Amora reménytvesztve gubbasztott a sarokban, és habár semmiben nem szenvedett hiányt, a szabadságot hiába vágyta. Odin haragja lesújtott, árulásáért börtön járt, és csak Frigga kérése mentette meg a haláltól. Az asszonyt meghatották Amora szavai. Az otthonából elűzött boszorkány meséje, akit királynője tehetsége és szépsége miatt száműzött.
- Lám lám, lám. Azt hitted mekkora varázsló vagy, ugye? - Amora a cinikus nyugodt hangra felkapta a fejét. Loki volt a látogatója. - Én nem dőlök be a mesédnek. Anyámnak elnézem, mert asszonyból van, és ezért lágy a szíve, mint a napon felejtett vaj. - Amora szem elől tévesztette, de a hangja ott lebegett körülötte. - Nem ez volt a terved, ugye? - a rab legnagyobb örömére Loki kinyitotta börtöne ajtaját és belépett. - Ha elárulod mikre képesek még ezek a Kövek, akkor segítek neked kijutni Asgardból.
- És az nekem miért is lenne jó? Mint már mondtam, nincs hová mennem. Az egyetlen esélyem az volt, hogy a Nornák köveit megszerzem és én leszek Nornheim királynője.
Loki sétálgatni kezdett a cellában, de a szemét rajta tartotta. - Van egy hely Midgardon, ott jól éreznéd magad. El tudlak vinni, de hallottad, hogy mi az ára, hogy mit kérek érte.
Amora felállt, szemeibe visszatért az élet, beletúrt kócos hajába, és kacéran Lokira nézett. - Tetszel nekem Loki, mi ketten nagyon jól megértenénk egymást. Te is hatalomra vágysz, akár csak én. Fogjunk össze, nekem csak Nornheim kell, és azok. - a Kövekre mutatott - Együtt leigázzuk a Kilenc birodalmat, és ha ezzel megvagyunk, visszaadod nekem a Köveket. Az én varázserőm, és a tiéd legyőzhetetlenné tesz minket.
Loki csak a fejét rázta, és nevetett. - Lehet hogy szép vagy, de nem valami okos.
- Szépnek tartasz? -
- Igen, annak, te vagy az egyik legszebb nő, akit valaha láttam, és ezért nem akarom, hogy börtönben sínylődj.
Amora ravaszul mosolygott, és igyekezett közelkerülni hozzá, de Loki minduntalan kitért az útjából. - Te boldogtalan vagy, tudom, érzem. A hitvesed már nem szeret. El akar hagyni, láttam a gondolatait, ahogy a tiédet is. Te egy ostoba jóslat miatt ragaszkodsz hozzá. Maradj inkább velem, én mindent megadok neked, amire csak vágysz. - Loki megragadta a nőt, és magához húzta. Amora egész életében csalt és hazudott, hamis szerelemmel szépségét bevetve ért el mindent, de most úgy érezte, ez mellett a férfi mellett képes lenne megjavulni. - Loki...
- Ne mondj semmit, csókolj meg!
Amora elalélt a karjaiban, szédült, forgott vele a világ, lábaiból kiszökött az erő, és ha a férfi nem öleli erősen, összerogy.

- Királynőm, hívattál.
Frigga hellyel kínálta Sigynt. - Ülj le kedvesem. Sápadtnak tűnsz. Minden rendben?
Sigyn lerogyott. - Jól vagyok. De azt érzem, ahogy erősödik Loki, engem úgy hagy el az erő. Mintha tőlem szívná el.
Frigga elmosolyodott. - Még nem tudja. - ujjongott magában. - Ez butaság.
- Most hogy Loki felépült... - Frigga feszülten figyelt - és már nincs szüksége rám, visszaköltözöm a laktanyába.
A királynő összeomlott. - Honnan gondolod, hogy nincs szüksége rád? Sigyn, ne tedd ezt kérlek. Nem azt kérem, hogy szeresd, az nem megy parancsra, és ő sem akarná ezt, csak annyit, hogy maradj vele. Ne hagyd el.
- Már döntöttem. Szeretem, mindennél jobban, nem ez hiányzik, hanem a bizalom. Nem tudok úgy élni, úgy aludni mellette, hogy bármikor az életemre törhet újra. Amíg gyenge volt, addig nem volt baj, de most, hogy erősebb, mint valaha, félek tőle. Ha a szemembe néz, amikor megérint, sikoltani tudnék, mert újra átélem azt... újra ott vagyunk a Vormiron... - sírva fakadt, remegett mindene, és Frigga szorosan ölelte magához.
- A bizalom törékeny holmi, olyan mint egy számodra kedves porcelán tál, ha elejted, és eltörik, megragaszthatod, de a repedés örökre megmarad. Attól a szívednek ugyanolyan kedves marad, törötten is, és arra ösztönöz, hogy még jobban vigyázz rá. De dönthetsz úgy is, hogy kidobod, hogy megszabadulsz tőle örökre. És te már döntöttél. - Sigyn remegése alábbhagyott. Hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasából. - Kidobod a csorbult tálat, én pedig azért imádkozom, hogy valaki majd megtalálja, és vigyázzon rá élete végéig.

Frigga nehéz szívvel, gondterhelten ment az ablakhoz. - Elmondtad már neki?
- Ma akartam.
- Ne halogasd akkor. Jobb ha minél előbb túlestek rakta. Én nem tartóztatlak. - Sigyn felállt, de minden pillanattal egyre jobban félt megtenni. - És még valamit tudnod kell. Örülök, hogy fiam után a lányom voltál. Ha bármire szükséged van, ne feledd, az ajtóm nyitva áll előtted.

Amora beleremegett a csókba, hiszen életében először nem számításból, hanem szívből csókolt. - Loki... én... annyira gyengének érzem magam. - elsápadt, térde megrogyott. Loki a karjába kapta, és lefektette. - Mi történt? Mit csináltál velem?
- Loptam, és csaltam, ahogy te szoktál. Bevetettem ellened a saját fegyveredet.
Amora egyre homályosabban látott, az ágy és az egész cella először imbolyogott, aztán egyre vadabbul forogni kezdett, és az egész pörgés közepén ott állt Loki, szenvtelenül, elégedetten. - Köszönöm Amora. Megmutattad mire valók a Kövek, és egyúttal átadtad az erődet is. Már nincs szükségem rád, de még jó szolgálatot tehetsz valakinek, aki fontos nekem. Készülj, hamarosan eljövök érted.

Sigyn remegő gyomorral várta Lokit. Egy ideje nem volt jól, de nem törődött vele. - Persze hogy kimerült vagyok, hiszen minden pillanatban Lokit ápoltam. De mostantól minden más lesz. Loki boldogulni fog, nélkülem. Kénytelen lesz. - De vajon én hogy fogok boldogulni? - teljesen elbizonytalanodott. Felugrott, mert meglódult a gyomra. Igyekezett magában tartani, de az inger erősebb volt.

Loki elégedetten nyitott ajtót, aztán meghátrált. Sigyn a szoba közepén ült, és takarított. - Ne gyere be! - Kiáltott Lokira, aki ijedten ugrott vissza a folyosóra. Bentről furcsa hangok szűrődtek ki. - Rosszul vagy? - óvatosan benyitott. - Sig? Hívjak segítséget?
- Légy szíves, kérd meg édesanyádat...

Frigga aggódva simogatta Sigyn homlokát, aki reszketve feküdt az ágyban. Loki fel-alá járkált a szobában amíg várták a gyógyítókat.
- Mi történik velem? - Sigyn fázott, hiába volt több takaróval betakarva, a fogai hangos koccanással ütődtek össze.
- Nem tudom gyermekem, de ez más, ez nem az, amire gondoltam. Bár az lenne. - Frigga Lokira nézett, és a fülébe súgts. - Mennem kell, beszélnem kell atyáddal. Fiam, mondd meg a gyógyítóknak, hogy ne mondjanak semmit, se jó, se rossz hírt. Ne zaklassák fel. Nekem számoljanak be, de várj. Megérkeztek, majd én beszélek velük.

Frigga férjéhez futott. - Odin, még nem tudok biztosat, most vannak Sigynnél a gyógyítóink, de van egy félelmem. És ezt csak veled tudom megosztani. Ha a lány állapotos, akkor lehet hogy veszélyben az élete. Loki miatt. - Mindenek Atyja elkomorodott. - El kell mondanunk neki! Most már valóban el kell mondanunk az igazságot!
Odin felpattant - Nem! Még nincs teljesen jól. Erősnek tűnik, de nem az. Labilis a lelke, és ez most összezavarná.
- Akkor mondjuk el Sigynnek. Tudnia kell! - Halkan kopogtak. Egy asszony lépett be, meghajolt, és előttük megállt.
- Mi baja a hercegnének?
- Semmi komoly fenség, gyermeket vár. De nagyon megviseli, és nem tudom miért?
- Sok minden történt vele az utóbbi hónapban, csak pihennie kell. Készítsetek gyógynövényekből főzetet, meg kell erősödnie. Kérlek mondjátok meg neki, hogy még ma meglátogatjuk.

Loki végig fogni akarta Sigyn kezét, de a gyógyító asszonyok ellentmondást nem tűrően kiküldték a szobából. Aztán közölték vele, hogy csak a királynőnek adhatnak tájékoztatást a hercegné állapotáról. - Hogy vagy? - kérdezte, és közölte, hogy nem hajlandó magára hagyni a feleségét, bárki is kéri erre.

- Nem tudom. Furcsán érzem magam, nagyon furcsán. Már nincs hányingerem, és nem is vagyok rosszul, mégis más. Máshogy vagyok, mint szoktam lenni. Eddig azt hittem a kimerültségtől van, de másra gyanakszom.

- És mire? Romlott volt az étel? - de Sigyn csak mosolygott, és megsimogatta Loki kezét. - Most meg mit mosolyogsz? Thor már járt így, beteg lett, mert savanyú tejet ivott. - nézte az asszony arcát, és olyan szépnek látta, mint még soha előtte. A szeme csillogott, az apró szeplők világítottak sápadt arcán. Ajka színtelen volt, és késztetést érzett, hogy életet csókoljon ezekbe az ajkakba. Fölé hajolt, de ahogy közelített hozzá Sigyn megváltozott. Mintha az izmai megfeszültek volna, a földöntúli boldogság egy pillanatra eltűnt, és helyébe félelem költözött. - Valami baj van? Fáj? Visszahívjam a gyógyítókat? Csak szólj, és intézkedem. - aztán az ajka helyett inkább a homlokát csókolta meg.
- Mi ez a furcsa illat rajtad? - húzta el a száját Sigyn - Émelyítően erős. Rosszul vagyok tőle. Öltözz át, kérlek.

Mire másik ruhát vett fel, addigra Sigyn elaludt, és a szuszogása megnyugtatta Lokit. Csend volt, de a csendet halk morajlás törte meg, aztán dörrenés. Az ablakhoz ugrott, és becsukta, de már késő volt. Sigyn felébredt, és ijedten tekintgetett körbe. - Ne! Ne bánts! - kiáltotta, a rossz ébredéstől megriadtan.

- Ez nem normális! Pihenj csak kedvesem, mindjárt elintézem.

- De mi volt ez?

- A drágalátos bátyám! Kapott tőlem egy képességet, és most azzal kérkedik úton-útfélen. Ha megharagít, esküszöm visszaveszem tőle. - lágy csókolt lehelt az asszony kézfejére, és kirohant.

Sigyn felült, és megitta a teát, amit a kis asztalára készítettek. Hideg volt és keserű, de tudta, hogy segíteni fog. És valóban, már az első kortyoktól jobban érezte magát. Kopogás zavarta meg újra a csendet. - Tessék!

Odin és Frigga lépett be a szobába. - Hogy vagy kedvesem? Ugye nem zavartunk fel?

- Nem, Thor már gondoskodott róla, hogy ne tudjak pihenni.

Odin bosszús volt. - Ezt csinálja egész nap. Villámokat idéz, és úgy hívatja magát, hogy ő a mennydörgés istene. Loki tehet róla, ő adta neki ezt a képességet.

- De vissza is veheti. Ha sokáig idegesít minket ezzel a mennydörgéssel, én magam fogom kérni, hogy szabadítsa meg Thort. - Frigga intett a férjének, hogy zárja be az ajtót, és leültek Sigyn ágya mellé.

- Beszélnünk kell veled. Tudom, hogy mi a bajod, vagyis tudjuk, hogy miért érzed magad rosszul. Nem baj ez, sőt! Kértük a gyógyítókat, hogy neked ne árulják el, mert előtte beszélnünk kell veled.

- Van egy nagy titkunk, egész Asgardban hárman vagyunk akik ezt őrizzük, és szeretnénk veled megosztani leányom. - Odin felállt, nem bírt ülve maradni. - Ez a titok nagyon súlyos titok, és meg kell esküdnöd, hogy senkinek nem adod tovább. El sem tudom képzelni, mi lenne ha kiderülne.

Sigyn kezdte ismét rosszul érezni magát. - Megtisztelő, hogy rám gondoltak, de miért pont én? - belekortyolt a teába, és várta a hatást. Jobb lett, de a keze remegett. - Ez nagy teher, és nem értem, hogy miért engem tüntetnek ki az őrzéssel.

Odin és Frigga egymásra nézett, és Odin arca arról árulkodott, hogy nem tartja jó ötletnek. De Frigga elszánt volt. - Odin, kérlek kezd az elején.

A férfi nem bírt nyugtom maradni, elment az ajtóig, megnézte, valóban bezárta-e. Aztán az ablakhoz lépett, azt is ellenőrizte. - Ne húzd már az időt! - pirított rá Frigga.

- Remélem nem bánjuk meg. Sigyn, elmesélek neked egy régi történetet. Még az uralkodásom elején történt, hogy hadat üzentem Jottunheimnek, és a királyának Fárbautinak. Már ez volt az egyetlen a Kilenc birodalomból, amelyik nem volt hajlandó elfogadni a békefeltételeket, amiket kiszabtunk. A királyuk visszautasított mindent, a tárgyalásokat is. Követeinket rendre leölték, és igyekeztek megtámadni a többi világot is. A jégóriások közül néhány kiválasztott ismert olyan titkos átjárókat a világok között, amelyekkel bármikor lerohanhatták volna a többi világot. Háborúba torkolltak a viták, és sok áldozat árán, mi nyertünk. Az Univerzumban megteremtettük a békét. De a jégóriásokat nem lehet megtörni. Ezért a saját világukban is le kellett őket győzni. Lerohantuk Jottunheimet, és az erejüket adó Tél Szelencét magunkkal hoztuk. Tudtam, hogy ez még kevés, konok és veszélyes nép a jottuni, a királyuk mindegyiken túl tett, és csak idő kérdése volt, hogy felrúgják az egyezséget, ezért tisztességtelen eszközhöz folyamodtam. - nyelt egyet. Frigga bátorítón fogta meg a kezét, és Odin folytatta. - Nem vagyok büszke rá, de nem volt más választásom. Nem önző érdek vezérelt, csakis a népek közötti béke. Fárbautinak és feleségének Laufeynek, akkor született fia, azokban a napokban. A férfiakat legyőztük, vagy rabságba vetettük, és egyedül a nők és a gyerekek voltak otthonaikban, védtelenül. Én kitéptem az anyja kezéből a gyermeket, és magammal hoztam. Úgy gondoltam, ha nálam van a gyermek, jottunheim nem mer támadást indítani Asgard ellen.

Sigyn nem értette, hogy mire akar Odin kilyukadni, de valami mélyen kezdett benne világosságra gyúlni. Frigga folytatta. - A kisfiút én neveltem fel, szoptattam, sajátomként szerettem, mert igen, megszerettem. Odin sokszor megdorgált érte, hogy jobban szeretem, mint a saját fiamat. Nem jobban, csak máshogy. Mert ő maga is más. Hárman tudtunk erről, Heimdal volt a harmadik, aki megesküdött, hogy az élete árán is megőrzi a titkot. És most már te is tudsz róla. És hogy miért mondjuk el neked mindezt, és miért pont most?

Sigyn lélegzetét visszafojtva hallgatott, és már tudta. A szíve mélyén mindig is tudta, hogy akit szeret, miért más. Talán pont ezért szeretett bele.

- Loki az a fiú, igaz? - Frigga megkönnyebbült, és Odinon is látszott, hogy nagy tehertől szabadult meg. - Mindig is tudtam, hogy ő más. Éreztem, hogy titok lengi körül, és ő is érez hasonlót. De miért nem tudhat róla ő maga?

Odin leült az ágy szélére és megfogta az asszony kezét. - Mert félünk elmondani. Tudod milyen sokat tanakodtunk azon, hogy neked el merjük- e mondani? Rettegünk elé állni és bevallani, hogy nem a mi fiunk.

- De ez nem igaz! - csattant fel Sigyn. - Nem az dönti el, hogy ki egy gyermek anyja és apja, hogy ki az, aki a világra hozta, ki az, aki nemzette, hanem az, hogy ki volt mellette egész életében. Ki ápolta amikor beteg volt, ki etette, ki szerette. Ez fontosabb, ez mindennél fontosabb. Megértené, biztosan tudom, hogy megértené. Csak meg kell neki mondani! - majdnem elsírta magát. - Ne érezze magát másnak, vagy ha az, hát tudjon róla, miért más. Joga van tudni!

- Kérlek, ezt bízd ránk. - Frigga megijedt. - Ugye bízhatunk benned? Ugye nem árulsz el minket?

Sigyn a kétségbeesett királyi párra nézett. - Köszönöm hogy már én is a titok őre lehetek. Ha választhattam volna, akkor nem kérek ebből a kegyből. Hazugnak érzem magam.

Loki rettenetesen dühös volt, és ez az érzése nem csökkent akkor sem, amikor végigrohant a palotán, a kerten, ki a kapun túl. Thor a rét közepén állt, és sorra idézte a villámokat. Némelyik kisebb volt, csak sercegett körülötte a levegő, de volt köztük vastag, szétágazó villám, ami mellette becsapódva feketére perzselte a füvet. - Ezt azonnal hagyd abba! Mit képzelsz magadról?! Sigynnek pihenésre van szüksége.
- Nekem meg gyakorlásra. Ne piszkálj már!
- Gyakorolj, csak ne itt! Menj Midgardra! Ott mutogasd a képességedet, amit ráadásul tőlem kaptál, és amit vissza is vehetek ha tovább mérgelsz! - fenyegetően megemelte a karját.
Thor hátrálni kezdett, magához szorítva a Mjolnirt. - Ne, ne, ne! Megígérem, hogy nem bosszantalak tovább, látod? Már itt sem vagyok!

- Odin elmesélt mindent. De ami most jön, az csak ránk, nőkre tartozik. - Frigga az ablakon át a távoli hegyeket nézte. Havas hegycsúcsukról minduntalan Jottunheim hegyei és a fia után síró anya jutott eszébe. Friggának is volt egy titka, amiről még Odin sem tudott. - Kedvesem, most biztosan azt gondolod, hogy lehettem olyan önző, hogy belementem ebbe a csalásba, hogy vállalhattam részt egy csecsemő elrablásában, hogy tudtam nyugodtan aludni, amíg egy anya szenved, hogy elvették tőle a gyermekét. Valamit tudnod kell. A déróriások nem olyan anyák, mint mi. Nem szorul beléjük sok szeretet. Megszülik, táplálják a gyermeket, de az életképtelent, a gyengét, vagy az aprót kitaszítják, és magára hagyják hogy a fagy pusztítsa el. Lokira is ez a sors várt volna. Asgardban magasnak számít, de Jottunheimben aprónak. Ezt az anyja mondta nekem.
Sigyn lelke kissé megnyugodott. Frigga a fejébe látott, mert tényleg ezekre gondolt. - Meglátogattam Laufeyt, hogy megnyugtassam, gondoskodni fogok a fiúról, mintha az én fiam lenne. De őt nem érdekelte, örült hogy megszabadult tőle. Annyit kértem csak, hogy adjon neki nevet. Így lett Loki. Jottunheim hercege, Fáurbati halála után, királya, mint elsőszülött. És ez Odin álma, hogy Lokit a trónhoz juttassa, megteremtve ezzel a szerződés nélküli békét. Te pedig Jottunheim királynője leszel. A fiatok pedig a hercege.
Sigyn felsóhajtott. - Nekünk nem lesz gyermekünk. Elhagyom Lokit, már mondtam. Jobb lesz ez így.
Frigga megfogta a kezét, és mélyen a szemébe nézett. Sigyn megrettent ettől a nézéstől. Loki szokott így nézni. Elámult hogy hasonlít férje a királynőre, a gesztusai, a mozdulatai, a nézése. Szinte hihetetlen hogy nem édesgyermeke. - Holnap elmegyek.
- Nincs rá szükség. Ha szereted maradj vele, költözz vissza ide, és adj időt magadnak.
- De mit fog szólni ehhez? Mit szól majd, hogy nem osztom meg vele az ágyamat?
- E miatt ne aggódj. Majd az állapotodra fogjuk. - Frigga bólogatott, de Sigyn nagyon nehezen fogta fel. - Igen, leányom! Úgy bizony. Gyermeket vársz, Jottunheim hercegét.