Sziasztok! Először is, hoztam egy képet Elizabethről, ahogy én elképzelem. Nagyon sokat kutattam, valahogy senki sem akart megfelelni, de ő pl. pont valahogy így is öltözködne, ha lenne rá lehetősége, úgyhogy ebben is passzol :'D

Szeretnétek, hogy hozzak majd még ilyeneket több karakterről, hogy én hogy képzelem el őket? :D Vagy csak bezavar?

És akkor a fejezet:

Elizabeth szokásához híven ismét karikás szemekkel, kialvatlanul ébredt. Már ha lehet ébredésnek nevezni a procedúrát, amit leművelt. Napok óta alig aludt valamit, és úgy tűnt, ez már sok a szervezetének. Egész éjjel Remus levelén gondolkodott, újra és újra elolvasta a pálcája fényénél. A végén már nem is a tartalmára figyelt, hanem inkább a betűk formájára, a pacára a lap alján, és a teljesen összefolyt k betű vonalaira. Szívesen kiszellőztette volna a fejét, de a hálótermükben még ablakot sem lehet nyitni. Átváltoztatásra menet még mindig szédelgett a fáradtságtól, ahogy Annabell oldalán kóválygott, pedig már túlvoltak egy megrendítő Sötét Nagyúr dicsőítésen, és végighallgatták, ma reggelre hány mugliszületésűt tett el láb alól.

- Lehet, nem rám tartozik, de mégis mit szoktál csinálni alvás helyett? - nézett rá a lány.

- Hmm? - morogta.

- Hát például Regulusszal a klubhelyiségben.

- Semmit - fogta rövidre. - De ma éjjel például az ablakoktól kaptam frászt.

- Ablakoktól?

- Elég egy pillanatra elhúznom a függönyöm, és máris egy félig szétmállott, ismeretlen lény hullája néz velem farkasszemet, amint lassan a tó mélyére libeg, szerinted?

Köztudott tény volt, hogy Elizabeth gyűlölte a szobájukat. Igazából gyűlölt mindent a Mardekár klubhelyiségében, de a szobatársai láthatták tőle a legtöbb undorodó pillantást, és általánosságban nem osztották a véleményét. Amióta másodikban Laura megátkozta, mert a faliszőnyeget kezdte szidni, a legtöbbször inkább csendben maradt. Vagy legalább erősen próbálkozott.

- Ó, hát, az nem kellemes - húzta el a száját Annabell. Vele beszélt a legtöbbször, mert a többiek között nem örvend olyan hatalmas népszerűségnek a félvérsége miatt, de Elizabeth tisztában volt azzal, hogy jó, ha vigyáz vele. Érzéke volt ahhoz, hogy feszültséget keltsen, és addig húzza az idegeit, hogy folyosó közepén találja magát, amint átkokat lődöznek egymás felé - igaz, ehhez Laurával elég fél mondatot beszélniük. Ráadásul általában az undorító, csicsás ruhái a féltékenység tárgya, amiket a családja varrat neki. Nem tudta elképzelni, mi okból akar valaki olyan göncökbe öltözni, mint ő, Regulus meg még páran. Kényelmetlen és ronda. De persze mindig rá mondják, hogy semmivel sem elégedett.

~~~

Ebédnél majdnem beleejtette a fejét a sült hússal megpakolt tányérjába, amikor Regulus mellé telepedett. Ő sem nézett ki sokkal jobban, és egy néma pillantással nyugtázták a másik állapotát.

- Órák után felmegyek, és alszok - jelentette be.

- Ez egy nagyszerű ötlet - kommentálta Regulus. - Gondolom, nem szeretnél bealudni járőrözés közben.

- Kellett eszembe juttatnod - motyogta maga elé, mintha nem azon járt volna a feje eddig is.

- Ne parázz, eddig minden második hónapban csináltál valami baromságot, és biztos volt egy csomó, amiről nem tudok. Eddig sem állt meg a világ - biztatta két csirkeszárny között. - Elolvastad már a levelet?

- Hagyj - tette le az evőeszközöket a lány hangos csörömpöléssel.

- Nem félsz, hogy Arthur megint megátkoz?

- Van fontosabb dolga - dünnyögte sötéten, és az asztal közepe táján összedugott fejekkel pusmogó bátyjára és Luciusra bökött, de a biztonság kedvéért újra a kezébe vette a kést meg a villát, és sietett belapátolni a kaját, hogy minél hamarabb tovább indulhasson az utolsó óráira.

~~~

Dupla Legendás Lények Gondozása a hollóhátasokkal. Elizabeth anno, naiv kis másodévesként jelölte be ezt a borzalmas tantárgyat, mert remélte, hogy az otthon tartott, tiltott és veszélyes lényeket megtanulja egy kicsit kezelni, és nem fog annyira megijedni, ha a bátyja ráereszti őket. Vagy egyszerűen csak megkérik, hogy etesse meg valamelyiket. Azonban hamar kiderült, hogy semmi érzéke hozzájuk, a tetejébe még a félelme is erősödött.

Péntek délután csak nekik voltak óráik, és ezt is igazságtalanságnak tartotta. A hollóhátas Dorcas oldalán bandukolt a Tiltott Rengetegben elkülönített rész felé (Annabellt ezen az órán messziről kerülte, mert elég hülye poénjai voltak, amik után többször is a gyengélkedőn kötött ki).

Megkönnyebbülten szemrevételezte, hogy Jane Howell, aki az LLG professzoruk volt, és harmincöt éve ellenére úgy nézett ki, mint egy lázadó tinédzser, ma semmilyen hatalmas borzalmat nem hozott. Csupán néhány üveget, bennük apró, repkedő, élénk színű rovarokkal.

- Íme, ők itt a Billiwigek - magyarázta, miután mindenki körülállta az állatkákat. - XXX-es besorolásúak, tehát maguknak, mint képzett boszorkányoknak és varázslóknak, nem jelenthetnek problémát.

Többen Elizabeth irányába fordultak, aki halkan felnyögött. Bizalmatlanul méregette az üveg mögött rettentő gyorsan ide-oda szálldosó kék izéket.

- Nem, még magának sem, Elizabeth - kapta fel a fejét Howell közbeszúrására, és enyhe pír lepte be az arcát.

- Még mindig jobb, mint a hangyák, nem? - bökte meg Dorcas vigyorogva, kék szeme virított a göndör, sötétvörös hajzuhataga alól.

- Ezerszer - mormogta.

- A csípése szédülést és lebegést okoz, a túl sok csípés tünetei napokig is eltarthatnak, és sejtésem szerint senki nem akarja a hétvégéjét a gyengélkedőn tölteni.

- Ugye ezzel nem arra céloz, hogy kiengedjük őket? - kérdezte suttogva Dorcast.

- A szárított billiwigfullánkot különféle bájitalok készítésére használják, tehát most ezt fogjuk begyűjteni. Fontos, hogy ne öljétek meg őket, amíg le nem választottátok róla a fullánkját, ellenkező esetben használhatatlan. A szokásos metsző varázsigét fogjuk alkalmazni, és elvárom tőletek a maximális figyelmet és koncentrációt. És most minden pár válasszon egy üveget - kapta meg a választ a kérdésére, és gyorsan felkapott egy adag billiwiget, lehetőleg azt, amiben a legkevesebb van.

A tanáruk még különféle hasznos információkkal látta el őket, például, hogy lehetetlen tökéletesen leválasztani a fullánkot, ha a rovarok kikerülnek az üvegből, mert olyan gyorsan mozognak, hogy csak akkor vennék észre, hol vannak, amikor csípnek. Elizabeth és Dorcas a letelepedéshez - csak a biztonság kedvéért - Howellhez közeli helyet választottak a Tiltott Rengeteg fái mellett, és a négyzet alakú, akváriumszerű tartó fölé hajoltak.

- Oké, neked csak résnyire el kell tartanod a tetejét, amíg én bombázom őket.

- Ööö, rendben.

- Kezdhetjük?

- Asszem - felelte Elizabeth bizonytalanul, és Dorcasra pillantott, aki készenlétbe állított pálcával hadonászott az üveg felett. Elizabeth lassan lepattintotta a tetejét, és óvatosan eltartotta, míg Dorcas a segmentum varázsigét ismételgette gyors egymásutánban, és pár perc múlva már négy-öt tökéletesen leszelt fullánk volt az üveg alján. És még több rosszul kettévágott élénkkék rovarholttest.

- Aucs! - kiáltott fel halkan, amikor egy tizedmásodpercre csípést érzett a csuklóján, de rögtön el is múlt a fájdalom.

- Mi a baj? - kérdezte Dorcas.

- Semmi.

- Akkor ne mozogj! - szólt rá.

- De hisz meg sem mozdulok - bizonygatta, de amikor lepillantott, a fű több centivel alatta zöldellt. Howell azonnal mellettük termett, és némi kérdezősködés után elvette Dorcastól a visszazárt üveget. Rosszallóan ingatta a fejét, amikor a sok értelmetlenül elhalálozott rovarra pillantott.

Kiderült, hogy nem Elizabeth volt az egyetlen, aki így járt, és ez őt némi indokolatlan büszkeséggel töltötte el. Dorcas lekísérte a klubhelyiségéhez, és szükség is volt rá, mert Elizabeth lépten-nyomon elereszkedett a talajtól, és olyankor Docasnak a karjánál fogva kellett húzni, ami annyira kényelmes volt, hogy majdnem elaludt menet közben.

Miután a klubhelyiségben töltött két csodálatos órát, amiből egy azzal ment el, hogy a többiek jól szórakoztak rajta, a másik pedig azzal, hogy Regulus, ahányszor felemelkedett a fotelből, mindig újra lenyomkodta, a saját lábán indult el a hálókörletbe, és bevetette magát az ágyba. Nem mondhatná, hogy nyugodtan aludt, mert többször is arra ébredt, hogy az ágy felett néhány centivel lebegett.

Vacsoraidőben megunta a próbálkozást, és lement a klubhelyiségbe.

- Szellemet láttál? - lépett oda Regulushoz, aki elfehéredve bámulta a kandallót. A zöld lángok előtt térdelt, és még most sem mozdult meg. Rajtuk kívül csak néhány diák lézengett ott, a többiek valószínűleg a nagyteremben voltak.

- Anyámmal beszéltem - ocsúdott fel pár másodperc múlva.

- És?

- Elolvastad már a levelet?

- Ez az én dolgom - tette karba a kezét.

- Pedig... Enyhén szólva, nem fogsz neki örülni - tájékoztatta Regulus az egyértelmű tényről, mire Elizabeth csak a szemét forgatta, és megfogta a fiú karját, hogy magával húzza vacsorázni.

- Éppenséggel van nagyobb bajom is.

- Előre félek, mit fogsz reagálni... - motyogta a fiú, de Elizabethet nem érdekelte semmi, ami az idióta szüleivel kapcsolatos. És Regulus szavainak hatására az eddiginél is jobban félt kinyitni.

Így néz ki egy billiwig: