Sziasztok!

Ehhez a több részes novellához szükséges, hogy nagyjából ismerd az AC Rogue történetét és karaktereit. Rövid, Shay-rajongó sztori a templomos szívű orgyilkosaimnak, remélem, vagytok valamennyien! Shay eléggé megosztó karakter, és fogalmam sincs, a hatalmas Ezio-mániám, Jacob Frye-imádatom, majd a kontrollálhatatlan Haytham és Connor fangörcsöm után miért éppen Shay késztetett írásra, de, hogyha megihletődöm még az imént említettekkel kapcsolatban, akkor azokat  a novellákat is mindenképp itt teszem majd közzé.

Addig is, I make my own luck! Hajrá, Shay fanok (légyszi, létezzetek rajtam kívül)!

1748

– Mindjárt jobban leszel, Shay, csak egy perc az egész.

– Nem leszek jobban, mert eleve nincs is semmi bajom – morogta a fiú, de azért hagyta, hogy a fiatal lány gyakorlott mozdulatokkal bekösse vérző kezét. – Liam csak... csak...

– Csak jobb, ügyesebb és gyorsabb nálad, ez minden – csapott a vállára az emlegetett orgyilkos, váratlanul előbukkanva a közeli fák mögül. Shay válaszul gonoszkodva felnevetett és elkapta Liam karját, hogy szabad kezével odasózzon a barátja vállára, míg Erin méltatlankodva felkiáltott.

– Legyetek szívesek akkor összeverekedni, amikor én már nem vagyok itt! – kérte ki magának a lány, a kötéseinél fogva rántva vissza magához a sebesült orgyilkos-növendéket.

Liambe legalább szorult annyi tisztesség, hogy bűnbánó képet vágjon és leengedje játékos ütésre emelt kezét, ám Shay, akár egy gonosz leprikón, elvigyorodott.

– Liam, az a te szerencséd, hogy Erin megvéd téged tőlem! – Még egy utolsót a barátja alkarjára vágott, határozottan és keményen, ám Liam meg sem rezzent az ütés alatt, csak kirobbant belőle a nevetés.

– Nem pont fordítva van ez, barátom? – kérdezte. – A pengém szerencsevért ivott volna, ha nem lép közbe a kis gyógyítód, Shay!

Erin fogcsikorgatva kötött csomót a kendőre, amely éppen Shay vérében ázott, és amely alatt különleges kenőcse száradt a sebbe. Shay ugyan egy szóval sem mondta, ám a Liam által ejtett vágás kegyetlenül csípett; most viszont meglepve tapasztalta, hogy Erin keze nyomán a fájdalomnak még az emlékét sem őrizte a bőre.

– Liam. – Erin csak ennyit mondott, és az orgyilkos, igencsak rosszul tettetett bűntudattal, végre engedett a szigornak és elsomfordált, még utoljára felmutatva pengéjét Shaynek. Bizonyára valamiféle kihívásnak szánhatta a gesztust.

Shay visszamutogatott, de aztán végre lehiggadt, és szemforgatva bár, de hagyta, hogy a lány elvégezze az utolsó simításokat.

– Ugye tudod, hogy így sosem leszek képes megvédeni magam, ha mindig leállítod a küzdelmet? – jegyezte meg a fiú. Ajka felfelé rándult, de hogy mosolyba vagy fájdalmas fintorba-e, az Erin számára nem volt teljesen világos.

– Te pedig ugye tudod, hogy ha még egyszer előveszitek azt a nyavalyás kardot, akkor beárullak Achillesnél?

– Achilles kérte, hogy gyakoroljunk! – kiáltott fel Shay nem kevés felháborodással. – A mentor...

– A mentor arra kért mindannyiunkat, hogy az újonc élje túl az első pár napot – vágta rá Erin határozottan. – Utána gátlások nélkül szétszednek, de most pihenned kéne. Kemény napokon vagy túl.

Shay kivergődte magát a szorításból, és kicsit hátrahúzódott, hogy alaposabban is megnézhesse magának a lányt.

Nincs négy napja sem, hogy Liam idehozta Shayt. Az utcákról mentette meg a fiút, akinek korábbi életformája térképként rajzolta fel az életútját az arcára: egy zúzódás a homlokán, egy vörös folt a szeme körül, egy vágás az állánál. Shay fiatal volt, életerős és kalandvágyó, az a fajta, aki, a nagy veszteségek után, bunyókba és értelmetlen italozásokkal egybekötött fogadásokba keveredett. Ám a szíve a helyén volt, ahogyan az esze is. Nem utasította el a barátja ajánlatát, és szó nélkül követte őt a Davenport házhoz, miután végleg elárvult.

Erin elgondolkodott rajta, hogy vajon rajta mi látszik meg azok alatt a kutató, élénk pillantások alatt, amelyek Shay részéről illették. Vajon Shay is ugyanígy látja rajta az életét? Hogy Achilles őt is lényegében örökbe fogadta, mint a többieket? Bár a mentornak voltak kevésbé lírai okai is az örökbefogadásra; Erin ugyan árva volt, de kiváló gyógyító, és az orgyilkosok lényegében éjjel-nappal tartó feladatot jelentettek a számára.

Erin nagyon szeretett gyógyítani: néhai apja hagyatéka volt számára a tudás, amelyet többek között itt is kamatoztatott. Szerette az embereket, szerette a hálás mosolyt az arcukon, szerette, hogy szeretik és hasznosnak érezte magát a Davenport házban. Még akkor is, ha ő maga nem tanulta a gyilkolás mesterségét.

– Nem tudom, tisztában vagy-e vele, de éppen csatlakoztam az orgyilkos testvériséghez – jelentette ki végül Shay a hosszan csönd után. Erin kényelmetlenül érezte magát a kutakodó pillantás alatt: azok a sötét, barna szemek, úgy érezte, mindent láttak, és arra a fajta sebezhetőségre, amit miatta érzett, nem volt semmilyen orvosság. Bár ez a fajta intenzív tekintet nem volt ritka az asszaszinok körében. – Nem pihenni jöttem ide. Tanulni akarok. – A lány riadt tekintetére válaszul Shay komor arca is felderült; újra megjelent rajta a csibészes mosoly, amit Erin ebben az elmúlt pár napban majdhogynem mindig látott rajta. – Nem mellesleg, Liam akkor sem tudna leszúrni, ha kifejezetten akarná. Úgy céloz, mint egy részeg francia.

– Hallottam ám! – kiáltott vissza Liam valahonnan a ház árnyai közül, a lombok zizegése majdhogynem elnyomta a hangját.

– Reméltem is! – kiabálta vissza Shay, nem kevés megelégedéssel. Aztán Erinhez fordult; arcán ellágyultak a csíny ráncolta vonások. – Neked pedig köszönöm, Erin, hogy így a megmentésemre siettél.

Erin zavartan felnevetett. – Ó, szokj hozzá. Hope már kifejezetten utál miatta.

– Megígérem, hogy nem foglak utálni – fogadkozott Shay, nevetségesen elnagyolt mozdulattal emelve a szívére a kezét. – Még akkor sem, amikor megtiltod, hogy Liam legyen a gyakorlóbábum.

Erin végre őszintén elmosolyodott. – Ó, ne szaladjunk annyira messzire. – Shay kérdő pillantását látva folytatta: – Nem fogom megtiltani, hogy Liamet gyakorlóbábunak használd.

– Ezt is hallottam! – jött a nevetéstől bosszús kiáltás, és Erin Shayre kacsintott.

– Na lám, hatottak rá a gyógyfőzeteim. Javul a hallása a nagypapának.

Shay hangosan felkacagott, és Liam hangja immár határozottan közelebbről csengett, valahonnan az őket szegélyező fák közül.

– Ó, te boszorkány, te Morrígan*! Talán te leszel az új célpontom ez után a sértés után? Ahhoz elég jó lesz a hallásom?

Valami mozdult a látóhatára peremén, és Shay olyan gyorsan reagált mellette, hogy Erin követni sem tudta; egyszerre csak azon kapta magát, hogy a földre bámul, ahol Shay Liam mellkasára térdel, és az idősebb orgyilkos szórakozottan méregeti a fölé tornyosuló, vigyorgó fiút.

– Mondtam, hogy elkaplak! – jelentette ki győzedelmesen Shay, kis tőrét Liam állának szegezve.

– Csak hagytam magam, hogy végre lenyűgözhess egy lányt – zsémbelt Liam, ám a szemében valódi öröm csillogott, amikor Erin pirosló arcára pillantott. – Ritka élményeid egyikét adtam a kezedbe, barátom.

Shay Erin felé fordult, és az ő arcán is vörös foltokban ült ki a zavar; a pillanatnyi figyelemelterelést kihasználva pedig Liam simán maga alá gyűrte a fiatalabb társát, és, Shayt leszorítva, Erinre kacsintott.

– De ne élvezd túl sokáig. A végén még elkényelmesedsz – vágta rá Liam, és lihegve, nevetve segítette talpra a nyakig vörös fiút.

Nektek ki a kedvenc karakteretek? Van valaki, akiről szívesen olvasnátok? 

Még nem vagyok kifejezetten profi az AC világában, és, bevallom őszintén, a modern kori szálat, meg a modern Isut kicsit skippeltem agyilag, inkább a különböző korok miatt szeretek gameplayeket nézni az AC-ből (kivétel Desmond, érte képes vagyok csatába vonulni, és Shaunért is).

Ha tetszett, kérlek, jelezd valamilyen formában! <3 Nagyon-nagyon örülök az észrevételeknek, csillagoknak/vote-oknak, vagy bárminek, amit adtok!

Legyen szép napod, és Nothing is true, everything is permitted when the Father of Understanding guides us! ;)

*Morrígan: "Az ír mitológia egyik legjelentősebb istensége. A háború és a sors istennője, akit leggyakrabban a hollóval társítottak, és aki képes volt tetszés szerint alakot váltani." (https://avareurgente.com/hu/morrigan-az-osi-ir-szentharomsag-istenno)