Sok tini legnagyobb problémája az, ha rosszul sikerül a péntek este, részegen valami cikiset csinál a crushha előtt vagy mondjuk nem találja meg a tökéletes egy éjszakás partnert. Mindig is szeretted volna megtapasztalni milyen lehet kicsit kimozdulni és a barátokkal kirúgni a hámból, ám egyedüli gyerekként, ráadásul vallásos szülők mellett erre sose tehetted meg, még a széltől is túlságosan óvtak, a barátaidat pedig ők válogatták meg helyetted és ez többnyire a vasárnapi miséről ismert családok gyerekei voltak, akiket ki nem állhattál. Nemcsak, hogy mindent elítéltek, ha két centivel rövidebb volt a szoknyád már megvetően néztek rád, és ez így ment egészen addig amíg egyetemre nem mentél. A lakótársaiddal nagyon jól kijöttél, és most az egyszer örültél a szüleid döntésének, miszerint a kollégium tele van rossz alakokkal ezért a lakás mellett döntöttek. A két lány a szüleid előtt játszotta az ártatlan kislány szerepet, nem voltak hülyék, egyből levágták a helyzetet. Ez volt az a pont, amikor igazán elkezdtél élni, péntekenként elmentél bulizni, a létező legrövidebb ruhákat vetted fel, igazi rossz kislány lett belőled, de ismerted a határaidat és tudtad mi az a szint amíg elmehetsz. Egy gond volt ezzel, hogy az életmód váltásod a jegyeid romlására ment, ezt pedig az ősök sem hagyták szó nélkül, édesanyád szinte stroke-ot kapott mikor egy este megjelentek és ti éppen készülőben voltatok egy házibuliba, aznap este rendesen összevesztetek, s köszönés nélkül távoztak, de nem bántad, egyszer vagy fiatal és ezt nekik is meg kéne érteniük, gondoltad.

Mondhatni az este tökéletesen alakult az előzményekhez képest, a helyszínre érve a lányok egy számodra idegen fiúkból álló társaság felé vették az irányt, két puszival köszöntve őket helyezkedtek el kettőnek az ölében, név szerint Yeosang és Wooyoung ölében. Hálistenek elnézték a szerencsétlenkedésed, és egyesével bemutatkoztak, majd mindenféle kérdésekkel bombáztak, hogy oldják a feszültséged, egyiküket kivéve. Seonghwa édesnek találta, hogy mennyire ártatlan vagy, képsorok játszódtak le a fejében, hogy miket tenne veled ha az övé lennél, az ő romlott valójával tökéletes képet alkotna a kislányos személyiséged, hiába próbáltál magabiztosnak tűnni, átlátott a szitán és tetszett neki amit látott.

A lányok jó barátságot kötöttek velük és sok időt töltöttek velük, ami abból állt, hogy vagy ők voltak nálatok vagy ti náluk, de nem bántad, igazán megszeretted őket, San például olyan volt számodra min egy testvér. Sokat szívták a véred, ugrattak, flörtöltek veled, de sose tették mindezt komolyan. Egy este kicsit többet ittál a keleténél és a flörtölés Mingivel túl ment a határon, már majdnem megcsókoltad, úgy tűnt ő is vevő rá, ám hirtelen hidegen nézett rád és eltolt magától. Ez pedig egyet jelentett számodra a szórakozás végével. Egy ember volt aki nem ivott, Seonghwa, általában ő az aki józan marad és fuvaroz titeket. Utad egyenesen a megszokott fekete BMW felé vetted, s foglaltál helyet a fiú mellett, aki még csak rád se hederített. Valójában csak haragudott magára is és Mingire is. Szerette volna megtenni feléd az első lépést, de félt attól, hogyha rájössz mivel foglalkozik undorodni fogsz tőle és azt se szerette volna, hogy miatta veszélyben legyél. De mint tudjuk, a titkok sose maradnak örökre azok.

Hongjoong felajánlotta a segítségét neked matematikából, hogy ne bukj meg, na meg a szüleiddel se akartál találkozni, tudtad, hogy annak megint orbitálisan nagy veszekedés lenne a vége. Az óráid után a nagy ház fele vetted az irányt, a kulcsot tudtad merre találod majd a bejutáshoz, s míg vártál a fiúra felfedezted magadnak a házat, még azokat a részeket is ahova eddig vagy nem engedtek vagy a létezéséről se tudtál. Ilyen volt Seonghwa szobája is.

A szobába lépve rend és a fiú finom, férfis illata fogadott, nem lepett meg, mindig szerette a rendet maga körül, az ablakkal szemben egy óriási ágy foglalta a helyet, rajta fekete selyem ágyneművel, mellette egy nagy tükrös szekrény, szembe pedig az íróasztal, rajta pedig egy sárga mappa, kíváncsiságod nyert, kinyitva a borítót egy férfi adataival és képeivel szemeztél, nem tudtad hova tenni mégis mi lehetett, majd a félig nyitott fiókban kiszúrtál valamit, egy pisztolyt. Ijedtedben mindent az eredeti állapotában hagyva mentél le a nappaliba mielőtt még valaki hazaér és kutakodáson kap, ám agyad nem tudta ennyiben hagyni a dolgot, a nap huszonnégy órájában rajta gondolkoztál. Miért? Kérdezted magadtól, ám a válasz sose akart jönni. Ennek hála azon kaptad magad, hogy nem hagy hidegen a jelenléte, a titokzatosság az eszed vette. Állandóan elpirultál, zavarba jöttél a közelében, elkezdted inkább kerülni.

A társaság kitalálta ha mi lenne ha meglátogatnátok a városban nyílt új szórakozóhelyet. Egész jó ötletnek tartottad amíg kettesben nem maradtál Hwával. Hirtelen olyan lettél mint aki azt se tudja merre van, nem mertél még ránézni se, ami őt meglehetősen szórakoztatta, szemei itták a látványt amire még pluszban rátett, hogy aprócska ruhád nem sok mindent hagyott a képzeletre. Karon ragadott, s a táncoló tömeg felé vette az irányt, még egy papír se fért volna el köztetek, teste teljesen a tiédhez simult, beláttad, felesleges ellenállnod és kerülnöd őt, túlságosan vágytál rá, magadnak akartad, végül pedig a korlátjaidat és határaidat leszarva engedted el magad, ám nemcsak magad, a szüzességed is, csak azt éppen Seonghwa ágyába. Utána már nem volt megállás, számtalan randik követték egymást, amik rendszerint az ágyban végződtek. Szeretetted a társaságát, jól esett vele beszélgetni még a semmiről is, de azt egyenesen imádtad, ahogy uralkodik feletted erős, határozott személyiségével, szeretted ha ő irányítja a dolgokat.

A rózsaszín ködnek hála el is felejtetted amit anno a szobájában láttál, ám amikor megláttad a hírekben, hogy a férfit megölték megrémültél, sose beszélt neked arról, hogy mi a hivatása, ha szóba hoztad pedig kerülte a témát. A tökéletes ötletnek azt találtad, hogy egy ideig kerülni fogod, ám arra nem gondoltál, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni. Minden bátorságodat összeszedve elmondtad neki, a reakciója után pedig azt kívántad bárcsak eggyé válnál a föld felszínével. Szinte tombolt, remegő tested látva elnézést kért és elviharzott. Négy napig semmit nem hallottál felőle, majd megjelent, hogy beszélnetek kell. Mesélt neked a gyerekkoráról, hogy szinte az utcán nőtt fel, minden olyan részletet elmesélt ami miatt megértetted mit miért tesz, de hagyott neked időt, hogy mindent fel tudj dolgozni.

Bérgyilkos. Sokáig ekörül az egy szó körül járt az agyad, egyszerre féltél tőle és izgatott a dolog. Hiába szeretted, tudtad, hogy amit tesz egyáltalán nem helyes, nem kéne, hogy izgalommal. érdeklődéssel töltsön el, hisz emberek vére tapad a kezéhez. Próbáltad annak betudni, hogy ez teljesen ellentétben áll azokkal, amik eddig történtek az életedben, amiktől óvott a családod, a körülötted lévők és ezért tetszik a helyzet, vagy csak szimplán egy lelkileg elbaszott vagy.

De a válasz erre az, hogy túlságosan szerelmes voltál. Erre pedig akkor jöttél rá mikor barátod agyát akartad húzni, ezért a fenekedet éppen csak takaró selyem ruhát húztál magadra, de sajnos ezt nem csak ő és te találta szexinek, a barátaidat kerested mikor egy kéz kezdett el húzni az ellentétes irányba, hiába ellenkeztél, a férfi erősebb volt nálad, mielőtt bármit is tehetett volna veled a hős lovag a megmentésedre sietett, neked szerencsére nem esett semmi bajod, ám a férfi ezt nem mondhatta el magáról, Hwa egy szemrebbenés nélkül eresztett golyót belé.

Amikor a szüleid ismét meglátogattak találkoztak vele és züllött lényeddel is, próbáltak hatni rád, hogy mennyire nem helyes amit teszel nem hatott meg, így a drasztikus lépést választották, kitagadtak. Nem fizették az iskolád, a lakhatásod, teljesen magadra hagytak, szerelmed pedig ismét bebizonyította mennyire szeret. Rövidesen hozzáköltöztél, de nem a fiúkhoz, hanem a saját lakásán laktatok együtt, támogatott a munkakeresésben is, tökéletesen kijöttetek, nyilván veszekedtetek is néha ha valamiben nem értettetek egyet aztán az ágyban kibékültetek.

Mikor megölte a hírekben látott férfit nem tudta ki ő, hogy kikkel húzott újat, egészen addig, míg egy bérgyilkos nem jelent meg nálatok, hogy Seonghwa életére törjön, s úgy tűnt erősebb is nála, féltetted, bele se akartál gondolni milyen lenne az életed nélküle, tudtad merre találod a fegyvereket, kérését megszegve bújtál elő rejtekhelyedről, hiába nézett rád kikerekedett szemekkel, tested elöntötte az adrenalin, a pisztoly csövét az idegenre szegezted, a meglepődöttségét kihasználva húztad meg a ravaszt, majd eldobva a döbbent párodra vetetted magad.

- Seonghwa, jól vagy? Nem esett semmi bajod? Fáj valamid? Megsérültél? -fogtad két közé arcát.

- Jól vagyok. - felelte szűkszavúan. - Megmentettél, megölted baszki. - húzott magához amint az agya is feldolgozta a történteket.

- Te jó ég, én megöltem valakit. - súgtad, közben a mellettetek heverő testet figyelted, körülötte jó nagy vértócsával. - Megöltem és még csak nem is érzek semmit, Hwa. - lehelted alig halhatóan.

- Shh. Ne gondolj rá, baba. - simított arcodra, majd magához húzott egy csókra.

Kezed fekete hajába vezetted, majd finoman meghúztad azt, kezei se tétlenkedtek sokáig, először combodat fedezték fel, majd áttért a fenekedre, ruhádat fentebb húzva markolt bele. - Baba, nincs sok időnk úgyhogy gyors kell legyél. - válasz helyett övét kicsatolva teszed szabaddá férfiasságát, alsódat arrébb húzva pozicionálod be magad, s engeded magadba hosszát, mire mind a ketten elégedett nyögéssel reagáltok. Kezeivel derekadba markolva segít rá a mozgásra, karodat a nyaka köré fonva vonod magadhoz közelebb, ezzel egy időben pedig mélyíted el még inkább csókotokat, s nyögsz a szájába, mikor pedig kezded érezni, hogy ő is közel van a kielégüléshez gyorsítasz a tempón, majd zihálva ölelitek át egymást. - Menj és szedd össze a cuccaidat amik kellenek, azonnal el kell mennünk innen.

Élek is virulok xd és szépen lassan kezdek majd visszatérni, be kell valjam hiányzott az írás, plusz azért bele kell rázkodjak is megint majd de igyekszem. Igaz kevéske 18+ résszel de annál izgalmasabb témával remélem tetszik és a folytatására is kíváncsiak lesztek