A plafonon fényjáték villódzott, azt nézte. A borospalackban maradt kevés bor tükrözte vissza a kinti fényt. Még így fekve is szédült, és nem csak a bortól. Ma megfordult vele minden. A mozaikkockákból kirakta az egész képet, aminek a közepén ott állt Jottunheim és Fárbauti. Tehát az ő fia, és nem Odiné. Ha Fárbauti meghal, övé Jottunheim, de ez csak egy kis fagyott világ, egy kis szelete az egésznek. És ő az egészre vágyott. Ha az írás nem téved, márpedig miért tévedne, hamarosan itt az együttállás. És ez azt jelenti, hogy megszerezheti az első Végtelen követ, amit még a nagyapja, vagyis Thor nagyapja dugott el. De ahhoz nem lehet csak úgy hozzájutni. A feje alá tette a kezét. Ha Odin addig nem merül álomba, akkor minden elveszett, és várgatok a következő együttállásra. Nem tudott tovább gondolkodni, mert nyílt az ajtó. Lecsukta a szemét, mintha aludna, de figyelt. A hangokra, a szagokra. Sigyn jött be, alig hallatszott a lépte. Csak a lélegzetét lehetett hallani, ami a hasa növekedésével együtt erősödött. Elszuszogott az ablakik, halkan behúzta a függönyt. Aztán sercegés hallatszott, meggyújtotta a gyertyát, majd mégegyet.
Loki felhorkantott, mintha zavarná a zaj. Sigyn mozdulatlanná dermedt. Loki elmosolyodott magában, lelki szemei előtt látta az asszonyát, ahogy beledermed abba a mozdulatba, amiben van. Gyönyörű volt, ahogy napfürdőzött a kertben, sokkal szebb mint Sif volt terhesen. Pedig mindketten az ő gyermekét várták. Eszébe jutott Angrboda, mit szólna ha megtudná hogy egy nemzetségből valók. Hogy Jottunheimben már együtt élhetnének.

A szíve belesajdult, és legszívesebben felkiáltott volna. Felvillanó képek rontottak rá, ahogy Fenrir elég, Angrboda nyugodt arca a füstben. Egyik sem szenvedett, mintha beletörődtek volna a sorsukba. És ő, hogy bénultan nézi az egészet úgy, hogy a halandók rá ügyet sem vetettek. De mi történhetett? Az egész olyan volt mint egy rossz álom, csak ebből azóta sem ébredt fel.

Puha takaró borult a testére, aztán Sigyn mást gondolt. Lassan vetkőztetni kezdte.
- Mit csinálsz? - nyögött fel rekedten. - Ne nyaggass.
- Nem akarom hogy megfázz. Tiszta víz a ruhád. Hogy vagy?
Loki morgott valamit. - Thor beszélt veled? - az asszony keze megállt egy pillanatra.
- Igen, de nem foglalkoztam vele, mert részeg volt.
Loki felült, hogy az inget le tudja venni. - Én küldtem hozzád. - közben közelről figyelte az arcát - Engem nem zavar ha...

Sigyn a földhöz csapta a ruhákat, a párnára nyomta férje fejét, és betakarta. - Erről hallani sem akarok! Még viccnek is rossz.
- Azt mondta, nem az első alkalom lenne. - teljesen kijózanodott, de igyekezett úgy beszélni, hogy elhitesse a nővel, nagyon berúgott. Sigyn teljesen levetkőztette, aztán maga is levette a ruháit. Az alakja megváltozott, a másik Lokinak igaza volt ebben is. A kislányos forma kikerekedett.

- Igazat mondott?
Sigyn meztelenül a tükör elé állt. Ezt a titkot a sírba viszi és talán majd odaát be meri vallani. Megsimogatta a hasát, és figyelte Lokit a tükörben.
- Loki, elmondok valamit, de ne gyűlölj meg érte. Thor Vanaheimben megcsókolt. Egyszer történt, és... - A férfi csak mosolygott. - Nem haragszol?
- De, rettenetesen! Majd felrobbanok! - de a mosolya másról árulkodott - Sigyn? Miért szeretsz?

A nő leült az ágy szélére, és felvette a hálóruháját. - Milyen kérdés ez?
- Egyszerű.
- Annyira azért nem. Ne akard, hogy válaszoljak, mert nem tudok. Mert sosem gondolkodtam ezen. Én már akkor szerettelek, amikor csak hallottam rólad, amikor Sif mesélt Thor ügyetlen öccséről, akit nem lehet levakarni. Figyeltelek messziről, a mozdulataid nemesek voltak, a hangod, a külsőd, mind lenyűgözött, láttalak éjről éjre kiszökni és hajnalig edzeni. A kitartásod, az akarásod és ahogy időközben változtál, engem is megváltoztatott. Mind jobban beléd szerettem úgy, hogy te ügyet sem vetettél rám. Pedig ott voltam én is, egy küzdőtéren gyakoroltunk, harcoltunk, ugye fel sem tűnt? Aztán Sif beszélt róla, hogy édesanyád feleséget keres neked, és én csak imádkoztam érte, hogy én legyek az. Igyekeztem szem elé kerülni, de pont az keltette fel királynőm figyelmét, hogy visszahúzódó voltam mindig. Sif ajánlott be, és imáim meghallgatásra találtak.

- Szeretlek téged, olyan mintha mindig is szerettelek volna, mintha ezzel az érzéssel születtem volna, kislányként erre neveltek, a mesékkel erősítették bennem, és ezzel fogok meghalni. Elég válasz volt? Mondhatnám, hogy mert jóképű vagy, de nem mondanék igazat, vagyis az vagy - felnevetett és elpirult, de ez most egyáltalán nem zavarta Lokit - de nekem nem ez a legfontosabb.

Loki felült, és lehúzta a hálóinget Sigyn válláról. Megcsókolta és mosolygott hogy az asszony bőre megborzongott. - És ha kiderülne, hogy nem az vagyok, akinek ismertél?

- Ezt hogy érted?

- Sigyn én nem asgardi vagyok, Jottunheimben születtem, és a király fia vagyok. Odin elszakított az anyámtól, hogy velem sakkban tartsa Fárbautit, hogy a kikényszerített béke záloga legyek. Nem tudom meddig maradhatok, hogy van-e velem még más terve is, és ha mennem kell, mert előbb-utóbb mennem kell...

Az asszony csókkal belefojtotta a szót. - Természetesen megyek veled. Ahol te vagy, ott az én helyem is. A világ végére is követlek. De ha te jégóriás vagy, akkor miért nem úgy nézel ki, mint ők?

A férfi a másik válláról is lehúzta a hálóinget. Ott is megcsókolta.
- Odin vagy Frigga trükkje lehet. Akarod látni, hogy nézek ki úgy? - Sigyn bólintott - Valóban? És ha ijesztő vagyok? Ha félelmetes? - lassan lehullott a hálóing.

- Már nem félek tőled. Bármit teszel is velem, már soha többé nem félek. - Loki hanyatt döntötte az ágyon, és megcsókolta. - Bármit is teszel velem, elfogadom. De nem azért mert megalázkodom előtted, hanem mert szeretlek. Ugye te is? Mutasd meg mennyire...

Órák múlva Sigyn már aludt, de Loki képtelen volt. Ült az ablakban és bámult ki a sötétbe. Próbálta felidézni magában, Odin mikor gyűjtötte utoljára magába az Univerzum erőit, és mikor kell majd újra álomba merülnie. Szerette volna ő is ezt a képességet, de ez nem volt megtanulható, és nem is talált róla semmit. Vajon milyen energiák áramolnak ilyenkor? Talán sötét erők? Az is lehet, igen. Miért is ne? De mi váltja ki ezt az egészet, és mivel lehet siettetni? Az egész mindig a semmiből jött, előjel nélkül. Egy valaki tudna erről mesélni, Frigga. Azon vette észre magát, hogy direkt nem szólítja magában anyának. Amit a folyosón hallott, amit a múltról mesélt, bármilyen megható is volt mégis egy életen át tartó hazugságról szólt.

A hazugságok hercege nem tudja megbocsájtani a kegyes hazugságot. Ez képmutatás! Mindenkivel szemben kritikus vagy, csak saját magaddal nem. - viaskodott magában.

- Menj, beszélj vele, próbáld megérteni. - a gondolatokat tett követte. Egy pillantást vetett az alvó Sigynre, és elindult, a folyosón már csúszott a fal mellett, élvezte, hogy szinte láthatatlan. Milyen régen változott át, és hogy élvezte akkor is, pedig majdnem az életével fizetett érte. Besiklott a hálószobába, és megbújt egy szekrény alatt. Nyelvét öltögetve ízlelgette a levegőt. Figyelte őket, mindketten aludtak, de Frigga sokat forgolódott. Hirtelen kinyitotta a szemét, és meglátta Lokit az ágya mellett. Nem ijedt meg, csendben követte az erkélyre.

- Mi baj van fiam? - Loki állt, nézte a lábujját, és szólni akart, de csak tátogott. - Annyira szeretnék segíteni.

- Miért nem mondtátok el?

- Mert nem akartuk hogy másnak érezd magad. Szeretünk téged, a mi fiunk vagy Loki. Mást súg a szíved?

- Thor tud róla?

Frigga a fejét rázta, és meg akarta érinteni, de nem merte, aztán erőt gyűjtött, és megragadta fia kezét. Lokiból mély sóhaj szakadt fel, és magához ölelte. - Rég sejtettem, a sok titok ami körüllengett, az hogy más vagyok, de most hogy tudom már nem akarom. - könnyes szemei csillogtak a megszámlálhatatlan csillag fényében. - Mi lesz most? Mit csináljak? Van még itt helyem? Szabad maradnom?

- Akarsz? - Frigga rettegett a választól, de a válasz helyett szoros ölelést kapott. A fia zokogott, hang nélkül, csak a teste rázkódott. - Amíg én élek neked itt a helyed, és aki el akar küldeni annak velem gyűlik meg a baja. Ez az otthonod Loki, és mi vagyunk a családod. Te életed végéig Asgard hercege maradsz, a trón öröklésében a második. A királyi család teljes értékű tagja, és közben te öröklöd egyszer Jottunheim trónját is. Atyád terve az volt, hogy itt nevel fel, igaz és erős királlyá leszel, és amint Jottunheim a tiéd lesz a két birodalom egyesíti erejét, és hatalmasabb lesz, mint valaha. Thor Asgard királyaként és te Jottunheim királyaként békét teremtetek majd a Kilenc birodalomban. Odin még nem tett le erről a tervéről, és én sem. Látni akarlak téged a trónon, hiszen királynak születtél fiam. - megcsókolta a homlokát - Ugye szólíthatlak fiamnak?

- Anya, és én hívhatlak így? - már mindketten sírtak. Lokit megnyugtatta a sírás, megtisztult a lelke. - Meghaltak, anya. - Frigga eltolta magától, és kérdőn a szemébe nézett. - Mind a ketten.

- De kik, Loki? Kik haltak meg? Miről beszélsz fiam?

Loki lerogyott a kőre. - Angrboda és a fiam.

- A fiad? És nem mondtad, hogy megszületett, kizártál az életednek abból a részéból. Hogy tudtad ezt a terhet elviselni egyedül? Hogy tudtad ezt a fájdalmat magadban tartani? Loki! Itt vagyok, segítek neked. - átölelte és Loki elmesélt mindent.

- Amikor figyelmeztettél minket, akkor Midgardra vittem. Ott született meg a fiam, akit aztán idehoztam. Itt élt köztünk, ismerted őt.

- Fenrir - suttogta Frigga - ő a fiad?

- Volt a fiam, a halandók az anyjával együtt megölték. Rettenetes volt! És most nem voltál ott hogy segíts. El sem temethettem őket, a szél hordta szét a hamvaikat.

- Tudtuk hogy valami történt, mindenki érezte, de vártuk hogy majd elmondod.

- Most elmondtam.

- És jobb? - Loki felemelte a fejét, az arca rettenetes belső vívódásról és fájdalomról árulkodott. Frigga csodálta hogy ép ésszel kibírta ezt az egészet. - Jobb, hogy elmondtad? Könnyebb? Ne nézz hátra, mindig csak előre, a jövőbe. Hamarosan Sigyn megszüli a gyermekedet.

- Rettegek tőle! Amióta tudom mi vagyok, azóta még jobban. Anyám mennyi terhet rak még rám az élet? Mennyit bírok el őrület nélkül. Ha vele is történik valami, akkor...

- Nem fog történni semmi, itt jó kezekben van. Vigyázunk majd rá, nyugodj meg. Itt vannak a Kilenc birodalom legjobb gyógyítói. Bízz bennem. - lassan pirkadni kezdett. - Szeretnék mondani valamit, amit még csak Sigyn tud. Loki, várandós vagyok! Nem terveztem, így alakult. Lesz egy öcséd vagy egy húgod. Még atyád sem tudja, nem mondtam biztosra. Mit gondolsz?

- Egy öcsnek örülnék, de mit számít ez. Boldog vagy? Örülsz neki?

- Te jó fiú vagy Loki. Mindig azt nézed, más mit gondol, más mit érez. Szeretlek téged, és mindig szeretni foglak.

- Atyámat nem fogja megrázni? Mi lesz, ha a hír hallatára álomba merül?

Frigga elmosolyodott. - Meglehet. Lassan úgyis ideje, látom hogy fárad, fogy az ereje. Loki, tudnod kell, hogy azért vitt Jottunheimbe, hogy elmondja neked az igazságot, de aztán máshogy alakult. Ő ezt mondta, de tudom, hogy félt. Félt attól, hogy megtagadod, félt attól, hogy hazugnak mondod, hogy gyűlölni fogod. Állj elé, bátran állj elé, és mondd el neki mit érzel.

- Azt fogom tenni anyám, amint elmondtad neki a jó hírt, megteszem majd. - a ravasz terv kivitelezésre várt. - A két dolog együtt már elég kell hogy legyen hozzá, hogy minden erejét elveszítse, és akkor jöhet a megvalósítás. - Reggel el kell mennem, tudod megígértem Thornak, hogy megkeresem Sifet. Talán sikerült a nyomára bukkannom, de még nem mondok neki semmit. Nem akarom, hogy csalódnia kelljen. Meg sem várom a napfelkeltét, azonnal indulok, majd kimentesz, ugye? - megcsókolta anyja arcát. - Szeretlek anya.

- Heimdal. Mi hír odakint?

- Minden csendes. Vihar előtti csend van.

- Hogy tudtad ennyi éven át magadban tartani? - szembe állt a kapuőrrel, de az nem nézett rá - Már értem, miért nem akartad, hogy a húgoddal legyek. Többre vágytál ugye? Nem udvarolhat Sifnek egy jégóriás fattyú, neki egy herceg kellett, egy későbbi király. Jól eltervezted barátom, gratulálok, príma egy terv volt ez. - Heimdal nem szólt semmit, érezte Lokiban a feszültséget, és inkább elengedte a füle mellett a kérdéseit - Hamarosan viszontláthatod a húgodat, és az unokaöcsédet. De ugye tartod a szád?

- Esküt tettem. Az előbb mondtad, tudok titkot tartani. Menj, megnyitom neked a kaput.

- Megint nem üzensz neki semmit? És még én vagyok déróriás, neked van jégből a szíved.

- Üzenem hogy... - de már nem tudta befejezni amit akart, mert Loki átlépett a szivárványon.

A kis ház körül a fák már pirosba fordultak, és dér lepte el a környéket. Loki szerette a hideget, már azt is tudta miért, és így már az is világossá vált, miért szenvedte meg annyira Muspelheim tüzét is. Semmi keresnivalója egy déróriásnak Surt birodalmában.
- Oda is Odin küldött, hogy meghaljak, és anyám hiába könyörgött neki. És még attól fél, hogy meggyűlölöm ha bevall mindent. Mennyire szánalmas. - bekopogott az ajtón, de nem kapott választ. Belépett, és amint megszokta a szeme a világosságot meglátta őket. Sif Modit átölelve aludt, a fiúcska kerek arca kipirult az álomtól, ajkai jártak, mint mikor szopik. Loki nézte őket egy ideig, aztán leheveredett az ágyra. Ő is átölelte a fiát, és beleszagolt a hajába. Nem fekete volt, mint az övé, hanem aranyszőke, mint az anyjáé. Illatos volt a tejtől és a virágoktól, amit Sif a bölcsőbe rakott. Nézte az asszony nyugodt arcát.
- Mennyire szerettelek, és ha akkor tudom azt amit most tudok, talán nem fájt volna annyira, hogy elhagysz. Talán megbirkóztam volna vele, és el tudlak engedni. - a két alvó szuszogását hallgatva lassan ő is álomba szenderült, és végre nem álmodott. Sem jégóriásokról, sem máglyák tüzéről.