Kayano, Karma és Nagisa kirándulást szervesztek a hegyre. Nagyon rég találkoztak újra. Mindhárman megnőttek, kész felnőttek lettek. Kicsit ki akartak a munka világából szabadulni ezért kirándulást szerveztek.
Mint mindig, most is követtem őket.. Jól tettem, mert hírtelen földrengés rázta át a vidéket. Japánban nem ritka jelenség a kisebb földrengés, de most a föld is megnyílt. Mindhárman egy oldalra ugrottak, de nagyon a szélén és leestek a mélybe.
Utánuk ugrottam. Ők se voltak restek növelték a közegellen állást, és így lassaban zuhantak. Viszont én fejjel előre ugrottam, ez által beértem őket. Idő közben vaskos gyökerek tűntek fel melletünk, jó akkor ezeket használom. A lábamat a gyökerek közé fontam. Egyik kezemmel Kayanot, a másikkal Karmát kaptam el, aki Nagisát ragadta meg. Fejjel lefelé lógtam. Lábamon gyökerek. Kezemen pedig hárman lógtak. Elkezdtem gondolkodni hogyan tudnánk ki jutni.... Hajam kicsúszott a pólóm alól.
-Megvan!- kiáltottam boldogan.
-Mi van meg?- kérdezte gyanakvóan Karma. Nem törődve a kérdéssel fojtattam.
-Kayano, bontsd ki a hajam!
-Hee?!- lepődtek meg mindhárman.
-Bízz benem és csináld!- Kayano érthetetlenül nézett rám, miközben felhúzta magát és kivette a hajamból a gumit. Szőke hajam hajszálai hejett nyolc csáp jelent meg. Három a derekukra fonódott, elengedtem a gyökereket, majd a maradék csápommal tompítottam a becsapódást.  Egy föld allati barlangba érkeztünk. Letettem őket.
Nagisa lehajtotta a fejét, Kayano az emlék hatására feltörő könnyeit próbálta elnyelni, Karma pedig farkas szemet nézett velem. Próbált poker facet felvenni, de az álkapcsában ugráló ideg mi dent elárult. Na mrg a vérszomja.... fulladozhattam benne.
-Hol szerezted azokat?- sziszegte Nagisa. Nem válaszoltam, közben összekötöttem a hajamat, és teljesen normális alakban hulott a hátamra.
-HOL SZEREZTED AZOKAT??!!- ordított.
-Ide figyelj Nagisa, ha jól emlékszem Korosensei se első találkozásotokkor árulta el a történetétt. Hm ha jól emlékszem akkor amikor Kayano a csápjaival próbálta megölni....- gondolkodtam hangosan.
-Hagyuk, anyit kell rólam tudnotok, hogy Korosensei megkért hogy vigyázzak rátok, és segítsek nektek.- vontam vállat.
Kayano felsóhajtott próbálva nyugtatni magát.
-Ezek szerint Korosensei halála után végig nézetd az életünket?- kérdezte Kayano, de látszott rajta nem nagyon hisz nekem.
-Igen.... - sóhajtottam én is.
-Tudod bizonyítani?- kérdezte Karma kevésbé idegesen.
-Tessék ezeket Korosensei küldi nektek.- nyújtottam át a borítékokat. Súlyokat éreztem a vállamon. Korosensei bízott meg engem, hogy vigyázzak rájuk, ezért kérését teljesítem. De az életemben csak ő volt aki gondoskodott is rólam. Mindig is féltem, hogy amikor kiderül ki vagyok az osztály letagad, megvet, elüldöz. Bármi más....
Miközben olvasták, körbe néztem. Nem igazán érdekelt mi van a borítékban, biztos személyre szóló jó tanácsok.
-Szóval megmentettél, és ha nem tudod profin hamisítani Korosensei fura rajzait és gondolatait, akkor  megbízhatunk benned a levelek  szerínt.- lengette meg a levelét.
-De hogyan fogunk kijutni innen?- tette fel a következő fogas kérdést a vöröske.
-Egy pillanat.- megfordultam és hangosan beszívtam a levegőt. Ismerős illatott éreztem.
-Szuzin fogunk haza menni.- közöltem boldogan. Vigyoromat már le se tudták volna törölni, hisz újra találkozok egy régi barátommal! Érthetetlenül néztek rám. Én nem törődve velük fütyentettem egyet amibe bekeremegett a barlang.
-SSZZUUZZII!!- kiáltottam. Majd léptek robaját hallotuk. A fény a feletünk lévő nyílásból szivárgott, így csak a körvonalát véltük felfedezni a sötétben.
Egy 30 méter nagyságú pók szaladt felénk. Kayano sikkantott, és mindhárman hátrébb ugrottak harc készültségbe.
-Először is nem tudnátok legyőzni. Másodszor, nem bántjuk a házi állatom.- mondtam vigyorogva. Vissza fordultam a pókicám fele.
-Szuzi, gyere a gazdihoz!- "csaholva" hozzám futott, én meg a fejét vakargattam amenyire felértem mert igen nagy pók.
-Ki a jó kislány? Na?- dögönyöztem meg.
-Ja hogy ti is értsétek, őt ugyan abban a laborban kísérletezték. De össze barátkoztunk. Ő megszökött, engem meg kidobtak sz'al barátok lettünk.- vigyorogtam. Tátott szájjal nézték a pók szörnyet.
-Na indulás!- felültem Szuzi hátára. Kayano felült mögém, és átkarolta a derekam. Utána Nagisa aki Kayanot karolta át. Majd Karma. A pókicám kivitt a felszínre, majd elbúcsuztam tőle. Mindenkinek kéne egy ilyen hűséges pókica, egyszerüen imádni való!
Miután leszáltunk a pókról én csak azt láttam ahogy Kayano, és Nagisa flörtölt.
Karmával összetévedtt a tekintetem erre ördögi vigyort villantottam. Ő is vette a lapot.
Odalopoztunk  Kayano mögé.  Karma és én egy egy füléhez hajoltunk csöndben.
-Na, Na Kayano!- suttogtam vérfagyasztóan.
-Milyen érzés volt amikor Nagisa átkarolt?- kérdezte pimaszul Karma befezejve a mondatom. Kayano paradicsom vörös lett. A fülére fújtam egy kicsit. Felugrott, és Nagisa karjaiban találta magát. Ők ott szerencsétlenkedtek, közben Karma hozzám szólt.
-Nem bánod hogy bemutatunk az osztálynak?
-De bánnám.
-De ez nem ér hogy mi tudunk rólad ők meg nem. És gondolom nekik is van levelük joguk van tudni róla.
-Mindig is az érvelésről voltál híres.- mosolyogtam