Bepillantást nyerhetünk a Tekergők titkos életébe :D Fun fact, az első fejezet óta eddig pontosan két hét telt el a történetben - ezzel szemben én öt éve posztolgatom... xd 

Remus azzal az elhatározással nyitott be a hálóterembe, hogy most aztán tényleg leteremti Jamest a hülye ötletei miatt. Eddig sosem sikerült elég határozottan fellépnie, bár nem próbálkozott úgy istenigazából, mint ahogy kellett volna. Most James helyett Sirius és Peter furcsa kettősével találta szembe magát.

Sirius félmeztelenül állt a tükör előtt, Peter pedig dicsérte a kockás hasát, és ámuldozott, hogy ő is így akar kinézni. Sirius körül több talár is hevert a földön, Peterre is volt aggatva kettő, de ez a fiút, úgy tűnt, nem zavarja.

Remus tompa puffanással ejtette le a táskát a válláról.

– Ágas, te is azon a véleményen vagy, hogy dísztalár nélkül díszesebb vagyok? – fordult felé a fiú meztelen mellkassal. – Heh? Hol van James? – kérdezte meglepetten. – És neked nem később kellene jönnöd?

– McGalagony szerint hallucinálunk. Mert láttunk egy szarvast a folyosón – mondta jelentőségteljesen, miközben leült az ágyára, és a térdére könyökölt.

– Úgy tudtam, kajáért megy a manókhoz – nézett nagyot Sirius. – Teljesen megbolondult? Mit képzelt?

Remus inkább nem válaszolt semmit. Peter Sirius mögött értetlenül pislogott, és senki sem vette a fáradtságot, hogy magyarázattal szolgáljon.

Sirius néhány másodpercig mozdulatlanul állt, aztán megrántotta a vállát, és visszatért az ábrázatára a szokásos lazaság.

– Most hogy visszajöttél, segíthetsz eldönteni, mit vegyek fel – mondta, mintha milyen megtisztelő feladatot adna a fiúnak.

– Hová? – Nem úgy tűnt, mintha Remusnak ez lenne a kedvenc elfoglaltsága, de azért próbált jó képet vágni a dologhoz.

– Hát Lumpsluck báljába! – mondta, és visszatért a tükörképe bámulásához. – Valami hollóhátas csaj elhívott, jobb programom meg amúgy sincs – válaszolt a saját szemébe nézve, miközben sármosan vigyorgott a tükörképére, az meg vissza rá. – James majdnem megpukkadt, amikor megtudta, hogy Evans megint Pipogyusszal megy. Látnod kellett volna, milyen hisztijelenetet rendezett.

– Még a nevét sem tudod annak, akivel mész? – kérdezte Remus, de kicsit sem volt meglepve.

– Valami Dora... Dor... Dor-valami – vont vállat. – Majd nem szólítom a nevén. Anélkül is lehet dugni.

– Sirius! – méltatlankodott Remus.

– Dorcas – segítette ki Peter fontoskodva, és Sirius taláraival kihúzta magát.

– Tökmindegy – szólt vissza Sirius, miközben a haját tűrögette, és próbálta megállapítani, hogy áll a legjobban.

– Ugye tudod, hogy Regulus is ott lesz?

– Elég bálon kellett már keresztülnéznem rajta. Ez is csak egy a sok közül. A fő probléma még mindig az öltözékem – fordult Remus felé újra, de a fiú arcára volt írva, hogy elég rossz ötletnek tartja, hogy megy. – Most miért kell minden miatt aggodalmaskodni? Nyugodj már le egy kicsit, és segíts eldönteni, hogy a lila vagy a méregzöld talárt válasszam – mutatott egy-egy gyűrött gombócra a padlón.

– És az ezüsttel mi lesz? – rántotta fel az egyik vállát Peter, amin az említett ruhadarab csüngött.

– Áh, az túl erős az éjfekete tincseimhez – rázta meg a fejét úgy, hogy a haja az arcát csapkodta. – Szóval?

– Minek talár, ha úgyis lekerül rólad? – kérdezett vissza Remus, Peter pedig először meglepődött a felvetésen, de aztán átfutott az arcán a felismerés, és bőszen bólogatni kezdett.

Sirius úgy kezdett nekik magyarázni, mintha kisiskolások lennének.

– Én is legszívesebben így mennék, de a társadalom megkívánja, hogy rendesen felöltözzek.

– Az öcséd rózsaszínben lesz, öltözzetek össze – ajánlotta Remus kifejezéstelen arccal, és magában jól szórakozott Sirius reakcióján, aki elejtette a kezében tartott zöld talárt, és tátott szájjal meredt rá.

– Ugratsz – vonta le a következtetést.

– Biztos forrásból tudom.

– Oké. Egyre jobban várom ezt az estét. Biztos vagyok benne, hogy ahogy belépek, mindenki rám fog figyelni, még Regulus identitásának első közösségben való felvállalása ellenére is. Be fogom robbantani a hangulatot – vigyorgott, és újra kapta a földről a sötétzöld talárt, de azzal a lendülettel le is dobta, és mezítláb rátaposott, miközben valami olyasmit motyogott, hogy „Fúj miafaszom, ez tiszta mardekáros".

– Általában nem te szoktad berobbantani a dolgokat – sóhajtott fáradtan Remus, és hanyatt dőlt az ágyán.

Sirius kicsit több, mint egy héttel ezelőttig nem tudta értelmezni Remus hasonló megszólalásait, de mostanra értelmet nyertek.

– Nem tehetek róla, hogy ilyen hatással vagyok az emberekre, hogy vannak, akik szó szerint felrobbannak tőlem – húzta végig a kezét a halántékán színpadiasan, pedig Remus már pont felült, de így egy szemforgatás kíséretében azonnal visszadőlt.

Ekkor kivágódott az ajtó, és beesett James, a kezében egyensúlyozva egy nagy tál kaját, amit aztán Peter kezébe nyomott, és a fiú már tényleg úgy nézett ki, mint egy sütitartóval felszerelt, ember alakú fogas.

– Bocsesz, csak szeretek veszélyesen élni, és itt felejtettem a köpenyt – vigyorgott, de a zsebéből a félkész Tekergők Térképének pergamenje kandikált ki, úgyhogy annyira nagy veszélyben nem lehetett. – Nem fogjátok elhinni, mik történtek velem – ült le az ablak előtti bemélyedésre, és onnan figyelte Sirius pipiskedését. Peter lepakolta a süteményt egy szekrényre.

– Na, mesélj – szólalt meg Remus, jó adag nehezteléssel a hangjában, mire James felsikkantott – az egyetlen szerencséje az volt, hogy már eleget mélyült a hangja ahhoz, hogy ezt ne tudja annyira lányosan véghezvinni –, és nekivágódott az ablaküvegnek. – Aucs, ne ijesztgess – vakarta a tarkóját, amikor felegyenesedett.

– Ezzel mit akartál elérni? – könyökölt fel Remus, és James felé fordult. Sirius is abbahagyta önmaga bámulását, és várakozóan nézett rá, egyedül Peter pislogott még mindig értetlenkedve.

– Tökön rúgott! – kiáltott fel méltatlankodva a számonkérő pillantások kereszttüzében. – Egyébként is, mardekáros, ahogy látszik, az egyik legfontosabb emberük, és nem csak mi, de mindenki más normális is utálja a Roxfortban. Lehet, hogy Pipogyusznál is rosszabb! Tudom, mire képes, a végén még megtudja a jelszót, és felrobbantja a klubhelyiséget, mindenki porrá ég, akkor majd megnézhetitek magatokat.

– Már akartam kérdezni, hogy mit csináltál, ami miatt tökön rúgott? – szólalt meg Sirius, figyelmen kívül hagyva barátja szóáradatát. – Elzának nem szokása random tökönrúgogatni az embereket. Megvannak a maga módszerei, mint ahogy arra céloztál.

– Elza?! – kapta fel a fejét meglepetten James, és felpattant a helyéről. Az is csoda, hogy eddig ülve tudott maradni. – Mégis mikor lett Elza az Averyből?!

– Amióta van egy bátyja is, aki szintén Avery, mondjuk? Akiről eddig sokkal többet beszéltünk – vont vállat Sirius. James mélyet sóhajtott, mert tényleg volt valami logika abban, amit mondott. – Meg mert egész gyerekkoromban így hívtam – tette hozzá. James ezt inkább nem kommentálta.

– Semmit nem csináltam, de ha ennyire érdekel, csak lefogtam, hogy ne hátráltasson már folyamatosan, mert mindenáron ki akart...

– Itt van a baj – szólalt meg Sirius. – Első számú szabály: ne fogd le Elzát mert hálát adhatsz Merlinnek, ha túléled. Főleg, ha a karját szorítod, arra nagyon harap – magyarázta. – Vagy inkább robban.

– Jó, és hol a nyolcfejű hipogriff gyomrában úszkáló húspépben érdekel ez engem? – James kezdett kiborulni Sirius furcsa viselkedésén. Remus szótlanul figyelte a két fiút, és már kezdett hozzászokni, hogy Sirius mindig átveszi tőle a veszekedős részt. Egyébként is tartott attól, hogy az ő fellépése nem lenne elég hatásos, bár abba bele sem gondolt, hogy már azzal is nagy eredményt tud elérni, ha egy kicsit felemeli a hangját, pont azért, mert nem szokása. Egy furcsán viselkedő Sirius mindennapos jelenség.

– Csak gondoltam, megelőzve a korai halálod, adok pár túlélési tippet. Nem hinném, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy összefutottatok – vont vállat Sirius, és újra a tükör felé fordult. – Te is mindig keresed a bajt.

– Mintha amúgy nem veled akarta volna feltörölni a padlót – jegyezte meg James.

– Ez igaz, de én tudom kezelni – közölte.

– Aha, pont úgy nézett ki... Mindegy, legalább kiderült, hogy Lilynek jobban bejövök szarvasalakban, és nem hitte azt, hogy embert akarok enni – sóhajtott fel elkínzottan.

Sirius ugatva felnevetett. Remus az ágy szélén ülve bámult maga elé, és arra gondolt, hogy már megint nem jutott szóhoz egy olyan vitában, ami egyébként őt érinti a legjobban. Aztán neki is leesett, amit James kijelentett.

– Hogy mi van? – kiáltott fel Siriusszal egyszerre.

– Ugye milyen gáz? – röhögött. – Az a csaj nagyon hülye, azt hitte, fel fogom falni Remust.

– Elza nem hülye – kezdte Remus, de Sirius megint túlkiabálta.

– TE KOMOLYAN SZARVASKÉNT MÁSZKÁLTÁL MÉG LILYÉK ELŐTT IS? – Sirius teljesen kifordult magából, Remus pedig elkerekedett szemekkel bámulta. Ha Elizabeth és Sirius rokonok lennének, akkor azt mondaná, hogy biztos családi vonás, hogy pont ugyanolyan hanghordozással kiabálják le az embert, ráadásul még a szóhasználatuk is hasonlított. És egyiküket sem lehetett figyelmen kívül hagyni, főleg akkor nem, amikor begurultak. Valahogy mindenki lefagyott tőlük, és csak rájuk figyelt. De a legmegdöbbentőek azok az alkalmak voltak, amikor ezek ketten egymásnak estek. – MILYEN KICSESZETT BOGÁR ZABÁLJA A MARADÉK AGYADAT, TE IDIÓTA?

– Pipogyusz nem látott, nyugodj már le – tartotta maga elé a kezét James.

– LESZAROM! Ezzel most rohadtul veszélybe sodorsz mindenkit, csak mert neked olyan jó ötletnek tűnik ráijeszteni az emberekre, meg szarvas alakban udvarolni –

– Nyugi, haver – lépett oda hozzá James, és mindkét kezét barátja vállára tette, és túljátszott nyugtató szándékkal nézett a szemébe. – Nyugi – ismételte.

– Nyugodt vagyok – szűrte a fogai között, James pedig egyszerűen felnevetett, és visszaült a helyére. Tényleg elég vicce látvány volt, ahogy a félmeztelen Sirius ordítozik, körülötte pedig úgy hevernek a dísztalárok, mintha éppen most robbantotta volna le őket magáról.

– Egyébként, ha végighallgatnál, elmesélnék mindent – dőlt neki az ablaknak.

– Oké. Hallgatom – mondta érezhetően erőltetett nyugalommal Sirius.

– Én is – tette hozzá Remus.

– Meg én is – szólalt meg Peter, aki időközben leült Remus ágyára.

– Igazából annyi az egész történet, hogy csak Lily látott meg, Pipogyusz meg azt hitte, hallucinál – vont vállat.

Mindnyájan szemforgatva néztek rá.

James úgy döntött, még Siriusnak sem fogja elmondani a legújabb világmegváltó tervét, amit kieszelt arra, hogy megszabadítsa Remust Elizabethtől. Mert a barátja meg akart tőle szabadulni, abban biztos volt, csak talán még ő maga sem jött rá.