Még egyszer sem feküdtetek le Yunhoval.
Hogy mióta is vagytok együtt? Lassan 7 hónapja körülbelül. De valahogy sose jutottatok el odáig, hogy megtörténjenek a dolgok. Ő egyszer sem kezdeményezett, te pedig emiatt nem mertél közeledni hozzá.

Utóbbi időben rendesen elgondolkoztál rajta, hogy mi lehet a probléma. Esetleg nem kíván téged szexuálisan? Tetted fel magadnak a kérdést, elvégre nem vagy attraktív, kifejezetten szépnek se vallod magad. Frusztrált a szituáció, hisz nem tudtad az okát, ugyan akkor féltél is, hogy megtud mi az oka.

Ez Yunhonak is feltűnt, hogy mostanában kevesebbet mosolyogsz, kevésbé vagy energetikus. Tudta, hogy van ennek valami oka.

- Történt valami? - kérdezett végül rá aggódóan, rád figyelve a számítógép helyett.

- Nem, miért lenne? - válaszoltad, majd az éppen olvasott könyvet magad mellé tetted.

- Nem vagy valami beszédes.

- Érdekes a könyv, leköt.

- Mit olvasol? - szentelte teljes figyelmét neked.

- Stephen King Carrie

- Remélem jól fogsz aludni baba. - nevette el magát a könyv hallatán.

- Valami mást is csinálhatnék este. - nevettél te is, aztán szád elé kaptad kezedet mikor rájöttél mit is mondtál. Yunho erre nagyot nyelt, s a monitort kezdte tanulmányozni, mosolyod halványulni kezdett reakciója láttán. - Igazából...

- Lenne miről beszélnünk. - nézett komolyan.

- Igen, valóban.

- Ide jönnél inkább? - foglaltál helyet mellette a kanapén.

- Mi a baj? - tért rá a lényegre.

- Yunho, kedvelsz engem, igaz? - kérdezted félve.

- Ugye csak viccelsz? - nevetett kínosan.

- Nem...

- Természetesen! Milyen kérdés ez? - simított végig combodon.

- Úgy kedvelsz?

- Úgy kedvellek.

- Biztos vagy benne?

- Oké, T/N, áruld el kérlek mi ez az egész. Mi történt? Mi a probléma?

- Nem egészen tudom, hogy mondjam el. - sóhajtottál - sosem csináltuk, Yunho.

- Mit?

- Szex. - suttogtad.

- Istenem. - fordult feléd teljes testével kezeit a combodra téve.

- Te csak... Sosem kezdeményeztél és ez megijeszt, hogy esetleg nem vagyok elég jó neked.

- Ezzel arra célzol, hogy nem akarok veled lefeküdni?

- Igen.

- Nem akartam, hogy így érezd magad édesem. Nézz rám! - simított az arcodra, ezzel is arra kényszerítve, csak rá figyelj. - Én csak azt akartam megbizonyosodj róla, hogy nem csak ágyba akarlak vinni mint az előző barátaid. Azt szerettem volna, hogy érezd komolyan gondolom veled a kapcsolatunkat és szeretlek.

- Ennyi az oka? És én azt hittem, hogy nem kívánsz, nem vagyok eléggé jó neked, hogy nem találsz vonzónak.

- Sajnálom, nem gondoltam arra, hogy emiatt rosszul éreznéd magad. Egyáltalán nem a te hibád, gyönyörű vagy életem. Az életem értelme, szó szerint. Mellesleg el sem tudod képzelni hányszor képzeltem már el.

- Tényleg? - most rajta volt a sor, hogy zavarában csak a földet bámulja.

- Igen, mondjuk például a zuhanyzóban.

- Magadhoz nyúltál?

- Néha, nehéz volt megállni.

- Nehéz... - haraptad be az alsó ajkad.

- Igen, nehéz volt. - nevetett zavartan.

Ez volt az első alkalom amióta együtt vagytok, hogy szóba került a szex téma, nem tagadtad, eléggé tetszett és ezt a nedves alsóneműd is igazolta. El akartad mondani neki, hogy nem ő volt az egyetlen aki magához nyúlt.

- Ezért voltam ilyen sokáig a fürdőben, ki kellett elégítsem magam. Arra gondoltam, hogy megdu- szeretkeztünk.

- Csak mond el.

- Mit?

- Hogy dugtál meg. - hoztad őt zavarba, sose hallotta még ezt a te szádból.

Valóban hallani akartad, hogy mit tenne veled, ám ez őt kissé megrémítette.

- Ne félj, tudod, hogy sosem ítélnélek el érte.

- Tudom, csak...

- Mire gondoltál akkor?

Nem válaszolt, csak a szemeidbe nézett.

- Mond el kérlek.

- Hogy milyen lennél közben, hogy néznél ki, hogy nyögnél alattam. Milyen lenne ha az én nevemet sikítanád élvezetedben.

Egyre jobban kívántad őt, örültél, hogy hajlandó elmondani neked mire is vágyik.

- Mit tettél velem? - ültél az ölébe.

- Megmutattam mennyire szeretlek.

- Csak mond el, Yunho, könyörgöm. - bújtál hozzá még jobban.

Szemeit lehunyva nyelt nagyot és hajtotta fejét a válladra - Úgy megbasztalak, hogy másnap alig bírtál lábra állni.

- Istenem... - nyögted fejed hátra döntve, egyre jobban akartad, hogy gondolatait valóra váltsa.

- Úgy sikítottad a nevem mint még senkiét.

- És még? - tagadni se tudtad mennyire kívántad az alattad ülőt, egyre jobban bújtál hozzá, az se érdekelt, hogy a szoknyád alatt a bugyid teljesen átázott. Akartad, de nagyon.

- Egyre mélyebben löktem magam beléd, egyre durvább akartam lenni. Imádtam a látványt, ahogy a szemeid fennakadtak és...

- És?

- Miattam élveztél el.

- Yunho, tedd meg kérlek.