Dorcas :) 

 – Na, végre, azt hittem, úszóhártyát növesztek! – hallotta Lily hangját valahonnan a habok mögül, miután belépett a prefektusi fürdőbe. Úgy látszott, a vörös hajú lány már minden funkciót végigpróbált, az egész helyiséget belepte valami illatos gőz. Elizabeth gyorsan levetkőzött, bikinit varázsolt magára, és nagyot csobbant a vízben.

Lily mellett jött fel a víz alól, sötét haját gyorsan kiseperte az arcából.

– Merlinre, veled meg mi történt? – kapta a kezét a szája elé a másik lány. – Talán mégsem reagáltátok túl...

– Nem, Remusszal semmi baj – sietett leszögezni.

– Akkor miért nézel ki ilyen ramatyul?

– Köszönöm – biccentett. – Nem akarok róla beszélni. McGalagony elkapott a folyosón, ráadásul beúszott a képbe két hugrabugos, az egyiknek el kellett vennünk a pálcáját, de tényleg ne részletezzük.

Lily enyhén oldalra döntött fejjel vizslatta.

– Akkor beszéljünk arról, hogy mi történt, miután Perrel elmentünk.

Elizabeth elhúzta a száját, mert ezzel voltaképpen arra kérdezett rá, amiről megmondta, hogy semmi kedve társalogni. Viszont tudta, hogyha nem szólal meg, akkor Lily tovább fogja folytatni az aggodalmasan pislogást és méregetést, ezért lassan belekezdett. Már majdnem a végére ért, amikor egy hangosat rikkantó, meztelen test közeledett a magasból. Meglepődni sem volt idejük, máris egy sötétvörös üstök emelkedett ki mellettük a habokból. Elzának kiégett a szeme.

– Khmm, Dorcas, mit keresel itt? – kérdezte Lily, és erőnek erejével próbálta fenntartani az átlagos, csevegő hangját.

– Prefektus vagyok, gondoltam fürdök – vont vállat az említett. – Te meg mit bámulsz? – nézett Elizabethre, aki pislogás nélkül gúvasztotta a szemét abba az irányba, ahonnan Dorcas érkezett.

– A lekozmált retinámat próbálom újjáéleszteni gondolatátvitellel, és közben bíztatom a szemhéjamat, hogy nem fog végérvényesen szétolvadni, ha a szemgolyómra borul – válaszolt monoton hangon.

– Úgy érti, igazán megtisztelhetnéd a jelenlétünk egy bikinivel – segítette ki Lily.

– Hogy ti milyen szégyenlősök vagytok – botránkozott meg a hollóhátas lány. Ezt a jelenetet állandóan eljátsszák, és ilyenkor egy kiselőadás szokott következni a többiek prűdségéről, de most csak egy szemforgatást kaptak.

Lily végül Elizabethez fordult, aki azt latolgatta, hogy a látószerveit víz alá merülve mossa ki és hűti le, meg remélhetőleg meg is vakul a töméntelen kemikáliával telenyomott dihidrogén–monoxidtól*, de logikusan végiggondolva azonnal elvetette az ötletet.

– Elhoztam a könyveket, ott vannak az egyik széken – bökött a fürdő sarkába. – Apa még egy boszorkány gyógyító életéről is szerzett könyvet, aki a mugli orvosok között dolgozott az 1800-as években, az Abszol útról.

Elizabeth teljesen elképedt.

– Apukád csak miattam elment az Abszol útra? – kérdezte immár a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel.

– Nekem is vett egy-két dolgot, együtt mentünk. És anyával nem értették, miért nem jöttél tavaszi szünetre.

Elizabeth másodév után Lilyék töltötte a teljes nyári szünetét. Akkoriban ez egy fontos küldetés volt, ami arra irányult, hogy az ő önfeláldozása által az aranyvérű szűklátókörű barmok többet megtudjanak a muglik világáról. Természetesen az egész saját ötlet volt, miután meghívást kapott hozzájuk, mert Lily tudta, hogy nem akar hazamenni. Élete legjobb nyarát köszönhette a leleményességének, és Lily háziorvos apukájával rengeteget beszélgettek a muglik és a varázslók körében előforduló betegségekről, és gyógyítási módszerekről. Azóta mindig ellátta olyan könyvekkel, amiket ő nehezen szerezhetett volna be.

– Túl veszélyes lenne.

– Tudom, de ezt nem mondhatom meg nekik.

Elizabeth még véletlenül sem akarta felhívni a családja, vagy a halálfalók figyelmét Lilyékre.

– Ha gyógyító akarsz lenni, legalább a fontos varázslények hatóanyagait tudnod kellene megszerezni – kotyogott közbe Dorcas, aki a hátán lebegett a víz tetején.

– Orvos leszek, nem gyógyító – pontosított. – És gondolom ha billiwigfullánkörlemény-oldatra lesz szükségem – de nem lesz–, nem egy repkedő rovart fogok keresztül-kasul kergetni a kórházban.

Kinyílt az ajtó, és két hugrabugos lány lépett be. Az ötöd- és a hatodéves prefektus. Az egyikük keservesen sírt, és Elizabeth azonnal levegő után kezdett kapkodni. A síró lány barátnője meglepetten fordult feléjük, senkire sem számított már ilyen későn. Eközben Dorcas sokatmondóan pillantott Elizabethékre, tekintetével üzenve, hogy „Na, ők sem járőröztek, mégis idejöhettek."

– Zavarunk? – kérdezte az idősebb lány. Lily gyorsan nemet intett, a két lány ennek ellenére viszonylag hamar kiment.

– Emmával ma szakított a barátja. Mármint tegnap – magyarázta Dorcas.

– Ez szomorú, de tudod, valószínűleg a meztelen tested meglátva menekültek el ilyen gyorsan – tájékoztatta Lily.

– Ennyire nem vagyok ronda – tiltakozott a lány.

– Csak sérted a közerkölcsöt – kotyogott közbe Elizabeth, amire Dorcas csak egy sóhajtással felelt.

Elizabeth és Lily összenéztek. Dorcas ezt élvezi. Biztos valami beteg perverzió – állapították meg magukban immár sokadjára.

– Ha nincs párkapcsolatod, akkor nincs párkapcsolati problémád sem – jelentette ki Dorcas, bár egyáltalán nem vágott a témába.

– Ez is egy felfogás – mondta Lily.

– Én tökéletesen egyetértek. Milyen borzalmas lehet egy házasság. Nem is értem, az emberek miért vetemednek erre – gondolt itt a saját szüleire, és a bátyja eljövendő kényszerházasságára. – Én sosem fogok. – Ekkor még a boldog tudatlanság állapotában lebzselt, és nem tudta, hogy valakik jelen pillanatban is az esküvőjét tervezgetik, és véresen komolyan gondolják.

– Házasodni még nem akarok, de egy pár azért jól jönne a jövőheti Lumpsluck-féle elviselhetetlen partira – sóhajtott Dorcas, és kaján vigyorral pillantott az elkínzottan felnyögő barátnőire. – Ti kivel mentek?

– Ha nem tudok meglógni, akkor Reggel. Ő legalább tud úgy tenni, mint aki élvezi.

– Kinézem belőle, hogy nem csak megjátssza. Amilyen aranyvérmániás és nagyravágyó. Van hol villognia. – Elizabeth inkább nem reagált Dorcas megjegyzésére.

– Én Perrel megyek – szúrta közbe Lily.

– Akkor mindenkinek a szokásos, én meg kergethetek valami idiótát megint. Úgy érzem, már minden fiú menekül előlem – magyarázta gondterhelten. – Pár nélkül érkezni meg olyan ciki.

– Majd ma Roxmortsban halászunk neked valakit – nyugtatta meg Lily. – Te mit szólnál egy közös Prefi-kiránduláshoz, Elza? Összeszedhetnénk a többieket is. Mondhatnád azt, hogy kötelező iskolai program. Csapatépítés. Vagy ilyesmi.

– Nem jó – ingatta a fejét lehangoltan, ahogy a délelőtt esedékes gyűlésre gondolt. – Egyébként is, Malfoyék prefektusok, akkor ők is ott lennének?

– Ez tényleg szar ötlet. Feltűnő lenne kihagynunk őket – húzta el a száját a lány.

– Azt hiszem, ráncossá ázott a seggem – húzta fel magát a hatalmas kád peremén Dorcas. – Mondanám, hogyha nem hiszitek, nézzétek meg, de sejtem, mi a válaszotok.

Erre, mint valami groteszk végszóra mindnyájan szedelőzködni kezdtek. Már hajnali hármat ütött az óra, amikor Elizabeth visszaérkezett a klubhelyiségbe, mert a könyveket is el kellett rejtenie egy használaton kívüli terembe, ahol a padokon tornyosult a többi hasonló kötete. Akadtak olyanok, amik ki voltak nyitva, mintha az előbb fejezte volna be a böngészést bennük, sokból könyvjelzők meredeztek, és Elizabeth úgy képzelte, ilyen lehet egy mugli egyetemista szobája.

A késői időpont miatt azt hitte, senki sem lesz a klubhelyiségben, ezért egy dementorcsókra érkező, húsz éve az Azkabanban rohadó elítélt arckifejezésével lépett be a kőfal mögött rejtőző klubhelyiségbe, és meglepetésére Regulusszal találta szembe magát, aki a bejárat közelében lebzselt, és Elizabeth nem tudta volna eldönteni, hogy olvasott-e, vagy már aludt a könyvvel a kezében, de a hangra azonnal felkapta a fejét.

– Ó, szóval mégis beégtél? – nézett az elvártnál jóval kevesebb együttérzéssel Elizabethre, miután felpattant.

– Mi? – ráncolta a homlokát a lány értetlenül, majd hevesen megrázta a fejét. – Nem-nem. – Próbált vidámabb képet varázsolni magának, de nem járt túl nagy sikerrel.

– Akkor mi ez a fej?

– Ma mindenki olyan kedves. Csak fáradt vagyok.

– És hol voltál eddig?

– Fürödtem. – Regulus olyan értetlen fejjel meredt rá, hogy kénytelen volt elmosolyodni, de nem volt energiája több magyarázattal szolgálni.

– Miért vagy még ébren?

– Gondoltam megvárlak, hátha visszatérsz utolsó utadról – öltötte ki a nyelvét gúnyosan.

– Igazán nem kellett volna – morogta Elizabeth, de azért a hálókörlete irányába fordulva összeborzolta a fiú haját. – Reggel mesélek.

A lépcsőről visszanézve összeszoruló szívvel ismerte fel a földön heverő kötetet, amit nemrég még Regulus olvasott. Véres átkok és halálos rontások – minden, amit a kegyetlen gyilkolásról tudni lehet.

* víz (H2O), csak beütött a kémia