Az idő még akkor is fullasztó volt, amikor már a nap sugarai is csak halvány narancssárga színben pompázott. Jisung mélyen nadrágja zsebébe süllyesztette kezeit ahogy átvágott a tábor területén. Eredetileg legjobb barátjához tartott, aki Jeonginnal társulva a tónál keresett különleges virágokat, illetve a kisebbnek egy helyet, ahol festhet, de elterelte a figyelmét valami. A tükörteremből halkan zene szűrődött ki és ez felkeltette a figyelmét. Először vonakodott, de aztán engedve érzelmei befolyásának, megközelítette az épületet.

Az ajtó résnyire volt nyitva, a fiú érdeklődve kukucskált be rajta. Bent a félhomályban egy vékony alak fordult éppen körbe, viszont a következő pillanatban rosszul lépett így a parketán kötött ki. Jisung már felrántotta az ajtót, hogy megkérdezze minden rendben van-e, de ebben megállította a fiú nevetése és egy újabb felbukkanó alak. A szőke tincsekkel körbe foglalt arcon széles mosoly terült szét ahogy felsegítette társát a padlóról. A két fiú átölelte egymást, sütött róluk, hogy ők egymáshoz tartoznak. Jisung tudta, hogy abba kellene hagynia a leselkedést, de még akkor sem volt képes rá, amikor a pár ringatózva lassúzni kezdtek az egyébként nagyon is pörgős zenére.

Volt valami, ami odaragasztotta a fiatalt. Tudta, hogy kiket lát, felismerte Chant, akivel néhány szót beszéltek és a vele táncoló barna hajú neve is ott motoszkált benne. Azzal is teljesen tisztában volt, hogy egy párt alkotnak, mégis ahogy Minho megragadta a figyelmét, veszélyes volt. Elragadónak találta, pedig még nem is beszéltek egy mondatot sem. Tetszett neki a kisugárzása, szívesen megismerkedett volna vele, de megszólítani már volt elég bátorsága.

A zene megállt így Jisung meghallotta a csilingelő nevetést. Meglepetten pillantott az idősebb fiúra, kinek arca ragyogott nevetés közben. Chan súgott neki valamit, amivel még inkább előcsalogatta a kellemes hangot. Elváltak egymástól, a táncos a magnóhoz lépett, hogy telefonjáról újabb zenét indíthasson így elég közel volt ahhoz, hogy a leselkedő hallhassa mit mond.

- Tudod, Chanie nem kell minden számodat nekem írnod. Millió másik van, amire tudok koreográfiát alkotni – a fiú kisebb terpeszben állt ahogy elmélyülten zenét keresett. Újabb dallam csendült fel, Jisung ismerősnek találta bár képtelen lett volna felidézni honnan is. Veszélyesen közel járt a lebukáshoz, tudta, hogy mennie kellene, sokkal jobban, mint percekkel ezelőtt, de ahogy Minhot figyelte, az apró görbületet ajkain; teljesen odaszögelték.

Mintha a fiú megérezte volna, hogy figyelik, lassan az ajtóra emelte a tekintetét. Jisung szíve kihagyott három ütemet, elméje kikapcsolt és anélkül, hogy átgondolta volna mit tesz, elhátrált az ajtótól. Anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna hátra, elsietett a teremtől. Önmagát ostorozva, sietős léptekkel indult újból a tó irányába és elhatározta, hogy a továbbiakban messziről elkerüli a fiút. Képtelen lett volna így a szemébe nézni. Szégyellte magát. Még akkor is ekörül jártak gondolatai, amikor megtalálta barátait a virágok között.

A hetedik kérdés mindenkihez szól - Felelsz vagy mersz

Hét perc a mennyországban

Határidő: 07. 06. hétfő

Nem ez a legjobb rész, de azért remélem nem okoztam csalódást~