - Bingó! - suttogtam.

-Azt mondod Bonnie, hogy Billy és Tommy itt élnek? - szállt be Wanda is.

-Én csak azt mondod, hogy egy próbát megérne, ha itt is keresnétek őket!

-De hiszen sehol se találtam meg őket, csak hallottam a hangjukat... - magyarázta, így Nat és én összenéztünk.

-Megkeressük őket Wanda! - jelentette ki Natasha - Meg fogjuk őket találni és akkor Bonnie őket is felébreszti és akkor minden a rendben lesz! 

-Az életemre esküszöm, hogy találunk kiútat innen és mindenki hazajön, akinek kell! - mondtam - Vízió van biztonsági rendszere? - tértem vissza a küldetéshez mikor megláttam, hogy pontosan melyik lakásban van.

-Egy pillanatot kérek! - mormogta - És most már nincs! - válaszolt örvendezve mintha élvezné ezt az egészet, így felálltam és a párkányra léptem.

-Hohohó! - ragadta meg a kezemet Natasha - Te meg mi a francot csinálsz!

-Megvan, hogy melyik lakás az övé! - mutattam a lámpa fényéra, így elengedett.

-És azt hiszed, hogy képes vagy átugrani oda? - vizsgálta meg a távolságot.

-A mi világunkban képes voltam felugrani negyven métert, ha nagyon akartam ötvenet is! Csak nem fog tíz méter ki rajtam! - legyintettem - Főleg, hogy nem is egy vonalban van!

-Nem lenne egyszerűbb odateleportálni? - kérdezte mire ránéztem meglepődve.

-Na látod, pontosan ezért vagy a barátnőm! - jöttem rá - Akarsz jönni? - hoztam fel - Nem veszélyes!

-Ezt mondtad múltkor is és két métert zuhantunk egy sikátorban! - emlékeztetett a mai helyzetre - Ha te lezuhansz, akkor nem lesz semmi bajod, mert halhatatlan vagy! - vont vállat.

-Nem is vagyok halhatatlan! - ellenkeztem felé fordulva.

-Kipróbáljuk? - érdeklődött miközben lelökött, így gyorsan odavarázsoltam magam az adott erkélyre - Látod, halhatatlan!  - tudta le ennyivel.

-Ez nem jelenti a halhatatlanságot, maximum nehezebbé teszi, hogy meghaljak! - javítottam ki - Ha halhatatlanok lennénk, akkor Loki élne! - magyaráztam majd az üvegen keresztül átmentem.

Egyből a nappaliba érkeztem, így lábujjhegyre álltam, hogy ne csapjak semmilyen zajt. Messziről lehetet hallni lépteket, így megnyugodtam. Kicsit körbenéztem az adott szobába, hogy jobban képbe legyek. Miután készen voltam akkor tovább mentem, de nem oda érkeztem, ahova kellett volna, mert a szobába sétáltam, ahol ő is volt, így gyorsan visszafutottam és becsúsztam a konyhába a parkettán. Mikor T'chala átment a nappalin és továbbment a másik irányba, akkor nyugodtan felálltam a bútor takarásából. Egyből észrevettem a gyógyszereket a pulton, így odaléptem. Elég feltűnő volt, mert konkrétan tíz különböző darab volt ott. Elolvastam mindegyik nevét, így lefagytam miután rájöttem a bajra.

-Uram atyám! - kiabálta el magát a király, így kizökkentem a sokkból - Ki maga és mit keres a lakásomban? - akadt ki, így egyből képeztem egy erő gömböt és azt nekidobtam, így nekiesett a mögötte lévő falnak. 

-Felség! - futottam hozzá majd letérdeltem mellé.

-Felség... - mormogta majd megrázta a fejét - A szívbajt hozza egyszer rám! - panaszkodott, így mind a ketten elkuncogtuk magunkat.

-Ezért mondtad vissza minden egyes találkát! - mutattam meg neki az adott gyógyszert. Időközben felhúztam majd csettintve Natashát is a lakásba varázsoltam.

-Miről maradtam le? - tette csípőre mosolyogva a kezét mire észrevette a sok tablettat az asztalon - Kinek mi baja? - döbbent le.

-Ez hasnyálmirigy rák! - válaszoltam miközben a királyt néztem, de mivel csak lehajtotta a fejét, így igazat adott nekem - Mennyire komoly? - kérdeztem miközben visszatettem a kezembe levő dobozt.

-Négyes stádiumú! - suttogta, így Nat eltátotta a száját.

-Jól tudom, hogy a négyes számú a legrosszabb? - pillantott felém, így bólintottam - És ugye meg tudod gyógyitani az izéddal? - utánozta le a kézmozdulataimat a varázslás közben, de közben makogott, szóval nem nagyon ment neki.

-Erre nem vagyok képes! - dőltem neki a falnak - Erre semmilyen mágus sem képes!

-Loki mégis megtette! - mutatott T'chalara - Mégis hogyan?

-Betelt ez a hely az átok miatt, biztos szortíroz és nem érdekli ha egy hős meghal! - tippeltem - Vagy még rosszabb, így iktat ki minket véglegesen! Lassan és megfontoltan! - mondtam el a másik ötletemet.

-Akármi is az, fel kell még jobban gyorsítanunk a dolgokat, hogy T'chala nem haljon itt meg a rákban! - jelentette ki.

-Minden egyes aktádat kérem, majd egy orvosi ötletet is kiagyalok, hogy meghosszabbítsuk az időnket! - néztem a királyra, így ő egyből biccentett - Elég ha holnap átküldöd, pihenj, mert szükséged van arra! - tudtam le és Natasha is helyeselt velem.