Hyunjin már akkor szerelembe esett a tábor helyszínével amikor legjobb barátja oldalán besétált a széles földúton. A nap nagy részét azzal töltötte, hogy a ház körüli virágost vizsgálta, finoman simogatta a selymes szirmokat és pár elhaló félben lévő növényt letépve koszorút font magának, ami végig feje tetején díszelgett. A lila- kék kombináció, amit apróbb rózsaszín virágokkal is díszített, egészen fenségesen festettek éjfekete tincsein – vagy legalábbis barátja elmondása szerint. Jisung amikor meglátta, csak annyival kommentálta, hogy összefoltozott ruháival és ezzel a koszorúval egészen bujkáló hercegi alakot öltött magára.

A koszorú vacsora ideje alatt is fején maradt. Látta, amint a táborozók utána fordulnak, hosszasan legeltetik rajta tekintetüket, de a fiú nem zavartatta magát. Nem tartotta magát egy világi szépségnek, viszont azért tisztában volt bájának erejével, nem hozhatta zavarba néhány átható pillantás.

- Nézzenek oda, egy tündér herceg is leereszkedett a pornép közé – a gúnyos hang nem hagyta nyugodni Hyunjint. Lassan fordult hátra, kimérten végig mérte a sötétbe öltözött fiút, tekintete elidőzött a septum piercingen, a póló alól kivillanó kanyargos betűkön a kulcscsontján majd enyhén megemelve szemöldökét, lágy hangnemben szólalt meg.

- Nézzenek oda, a pokol egy kutyája felmerészkedett a pornép közé – az ismeretlen fiút még azelőtt elrángatták onnan mielőtt visszavághatott volna. Hyunjin fújtatva fordult vissza az asztalához és szentelte ismét magát vacsorájának.

- Tudod, akár el is engedhetted volna a füled mellett ezt, csakúgy, mint a többit is – Jisung kanalával a fiúra bökött. Hyunjin követte a mozdulat sort, szemeit az előző fiúra emelte, aki éppen felnevetett valamin, amit a mellette ülő szőkeség mondott. A kisebb orra fintorba húzódott ahogy ismét legjobb barátjára nézett.

- Csöpögött a gúnytól, ugyan miért baj az, ha kiállok magamért? – mielőtt Jisung válaszolhatott volna a kérdésre, egy bizonytalan alak állt meg asztaluk mellett. Hyunjin érdeklődve pillantott fel az ajkát rágcsáló, remegő kezű fiúra. Látszott rajta, hogy nehezére esik megtalálni a hangját, így megkönyörülve rajta, lágy mosollyal intett a mellette lévő üres székre – Nyugodtan ülj le, nem harapok.

- Köszönöm – motyogta kissé elvörösödve. Világos barna haja szemeibe lógtak ahogy fejét lehajtva szuggerálta ölét, így Hyunjinnak kissé le kellett hajolnia, hogy összeakaszthassa vele tekintetét.

- Én Hyunjin vagyok, ő itt a legjobb barátom, Jisung – intett a velük szemben ülő fiúra, aki egy apró intéssel köszöntötte az érkezőt – Te pedig...

- Jeongin – válaszolt kissé habozva a fiú. Le sem tagadhatta volna, hogy mennyire zavarban érzi magát, arca tükrözte minden egyes érzelmét, gondolatát.

- Cuki a pólód, Jeongin – a fiatal fiú arca még mélyebb pírba szaladt a bók hallatán. Futó pillantást vetett a fehér pólóján díszelgő apró kaktusz sorra, majd bizonytalan hálát rebegve emelte fel ismét csillogó íriszeit.

A vacsora további részében – csak úgy, mint általában is – főleg Hyunjin hangja volt hallható. A fiú ismerte már annyira legjobb barátját, hogy tudja, egy ismeretlen előtt nem fogja túl sokszor kimondani gondolatait, így inkább magára vállalta ezt a szerepet és mindenféle apróságról csacsogott össze-vissza. Jeongin kezdett feloldódni a kis társaságban és egy idő után az ő barátja – a fehér hajú, rikítóan világos kontaktlencséket hordó Felix – is csatlakozott hozzájuk. Vele a rövidke étkezés alatt több, kisebb vitába is keveredett, ha a vélemény kifejtésről volt szó, hisz mind a ketten szilárdan kiálltak a maguk véleménye mellett, de talán ez volt az, ami miatt Hyunjin megkedvelte a fiút, bár az már messze nem volt biztos, hogy ez az érzés kölcsönös volt.

- Jisunggal kimegyünk a környékre sétálni, meg felfedezni a helyet. Van kedvetek jönni? – Hyunjin mélyet szippantott a friss levegőből, amikor kiléptek az ételszagtól bűzlő étkezdéből. A nap már lemenőben volt, rózsaszínre festette a horizontot és egy kisebb időre még el is veszett a látványban, amíg a válaszokra várt.

- Nekem még ki kell pakolnom, de Innie szívesen veletek megy, igaz? – Felix kedveskedően paskolta meg a kisebb hátát. Ő nem válaszolt azonnal, habozva pillantott barátjára, majd az újonnan megismert fiúkra. Hyunjin enyhe tartózkodást vélt felfedezni a tartásában, mintha csak félne tőlük. Az idősebb emiatt erős kényszert érzett arra, hogy karjaiba zárja és el sem engedje, amíg a fiú el nem hiszi, hogy mellette nem lesz baja. Kedvelte őt, szívesen megismerte volna közelebbről is, tudni szerette volna mi is kéztette erre az óvatoságra. Biztató mosolyra húzta ajkait hátha ezzel meggyőzi a fiatalt, de tartott attól, hogy ezzel csak még inkább maga ellen fordítja a szerencséjét.

Második kérdés, RoseBlue00 -hoz szól - Belemegy

Nem megy bele

Határidő: 06. 22. Hétfő 

Hellobello~ Mivel a szavazás eredménye hamarabb összegyűlt, mint én azt hittem így gondoltam a rész is jöhet egy nappal korábban. Tudom, hogy még így az elején egészen lassú, de igyekszem nem túl sokáig húzni az ilyesmit és hamar be fognak indulni a dolgok.