Pszichológusnak lenni kifejezetten érdekes és kihívásokkal teli pálya. Főleg az olyanoknak, mint te, akik a bűnügyekben mozognak, vagyis pontosabban bűnügyi tanácsadók. Az FBI-nak dolgozni pedig egész menő dolognak számít. A mostani ügy viszont óriási felfordulást és fejtörést okozott még a profi nyomozóknak is, így jöttél te a képbe. Egy titokzatos sorozatgyilkos már hónapok óta a bolondját járatja a szövetségiekkel. Eleinte havonta, az utóbbi időkben pedig már hetente tűntek el fiatal lányok, akiket napokkal később az éppen szolgálatban lévő rendőrök, vagy éppen civilek találtak meg holtan. Ami a leginkább felkeltette az érdeklődésed, az az volt, hogy a rejtélyes gyilkos mindig hagyott maga után egy aprócska üzenetet, melyben mindig olyan információk lapultak, amik megrémisztették az embereket. Időpont, hogy percre pontosan mikor találják meg a testet, vagy éppen ki találja meg. Olyan üzenet is előfordult már, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyomozás rossz úton halad és merre kellene elindulni. A legtöbben arra gyanakodtak, hogy a gyilkos is egy szövetségi nyomozó lehet, ám te biztos voltál benne, hogy médium, ami miatt rengetegen lenéztek téged. A legtöbb nyomozó már idős, vagy éppen az orra hegyéig se lát el. Egy ilyen ember pedig hogy tudna kivitelezni egy ilyen magas szinten kitervelt gyilkosság sorozatot. A magyarázatod arra, hogy mégis miért nem hagy hátra még egy hajszálat se maga után, azt azzal indokoltad, hogy médiumként több lehetséges kimenetelét látja a nyomozásnak és annak, hogy mit találhatunk a tett helyszínén így ezekre nagyon is odafigyelt.

Ám a mai nap, mikor beértél a munkahelyedre érdekes látvány fogadott. Mindenki fejvesztve rohangált fel-alá, a portán ücsörgő hatvanas éveiben járó idős kolléga, pedig elárulta mire fel ez a nagy rohanás. Megvan a gyilkos. Az áldozatok személyes holmijaival a kezében sétált be az őrsre és adta meg magát. Ezer százalékig biztos voltál benne, hogy okkal tette, oka van annak, hogy a bizonyítékokkal a kezében feladta magát. Valamit tervez, és ami igazán bántotta a gondolataidat, hogy még ötleted se volt rá, hogy mit. A kihallgató szoba előtt öt fegyveres is állt, ügyelve arra, hogy a gyanúsított ne tudjon megszökni. A teremben pedig két magas rend fokozatban lévő nyomozó próbálta meg kihúzni belőle, mégis miért tette. A férfi nem lehetett több 24-nél, szőke haja hosszúkásra volt vágva, alulról pedig fel volt borotválva. Helyes arcát figyelve tűnődtél el rajta, hogy egy ilyen férfinak, aki bármelyik nőt az ujja köré csavarná, már csak a megjelenésével is, mégis mi oka van arra, hogy megölje őket. Pedig ha tudnád rá a választ...

A napjaid az elkövetkezendő napokban nyugodtan teltek. A gyilkos megvan, így a te munkád ezennel a végére is ért ebben az ügyben, legalábbis azt gondoltad. Éppen egy Stephen King könyvet bújtál, amikor megcsörrent a telefonod, és megláttad a felettesed nevét a kijelzőn. Azonnal be kell menned, te vagy az utolsó reményük, aki szóra bírhatja a férfit.

Az ismerős épülethez érve különös érzés kerített hatalmába. Érezted, hogy valami nincs rendben, de nem tudtad megmagyarázni, hogy mi. Egyenesen a kihallgató felé vetted az irányt, kollégáidat üdvözölve nyitottak neked ajtót a szobába a rejtélyes férfihez. Szembe vele foglaltál helyet az egyik széken.

- Már vártalak, T/N! - nézett mélyen a szemedbe, tekintette egyenesen megbabonázott. - Már nagyon vártam, hogy végre szemtől szemben is találkozzunk. Az észjárása egyenesen lenyűgözött , nem gondoltam volna, hogy van itt olyan ember is aki szokott gondolkozni.

- Miért tette? Mi volt az indítéka? Ártatl-. Most mégis miért nevet? - néztél az illetőre kérdő tekintettel.

- Okosabbnak gondoltalak, T/N. Azt hiszed, hogy mind ártatlan apuci kicsi hercegnője volt? Ugyan - horkant fel gúnyosan -, de ne aggódj, mielőtt megöltem őket, egész jól elszórakoztam velük. - húzta kaján vigyorra ajkát, és kicsit közelebb hajolt feléd az asztalon keresztül. - Már csak egy ember maradt a listámon - változott meg a hangszíne, ahogy folytatta. -, Van ötleted, hogy ki lehet az? - mondandójára a hideg is kirázott.

- Gondolja, hogy innen még valaha is távozhat? 17 nő megölésével vádolják, örüljön ha nem ítélik halálra.

- 18, ha pontosak akarunk lenni - javított ki elégedett arccal. - Miből gondolja, hogy itt tudnak tartani? Kérem, ennél többre tartottalak, édesem, a te halálod lesz a mesterművem, mindenki emlékezni fog rá - lett mosolya még borzongatóbb.

- Végeztünk! - hagytad ott. Amiket, és ahogy mondott teljesen megrémített téged, tudtad, hogy nem viccel.

Otthonod küszöbét átlépve a nappali felé vetted az utad. Meglepetésedre egy csokor piros rózsa várt rád az asztalon, mellette egy ismerős kártya foglalt helyet. „Még mindig nem hisz nekem? - H" Döbbenetedből egy ismerős csengőhang szakított ki.

- Igen? - vetted fel a telefont.

- Doktornő? Azonnal hagyja el a lakást, egy egység már a lakása felé tart. Kim Hongjoong megszökött, jelenleg óriási veszélyben van! - hallottad a vezető nyomozó hangját a vonal végéről, majd hirtelen egy nedves, büdös anyagot éreztél az arcodon és abban a pillanatban elsötétült minden. - Haló? Doktornő? Mozgást hallok, a házban van, igyekezzenek.

Mikor magadhoz tértél egy kimondottan szép szobában találd magad. Egy nagy franciaágyon feküdtél, a szoba falai fehérek voltak óriási ablakokkal az ággyal szemben. Testedet mindössze egy fekete fehérnemű szett fedte el a kíváncsi szempár elől.

- Elég sokáig ki voltál ütve, már kezdtem aggódni. Sajnos nincs sok időnk, már keresnek téged. - szólalt meg Hongjoong, az ágy másik oldalán feküdve, ahonnan figyelt téged. Izmos alakját egy fekete bemelegítő alsó fedte, így rálátásod nyílt kidolgozott felsőtestére. Akaratlanul is, zavarba jöttél a férfi látványától.

- Mégis mit akar tőlem? Öljön meg, ha ennyire erre vágyik. De ne szórakozzon velem! - lett úrrá rajtad a félelem.

- Vágyom valamire, de sajnos nem arra, hogy megöljelek, T/N. Az volt a tervem, hogy te leszel az utolsó áldozatom. Az okos kis doktornő, aki rájött a dolgokra, de mégse hitt neki senki. Annyira élveztem az elkeseredett arcodat minden egyes alkalommal. Érdekesnek találtalak, egy kifejezetten okos és vonzó nőnek és sajnos ez itt a probléma. Nem tudlak megölni, T/N, sajnos beléd szerettem . - döntött végig óvatosan az ágyon, miközben végig szemedbe nézve beszélt hozzád. Érintéseit érezve testeden valamiért, már nem féltél tőle. Nem érezted azt, amit a kihallgatóban. A rossz érzés, ami korábban hatalmába kerített elmúlt. Helyette egy igazán kellemes érzés vette át a helyet. - Mondták már, hogy őrjítően festesz a fekete csipkében? Egész éjjel csak érinteni akarlak, kibaszottul a magamévá akarlak tenni, baby. - suttogott a füledbe. Ajka megtalálta nyakad érzékeny pontját, melyet apró, nyálas csókokkal halmozott el, majd tovább barangolt a mellkasod és arcod irányába is mielőtt szenvedélyes csókot kezdeményezett volna. Szájába sóhajtottál, ő pedig apró mosolyra húzta ajkát.

Keze megtalálta a melltartód pántját, amit egy határozott mozdulattal kikapcsolt és eltávolított rólad. Méretes mancsai nem tétlenkedtek, egyből a melleidre vándoroltak. Egyre többet és többet akartál, eluralkodott rajtad a vágy és alfeledet hozzányomva jelezted számára, hogy haladhatna tovább is. Sokáig nem is kellett várnod, egyik kezével a csipke anyagon keresztül kezdte el ingerelni érzékeny részedet. Miközben ajka egy másodpercre se szakadt volna le a tiedről.

Felülve, a finom anyagot eltávolítva rólad csodálta meztelen tested. Nem tétlenkedett, ujjai hamar megtalálták nőiességedet. Először két ujját vezette finoman beléd és kezdett el tágítani, gyengéden érintve közben testedet, mintha attól félne darabokra törsz ujjai között, mint egy porcelán baba.

Kezedet a szád elé kaptad egy hangos nyögés követkeményeképp, mire feléd hajolva fogta össze kezeidet fejed felett, szabad kezével.

- Hallani akarom a hangodat, T/N, ne fogd vissza magadat, mutasd meg nekem mennyire élvezed azt, amit teszek veled. - nézett tekintetedbe közben.

- Kérlek... - nyögtél fel alatta, már nem csak az ujjait akartad magadban érezni, hanem őt.

- Mire kérsz, T/N? Mondd el nekem mit szeretnél, mire vágysz édesem?

- Érezni akarlak magamban. - lehelted ajkaira azt a pár szót alig hallhatóan, ám ő tisztán értette őket.

Ruháitól megszabadítva magát magasodott ismételten feléd, amint magához húzott, el is merült testedben. A jól eső érzésre mind a ketten, szinkronban nyögtetek fel. Finoman kezdett el mozogni benned, hogy megtudd szokni méretét. Minden gyengédségét összeszedve kényeztette testedet. Ajka közben hol a nyakad, hol a szádat csókolta. Érezted, hogy nem kell sok, tudtára hozva lökött erősebbeket, közben csípődet markolta, majd ajkára nyögve élveztél el, s nem sokkal később követett ő is. Melléd feküdve ölelte magához a testedet, majd elkezdett matatna maga mellett.

- Csak az enyém vagy, T/N. Szeretlek, de sajnos meg kell tennem, sajnálom baby! - ült fel és nézett szomorúan szemeidbe. Tekinteted lejjebb vezetve megláttad kezében a pisztolyt. Tudtad mi fog következni. A hideg fémet először a homlokodnak nyomta, majd meghúzta a ravaszt. Élettelen testedet figyelve egyre jobban elöntötte a szomorúság és az üresség érzése. Tudta, hogyha kiderül mit tettél percekkel ezelőtt vele, téged is előállítanak, ezzel nem csak a karriered hanem az életed is tönkre téve. Túlságosan is megszeretett ahhoz, hogy kitegyen ennek, de egyben önző is volt, mert csak magának akart. Melléd feküdve nézett szembe a cső másik végével, szemeit lehunyta, majd meghúzta a ravaszt.

Köszönet a javításért fufina_91 💚
Remélem tetszik ildikosera