Bevezető

Mészáros Laura vagyok,NB1-es focista. A legnagyobb álmom,az volt,hogy az Atletico Madrid női csapatában játszhassak. Szerencsére ez az álmom valóra is vált... és még több is történt,mint amit el tudtam volna képzelni. De kezdjük csak az elejéről.

10 éves koromig inkább a kézilabdával foglalkoztam,gyerekbajnokságok,stb. De,mindig is ott volt a foci. A 10. szülinapomon apukámmal kimentünk focizni,mikor egy edző meglátta,hogyan futballozok,azonnal beszélt a szüleimmel. Így váltottam.
Lassan a foci lett az életem,beiratkoztam egy futball akadémiára,ahol a legjobbak közt voltam. Le is igazolt a Ferencváros. 16 éves voltam ekkor.
Két évig Fradista voltam,majd utána kikerültem két évre Franciaországba a Lyon csapatához. Ebben az időben éreztem a legjobban,hogy Spanyolországba vágyom,ezért elkezdtem spanyolul is tanulni a francia mellett. Igen,kicsit nehéz volt így,de sokat segített a nyelvtanulásban. Egy év után a Lyon egy hosszabbra nyúlt sérülés miatt kölcsön adott a Lillének,de fél év múlva újra az első francia csapatomnál folytattam. Ezután úgy éreztem,vissza kéne mennem a Fradiba,így hazatértem,ekkor már 20 éves voltam. Négy év elteltével végre érdeklődött utánam az álomcsapatom. Egy edzőtáborban voltunk a Ferencvárossal Madridban. Az edzőnk nagy nehezen elintézte,hogy játszhassunk a piros-fehérek ellen. 2-2 lett a vége. Mind a kettő gólunkat én rúgtam. Megtetszhettem a Matracosoknak,mert egy hónappal később felhívták a menedzserem. Nem sokkal később a szezonvégi átigazolás mellett döntöttem. A nyári átigazolási szezon elején már lecsapott rám az Atleti.

------------------------------------------------------
Reggel 8:00,Budapest,Liszt Ferenc Repülőtér:
A bátyám,Márk vitt ki a reptérre. Ott álltunk a gép mellett,a többi várakozó utassal együtt,várva,hogy mikor pakolják fel a cuccainkat és mikor szállhatunk fel a repülőre. A bátyám törte meg a csendet ami ránk ereszkedett.
-Hogy-hogy nem valami flancos magángéppel mész?-nézett rám.
-Azért,mert mondtam,hogy csak miattam ne küldjék el a gépet.
-Értem,te megelégszel egy francos első osztállyal is.-röhögte el magát. Belebokszoltam a vállába. Morcosan az arcába néztem. Kicsit sem tüntem mellette röhejesnek,úgy,hogy ő vagy 15 centivel magasabb nálam.. áhh.. ugyan.
-Nyugi Törpe,tudod,hogy csak vicceltem.-borzolta össze a hajam.
-Márk,ne már!-igazítottam meg gyorsan a hajkoronám.-Jól jönne,ha a bemutatkozásomnál,nem úgy néznék ki mint egy csöves,akit most rángattak elő a híd alól.-nevettem el magam.Akkor még nem tudtam,hogy ennél rosszabbul fogok majd kinézni.
-Így is úgy fogsz kinézni.-cukkolt tovább.
-Ha-ha-ha. Most jót nevettem.-nagyon ideges voltam,mit szólnak hozzám,hogy mennyit tudok majd játszani,hiszen a Ferencvárosban,stabil kezdő voltam.
-Lau,ne izgulj már!-a bátyámnak nyitott könyv vagyok.. látja rajtam,ha valami nincs rendben.-Valószínűleg azért igazoltak le,mert kellesz nekik te buta.-karolta át a vállam és nyomott egy puszit a fejem bubjára.-Hiszen te vagy a lány Messi.
Ezen felnevettem.
-Én Meszi vagyok..nem Messi.
-Ugyanaz.-mosolygott rám.
Lopva a telefonomra pillantottam.
-Na mi van,a hős szerelmes nem bír még írni sem neked?-nézett majdhogynem undorodva a telómra. Sosem bírta igazán Leventét.. a barátomat.
-Lehet még alszik.-vontam meg a vállam.
-Vagy épp valami másik csajjal van. Laura.. az a gyerek csak kihasználja,hogy híres vagy.-mondta.
Kissé mérgesen válaszoltam.
-Nincs igazad Márk,hagyd már abba!
-Folyton látom,hogy más lányokat hülyítget. Nem hozzád való.-válaszolta. Ekkor még azt hittem,hogy csak okoskodik és az "én Levim" nem lenne ilyen... többszőr kéne a bátyámra hallgatnom.
-Majd azt én eldöntöm. Nem akarok veled ezen veszekedni...
Hírtelen megindult előttünk a sor,tehát felszáll az elsőosztály.
Márk szorosan átölelt.
-Vigyázz magadra Törppicúr. Szeretlek,és hívj ha valami barmot nem tudsz lerázni.-meghatódtam ezen és a könnyeimmel kűzködve válaszoltam neki.
-Vigyázok.. és én is szeretlek Behemót. Különben sem tudsz bárhányszor valaki bánt elrepkedni hozzám,neked is vannak edzéseid.-mondtam. Márk kézilabdázó, balátlövő a Veszprémnél(Márk is kitalált karakter.. akárcsak Laura és a családjuk is az meg Lau menedzsere is.. stb. iluus03) a kezembe nyomta a poggyászomat.

Csak vigyorgott és nézte,ahogy haladok a sorral tovább a repülőre. Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és felszálltam a gépre.
Egy új fejezet kezdődik az életemben.
11:30 Madrid,Barajas Repülőtér:
Az út simán telt. Ahogy leszálltunk(és sikerült kivergődnöm a többiek előtt)ott várt engem a menedzserem. B.Nagy Ferenc.
-Feri bá'!-öleltem meg. A családunk régi barátja,majdnem olyan nekem mint egy nagybácsi.
-Laura! Hogy telt az utad?-tolt el magától és kedvesen rám mosolygott.
-Jól.
-Akkor jó,gyere elviszlek a lakásodba.-mondta és megindult az ott várakozó kocsija felé. Megdöbbentem mikor észre vettem,hogy sofőrje van. Bepakolta a bőröndjeimet a csomagtartóba.
-Honnan van sofőröd?-kérdeztem a menedzseremtől mikor beültünk az autóba.
-A csapat küldte.-válaszolta. Csak bólintottam és előhalásztam a telefonom,hogy megnézzem írt-e nekem valaki az utam alatt. Bár ne tettem volna..
Levi... szakított velem.. összetörtem,de az első az volt,hogy felhívtam Márkot.
-Szia húgi! Na milyen volt az utad? -szólt bele a telefonba vidáman.
-Márk..-sírtam.
-Mi történt?-komorodott el.
-Igazad volt,mindvégig igazad volt. Megcsalt.
Márk nem válaszolt sokáig,majd dörmögve megszólalt.
-Megölöm!
-Ne keverd magad miattam bajba! Hallod? MÉSZÁROS MÁRK VÁLASZOLJ.-a vonal megszakadt. Én csak bőgtem tovább és reméltem,hogy Márk nem teszi tönkre a karrierjét miattam. Feri bácsi odanyújtott nekem egy zsebkendőt és egy napszemüveget.
-Nyugalom.-mondta,és kiszálltunk a kocsiból a lakásom előtt.

Madrid,másnap reggel:

Reggel,furcsa érzésem volt. Kinyitottam a szemem. Várjunk csak,ez nem az én szobám. Megéreztem,hogy valaki van mellettem,a keze a fejem alatt hevert.
-Mondd Istenem,hogy nem..-suttogtam. Felemeltem,a takarómat,félelmem beigazolódott..MEZTELEN voltam.
Felsóhajtottam. Tegnap,amikor utaztam ide,Madridba,ugye repülőúton a barátom sms-ben szakított velem..közölte,hogy megcsalt. Össze voltam törve... és nyugodjatok meg,a bolond bátyám nem keveredett még tudtommal semmi bajba.2 órám volt még a találkozóig az új csapatommal,így a szobámban próbáltam összeszedni magam.. A találkozás rendben lement,még mosolyogni is tudtam. Lepleztem,hogy belülről éppen tönkre megyek. Megismerkedtem ott a csapatommal sőt a férfi csapattal is.Este aztán elmentem egy bárba. Gondoltam most életemben 24 éves létemre elősszőr berugok. És akkor találkoztam újra vele. Őt is dobták. Nem tudom,az ital miatt-e vagy nem,de levett a lábamról. Lassan törtek fel az emlékek,de az arca hírtelen sehogy sem. Oldalra fordìtottam a fejem,hogy meglássam,ki a partnerem. OH BÁR NE TETTEM VOLNA! Ugyanis mellettem ANTOINE GRIEZMANN feküdt teljes valójában. Basszus,basszus,basszus. Hírtelen minden emlék felvillant. Az éjszaka és minden vele együtt. Ebből hatalmas balhé lehet.. Hogy lehettem ilyen idióta? Most igazolok az Atlético női csapatához,és másnap már a férfi csapat szupersztárjával kelek egy ágyban?! Az éjszakánk... szenvedélyes volt,annyi szent. A két dobott hős szerelmes.
Szemügyre vettem a kezén lévő tetoválásokat,tetszettek,nagyon. Felé fordultam teljes testemmel. Elképesztően helyes arcát vizslattam, haja a szemébe lógott. Kevés borosta virított az arcán. Úgy hozzá értem volna,de tudtam,akkor felébred. Nagyot sóhajtva visszafordultam hanyatt fekvésbe. Antoine ébredezett,ezért úgy csináltam,mintha aludnèk.
Felkelt az ágyból. Éreztem,hogy néz,ezért oldalra fordultam. Griezmann káromkodott egyet franciául,amin majdnem felnevettem. Megszólalt a telefonja,ami az én oldalamon volt egy újabb francia káromkodás és átsétált oda. Kilestem a szempilláim alól így szembe találtam magam a fenekével,elpirultam,majd újra elfordultam.
-Koke... elbasztam valamit de nagyon.-szólt a telefonba spanyolul
-Ugye.. Erikával pár napja szétköltöztünk.. nos,ma reggel egy gyönyörű lány mellett ébredtem.-mondta. Elpirultam.-De van egy rossz sejtésem,hogy ez a Femenino új játékosa. Tudod,akit tegnap mutattak be.-erre a mondatára az én telefonom is megcsörrent. Egy szép magyar a 'rohadt életbe' mondat cikázott a fejemen át. Úgy csináltam,mintha arra riadnék fel és telefon után nyúltam... de sajnos mást sikerült elkapnom,Antoine csuklójára szorúltak az ujjaim (még jó,hogy nem kicsit odébb) felsikítottam és elengedtem a kezét,majd végül sikeresen a telefonért nyúltam. Griezmann kiment a folyósóra én meg felvettem a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele kómásan
-Meszi? Mondd,hogy ez a te számot és Aurélie nem rosszat adott meg!- szólt a telefonba a csapatkapitányunk Sonia.
-Igen,én vagyok az. Miért hívtál? -ültem fel teljesen.
-Ma 10kor lesz a délelötti edzésünk. Gondoltam szólok,el ne felejtsd.
Az órára néztem,mindjárt 8 volt..
-Ó! Okés köszönöm.-mondtam.
-Na jól van. El ne késs! Szia! -tette le azonnal a telefont.
Antoine a fejét fogva lépett vissza a szobába. Már fel volt öltözve... ellentétben velem.
-Jó reggelt..-motyogta.
-Jó reggelt.-mondtam erőtlenül. Próbáltam takarni magam a takaróval,bár nem értem miért.
Ő ezt észrevette,és mintha egy lehelletnyi mosolyt véltem volna felfedezni az arcán.
- A ruháid.. itt vannak.-mutatott körbe.-Addig kimegyek,öltözz fel nyugodtan. Aztán meg kéne beszélnünk,hogy jutsz ki innen anélkül,hogy ne kapjanak le a lesifotósok,meg ne terjedjen ez el.-ment ki.
Gyorsan magamra kaptam mindegyik ruhámat és próbáltam úgy összerakni a dolgokat,hogy haza is érjek meg edzésre is.
Kiléptem a szobából,majd követtem a "hangokat". (Igazából a tv hangját követtem.)
Antoine ott ült a nappalijában és nézte a tv-t.
Ahogy meghallotta,hogy belépek,lenémította a tv-jét és felém fordult.
-Nos,ami az éjszaka történt,nem kéne,hogy kiderüljön.. mert neked sem tenne túl jót az itteni sőt az egész karrierednek,hogy felreppene rólad egy ilyen hír. Nekem meg még inkább,mert a nő akitől a lányom született,két napja hagyott el,erre másnap már mással vagyok.-mondta. Láttam,hogy nem úgy mondja mint aki akkora hibának tartja,amit nem is értettem elősszőr,hogy miért.
-Értelek. De valahogy ki kell jutnom innen,meg mi lesz,ha ezek után is összekerülünk?-kérdeztem,a végén elhalkítva a mondandómat. Felállt és odajött hozzám.
-Figyelj.-sóhajtott egy nagyot. A szemeibe néztem:
-Mindketten ittunk tegnap nem keveset, de jó sokat. Lehet csak egy részeg hiba volt az egész. Próbáljuk meg elfelejteni a tegnap estét. És ha ez nem sikerül,hát... az már a jövő zenéje.-mondta és ő is mélyen a szemembe nézett,majd hírtelen megcsókolt. Nem volt se nem rövid se nem hosszú csók,inkább olyan volt mint egy sietős,ám mégis megható búcsúcsók.-Ez után felejtsük el.-mondta és eltolt magától.
-Rendben.-mondtam még mindig sokkban az előző csókunktól.
-Most pedig,-lépett el tőlem.- valahogy ki kell juttatnunk a házból,anélkül,hogy a lesifotósok lekapnának.
-Miből gondolod,hogy tele van a házad környéke lesifotósokkal? -húztam fel a fél szemöldökömet. Antoine elnevette magát.
-Jaj Laura,ez nem Magyarország,itt ha a kisboltba mész kakaóért,nem mehetsz el a kis otthoni ruhádban kényelmesen. Itt a sok-sok fotós közül legalább egy biztosan rád figyel,mert új vagy. Kicsi országból jöttél egy nagyba egy nagy városba,hatalmas tehettségként emlegetve. Azt gondolod a paparazzik nem akarnák lefotózni a csinos kis pofidat? Tévedsz.-mondta. A szemében tükröződött,hogy teljesen komolyan gondolja az egészet. Nyeltem egy nagyot.
-Hogy juttatsz ki innen?-kérdeztem. Griezmann méregetni kezdett.
-Beöltözhetnél a nővéremnek.-tűnődött el. Mutatott egy képet,én meg megráztam a fejem.
-A hajam majdnem akkora,de a szín nagyon nem egyezne,az ő haja sötétebb.-mondtam.
-Meg kell próbálnunk. A nővéremnél kitudom magyarázni és holnap amúgy is jönne.
Belegyeztem. A francia bement a vendégszobába és hozott ki egy farmerdzsekit,egy nagy napszemüveget és egy nadrágot.
-A pólód szerintem jó,az maradhat,meg a cipőd is,ezeket viszont vedd fel.-adta oda a ruhákat.
-Antoine Stylist Griezmann-nevettem el magam,mire ő is velem nevetett,majd közölte velem,hogy vegyem fel azokat a ruhákat,vagy bezár ide.
Beöltöztem Maudnak(Grizi nővére) Nem igazán hasonlítottam rá. Szerencsére a táskámban találtam egy vörös rúzst,így egy fokkal jobban hasonlítottam a lányra. Kimentem a nappaliba. Grizi végignézett rajtam.
-Nem teljesen maudos,de nem rossz.

Szóval én kicsit Griezmann nővérére hajazva léptem ki a házból és nagy mosolyt eröltetve magamra a kocsi felé siettem. Láttam pár villanást Antoine utánam sietett. Amint becsukta maga után az ajtót elmondtam neki a tervem.
-Tegyél ki egy büfénél. Bemegyek a mosdóban átöltözök és onnan haza megyek.
-Biztos nincs ennél jobb ötleted?-kérdezte,és mintha egy kis aggodalmat hallottam volna ki a hangjából.
Egy nagyot sóhajtottam.
-Neked van?
Antoine is felsóhajtott.
-Nincs.-mondta és a GPS-t követve befordult a sarkon.
Hamarosan elértünk az utcámhoz.
-Jó lesz az a pizzázó ott.-mutattam előre. Antoine még mindig furcsálta a kérésem, de megállt nem messze a helytől.
-Hát akkor, - kezdett bele, de félbeszakítottam.
-Remélem még találkozunk.
-Szerintem ez nagyon valószínű.-mondta mire elmosolyodtam. Felé hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Köszönök mindent szia. - szálltam ki a kocsiból meg sem várva a reakcióját.
Elindultam a pizzériához kezemben a nagy táskámmal, amiben a ruhám voltak. Bennt, hogy tökéletesen hozzam a szerepem. Nagyon béna spanyollal kezdtem beszélni francia akcentussal.
Természetesen beengedtek a mosdóba. Én meg gyorsan átöltöztem és reménykedtem, hogy nem tettem mély benyomást a pincérben, vagy nem ismert fel. Sietős léptekkel hagytam el a helyet és hazafelé siettem.
Amint beértem, rohantam összekapkodni az edzőcuccomat majd felhívtam Feri bácsit.
-Elvinne edzésre? - szóltam bele a telefonba köszönés nélkül.
-Laura! Tegnap hatszor hívtalak. Mi az Isten történt? - kérdezte idegesen.
-Mindent elmesélek, csak kérem jöjjön értem! - mondtam. Sóhajtott egy nagyot majd letette.
Tíz perc múlva már a menedzserem mellett ültem az anyósülésen.
-Na halljam, mivel voltál tegnap este elfoglalva?-kérdezte.
-Antoine Griezmannal. - sóhajtottam. Felhúzott szemöldökkel rám pillantott. Én pedig elmeséltem mindent.
-Laura ebből hatalmas balhé lehet!! Miért van mindig baj a Mészáros testvérekkel? Hova gondoltál? - szólt idegesen.
-Ittam. És mi az,hogy a Mészáros testvérekkel? - kérdeztem. Megállt a stadion előtt, majd felém fordult.
-Jaj ne, mit csinált Márk?!

Helló belló szíveim! Tudom, nagyon eltűntem az utóbbi időben... Ezt sajnálom. De fogadjátok szeretettel az új storykat, ígérem a többiben is lesznek új részek. Sietek. Antoine az én férjem.. De nem hibáztatok senkit, ha a storym alatt beleszeret 😊😊
Puszi: iluus03