Halihooo
Itt lennék egy forditással.
A történet tulajdonosa bngchnsi, viszont annyira szerettem olvasni ezt az OS-t, hogy mindenképp akartam, hogy ti is olvassátok.

Fogalmazásért és elírásokért elnézést, átfogom majd olvasni és javítom az elgépeléseket,  jó szórakozást!

Néha elgondolkodsz azon, hogy milyen szörnyű, istenverte dolgot tettél az előző életedben, amiért itt kötöttél ki, te Wooyoung otthonában, ahol a nyarakat töltötted. A ház kicsi és szűkös volt, és sosem érezted igazán, hogy tudnál egyedül lenni, és ezt csak tovább rontotta az a tény, hogy az idősebbik bátyáddal éltél együtt.

Nem arról volt szó, hogy utáltad a bátyádat, nem ez volt az, ami annyira zavart az itt élésben szimplán csak néhány rossz szokása.

Az első, hogy mindenhol otthagyta a szennyesét.

- Wooyoung, esküszöm az Istenre, ha még egy koszos zoknidat fel kell szednem a konyhapultról, csillámot teszek a samponodba! - Ordítottál a levegőbe, tudva, hogy a bátyád csak néhány méterre van a fürdőszobában, és biztosan hallja, amit mondasz.

- Oké, anyu. - Ennyi volt a válasza, mire te megforgattad a szemed. Néha elgondolkodtál azon, hogyan lehet valaki, ennyire rendetlen, és a rokonod, de aztán eszedbe jutott, hogy édesapád is ugyanilyen, szóval talán nem valami nagy rejtély.

Annak ellenére, hogy te és a testvéred sokszor veszekedtetek és nézeteltérésetek is volt párszor, mélyen legbelül tudtad, hogy nincs hová menned. Elvesztetted a munkádat, gyorsan elfogyott a pénzed is, hogy kifizesd a saját albérletedet, és tudtad, hogy a szüleidtől nem kapsz majd segítséget. Ők elszántak hittek abban, hogy felnőttként semmiféle anyagi segítséget nem adnak nektek, mert "meg kell tanulnotok, hogyan kell helyesen bánni a pénzzel", ezért inkább úgy döntöttél, hogy felhívod a bátyádat, és könyörögsz neki, hogy vegye magához a bajba jutott seggedet. Három héttel később egy lakóhelyen osztoztál vele.

Felnyögött, amikor a koszos zokni az arcába csapódott, miután kilépett a fürdőszobából, te pedig győzelemittasan ujjongtál. Wooyoung rád meredt, te pedig mosolyogva, incselkedve kidugtad a nyelved, örömet lelve idősebb bátyád bosszúságában.

- Annyira idegesítő vagy - morogta, te pedig felhorkantál.

Mintha csak tovább fokoznád a bosszúságodat, hallod, hogy nyílik az ajtó, jelezve Wooyoung barátainak érkezését. Mérgelődtél magadban, lelkileg felkészülve arra, hogy meg kell küzdened a másokkal való érintkezéssel, amikor San és Yeosang a szokásos sötét színű öltözékükben besétáltak a konyhába.

Komolyan elgondolkodtál azon, hogy vajon van-e más is a szekrényükben, mint a fekete.

- Hát szia, kiscica - dorombolta San, melléd lépve, és kacéran mosolygott rád. Nyúlt, hogy a válladra tegye a kezét, amikor a bátyád ellökte, mire a magasabb férfi meglepetten felkiáltott.

- Ne flörtölj a testvéremmel, Choi. És ne hívd többé cicának, vannak ennél jobb becézések is. - válaszolt fél testével közted és a legjobb barátja között állva, te pedig elkeseredetten forgattad a szemed, miközben elfordultál a beszélgetéstől. A fagyasztóban a gofri hívogatott.

Amikor megérkeztél, kicsit meglepett, hogy milyen helyesek Wooyoung barátai. Volt valami édes Sanban, aki a haját mindig hátra söpörte a homlokából, és elöl egy kis részét sötétzöldre festette. Elég rendszeresen viselt sminket is, a sötétvörös és barna árnyalatok kihozták a szemében lévő borostyánbarnát, és ez a kis apróság még magával ragadóbbá tette a tekintetét.

Aztán kinyitotta a száját, és ezer és egy szörnyű felszedős szöveg és szexuális célzás ömlött ki belőle.

Bár, hogy őszinte legyek, elég aranyos volt, amikor nem hajtott rád állandóan. Remek öleléseket adott, és imádott rajtad a szemhéjfestékeivel kísérletezni.

Choi San lehet, hogy nagy flörtölő, de nem volt nyíltan pöcs; ismerte a határait.

És akkor ott volt Kang Yeosang, az igazi seggfej.

Ő bizonyos értelemben San tökéletes ellentéte volt: ahelyett, hogy flörtölt volna veled, megállás nélkül cukkolt. Legyen szó a magasságodról, a megzabolázhatatlan hajadról vagy a savanyú ízekre való erős reakciódról, megállás nélkül ugratott. Persze, te, nem hagytad, hogy csak úgy piszkáljon, így gyorsan találtál olyan dolgokat, amikkel te is piszkálhattad őt. A hülye haját, ami mindig sapkában volt, a bő ruháit, amikben egy pocakos ember is elférne, a tényt, hogy nem tudott egy egyszerű ollie-t megcsinálni azon a gördeszkán, amit mindenhova magával vitt. Mindent megtaláltál, és addig piszkáltad, amíg Yeosang úgy nézett ki, mintha a nyakadat akarná törni.
.
- Á, igen, a gofri. Teljesen biztos, hogy nem az ötödik egymást követő napon eszel ilyet reggelire. - Yeosang hümmögött, te pedig felpillantottál rá, mivel a türelmed már az előző, Wooyounggal való kis összetűzésed miatt is rövid volt.

- Á, igen, a sapka. Tényleg nem a harmadik egymást követő héten viseled. - Kihúztad magad, és elégedetten láttad, ahogy Yeosang összeszorította az állkapcsát, de az érzés gyorsan savanyúvá változott, amikor újra kinyitotta a szép ajkait.

- Én legalább tudok főzni.

- Én legalább tudom, mikor kell a saját dolgommal törődnöm.

- Fogjátok be a pofátokat, tökfejek. - szidott meg titeket Woo, és elkeseredettnek tűnt kettőtök miatt, mire mindketten megforgattátok a szemeteket.

Őszintén szólva nem vagy teljesen biztos benne, hogy mi indította el ezt a kis viszályt közted és a szőke hajú fiú között. Gondolod, hogy talán csak mindkettőtök szűretlen őszintesége állított titeket egymás ellen, de ebben sem voltál biztos. Úgy érezted, mióta összeköltöztél a bátyáddal, ti ketten látszólag gyűlöltétek egymást, és már a kezdetektől fogva tettetek valamilyen megjegyzést a másikra, csak hogy felbosszantsátok, és feltételezted, hogy ez csak egy olyan híres viszály volt, aminek mindig is meg kellett történnie.

És még bosszantóbb volt, hogy Yeosang történetesen az egyik legelképesztőbb férfi volt, akit valaha ismertél, bár inkább meghalnál, minthogy ezt bárkinek is bevalld, nemhogy még magadnak. Ezt az információt az elméd leghátsó zugában tartottad, ahol soha nem jutott volna eszedbe, és úgy tervezted, hogy ez így is marad.

Felkaptál egy tányért, és rátetted a frissen sült gofrit, majd elindultál kifelé a konyhából, hogy felöltözhess a műszakodhoz a helyi élelmiszerboltban, amit valahogy sikerült megszerezned. - Ne csinálj semmi hülyeséget. - mondtad a vállad fölött, tudtad, hogy Wooyoung és a barátai milyen ostoba bohóckodásba tudnak belemenni, és gyakorlatilag hallottad, ahogy a bátyád forgatja a szemét.

A mai nap volt életed leghosszabb napja, ami nem volt semmi, tekintve, hogy volt már nyugisabb forgalom is. Az órák csak húzódtak és húzódtak, és mintha csak rontott volna a helyzeten, hogy az üzletben tízszer több ember volt, mint máskor. Egyszer sem volt alkalmad leülni hátul, vagy szünetet tartani a sok dühöngő középkorú nő miatt, akik mindenféle okot találtak arra, hogy felhúzzák magukat. Az arcod fájt a műmosolytól, amit az arcodra kellett ragasztanod, a mellkasod nehéz volt a felgyülemlett frusztrációtól, a lábad pedig képes lett volna összeesni, miután már tíz órája álltál.

- Szívósabban nézel ki, mint általában - húzta ki magát Yeosang a konyhaasztalon ülve, amikor beléptél a lakásba. Rápillantottál, de úgy döntöttél, nem válaszolsz, nem volt kedved az életedben egyszer veszekedni a mély hangú seggfejjel, és inkább arra koncentráltál, hogy valami ételt vigyél a testedbe.

- Wooyoung és San egyébként nincsenek itt, elmentek pizzáért -. Morogtad válaszul, miközben elővettél egy csésze tésztát a kamrából, és megtöltötted vízzel. A gyomrod bosszúsan korgott attól, hogy semmit nem ettél még reggel óta, és ettől a benned úszkáló düh is felszállt.

Yeosang gúnyosan felhorkant mögötted, amikor betetted a tésztát a mikrohullámú sütőbe, te pedig lefagytál, az ingerültséged már attól is kezdett felforrni, hogy egy szobában voltál a bátyád legjobb barátjával. - Micsoda? - Morogtál, összeszorított fogakkal, ahogy a vállad fölött átnéztél. Yeosang lustán vigyorgott rád egy vigyorral, és megvonta a vállát. - Semmi, ez csak még jobban bizonyítja az állításomat, hogy nem tudsz főzni.

És ezzel elszállt az önuralmad.

- Megtennéd, hogy elhúzol a picsába két istenverte másodpercre, Kang? Hosszú napom volt, kibaszottul kihagytam az ebédszünetemet, és őszintén szólva most kurvára nincs időm és türelmem a szarságaidra! - Csattantál fel, miközben a mikrohullámú sütő halkan zümmögött mögötted.

- Nem csoda, hogy nincs egy kurvád sem. - Nyögted ki, megpróbálva eltalálni egy remélhetőleg érzékeny pontot, és épphogy elkaptad Yeosang meglepett arckifejezését, mielőtt a mikrohullámú sütő pittyegett, és te megfordultál a tésztádért.

Letetted az ételt a pultra, amikor egy kéz megragadta a válladat, és megfordított, hátratolva a konyhapultnak. - Mi a f... - kezdted, de Yeosang keze eltakarta a szádat, és a teste föléd magasodott. Éppen beleharapni készültél a kezébe, érezted, hogy a lelke mélyéről felüti a fejét a düh, amikor megpillantottad a szemét, és azonnal érezted, hogy megdermedsz.

Teljes mértékben dühösnek tűnt, a szemei sötétek voltak, a szemöldöke összevonva, miközben úgy bámult rád, mintha ki akarná verni a szuszt is belőled. Az állkapcsa megfeszült, egy apró erecske látszott közvetlenül a nyaka bőre alatt, és zsibbadtan vetted észre, hogy még soha nem láttad Yeosangot ennyire dühösnek.

Dögös volt.

- Ne merészelj még egyszer így beszélni velem, megértetted? - A hangja mély volt, sötét és néhány oktávval mélyebb a szokásosnál, szavai tömör és rövid, nem hagyott teret a vitának, érezted, hogy minden benned lévő erő kiszivárog a tested minden pórusából, miközben bólintottál, a szemeid tágra nyíltak és ijedten bámultál vissza rá. Remélted, akármilyen isten is legyen az, nem vette észre az ott lévő vágyat is.

Levette a kezét, amely a szádat takarta, és lefelé csúsztatta, hogy az álladat az ujjai közé szoríthassa. Feljebb billentette az arcodat, és neked nem hiányzott, ahogy a tekintete végigvándorolt a torkodon, vagy ahogy megnyalta az ajkait...

- Mondd ki hangosan, kis nyuszi, és talán megbocsátom a nagyszájúságodat - Utasított halkan, és a szemeit újra a tiédre kapta, miközben oldalra hajtotta a fejét. Visszatartottad a lélegzeted, amikor még közelebb hajolt hozzád, szép rózsaszín ajkait figyelted, és mindenhol bizseregtél, szinte úgy érezted magad, mintha préda lennél, akit egy nagy ragadozó szorít sarokba.

Az alsóneműd teljesen átázott a gondolatra.

- Nem fogok még egyszer így beszélni veled - suttogtad gyengén, és legszívesebben belerúgtál volna magadba, amiért olyan gyengének tűntél, de nem tudtál mit tenni, amikor Yeosang úgy nézett rád, ahogyan, és érezted, hogy a térdeid elgyengülnek, amikor a világos hajú férfi  vigyorgott rád.

- Jó nyuszi - hümmögte, miközben a hüvelykujjával végigsimított az álladon, és az agyad jobban elmosódott, mint ahogy azt be akartad ismerni. - Most pedig menj a szobádba, és edd meg a tésztádat, a bátyád és San pár perc múlva jönnek. - ezzel elengedett téged, hátralépett, mintha mi sem történt volna, teret adva neked, hogy felkapd a kajádat, és elszaladj.

A kezedbe kellett harapnod, hogy csendben maradj, miközben az ujjaidra élveztél, a tésztád kihűlt, mire megkönnyebbültél, de ezek a kellemetlenségek elenyészőek voltak ahhoz képest, amit az imént tettél.

A tudat, hogy épp most mentél el Yeosangra gondolva, az egyetlen emberre, akit abszolút utáltál, arra késztetett, hogy egy kibaszott falon akarj keresztülmenni a fejeddel.

A kurva életbe!

Nem telt el egyetlen nap sem, az egy héttel ezelőtti incidens óta, hogy ne mentél volna el Yeosang és az ő kegyetlen hangjának gondolatától. Már a történtek emléke is elég volt ahhoz, hogy az alsóneműd átázzon, és gyűlölted, hogy Yeosangnak, a kibaszott hülye Yeosangnak kellett ezt a fajta reakciót kiváltania belőled. A pokolba is, még San is jobb lett volna nála, aki néha idegesítő volt, de igazából teljesen ártalmatlan.

És a legrosszabb az volt, hogy mintha Yeosang is tudta volna, mikor a vigyort az arcán lehetett látni, valahányszor beléptél a szobába.

A civakodás kettőtök között csak rosszabb lett, és általában te kezdted. Nem akartál gyanút kelteni a másik kettőben, ezért folytattad a kis sértegetéseidet felé, mintha mi sem történt volna.

Egy kis részed abban reménykedett, hogy Yeosang ugyanúgy visszavág, mint korábban.

Yeosang eközben pont az ellenkezőjét tette, csak a szemöldökét ráncolva nézett rád rezzenéstelen arccal. Wooyoung és San határozottan észrevette ezt, és meglepettnek tűntek, hogy Yeosang hirtelen már nem reagált a kis inzultusaidra, mint ahogy azóta tette, amióta először találkoztatok.

Nem igazán tudtad, mi a célja, és ez az őrületbe kergetett. Azt kívántad, bárcsak visszatérhetnél ahhoz, hogy csak utáld őt, és figyelmen kívül hagyhatnád azt a tényt, hogy rendkívül vonzódsz hozzá, de most már azt is tudtad, hogy Yeosang egy kibaszott dom, és komolyan, dögös volt, amikor ilyen elemében volt.

Talán a barátnőiddel való beszélgetés okosabb ötlet lett volna.

A munkából hazatérve megkönnyebbülten tapasztaltad, hogy a ház üres a bátyádtól és a barátaitól, és egyenesen a szobád felé vetted az irányt, ahogy az elmúlt héten is tetted. Az agyad még munka közben is elkalandozott arra a napra, és újabb szempontokat fűzött hozzá, és ma így döntött.

Az alsóneműd hihetetlenül nedves volt a műszakod nagy részében.

Volt egy olyan előérzeted, hogy Yeosang kibaszottul nagy lehet, talán azért, mert egy kicsit size kink mániás voltál, vagy csak azért, mert a szemed tudat alatt mindig délre nézett, amikor melegítőnadrágot viselt, de nem voltál benne biztos.

Ekkor már szinte rutin volt, ahogy lerúgtad a cipődet, és nem törődtél azzal, hogy becsukd a hálószobád ajtaját, mert azonnal átkutattad az éjjeliszekrényed alsó fiókját. Automatikusan a legnagyobb játékszered mellett döntöttél, elővetted a tíz hüvelykes, élénk rózsaszínű vibrátort, és érezted, hogy már a látványától is összefut a nyál a szádban. Érezted, ahogy a falaid összeszorulnak a gondolatra, hogy ez benned van mintha csak Yeosang farka lenne az.

Hátradőltél az ágyadon, túlságosan beindulva, az ujjaid azonnal a csöpögő nőiességedhez értek. Megborzongtál az érzésre, ahogy az ujjbegyeid a bejáratod körül mozogtak, egy bizonyos aranyhajú fiúénak képzelve őket, ahogy beléd nyomja, nyöszörögtél az érzésre, hogy egy kicsit jobban tele vagy, egyenletes ütemben pumpáltad őket ki-be, hogy felkészítsd magad a játékszerre.

A két ujjból gyorsan négy lett, sietve előkészítetted magad, mivel már csak a játékot akartad magadban. Nyöszörögtél, amikor kihúztad magadból az ujjaidat, vakon nyúltál a rózsaszín játékért, és megkönnyebbültél, amikor a kezed körbetekeredett a vastag játék körfogatán. Nem vesztegetted az időt,  amennyire csak tudtad széttártad combjaidat, miközben elkezdted befelé tolni a játékot. Ziháltál, mielőtt hangosan felnyögtél a feszülő hatásra, hátravetetted a fejed, miközben lassan, centiről centire töltött meg téged. Könnyek szöktek a szemedbe a játék által adott feszülő érzésre, de imádtad az égető érzést, amit adott neked. Kellemes zizegés volt az élvezet alatt, és gyakorlatilag felsóhajtottál, amikor a játék végül teljesen beléd került.

- Azt a mindenit - szólalt meg egy mély hang az ajtó felől, aminek hatására felkaptad a fejed, hogy meglásd, ki az - Úgy tűnik, a kis nyuszi egy kicsit kinky. - Yeosang vigyorgott a bosszús arckifejezésed láttán, és lazán nekitámaszkodott az ajtókeretnek, mintha most lépett volna be a szobába, amikor épp egy tíz hüvelykes vibrátorral készültél megdugni magad.

- M-mióta vagy ott? - Suttogtad, miközben az ágyon, fekvő helyzetből bámultál rá, Yeosang pedig kuncogott. Ellökte magát az ajtókerettől, és feléd lépett, te pedig úgy érezted, megdermedtél, nem tudtad, mit tegyél, mivel a vibrátor még mindig benned volt, a lábaid szétterpesztve, semmit sem rejtve Yeosang szemei elől.

- Mióta be tetted a dildót. - Mondta közömbösen, mintha mindennapos dolog lenne, hogy bevallja, maszturbálásodat figyeli. A szeme izzó tekintettel futott végig forró, félig ruhával fedett testeden, és még néhány másodpercig megmaradt a kitöltött réseden, mielőtt pimaszul vigyorgott volna rád.

Nem kellene ezt élvezned. Ordítanod és kiabálnod kellene, hogy tűnjön el, ezt kellett volna tenned, amint észrevetted, hogy ott van.

Ehelyett elpirultál.

Kibaszottul szánalmas voltál.

- M-Miért vagy itt? - Kérdezted, fogcsikorgatva a dadogásod miatt, Yeosang pedig vigyorgott rád, látva, hogy küzdesz a beszéddel. - Wooyoung meghívott, hogy menjek át de én unatkoztam, és úgy döntöttem, korábban idejövök. Azt gondoltam, hogy még mindig dolgozol. - Kuncogott magában, letérdel, hogy közelebb legyen az arcodhoz, és az állad alá csúsztatja az egyik ujját. Maga felé billenti az arcodat, te pedig idegesen nyelsz, a szemed tágra nyílva, tele kéj és zavarodottság keverékével. - Nyilvánvalóan nem erről van szó, kis nyuszi.

- Ennyire magányos vagy, hogy másokat kell kukkolnod, hogy elélvezz? - A hangod még a saját fülednek is halkan hangzott, de sosem tudtad visszatartan.i a késztetést, hogy Yeosanggal civakodj, még ha kellemetlen is. Felkuncogsz, és hagyod, hogy egy hamisan magabiztos vigyor telepedjen ajkadra. - Ez igazából elég szomorú. - Mélázol, és úgy érzed, végre nálad van a fölény, amikor Yeosang arca újra ugyanarra a múlt heti döbbent arckifejezésre vált, de az érzés gyorsan ellened fordul, mikor Yeosang keze hirtelen a torkod köré fonódik, és minden vér elhagyja az arcodat.

Szemöldökét fel vonja, állkapcsa összeszorul, karcsú ujjai a torkod oldalára szorulnak, te pedig tágra nyílt szemmel bámulsz fel a dühös arckifejezésére, utálod, ahogy a tested reagál, de ugyanakkor szereted is. Még sosem volt olyan, hogy valaki  helyre tegyen, és azt hiszem, ez az, ami Yeosangot eleve olyan vonzóvá tette, ha Sanhoz hasonlítod például. Yeosang már eleve rendkívül vonzó volt, de aztán az egy héttel ezelőtti incidens után szinte ellenállhatatlanná vált számodra.

De te nem vagy az a fajta, aki beismeri a gyengeségét, még akkor sem, ha valószínűleg kellene.

- Te tényleg csak egy buta kis picsa vagy, nem igaz, nyuszi? - Gyakorlatilag vicsorog, és te hálát adsz Istennek, hogy Yeosang keze a torkodon van, különben nem tudtad volna visszatartani a nyögést a megalázó szavaktól. Válaszul csak annyit teszel, hogy meredsz rá, az állad megereszkedik, az ajkad tátva marad, miközben úgy bámul rád, mintha valami szánalmas dolog lennél, közben vigyorog. - Én vagyok itt a szomorú és magányos? Te vagy az, aki egy műfasszal dugja magát, nyitott ajtó mellett. Mi az, azt akartad, hogy valaki rajtakapjon? - Érzed, hogy könnyek csordulnak a szemedbe Yeosang durva szavaira, amelyek miatt könnyű kurvának tűnsz, próbálod megrázni a fejed, de gyengén felsírsz, amikor még jobban megszorítja a kezét a torkod körül.

- Használd a kibaszott szavaidat. - vicsorítja, mielőtt elengedné a torkodon lévő szorítását, a másik kezét a fejed mögé csúsztatja, és a hajadba markol, hogy az arcodat feléje dőlve tartsa. Megborzongsz, megnedvesíted az ajkaidat, és érzed, hogy forró könnyek kezdenek lecsúszni az arcodon, de túlságosan arra koncentrálsz, hogy Yeosang parancsait kövesd. Nem vagy benne biztos, hogy mikor morzsolódott le ilyen gyorsan az elhatározásod. Csak azt tudod, hogy most egy reszkető, síró káosz vagy az előtt a személy előtt, akit úgy érzed, örökké gyűlöltél. - De nem gondoltam, hogy bárki is átjön. - Az alsó ajkad megremeg Yeosang tekintetére, és összerezzensz, amikor gúnyosan felnevet rajtad.

- Ó, szóval nemcsak kurva, de buta is vagy. - Hangosan felnyögsz a sértésre, az agyad azon kapkodja a fejét, hogy találjon valami választ, amivel visszavághatnál, mint mindig, és nem jut semmi használható az eszedbe.

- Kérlek - könyörögsz gyengén, remélve, hogy Yeosang megérti, különösen a jelenlegi helyzetben, de ehelyett egyszerűen csak összevonja a szemöldökét, még jobban hátrarántja a fejedet, és felkiáltasz. - Kérlek, mit kérsz? - Gúnyolódik, úgy tesz, mintha nem tudná, mit szeretnél, vigyorral az arcán, te pedig nyafogva elveszed a kezed a vibrátor végéről, amit eddig fogtál, hogy megrángasd az felsőjét. Yeosang kuncog az érzésen, és le néz a sötét pólójára gyűrt kis kezedre, mintha az életed múlna rajta, úgy szoritottad, mielőtt visszanézne rád. - Mit akar ez jelenteni, nyuszi? Gyerünk, légy jó kislány, és mond el. - A hangja olyan émelyítően édes, ám nagyban ellentmond a szavainak, és ez csak még rosszabbá teszi az alsó felednek a rendetlenséget. Ezen a ponton már azon sem lepődnél meg, ha most egy pocsolya lenne a lepedőn.

- K-kérlek, dugj meg - nyöszörögöd, nagy őzike szemekkel bámulsz rá, hogy  elcsábítsd, és az ajkai között kicsúszó apró nyögésből ítélve tudod, hogy nyertél.

- Szánalmas - morogja Yeosang, te pedig nyöszörögsz, és megpróbálod levenni róla a remegő kezed, de túlságosan megterhelőnek találod, különösen most. - Hülye kis nyuszi, még magadat sem tudod rendesen megdugni, nem csoda, hogy a farkamért könyörögsz. - Bólintasz, mielőtt rájönnél, mit csinálsz, Yeosang kuncog a megalázkodásodon, és az egész testedet tízszer forróbbnak érzed, mint eddig. - Yeosang- - kezded, de félbeszakadsz, amikor az említett férfi még jobban hátrarántja a fejedet, amitől zihálsz. Yeosang a nyakadhoz nyomja az arcát, ajkai a füledhez simulnak, miközben a füledbe suttog.

- Hagyja a ki nyuszi, hogy a matracba dugjam? -  gyakorlatilag gúnyolódik, a hang, ahogy lehúzza a cipzárját, várakozással tölti meg az ereidet. - Kérlek - könyörögsz halkan, és ha nem lenne olyan csend az egész lakásban ebben a pillanatban, Yeosang nem hallotta volna meg.

Zihálsz, amikor érzed, hogy Yeosang farka fel-le dörzsölődik a réseden, a bőre forró és nedves. Felfelé emeled a csípőd, próbálsz még többet érezni belőle, de ő gyorsan megállít téged egy erős szorítással a derekadon. Bosszúsan nagyot nyögsz, de azonnal elhallgatsz, amikor a fölötted álló férfi szabad kezével a belső combodra csap.

- A jó nyuszik türelmesek! -  figyelmeztet, te pedig nyöszörögsz, a lábad között lévő férfi körvonalai elmosódnak a könnyektől, miközben azt teszed, amit mond, és mozdulatlanul fekszel alatta.  Mielőtt észbe kapnál, Yeosang farka beléd csúszik.

Szinte felsikitasz, amikor Yeosang már teljesen beléd hatol.. Nyögsz és zilálsz, úgy érzed, hogy már az is elborít, hogy benned van, és felkiáltasz, amikor Yeosang ismét a belső combodra csap, ezúttal sokkal erősebben. - Ó, jól esik kis nyuszi? - suttogja füledbe, hangja egyszerre édes és sötét, te pedig gyorsan bólogatsz, és képtelen vagy egyetlen gondolatot is kinyögni, nemhogy választ adni.

Yeosang szórakozottan kuncog. - Aranyos - suttogja a füledbe, olyan közel az arcodhoz, hogy szinte magadon érzed leheletét.

- Nyisd ki a szádat, nyuszi - szólít, te pedig gondolkodás nélkül megteszed, és kábultan bámulsz Yeosangra, ahogyan az lefelé néz rád. A bőre csillog az izzadságtól, ami a napfénynek a szobádba bepillantó szilánkjaiban csillog, és te megborzongsz, hogy milyen gyönyörűen néz ki, miközben benned mozog.

Kiszakít a gondolataidból, amikor megragadja az állad, ujjait az arcodra nyomja, és még jobban felpúposodik az ajkad, miközben közel hajol az arcodhoz. Egyenesen a szádba köp, és ha másról lenne szó, visszaköpnéd, de ehelyett összerezzenve lenyeled, és hagyod, hogy lecsússzon a torkodon.

Yeosang kuncogva néz le rád. - Te tényleg csak beszélsz, de nem harapsz, igaz, nyuszi?- Incselkedik, te pedig nyöszörögsz, a kezed a csuklója köré tekered, és lejjebb rángatod, hogy ismét a torkodon nyugodjon. A látványra felnyög, és úgy szorítja a torkodat, hogy alig kapsz levegőt, te pedig még soha életedben nem érezted magad ilyen magasan.

- Micsoda buta kis nyuszi, néhány szó és   könyörögsz a farkamért. - A válladba nyög, amikor a szavaira a falaid megfeszülnek körülötte, nyögések és nyöszörgések hagyják el az ajkadat megállás nélkül. Szorosan belekapaszkodsz a vállába, miközben ő még keményebben dug, és az egyik szabad kezével a fenekedbe markol, azt használva lendítőként, a farka lehetetlenül mélyre hatol benned, és olyan hangosan nyögsz, hogy félig azon tűnődsz, vajon a szomszédok is hallják-e a szánalmas jajgatásodat. A gondolat, hogy tudják, mi folyik itt, csak arra szolgál, hogy még jobban feliugasson, és a gyomrod alján lévő csomó összeszorul.

Arcod mindent elárul, mikor a csípőjét még erőteljesebben mozogatja, teljesen kihasználja az édes pontjaidat. - Élvez a farkamra kis nyuszi, élvezz a farkamra és semmi másra. - suttogja és ezek a szavak azok amire szükséged van, mielőtt átbuksz a határon.

Lassan kezded visszanyerni az oxigént, ahogy Yeosang szorítása a torkodon  lazul, hosszú, karcsú ujjai csak pihennek a bőrödön, és lusta köröket ír le a torkod oldalára, ahogy mindketten magatokhoz tértek.

- Nem tudtam, hogy tudsz spriccelni.  - motyogja fáradtan, te pedig hümmögsz, egy pillanatra összezavarodva, amíg észre nem veszed, hogy nedves a combod és a feneked. Ó, gondolod magadban, és álmosan kuncogsz, csontig kimerültnek érzed magad.

- Erről nem beszélünk Wooyoungnak.